Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-08 / 216. szám
1985. augusztus 8., csütörtök Dunántúli napló 3 Pannon Programok ’85 A Pannon Programok '85 országos rendezvénysorozat több eseményét Baranyában rendezik meg. Fellép például a Bakfark Consort és a LaSsus Ének- együttes, tartanak flamen- gó gitárestet, reneszánsz és barokk lantestet magyar, uruguay-i, jugoszláv, svéd, japán művészek közreműködésével. A kulturális műsorokhoz kirakodó- vásár is kapcsolódik, amelyet augusztus 10-én és 11-én Harkányban tartanak. Ugyancsak Harkányban 10-én, 19.30-kor rendezik meg a reneszánszestet, amelyen a kecskeméti Régi Zene Együttes és a Lassus Énekegyüttes szerepel. A koncert színhelye a szabadtéri színpad, illetve rossz idő esetén a művelődési ház, Augusztus 11-én a mohácsi Emlékparkban 19 órakor a jugoszláviai Ensemble Renaissance XVI. századi bizánci és szerb muzsikát játszik, ezen a napon Bolyban pedig az Anonymus Rézfúvós Kvintett lép föl. a hisz középiskolai programközpontja A középfokú oktatási intézményekben kifejlesztett, az oktatómunkát segítő számítógépes programok elterjesztésének, illetve iskolák közötti cseréjének megkönnyítésére középiskolai információs központot hozott létre a KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsa. Az információs központ szeptembertől áll a közép- iskolás tanulók, illetve tanáraik rendelkezésére: a tervek szerint teljes kiépülése után a központ nyilvántartja és a tanintézeteknek továbbítja a Középiskolai és Szakmunkás- tanuló Tanács számítás- technikai pályázataira beküldött, valamint az iskolák szakköreiben újonnan kidolgozott valamennyi program leírását. Az-iskolák ezek közül választhatják ki, egyebek között az oktatást segítő szemléltető ábrákat. Pedagógus szolgálati lakások nyomában A mázaszászvári új általános iskola pedagógus szolgálati lakása A tavaly meghirdetett 300 pedagógusállásból maradt betöltetlenül Baranya megye községeiben. Hogy a falu nem vonzza a pedagógusokat, abban szerepet játszik a pedagógus szolgálati lakások hiánya és a meglévők rossz minősége. Mert mi marasztalja a községben azt a szakmai szempontból kiváló fiatalt, akinek csak egy lumpencsalád mellett jut egészségtelen udvari lakás? Ehhez kevés a hivatásszeretet. Rossz a pedagógus szolgálati lakások állaga — érkeznek egyre másra a jelzések a Baranya Megyei Tanácshoz. is- Magam is pedagóguslakásban nőttem fel —, mondja Vörös Dezső, mecseknádasdi iskolaigazgató — de ezek annak idején nagyrészt úgy festettek, mint a többi állami alkalmazott lakása. Jó minőség, a kor nívója jellemezte nagy részüket. Mecseknádasdon ezt ma nem lehet elmondani. Régi, 100—150 éves épületekben vannak a szolgálati lakások, és bár valamennyit közművesítették, állapotuk igen leromlott. Tizenegy ezek száma a ná- dasdi körzetben. Megnéztünk közülük néhányat. Az iskola udvarán szépen rendbetett régi tornácos ház várja az ide jövő népművelőt — talán a püspök kertészének otthona lehetett. A másik régi, szép polgárház, valaha egy malomhoz tartozott, de mivel a malomárok eltömődött, most az épület alá megy a nedvesség. Rontott a körülményeken a 6-os út is, amelynek töltése teljesen megváltoztatta a talajvíz áramlásának rendjét és másutt is okozott vizesedést. Mégis minden pedagóguslakást megtartottak Mecseknádasdon. Ófalun a háromból csak egy áll üresen. Egyik nevelőjük kint lakik, ebéd után hazakíséri Me- cseknádasdról az ófalui gyerekeket, és ott tart napközis foglalkozást. Ezt szeretnék Óbányán is megvalósítani, de ott az az épület már használhatatlan. — Négy állást hirdettünk az idén —, folytatja Vörös Dezső —, keresünk tanítót, történelem- német szakos nevelőt, két napközis tanárt. Ketten jártak itt, körülnéztek, és többet nem jöttek vissza. Nem csodálkozom. Megpróbáljuk hazahívni a mecseknádasdi fiatalokat, akik közül hatan jöttek vissza az elmúlt években. Odahaza laktak vagy átmenetinek tekintették a szolgálati lakásokat, és hozzáfogtak maguk, hogy felépítsék az otthonukat. — Úgy hiszem, most háttérbe szorulnak ezen a téren is azok a falvak, amelyekben nincs érős tsz vagy más üzem. Az Alföldön láttam jó példát: egy helység 11 szolgálati lakást teremtett a pedagógusainak úgy, hogy a megyei tanács kölcsönét odaadták a helyi tsz-nek, és az abból felépítette a lakásokat. Mecseknádasdon szükség vol' na már az új 8 tantermes iskolára is, de a meglévő összeghez hiányzik 9 millió forint, amit a község a maga erejéből nem tud előteremteni. Saját találékonyságukra vannak utalva, s így hoztak létre régi épületben korszerű konyhát, étkezőt, három éve és tavaly szeptemberben az iskolához közel egy szép helyiségekkel bíró régi házban a községi—iskolai könyvtárat. is A következő állomás Máza- szászvár. Pál Lajos, igazgató elmondja, 540 tanulójuk összesen 9 épületben tanul az egyesített Szászvár, Máza és Császta területén. Itt is új iskolára volna szükség, van rá remény, most a tanároknak gyakran 2,5 kilométert kell gyalogolniuk vagy buszozniuk két tanóra között. És ezekre az utakra nincs semmiféle kedvezmény, hiszen egy helységen belül bonyolódnak le- Ez a fizikai megterhelés okozza, hogy sorra táppénzre kényszerülnek az iskola tanárai. — Pedig amúgy jók a mutatóink —, mondja Pál Lajos. — Az itteni bányászok gyermekeiből 38 közül 36 felelt meg az idei felvételiken 92 százalékban szakos tanárok oktatnak még a fárasztó utazások árán is. Az utóbbi években nem volt mozgás a tantestületben, most kezdődik váltás az idősek és a fiatalok között. — És a szolgálati lakások? — Nevelőink' nagy része helybeli vagy a közelben lakik. Vidéken nehéz pedagógust találni, csak a saját nevelésünkre számíthatunk. Éppen ezért Má- zaszászvár három új pedagóguslakást épített fel az utóbbi tíz évben. Ezek közül ma kettő áll üresen. Egy további várja lakóját az 1958-ban épült iskolában —• ezt a nyáron felújítjuk, Megürül az én szolgálati lakásom is, mivel építkezem. Mázaszászváron ezek a pedagóguslakások semmiben sem maradnak el például a rendelővel együtt felépített orvoslakásoktól. Az iskola ügye azonban, ami az ötvenes években rendben volt, mára új lépést kíván. Tizenkét tanteremre volna szükségünk. Megnézzük a mázaszászvári új lakótelepen felépített modern szolgálati lakásokat, és bízunk abban, hogy idevonzzák azt a három fiatalt, akire az iskolának szüksége volna. Magyaregregyre visz az utunk, ahol mostanra ugyancsak holtpontra ért a pedagóguslakósok ügye. — Őrségváltás volt itt 1959- ben —, mondja Baracz Ernő, igazgató —, s akik akkor öten idejöttünk, saját házat építettünk. Ma azonban az óvónőkkel együtt 14 a pedagógusok száma és az egykori „mestörlaká- sok” már nem felelnek meg. Az egyikben van a konyhánk és az étkezdénk, a másikban a faluház, a harmadik pedig olyan rossz állapotban van, hogy elbontásra vár. Ezt a rossz házat nézegetjük, melléképülete roskadozik, amikor megérkezik ideiglenes lakója. Kovács Tibor Zobák-bá- nyán fúrómester, az ő munkahelye után jöttek el Gödréből pedagógus feleségével, először albérletben laktak, és most ez a régi épület az átmeneti otthonuk. A vizet kerekeskútról hordják. Építkeznek. Kovács Tibor aláírt tíz évet a bányánál, felvettek minden lehetséges kölcsönt, közben elvitték katonának, felesége megszülte első gyermeküket, itt volt az építkezés . r. Fáradtan törli meg homlokát. Otthonról, Magyarszékről jött, most is építőanyag utón járt. A pluszjövedelem, a szombati műszakokból most hiányzik, hiszen a hétvégéket építkezésekkel töltik. Gondolnak a- második kisgyerekre is. És bíznak. Bár mindenütt emlegették, az ő esetükben vált nyilvánvalóvá számomra, mit jelentett annak idején a pedagóguskölcsön, amelyből 10 év letelepülés után elengedtek 45 ezer forintot, ami akkor nagy pénz volt. Mára ez megszűnt, és mindhárom iskolában felemlegetik előnyét. Ehelyett Kovácséknak most maguknak kell előbányászniuk az összes lehetséges variációt, ezzel telik az idő, és kérdés, hogy így a jövő telet új házukban, vagy ebben a szomorú, régi épületben kell-e tölteniük. A tisztességes szolgálati lakás előteremtésére Magyareg- regynek eddig nem volt lehetősége a saját erejéből. A bánya a rossz víz miatt elkerüli ezt a jó levegőjű, nyugodt vidéket, így a segítség onnan sem várható. Eddig az alapellátásra, iskolára, (1969), óvodára ment el a község pénze. Most társadalmi munkában politechnikai műhelyt építenek. A következő tervciklusban azonban már lakások építését tervezik: a pedagógus és az 1200 lakosú községből még hiányzó orvos számára. Gállos Orsolya A magyaregregyi szolgálati lakás ugyancsak megérett a felújításra Fotó: Proksza László- Egy napig boszorkányok voltunk — csattan föl a nevetés és ezzel a kezdeti visszafogott légkör is elillant. A Malom-völgyi társadalmi munka idején ugyanis egész nap rozsét gyűjtöttek, bokrot irtottak és égettek a Pécsi Zsolnay Gyár Tevan Margit szocialista brigádjának tagjai.- Az erdész nagyon meg volt elégedve velünk. Mondta, hogy férfiakra számított, de mi nyolcán még különb munkát is végeztünk. Ha legközelebb odamegyünk dolgozni, halászlével vár minket — sorolják az asszonyok az élményeket, amelyekre mindig szívesen emlékeznek. A brigádból most négyen — Storom Józselné, Rull József- né, Galambos Ferencné, Kollár Gergetyné — jöttek el a DOZSO-ba, ahová áthívtuk őket egy kis beszélgetésre a Munka és Művelődés kulturális játékról. Második éve vesznek részt a játékban, ahogyan ők fogalmazzák, „az arany középmezőnyben" végeztek az első alkalommal. Munkahelyükön normában dolgoznak, csomagolják a gyár különféle termékeit. Egy műszakban, de meglehetősen sok túlórával. A karácsony és az újév közötti időszak talán a legzsúfoltabb, volt rá eset, hogy éjfélekig maradtak a gyárban. Többen vidékről utaznak be, mindenkinek gyereke, családja van. Vállalnak társadalmi munkákat, nevelőotthoni gyerekeket patronálnak.- Miért jelentkeznek az MM-re, kedvtelésből, rábeszélésre?- Még sohasem vettünk részt kulturális vetélkedőn, gondoltuk megnézzük, milyen is az. És megtetszett nekünk, ezért is jelentkeztünk az idén is — Storom Józsefné- körültekint, a többiek rábólintanak.- Melyik része tetszett o leginkább?- Mindenkinek más. Nekem főleg a műsoros estek, láttuk a Sólyom Katit, egy Weöres Sándor-darabot, de szeretünk moziba járni és izgalmasak a vetélkedők — fejti ki véleményét Galambosné.- Tavaly például mindenki megvette a kiirt könyveket, a Pécs és a Baranya útikalauzokat, bár a brigád kapott egyet-egyet ingyen, de gondoltuk, nem árt, ha megvan. Találtunk benne érdekességeket és most már tényleg másképpen nézek egy épületre, amelynek elolvastam a történetét — mondja Storomné.- Évek óta megvan otthon a Zsolnay Album, de csak be- le-bele pillantottam korábban. Amikor volt tavaly ez a játék, nekiálltam módszeresen elolvasni és örültem neki, érdekeltek a leírt dolgok — veszi vissza a szót Galambosné, a brigád „Mamája". Az idén van egy újdonság: minden hónapban ki kell töltenénk egy keresztrejtvényt. Ki szoktuk rakni egy asztalra, aztán kávészünetben odaülünk — Ruff Józsefné meséli, menynyit gondolkodtak a rizses ürühús nevén, aztán valakinek egy pillanat alatt beugrott a megfejtés. Van, aki cigarettára gyújt, ■közben beszélgetünk a családról. hogy évközben nem mindig örülnek a családtagok a vetélkedőnek, de ha valamilyen eredményt elérnek, akkor büszkék rájuk. A munkaverseny-felelőstől, Szabó Imrénétől tudom, hogy a Tevan Margit brigád tagjai még szabadságot is vettek ki a vetélkedő előtt, hogy alaposabban ' felkészüljenek. Elköszönünk egymástól, a vidékieknek indul az autóbuszuk, hosszú volt a nap, jó lenne hazaérni időben, úgyis mindig túl hamar kopogtat az este. * A Munka és Művelődés szakmai és kulturális játék jövőre lesz tízesztendős. Változó népszerűséggel működött az évek során. A tavalyi játék az egyik legsikerültebbek közé tartozik, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy növekedett az MM-re jelentkező brigádok száma és a játékot meghirdető szervek névsora is bővült. A brigádok folyamatos, rendszeres, változatos művelődéséhez szeretnének lehetőségeket, segítséget nyújtani, elkerülve a kampányjelleget. B. A. Az élet Mólom Nézegetem A Hét műsorát. Persze, sokszor nem végig, s nem mindig, de hozzátartozik a vasárnapokhoz, mint a szombathoz a 168 óra, hol unalmasabb, hol izgalmasabb, mikor hogy. Mindenesetre mindig van min elmélázni, nem ritkán dühöngeni, aztán a műsor maga többnyire csak apropó, indukciós anyag, s ha ez, és ilyen tud lenni, akkor már - szinte mindegy is, milyen előjellel — elérte célját. Nézem az igencsak közepes és elkoptatott „Vén Európa”-slá- ger alatt az archív felvételeket, ’85 nyarán, Európáról és Európában, két nap híján negyven évvel Hirosima után, kardnyelők, csatahajók és ágyúk, és divatbemutató, ülök a tévé előtt valahol Magyarországon és már majdnem elmegy mellettem egy mondat, aztán mégsem, aztán dolgozni kezd, forogni, s ahogy fordul, úgy leszek rezignált, dühös, tanácstalan, s mindhárom együtt. Valami olyasmit mond a kommentátor, hogy egyedülálló kísérlet zajlik Szigetszentmikló- son, hogy az embereket először megkérdezik és csak azután döntenek a sorsuk felől. Száll a mondat a nyári melegben, az ember „félfüllel rábólogat", aztán mégis támad valami rossz érzése, hogy hát hogyan is van ez, hogy most és itt természetes-e ez a mondat, vagy természetellenes? S a kontextus, ahogyan megemeli. A rossz példa, a málomi riport után, s a jó előtt. Azt mondja a hivatal a régi jó emberbarát reflexeivel, hogy, ugye, bármelyik ujjamat harapom meg, fáj. Akkor már persze, hogy a kisujjamat harapom, nem mert az kevésbé fájna, hanem mert kicsi, s mert - nea/Jjisten - ökölbe szoruláskor kevésbé fontos, mint a hüvelyk. Vagy a mutatóujj. Mely utóbbi szálegyenesen irányul a jövő felé, huncfut aki harapdálná. Kell a lakás, mert lakni kell, újratermelni a munkaerőt, és tömegesen kell, akkor hát lakótelep. Európában máshol, persze, léteznek már másfajta és más minőségű megoldások, városkörnyék, kert-városok stb. Csakhát nálunk hogy lenne-lehetne ez tömeges? Hiszen ehhez út kell, közlekedés, autó, telefon. Ezekben pedig mi igencsak Európa szélén. Hát terjeszkedik a lakótelep. Előbb beleharap a Mecsekbe, de „időben" visz- szafordul, nem mert ez lenne a nagyujj, nem, csak túlságosan szem előtt van, hát megindul délnek. Megy, mendegél, úgy tűnik, hely, mint a tenger, aztán lassan csak megeszi a málomi szőlőket. Kisajátít. Nem elvesz, dehogy. Csak megvesz. Ez merhető pénzben, amit elvesz, az mérhetetlen. Mert „csak” hit, „csak" biztonság, „csak" garancia. Csak annyi, hogy némely „törékerty falvak", kisujjak, rezegnek „az eleven jog fáján". Még adnék igazat is. Hiszen a fejlődés fájdalommal jár. Akkor is, ha tényleg fejlődés, és akkor is, ha csak olyan. Adnék, ha meggyőznének, hogy ez szükséges fájdalom. Ha meggyőznének, hogy a zöld nem kerülhető ki, hogy feltétlenül be kell építeni. S hogy romlandó lakóteleppel, melyről igazán nem nehéz Európában kiszámítani, hogy hosszú távon kevésbé értékes és kevesebbet ér, mint mondjuk a málomi szőlők. Innen értve Sándor István mondatát, tényleg jó, hogy 1985-ben már vannak Magyarországon „meg- kérdezési kísérletek". De azért az mégis hideglelős, hogy ennek örülni kell. Hogy ami természetes és annak is dekla- ráltatott, az kísérlet. S a gyakorlat, az élet inkább a málomi példa. Csak miközben megtanulunk lakni, élni lassan elfelejtünk. Pedig ideje volna már. És nem egyedülálló kísérletként. Parti Nagy Lajos n í x MrjT* í X * í. 11 i "i 1íj i T i GiilM A brigád és az MM
