Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-30 / 238. szám
1985. augusztus 30., péntek Dunántúli napló 3 Harminc útbeszakadás trait Idáit Útfelújítások Pécsett Egy négyzet- méter útra 162 forint jut A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat útkezelési osztályának idén is hetvenhét millió nyolcszázezer forintja van a pécsi utak felújítására, fenntartására, karbantartására. Ezt az összeget ugyan a téli károk miatt kétmillió forinttal megtoldotta a Városi Tanács, ám az ötszázkilenc- ven kilométeres pécsi úthálózat egy-egy négyzetméterére mindössze százhatvankét forint jut. (Egy négyzetméter aszfalt ma kétszáznegyven forintba kerül.) Az elvárások viszont nagyok — a pécsi utak állapota, rossz minősége sajnos ismert — a pénzügyi lehetőségek valóban szerények. Mégis mit valósítottak meg a tervekből idén? Hol lehetnek elégedettebbek az utcák lakói? Az egyik legfontosabb fő közlekedési út minőségű lesz a vasasi Szövetkezet utca, amely már nem bizonyult alkalmasnak a megnövekedett forgalom bonyolítására, két bányavállalat egyetlen kijárója, most hét méteresre szélesítik az útpályát a PKUV szakemberei, rendezik a vízelvezetést, és a tervek szerint novemberre átadják a bővített és felújított utat. Ami elkészült: aszfaltszőnyeget kapott a Bor utca, szélesítették, megerősítették a nagykozári utat, és szintén aszfaltozták a Bittner Alajos utcát. A Tolbuhin út nyugati oldalán elkészült a rég várt járda, amelynek folytatását tervezik. Nyolc-kilenc támfalat építettek-építenek a város meredek, szűk utcáiban, ahol a lezúduló vizek kimossák a rézsűket, veszélyeztetik a lakóházakat: így a Vince, a Dimitrov utcában, Középgyükés- ben, a Jakabhegyi úton, és a Mikszáth Kálmán utcában. Várhatóan októberben helyreállítják a Tüzér utcai felüljáró meggyűrődött aszfaltrétegét, és egymillió forintot költenek a Kossuth Lajos utca állagának megóvására, e szerény összegből csak arra van A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat szélesíti és felújítja Pécs-Vasas ll-n a Szövetkezet utcát, amely novemberre főközlekedési út lesz. Fotó: Erb János lehetőség, hogy a Zetkin Klára és a Széchenyi tér között „foltozzák” az úttestet. Célszerű lenne úgy, hogy ez legyen a majdan lerakott dísz- burkolat alapja. Szintén az ősszel helyreállítják a Kisszkó- ■kó utat, amelyen gázvezeték épült és a lakosság pénzéből százezer forint maradt az út javítására is, ez egyharmada a helyreállítás költségének. Másutt is szívesen társulnának a közműépítési munkákhoz, a pénzek ilyen megosztásával több út megerősítésére lenne lehetőség. Régi panaszokat is meg tudnak oldani: rendbeteszik a Közép-Daindol közt, a Pálma és a November 7. utcát, vj- lamint a nagyárpádi buszfordulót szélesítik. A korszerűsítésekre ötvenöt millió forintot költenek, a fenntartásra huszonnégy millió forintot. Rendkívül sok gondot okoznak az útleszaka- dások, idén több — összesen harminc — volt, mint az elmúlt öt évben. A javításkor több esetben kiderült, hogy a korábbi helytelen útjavításépítés okozza, de tény az is, hogy rosszak, túlterheltek az utak, nem bírták az idei tél megpróbáltatásait. Viszont gondot okoznak a gázvezetéképítés utáni úthelyreállítások, mert az előírások szerint homokkal tömörítik, ám a laza szerkezetű anyagot a víz kimossa, lyuk keletkezik, és a következmény, hogy az út leszakad. Talán kompromisszumos megoldás kellene, például a homok—agyagos tömörítés. G. M. Százötven éves a magyar hajóipar Széchenyi István kezdeményezésére 150 évvel ezelőtt, 1835-ben épült fel az Óbudai Hajógyár, ez teremtette meg a magyar hajóipar alapjait. A jubileum alkalmából szeptember végén a Magyar Tudományos Akadémián ünnepi ülésen emlékeznek meg a hajóipar 150 éves múltjáról, összegzik mai eredményeit és elemzik fejlődésének további kilátásait, ünnepséget tartanak a Ganz Danubius Hajó- és Darugyárban is, a Közlekedési Múzeumban kiállítást rendeznek, a Magyar Posta pedig jubileumi levelezőlapot bocsát ki. A magyar hajóipar a múlt század közepétől gyorsan fellendült, a fatestű hajókat alig két évig gyártották, majd áttértek a vastestű vízijárművek készítésére. Az ötvenes évektől a kiegyezésig összesen 76 személy- és vontatóhajót, és több mint 120 uszályt építettek a gyárban. Az 1870-es évek válsága visz- szavetette az iparág fejlődését, később azonban egyre nagyobb telejsítményű és egyre több utas befogadására alkalmas hajókat igényeltek a hajózási társaságok. Az 1910-es években vízre bocsátott gőzösök, köztük a Budapest, a Wien és a Schönbrunn a legerősebb és legmodernebb hajók voltak a Dunán. A két világháború közötti gazdasági válság ismét súlyosan érintette a gyárat, alig kaptak rendelést. Ekkor kezdték meg az ipari kazánok gyártását. A felszabadulás után a vállalat legfontosabb feladató a hazai hajópark helyreállítása volt. Az ötvenes évek végén áttértek a motoros hajók építésére szovjet tervek alapján megkezdték a tolóhajók, személyhajók, speciális tutajvontatók vízrebocsátását. A hajógyár mai termékszerkezete felöleli a legmodernebb, automatika berendezésekkel felszerelt tolóhajókat éppúgy, mint az úszó- és portáldarukat, konténereket és sporthajókat. A világ sok országába exportálják termékeiket, éves árbevételük több mint 5 milliárd forint. Az út oda vezet A „Kerekasztal-beszélgetés a lakóterületi pártmunkáról" szóló cikkhez kívánok hozzászólni. A kerekasztal-beszélgetés egyik témaköre volt a „hova tartozzam" kérdése. A gyakorlat igazolja, nehéz kérdése ez pártéletünknek azokban az esetekben, amikor a munkából nyugdíjba menő elvtársak válaszút elé kerülnek. Az üzemi-intézményi kollektívának már nem tagjai, de van egy erős szál, amivel kötődnek elvtársaikhoz. Ez a pártszervezet. Ott nem nyugdíjaznak, legfeljebb megkérik, hogy jelentkezzen át. Vagy még azt sem. Mert ki mondja meg, ki „sértse" meg X. Y, elvtársat, hogy át kellene jelentkezni. Erre nem készítették fel, s gz esetek többségében nincs aki elkísérje a körzetbe. így aztán nem kevesen elmaradnak, pedig sokat tudnának segíteni, tenni a körzeti alapszervezetben. Félreértés ne essék — véleményem szerint — a körzeti alapszervezetek nem „harcolnak az átjelentkeztetésért. De pártéletünk követelménye, hogy a hovatartozás kérdésében is meg kell tartanunk a Szervezeti Szabályzat előírásait, melyet a XIII. kongresszus megerősített. Ennek alapján „akinek nincs munkahelye, vagy munkahelyén nincs alapszervezet az a lakóterület szerint illetékes párt- alapszervezet tagja”. Több üzemi-intézményi párt- alapszervezetnél számos nyugdíjas van állományban. Véleményem szerint az elvtársak többsége előbb-utóbb az elidegenedés útjára lép. Ideig-óráig tisztelettel köszöntik, ha megjelenik a párt rendezvényein. De vajon megjelenik-e? A tag- díjfizetésen kívül minek tesz még eleget? Tud-e alkotó módon hozzájárulni volt munkahelye pártszervezésének munkájához az, aki az üzem-intézmény munkáját csak kívülről ismeri? A döntés, az ismeretek és lehetőségek alapján azokra vár, akik a kapun belül vannak. övék a felelősség is. Közben új arcok sokasága jelenik meg, akik nem ismerik érdemeit, s jelenlétés már másképp ítélik meg. S végül is, ha őszinte önmagához, be kell látni, hogy válaszút elé kell állítani önmagát: hova tartozzon. Ragaszkodjon régi elvtársaihoz? Azok is egyre kevesebben vannak. Vagy menjen a körzetbe, ahol új barátságok szövődnek? Ahol akad régi munkatárs. Ahol az elidegenedést a szomszéd, az utcabéli megismerése váltja fel, aki mellett talán évekig szótlanul ment el. Gyakorlatból mondom: a körzeti alapszervezet sokat tesz annak érdekében, hogy kellő figyelmességgel, szívesen fogadjon minden elvtársat, akármit gondol tagsági könyve „színéről". Ez a legszemélyesebb érdekünk. Azon fáradozunk, hogy érzékelhető módon bizonyítsuk, szükségünk van egymásra. Közösségi életünk pedig olyan, amilyenre formáljuk. Ebben lehet és kell segíteni. A körzeti alapszervezet utánpótlása jórészt a nyugdíjasokból történik. Tőlünk már ritkán jelentkeznek át, s ez eldönti a hovatartozás kérdése mellett az új barátság keresés szükségességét is. Tény, hogy sokoldalú és szép a lakóterületi pártmunka. Szép az mindenütt, ahol jól csinálják. A lakóterületi pártmunka azonban kisebb nyilvánosságot kap. Talán ez is oka, hogy a bizalom még nagyon törékeny ahhoz, hogy a hovatartozás problémamentes legyen. Az út azonban előbb- utóbb a körzetbe vezet. Jobb ezt előbb megtenni, mi nyugdíjasok oda tartozunk. Kertész József Pécs, Budai III. lakóterületi alapszervezet titkára A családról A Társadalmi Szemle februári számában jelent meg Katonáné dr. Soltész Márta: A családjog tervezett módosításához című tanulmánya. Azzal foglalkozik, hogy a jogalkotás és joggyakorlat miként tud hozzájárulni a családok támogatásához, a házassági-családi viszony megszilárdításához. Az elmúlt évtizedben Magyarországon tulajdonképpen két álláspont ütközik össze. Az egyik szerint hazánkban a családok válságban vannak, nem tudnak megfelelni a velük szemben támasztott társadalmi elvárásoknak. A másik szerint válságról nem beszélhetünk, de a családok működésének egyes területein kétségtelenül zavarok mutatkoznak. Ez összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy az elmúlt négy évtizedben megváltozott a családok belső struktúrája, zömük kétkeresőssé vált. Átalakult a családi döntéshozatal mechanizmusa is. Cseh-Szombathy László szerint a működési zavarok különösen három ponton tapinthatnak ki. Először a családok zöme évtiezdek óta nem olyan mértékben vállal gyermeket, amennyire a népesség reprodukciójához szükséges lenne, másodszor az idős családtagok ellátásával, gondozásával járó feladatokkal a családok csak részben tudnak megbirkózni, harmadszor a válások és azok következményeinek kezelése. E működési zavarok számos más közösségi jellegű és egyéni problémát is felvetnek, amelyek megoldására kormánydöntés és széles társadalmi összefogás várható, különösen abból az alapelvből kiindulva, hogy a családok társadalmunk alapegységei, s mint ilyeneket támogatni kell. Magyarországon az ezer lakosra jutó válások aránya emelkedő tendenciát mutat, 1983- ban 2,7, Baranyában még ennél is magasabb. A házasság- kötések ezer lakosra számított aránya az országban csökken, 7,1, a megyében ennél maqa- sabb, de csökkenő tendenciájú. Katonáné dr. Soltész Márta írása megállapítja, hogy a szocialista erkölcs élveinek és normáinak meqfelelő házassági-családi értékrendnek társadalmi tekintéllyel történő koncepciója szerint a házasság és a családi élet szocialista értékfelfogású fogalmát ma korszerűbben kell megfogalmazni, mert az ide vonatkozó szabályozás már nem elégíti ki a követelményeket. Viszont a jog lehetőségei is behatároltak, de a felelősségteljes magatartást, döntést mindenképpen ösztönözni tudja. így például a meggondolatlan házasságkötések elkerülése végett a módosítás vitára bocsátott koncepciója tartalmazza a nők házassági korhatárának 16 évről 18 évre történő felemelését. A koncepció a házasság előtti tanácsadás rendszerét is javasolja átalakítani. A tanácsadás kitérne életvezetési kérdésekre, feltárná az előre kimutatható problémákat, sőt ismertetné azok megoldási módozatait, de szerepe lenne a házasság alatt és esetleges válás szándék felmerülésekor kiegészíteni a bontóperes bírósági békítő tevékenységet. Itt nem arról van szó, hogy a megromlott, elmérgesedett házasságot adminisztratív úton összetartsák, ezt a házasfelek és a gyermekek érdekei is meghatározzák, sőt a jog a felbomlott családok tagjai helyzetének méltányos rendezéséhez hozzá kíván járulni. A családjogi törvény 1974- ben a megegyezéses válás lehetőségével egészül ki. Ez félreértést szült, mint új bontó ok jelentkezett, tehát sokak szerint a bíróság nem vizsgálja, hogy a házasság helyrehozhatatlanul megromlott-e vagy nem. Ügy tűnt, hogy az államnak, a társadalomnak az érdekeltsége csökkent, a családi élet szilárdságának fenntartásában, sőt emelkedett a meggondolatlanul indított válóperek száma. A koncepció szerint a közös megegyezésen alapuló válást nem kell megszüntetni, mert a házasság felbontásának egyik kulturált eszköze, de bíróságok ilyenkor is vizsgálják a kapcsolat megromlásának okait, a békítési kísérlettől ne álljonak el, felhasználva a házassági tanácsadó szolgálat tanácsait. A javaslat szerint a bontókeresetek elbírálását megelőzné a házastársakkal való kötetlen beszélgetés, kiderítve, hogy életük hogyan alakulna a család felbomlása esetén, de békülés reménye esetén a pert bizonyos, ideig szüneteltetni lehetne. A szülő-gyermek viszonyra vonatkozó szabályok módosítása azért szükséges, mert kívánatos a különélő szülő és a gyermek bensőségesebb kapcsolata. Az elgondolás értelmében, amennyiben a bíróság nem függesztette fel a szülői gondviselését, kellene kérni véleményét a gyermek tartózkodási helyének kijelölésekor, nevelési irányának, képzésének, életpályájának meghatározásáról szóló döntésnél. Véleményeltérés esetén a döntés joga a gyámhatóságé lenne. A láthatás kérdésében a szülők megegyezése a mérvadó, gyermekelhelyzési per esetén a láthatás gyámhatósági hatáskörből bírósági hatáskörbe kerülne. A módosító javaslat megállapítja, hogy a gyermektartásdíj a kötelezetteket sok esetben nem ellenőrizhető jövedelem szerzésére ösztönzi, bizonyos esetekben nem fedezi a gyermek szükségleteit. A tartósdíj sok esetben a kötelezettek túlzott megterhelését jelenti, gátolja őket új házasság megkötésében. Ezért célszerű lenne, ha tartásdíj kötelezett jövedelmének 15—25%- át képezné, konkrét mértéke egyedi elbírálástól függne, figyelembe véve a gondozó szülő anyagi viszonyait is. Felmerült az is, hogy a házasuló felek a házasságkötés előtt szerződésben elismerjék bizonyos vagyontárgyak és értékek külön- vagyoni jellegét. Dr. Erdődi Gyula, a Baranya Megyei Tanács V. B. társadalompolitikai titkára Új halfeldolgozási eljárás A konzerviparban és a takarmányozásban hasznosítható új halpépesítési eljárást dolgozott ki a szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz fiatal szakembere Kerezsi Attila. A halból úgy készíthető halászlé alapanyag vagy táptakarmány, hogy az úgynevezett gépesítés során a hús értékes fehérjetartalma teljesen megőrizhető, s a termék hosszabb ideig is jól tá rolható. A konzerv halászlé alapanyag — új eljárás szerinti — receptúrája: a megtisztított halat péppé aprítják, hozzáadják a fűszereket, majd azonnal sterilizáló dobba töltik. A berendezés palástját 400—500 fokra hevítik fel, ezután keverik a masszát, amelynek minden része éri a dobpalástot, hőmérséklete azonban nem haladja meg a 60-—70 fokot. Az így elkészített áru hosszú ideig biztonságosan tárolható. Hasonló módszerrel állítható elő hulladék halból táptakarmány is, a sterilizált pépet azonban hangyasavval sava. nyitják, s ezzel a fehérje el- bomlósát hosszabb időre megakadályozzák. A halpép feletetésével a mezőgazdasági nagyüzemekben az állatállomány takarmányozására szolgáló szemeskukorica 20—30 százaléka megtakarítható.
