Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)

1985-08-09 / 217. szám

1985. augusztus 9., péntek Dunántúlt napló 3 Ifjú szakmunkások a Zsolnay Porcelángyárban Szilágyi Miklós Vida Éva Egy hónapja munkában A munka elkezdése, az első fizetés jelentős esemény egy fiatal ember életében. Még akkor is az, ha a munkát ma­gát már megismerte a szakmunkássá válás folyamatá­ban, s maga a munkahely sem ismeretlen előtte, hiszen szak­munkástanulóként is ugyanazon munkahelyen sajátította el a szakma gyakorlati tudnivalóit. A Zsolnay Porcelángyárban júliusban kezdték meg munká­jukat az idén szakmunkássá lett fiatalok. Közülük hárommal beszélgettünk első élményeikről. Dömök Melinda szakmája porcelánfestő, s a fajanszüzem­ben aranyozó. Beszélgetésünk idején ő is, mint a többiek még a begyakorlási idejüket töltöt­ték, azaz ebben az időben nem teljesítmény szerint fizetik őket, hanem órabért kapnak. Ponto­sabban: megkapják a teljesít­mény szerinti bért, ha az maga­sabb a begyakorlási órabérnél. Az orfűi kislány az általános iskolai rajzszakkörben kapott kedvet az ecsethez s osztályfő­nöke ajánlotta neki a porcelán- festői szakmát. — Nem bániam meg — mondja Melinda —, mert szép foglalkozás ez. Szeretek is itt dolgozni, eddig is sok segítsé­get kaptam munkatársaimtól, s most is. Szilágyi Miklós gipszmintaké- szitő: az öntés útján készülő dísztárgyak, edények mintáját készíti. Ö is szakkörben kapott kedvet a művészetekkel rokon kézművességhez, csak ő Szek- szárdon. Szüleivel Martonfára költöztek, most onnan jár be, s változást csak abban lát a ta­nulóidő és a munkáslét között, hogy most 2-ig kell lenni a gyárban. — Erre számítottam, újdon­ság nem ért hiszen én is is­mertem a munkahelyi körülmé­nyeket, az ott dolgozókat — mondta. Vida Éva már általános isko­lásként bejáratos volt a gyárba, akkor még mint sportoló: a gyári szakosztály tagjaként. Már akkor körülnézett, s kapott ked­vet arra, hogy dolgozni is ide járjon. Ö most az edény-gyár­egységben aranyozó. Neki már van tízezer forintos ifjúsági ta­karékbetéte is, igaz, a szülei fi­zették azt, ám első fizetését már ő is oda rakja: barátaival elhatározták, hogy jövő nyáron a jugoszláv tengerparton nya­ralnak, s arra is gyűjt. — Én még majd szeretnék le­érettségizni, s úgy gondolom, akkor nagyobb választási lehe­tőségem lesz ■— mondja. — Az edény-gyáregység amúgy fiatal, s nagyon jól érzem itt magam. Kezdő bérük nem egyforma, noha egyszerre végeztek: a Zsolnay Porcelángyár jegyen­ként 50 fillérrel ismerte el már a kezdő fizetésben a tanulmányi munkát: az elégséges és a je­les végzettségű között tehát két forint órabérkülönbség is lehet. S hogy mennyi lesz az első borítékban, s majd a többiben, az már a fiatalok szorgalmán múlik. S arra nem lehet pa­nasz: a gyárban azt tapasztal­ják, az utóbbi években ismét szorgalmasak, igyekvők a fiatal szakmunkások, s különösen ki­váló osztály volt az idén vég­zett: Melinda, Miklós és Éva osztálya. B. L. Telefonkábel-szakadás a Duna alatt Szerdán éjszaka megszakadt a telefonösszeköttetés Buda­pest és több dunántúli — el­sősorban Vas, Győr-Sopron, Komárom, Veszprém megyei - település között. Ennek oka, amint a Magyar Postánál el­mondták, hogy Budapesten, a Szabadság-híd közelében, ed­dig ismeretlen körülmények között, elszakadt a Duna alatt húzódó egyik távkábel. A meg­szakadt összeköttetés helyre- állítására a posta brigádjai hozzáláttak, a Szabadság-hí­don egy ideiglenes kábel le­fektetéséhez. Ennek ellenére egész csü­törtökön a szokásosnál nehe­zebb volt telefonálni Nyugat- Európa néhány országába, így Ausztriába, az NSZK-ba, Dá­niába és Spanyolországba is, mivel a vonalak a Dunántúlon át vezetnek. Az ideiglenes ká­bel lefektetésével előrelátha­tóan pénteken a déli órákban végeznek, ezzel helyreáll a te­lefonösszeköttetés. Új szilvafajták Új zöldség-gyümölcsfajták meg­honosításával kísérleteznek Zala me­gyében, a pölöskei fajtakísérleti ál­lomáson. A széles körű kísérletek egyik célja a meglehetősen szűkös hazai szilva fajtaválaszték bővíté­se. Nyolc hektáron telepítettek, s tartanak folyamatos megfigyelés alatt nagyon különféle fajtákat. A világ minden tájáról gyűjtötték ösz- sze őket, s megfigyelésük tapasz­talatai alapján döntenek arról, hogy melyeket ajánlják elszaporí- tásra, melyeket a nagyüzemek és melyeket a háztáji számára. A cé­lok közé tartozik a hűtő- és a kon­zerviparnak különösképpen megfe­lelő fajták kiválasztása és elter­jesztése is. Szeptember 8-ig csak az iskolákban Folyamatosan érkeznek a tankönyvek Szinte minden szeptemberben visszatérd problémája a peda­gógusoknak, és öröme a diá­koknak, hogy nem érkezik meg a tankönyv iskola kezdésre. Idén már részben javult az el­látás: van olyan iskola, ahol a tanév végén kiosztották a ta­nulóknak a beérkezett tanköny­veket. Azoknak az iskoláknak viszont, ahol ezt nem tudták megoldani — augusztus 21-e után kezdi a tankönyveket szál­lítani a Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat. — Beérkezik-e minden tan­könyv a jelzett időre? — érdek­lődtünk Kiss Antalnétól, a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Válla­lat Baranya-Tolna megyei Bolt­csoport propagandistájától. — Úgy tűnik, hogy minden tankönyvet megkapunk augusz­tus 20-ig. A kiszállításokat 21- én kezdjük az iskolákba. Szep­tember nyolcadikáig ott vehe­tik meg a tanulók a hiányzó könyveiket. Szeptember 9-től áz általá­nos iskolai tankönyveket a pé­csiek a Kossuth Lajos utca 48. számú könyvesboltban szerezhe­tik be. A középiskolai könyvek árusításával október 8-tól fog­lalkozik a Széchenyi téri köny­vesbolt, egy kijelölt helyen. Hogy miért szükséges a tan­könyvárusítás az iskolai rende­lések mellett? Mert előfordul, hogy rosszul mérték fel az igényt, illetve új tanulókkal emelkedett az iskolai létszám. Vidéken is árusít a Könyvter­jesztő tankönyveket: Szigetvá­ron a 105-ös Zrínyi, Komlón a 112-es kökönyösi, Mohácson a 103-as Batsányi könyvesboltban szerezhetők be. Marosy Istvánné, a pécsi Széchenyi könyvesbolt vezetője elmondta, hogy eddig a közép­iskolai tankönyveknek az egy- harmadát kapták meg. Mire valamennyit kiszállítják, 65 tonnányi tankönyvet mozgatnak meg az eladónők. összeállítot­ták már a kötelező és ajánlott irodalmat is. A változó követel­mények miatt sok hiányzik. Vin­nék a szülők az iskolai feladat­lapokat, de miniszteri rendelet tiltja az árusítását. Ami érkezik darabszámra át kell adni az iskoláknak. Németh Zsuzsanna, a Kos­suth Lajos utca 48. számú könyvesbolt vezetchelyettese a tankönyvek miatt nyugtalan: nem kapták meg az új, átdol­gozott általános iskolai könyve­ket és feladatlapokat. Ugyan­akkor a másik gondja, hogy még 21 általános iskola nem jelezte, hogy mikor fogadja a könyveket. Remélhetőleg minden hama­rosan megoldódik, és az iskola­évre megérkezik minden tan­könyv. A. E. A Szovjetunió augusztusi száma Ki gondolná, hogy azon kívül, amire korábban hasz­nálták, mi mindenre hasz­nálható a szén? A koksz- morzsalék például kiválóan alkalmas a termőtalaj nélkü­li növénytermesztéshez, a szénalapú szövet- és szerv­pótló anyagok pedig nagy szolgálatot tesznek a gyó­gyászatban. Emellett számos lehetőség szunnyad még az egyik leggyakrabban előfor­duló elemben - állítja a Szén új szerepkörben című írás. Az energetikai-biológiai rendszerek nemcsak a gaz­daságosság és a természet- védelem egyesítésével ke­csegtetnek, hanem kiküszö­bölik a fűtőanyag-pazarlást, s az erőművek meleg vizé­nek felhasználása révén tel jes értékű élelmiszerek tér melésére adnak módot. Er ről az ígéretes gazdaság ágazatról szól a Szovjetunió Erőműben termelt eledelek című cikke. A gyár bezárt. Mi lesz a dolgozókkal? című riport író­ja az 590 embert foglalkoz­tató, a moldáviai Besszarab- kában lévő gyár példáján keresztül világítja meg, mi­lyen sors vár némelyik ráfi­zetésesen termelő, elavult gyárra, és miként gondos­kodnak egyenértékű munka­helyről dolgozóik számára. A lett Vija Artmanéval, a Szovjetunió művészével ké­szített interjút a Baltikumi színházi körkép című cikk szerzője. A színésznő a lett, litván és észt művészet ered­ményei mellett arra a kér­désre is választ keres, hogy mi az oka a lett filmművé­szet viszonylagos hanyatlá­sának. A gyerekotthon gazdaasz- szonya című filmnek ítélték a televíziós filmek plovdivi nemzetközi fesztiválján a fő­díjat. A film címszerepét alakító Natalja Gundarevát a Sebzett madarak, az Őszi maraton és a Vera és a férfi­látogatók című filmekből is­merhetik a magyar moziné­zők. A színpadon is jelentős alakítások sokaságát nyújtó művésznőről rajzol pályaké­pet a Gundareva arcai cí­mű interjú. A négy nagy antik kultúra - a kínai, az indiai, az iráni és a hellén — találkozási me­zőjében kialakult tadzsik mű­veltség forrásainak egyik je­les magyar kutatóját, Har­mattá János akadémikust szólaltatja meg a Híd a Du­nától az Amudarjáig című beszélgetés. E dialógus foly­tatása a Naszreddin Hodzsa országában című cikk, amely Kis József filmrendező Tádzsikisztánt és szovjet Kö- zép-Ázsia más tájait bemu­tató mozgó képeit ismerteti. Olvashatunk az első ma- gyar-tadzsik koprodukciós munka, a Vámbéry Árminról szóló A sánta dervis című alkotás forgatásának előké­születeiről is. Kommunisták a demokratikus fórumokon A szocialista demokrácia kibontakozásának természe­tes megnyilvánulása, hogy nö­vekszik a közéletben a közvet­len és a közvetett közakarat­nyilvánítás jelentősége. ör­vendetes, hogy ennek kedvező hatását mind gyakrabban ér­zékelhetjük a munkahelyen, a lakóhelyen vagy a társadalmi és tömegszervezetek tevékeny­ségében. Például az új válla­latvezetési formák bevezetésé­vel a munkavállalók közvetle­nebbül vehetnek részt a mun­kahely ügyeinek intézésében, a fejlesztési tervek kialakítá­sában, vagy a személyi kér­dések eldöntésében. Társadalmunk demokra­tikus vonásainak fejlesztése, erősítése a párt XIII. kong­resszusán jóváhagyott politi­kájából logikusan következő törekvés. Tükröződik benne a szövetségi politika kiszélesíté­sének, a nép gazdasági, tár­sadalmi, kulturális felemelke­dését szolgáló program haté­kony megvalósításának, és a társadalmi igazságosság gya­korlati érvényesítésének igé­nye. Tapasztalataink igazol­ják, hogy a párt politikája úgy válik össznépi, nemzeti prog­rammá, ha annak kialakításá­ban, végrehajtásában és el­lenőrzésében az állampolgá­rok közvetlenül, és az őket képviselő társadalmi szervek, testületek útján aktívan köz­reműködnek. Ennek pedig leg­fontosabb színterei -a demok­ratikus fórumok. E fórumok jótékony hatása több vonatkozásban is fellel­hető. Ezek révén juttathatók kifejezésre az egyes osztályok, társadalmi rétegek, csoportok sajátos érdekei, e terepen üt­köztethetek és érvényesíthetők az össztársadalmi érdekkel összhangban. Vagy ezen az úton valósítható meg a kiskö­zösségek felelősségének és önállóságának erősítése, a la­kosság öntevékeny, kezdemé­nyező, cselekvő részvétele saját ügyeik intézésében, élet- körülményeik alakításában. S ugyancsak e fórumok szer­vezik meg annak a politiká­nak a végrehajtását, amely­nek kialakításában részt vet­tek a kommunistákkal együtt a pártonkívüliek népes töme­gei’ is. Úgy gondolom, a részvétel politikai tartalma egyértelmű, bármilyen közéleti szereplés­nél: a párttagok kötelessége a párt politikájának hirdetése, támogatása, annak érvényesí­téséért való egyértelmű kiál­lás. Nos, ez így talán túlzot­tan sommás. Ennek részlete­sebb megvizsgálása márcsak azért sem érdektelen, mert a pártszervek, pártszervezetek gyakorlatában mindinkább jellemző, hogy egy-egy kér­désben elvi állásfoglalást hoz­nak, s a konkrét ügy eldönté­sét helyesen az arra. hivatott fórumra bízzák. Tehát a poli­tikai gél megvalósításának módját, formáját, eszközeit azoknak a joga és felelőssége kiválasztani, akikre ez tarto­zik. Az ilyen felfogású közéleti munkamegosztás valóban tág teret ad az önállóság, az ön- tevékenység kibontakoztatá­sához. A demokratikus fórumokon részt vevő párttagok szemé­lyes felelőssége és szerepe ilyen körülmények között meg­nő. Hiszen természetes, hogy e fórumokon gyakran a párt­tagoktól várnak elsősorban vé­leményt, kezdeményezést, ja­vaslatot. Ennek pedig csak úgy tudnak eleget tenni, ha felkészülten, tájékozotton men­nek el az értekezletre, tanács­kozásra. Könnyen belátható, hogy nem elegendő a párt- szervezet elvi álláspontjának ismerete, hanem ki kell kérni a környezetében élő, dolgozó emberek véleményét, tudni kell ütköztetni a különböző nézeteket, érdekeket, s a lé­nyeges kérdésekre koncent­rálva a nagy többség érde­keinek legjobban megfelelő álláspont kialakítását elősegí­teni. S ehhez tudni keli érvel­ni, agitálni, meggyőzni, pél­damutatással is az embereket megnyerni. Lehet, hogy úgy tűnik, mindezek hagyományos politikai eszközök, amelyekben semmi új nincs. Tulajdonkép­pen ez is igaz. Csakhát el­szoktunk ezek használatától, s attól, hogy minden párttag környezetének véleményfor­máló személyisége legyen. Te­hát a kommunisták demokra­tikus fórumokon való részvéte­le nem egy-egy alkalomra korlátozódó szerepvállalás, hanem egy jellegzetes közéle­ti magatartásforma, szemlé­letmód, munkastílus. Hiszen a párt tagjai csak úgy válnak környezetükben valódi politi­kai tényezővé, ha meggyőző­déssel vállalt elméleti felké­szültséggel, színvonalas mun­kával és a szocialista normák­nak megfelelő életvitellel is megteremtik, elősegítik véle­ményük hitelét, aranyfedeze­tét, állásfoglalásaikat. A demokratikus fórumokon mind gyakrabban találkozunk alternatív javaslatokkal, több­féle döntési lehetőséggel. En­nek gyakorlati példája a sze­mélyi kérdéseknél a többes jelölés. A pártszervezetek elő­zetes állásfoglalást jogukkal élve mind gyakrabban adnak politikai bizalmat két vagy több jelöltnek. Ezzel a dön­tést egyértelműen az arra hi­vatott testületre, szervre bíz­zák. Itt azonban valamelyik jelölt mellett voksolni kell, s ez sem mindig egyszerű fel­adat. Nemrég találkoztam egy ilyen esettel az egyik termelő- szövetkezetben. Két, arra al­kalmas vezetőt javasoltak téesz-elnöknek. A városi párt- bizottság hatáskörének meg­felelően állást foglalt a kérdés­ben, s mindkét jelölt indítá­sával egyetértett. S ekkor megkezdődött a választási harc. Megindult a nem éppen elvszerű korteskedés, a támo­gatók, szavazók gyűjtése ígér­getéssel, a másik fél jó szán­dékának kikezdésével. Az ügynek számos tanulsá­ga van. Az első, s a legfonto­sabb, hogy szükség lett volna a párttagok közvetlen bevo­nására a döntéselőkészitésbe, felkészítésükre, az egész akció végigvitelére. A feladatra kor­rekt tájékoztatással, a szüksé­ges érvanyaggal fel kellett volna fegyverezni őket. Hiszen igaz, hogy két olyan jelölt volt, akiket az irányító párt­szerv egyaránt támogatott, po­litikailag alkalmasnak talált. Nem ebben kellett volna súg­ni nekik. Itt a párttagok fő feladata az lett volna, hogy aktívan működjének közre a választás tisztaságának meg­teremtésében, törvényességé­nek védelmében, s a közös érdekek alapján a téesz előtt álló feladatok legjobb megol­dásának keresése legyen a választási kampány fő felada­ta, ne pedig a régi vélt vagy valódi sérelmek újraélesztése E mellett természetes, hogy minden párttag ismerete, sa­ját belátása alapján adhatja voksát egyik vagy másik je­löltre. Ha a párttagok ilyen irányú felkészítése megtörté­nik, akkor elkerülhetők lettek volna a villongások, a rossz­ízű vádaskodások, a széthú­zás. Mindebből az a következte­tés vonható le, hogy a de­mokratikus fórumok működte­tése, a pártszervektől, -szer­vezetektől a párttagok felké­szítésekor is körültekintőbb, alaposabb a konkrét helyzet konkrét teendőinek felismeré­sére való készség kifejleszté­sét segítő politikai munkát igényel. Márcsak azért is, mert a demokratikus fórumok akkor tölthetik be hivatásukat maradéktalanul, ha minden esetben a közösség előtt álló legsürgetőbb feladatok meg­oldását szolgálják, ha a közös erőfeszítések, az értelmes cse­lekvés színtereivé válnak. Tóth András, az MSZMP KB munkatársa Oömök Melinda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents