Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)

1985-08-03 / 211. szám

Megnyílt az újjárendezett Modern Magyar Képtár A Káptalan utca 4-ben: 1900-1950 — A Szabadság út 2-ben: Kortárs Gyűjtemény Több hónapig tartó előké­szítő munka után újra megnyílt Pécsett a Modern Magyar Képtár. Belső átszervezés révén azonban megkettőzve! Új épü­letbe került a század első fe­lének művészete, a régi helyen pedig a kortárs gyűjtemény maradt, jelentősen kibővített anyaggal. Az 1957-es alapítás­sal és az 1963-as önálló épü­let megszerzésével azonos jelentőségű a mostani bővülés, mely a képtár végleges elhe­lyezésének főpróbája is egyút­tal (a Kulich Gyula utca 5. sz. épületben, a régi vármegye- házában lesz a végleges ott­hon). Amikor Gegesi Kiss Pál aka­démikus 1957-ben adományá­val a képtár alapjait megte­remtette Pécsett, termékeny ta­lajba vetett magot. Az eltelt közel három évtized alatt az anyag megsokszorozódott és olyan részeredmények szület­tek, melyek önmagukban is je­lentősek: A Vasarely Múzeum, mely az elmúlt években nem­zetközi anyaggal egészült ki, az új Csontváry Múzeum, a Nemes Endre Múzeum, a Mar- tyn Képtár, továbbá az Uitz- és Amerigo Tot állandó kiállí­tás és Schaór Erzsébet készü­lőiéiben lévő Utcája. A múzeum-utca ma már Pécs egyik fő nevezetessége, mely a Művelődési Minisztérium, a me­gye, a város, a műemlék és a mindezt megálmodó és meg­valósító múzeum együttmunkál- kodásának az eredménye. Nem számítva most a Magyar Nem­zeti Galériát, amely ezer év magyar művészetének egyértel­műen kiemelkedő, páratlan gyűjteményegyüttese, elfogu­latlanul állapíthatjuk meg, hogy a BTM Kiscelli Múzeum mellett, azt némiképp meg is előzve a pécsi Modern Ma­gyar Képtár a XX. század kép­zőművészetének leggazdagabb, legrangosabb tárháza. Pécsi sajátosság, hogy szá­mos igen jelentős magángyűj­temény beolvadása adott min­dig újabb és újabb lökést, ke­rekítette egésszé az együttest. Gegesié után Tamás Henrik, dr. Tompa Kálmán, dr. Kunvá­ri Bella, Bedő Rudolf, Lázár Béla, Dénes Zsófia és dr. Ub- rizsy Gábor gyűjteménye. Emellett jó néhány egyéni adományozó, így Dési Huber Istvánná, Gábor Jenő, Martyn Ferenc, legutóbb Gyarmathy Tihamér gyarapította jelentősen a gyűjteményt. Fájó veszteség, nem árt felidézni, hogy 1980- ban a múzeum visszautasítot­ta (!) a Glücks-gyűjteményt, mely főleg Mednyónszky-, Farkas István- és Nagy István- képekből állott. Pécs visszaad­ta az ajándékot, Kecskemét er­re alapozta a Cifra palotában létesített képtárát! A Modern Magyar Képtár állománya jelenleg 10 000 kö­rüli. Hozzávetőlegesen a szá­zadforduló a gyűjtőkör időbeli határa, de ez nem jelent me­8. HÉTVÉGE rév kötöttséget. Nem is olyan jelentéktelen XIX. századi anyaggal rendelkezik a képtár, melynek állandó bemutatása — kellő gazdagítás után — később megoldandó feladat le­het. A századforduló kerek szá­ma inkább csak a jobb beha­tárolás könnyebbségét jelenti, miként az 1950-es záró évszám, jelezve azt, hogy a század el­ső felének művészete kerül itt bemutatásra. A Káptalan utca 4-ben lévő kiállítás pontos cí­me ugyanis Modern Magyar Képtár, 1900—1950. Az előké­szítő, a század művészetét megalapozó, művészetükkel még a múlt században induló, e században kiteljesedő művé­szek (részben pl. Rippl-Rónai), művészcsoportok (Nagybánya), vagy az új század művészetére — korát sok vonatkozásban megelőzve — ráérző életmű­vek (pl. Mednyónszky), termé­szetszerűleg fokozott megkü­lönböztetésben részesülnek. A képtár saját korábbi gya­korlatát követve Nagybányával indít. 1896-ban, a . millenium évében Hollóssy Simon vezeté­sével települt át Münchenből az Alföld és Erdély határán fek­vő festői városkába az akadé­miák konzervativizmusától meg- csömörlött, a plein air, azaz a napfény hatását elsődleges fontosságúnak tekintő fiatalok kis csoportja: Ferenczy Károly, Réti Thorma, Iványi Grünwald és iskolát teremtettek máig is ható kisugárzással. A követke­ző teremben a dekoratív irány­ba sorolhatók, Rippl-Rónai, Csontváry, Fényes Adolf, Maty- tyasovszky Zsolnay mellett az Alföld piktúrájót képviselő Koszta, a magányos óriás Nagy Balogh kapott helyet. Az épü­let gótikus kápolnájában a realizmuson túli álomvilágban révedező Gulácsy Lajos képei­nek együttese került. A III, sz. teremben a Nyolcak művészcso­port — Kernstok, Berény, Czó- bel, Czigány, Márffy, Orbán, Pór és Tihanyi, a IV. sz. te­remben a tízes évek progresszív Kassák-köre az Aktivisták. E két csoport az Európai Iskola mellett a múzeum fő gyűjtő­körébe tartozik. A nyolcvanas évek elején tíz európai országban került be­mutatásra a múzeum ezen anyaga, melyből helyhiány miatt csak a töredék látható. Az V. teremben a szociális el­kötelezettségű festők, Derko- vits, Dési Huber, Sugár, Berda mellett a nagyon jelentős pé­csi Gábor Jenő, továbbá Ká­dár, Scheiber, Schönberger, s a kevéssé ismert A. Tóth Sán­dor és Nagy István. Gresham- kör található: Szőnyi, Egry, Bernáth, Berény, Csók, a franciás Vaszary és Farkas, Frank Frigyes és Aba Novak. A VII. teremben Szentendre, kiemelten Vajda Lajos művé­szete, továbbá Ámos, Czóbel, Kmetty, Barcsay Anna Margit, Paizs Goebel és Vörös Géza, a szentendrei festészet har­mincas, negyvenes évei. Befe­jezésként ízelítő az Európai Is­kola elnevezésű, ma az érdek­lődés homlokterében álló mű­vészcsoport munkásságából. A szobrászati anyag a ha­zai nem éppen üdvös kiállítási gyakorlatnak megfelelően ki­egészítője a festészetnek. Az ideális, egyben méltányos az önálló bemutatás lenne, erről azonban a szűkös viszonyok közepette álmodni sem lehet. Erre az új képtárban sem igen nyílik majd lehetőség. A Szabadság út 2.-ben ön­álló teret kapott a kortárs gyűjtemény, kiegészülve a For­gács Hann emlékszobával, va­lamint az időszakos kiállítások céljául szolgáló kamaraterem­mel, melyben jelenleg a Pécs­ről elszármazott Freytág Zoltán hagyatéka látható. A pontos elnevezés: Modern Magyar Képtár, Kortárs Gyűjtemény. A hatvanas években nálunk is tért hódító, részben a kassáki, bortnyiki konstruktivista hagyo­mányok folytatásának is te­kinthető geometrikus művészet­tel indít a tárlat, amire a nagy, egységes felületek, élesen el­választott homogén színfelüle­tek, geometrikus formák jel­lemzőek : Attalai, Barcsay, Fá­jó, Nádler, Bak, Lantos, Deim, Halász, Maurer, Keserű, Men- gyón, Tot Endre, Kassák. Hen- cze, ill. Haraszty, Gulyás, Paizs. A következő teremben láthatók az előbbinek némi­képp időbeli előzményének te­kinthető, sokféle szálból ere­deztethető, egymáshoz sok szállal kötődő, vagy éppen el­lentétes indítású és célú irány­zatok képviselői: Csernus, Kondor, Bálint, Ország, Ve- szelszky, Gyarmathy, Lakner, Fekete. Nagy, Kokas, Orosz, Csáji, Swierkiewicz. A követke­ző teremben régi kívánság teljesült. A pécsiek — Gábor Jenő, Martyn, Simon, Kelle, Soltra, Kolbe, Erdős, Ficzek, Kampis, Kismányoky, ill. Bocz, Kigyós, Pál, Gellér. Bencsik és Rétfalvi — külön bemutatóter­met kaptak. Keserű, Lantos, Halász, Pinczehelyi, Swierkie­wicz, Gyarmathy, Mattyasovsz- ky, Zsolnay esetében más szempontok érvényesültek, így más helyütt találhatók mű­veik a képtárban. A tulajdonképpeni jelenkor a 4. terembe került. Ez a leg­kevésbé leszűrt, megállapodott része a kiállításnak. A megfe­lelő időbeli távlat hiányzik még az objektív megítéléshez. Gyűjtésben a naprakész álla­potot megközelíteni sem igen lehet, annak elérése csak cél lehet, amire azonban a képtár irányítóinak kötelessége töre­kedni. Így válik élővé a mú­zeum, amennyiben a kortórs törekvéseket születése pillana­tától kezdve figyelemmel kíséri és bemutatja, összefüggésbe hozva már lezárt folyamatok­kal, segít kiszűrni' a legjobba­kat, támogatva azon kísérlete­ket, melyek új gondolatiság hordozói lesznek. Segít kap­csolatot teremteni alkotó és befogadó között, építve a hi­dat, amely majd művész és kö­zönség között a jelenben még meglévő nagy szakadékot át­íveli. Az újjárendezett Uitz Mú­zeum októberben, a múzeumi hónapban nyílik. Romváry Ferenc Ötven éve kezdődtek meg a szebényi feltárások Dombay János emlékezete Ritkán szoktunk megemlé­kezni egy-egy régészeti lelő­hely felfedezésének évforduló­járól, most mégis ezt tesszük: ötven éve találták meg és kezdték feltárni a szebényi avar sírmezőt. A Baranya megyei népvándorláskori lelő­helyek kutatásának és a fel­tárásokat vezető Dombay Já­nos munkásságának fontos ál­lomása volt ez. Dombay János 85 évvel ez­előtt, 1900. augusztus 10-én, Veszprémben született. Hu­szonhat éves korában Bony- hádra került adóhivatalnoknak. A szekszárdi múzeumban is­merkedett meg a régészeti kutatómunkával, s Bonyhád környékén ő maga is kutatto az ősi kultúrák nyomát. 1931 - ben Pécsváradra került: „ . . . biztatott Bonyhád közel­sége. Ha ott voltak régiségek, itt is kell lenniök" - írja nap­lójában. 1932. őszén a pécs- váradi Aranyhegy oldalában régiségeket talált, 1934. tava­szán pedig már rendszeres kutatásba kezdett Zengővár- kony határában. A következő évben a pécsváradi várban kapott helyet gyűjteményének, amelyből erős akarattal és szorgalommal múzeumot szer­vezett, s 1936 nyarán megnyi­totta a kiállítást. Abban az évben a Történeti Múzeum megbízásából már a pécsvá­radi járáson kívül is ásat. 1938-ban létrejött a Baranya Vármegyei Múzeum, melynek élére őt választották, ekkor je­lentek meg első publikációi is. Az őskori lelőhelyeken kívül határozott program szerint több ezer római, avar, Árpád­kori sírt tárt fel; 9 római, 12 avar és 6 Árpád-kori temető részletét. 1951-ben vezetése alatt lét­rejött az egységes megyei múzeumi szervezet, majd 1958- ban megalakult a Baranya Megyei Regionális Múzeumi Szervezet, melynek 1960-ban főigazgatója lett. Fáradhatat­lanul dolgozott, az 1956-ban megindult múzeumi évkönyv­ben sorra jelentek meg dol­gozatai, közleményei. 1961. március 24-én halt meg. Dombay János a szebényi I. temető felfedezéséről így írt: „Wache Mihály, szebényi lakos már az 1935. év már­ciusában bejött hozzám és megtekintette gyűjteményemet a várban. Ekkor említette, hogy kutatásai során talált egy sirt... 1935. április 27-én ki­bontottuk az általa jelzett sirt, mely a szebényi nagy avar sirmező I. sz. sírja lett. Az eredmény tehát azt igazolja, hogy helyes volt eljárásom, mi­kor arra törekedtem, hogy a szebényi „régészekkel" kapcso­latot teremtsek, mikor őket a cél érdekében valóságos mun­katársaknak tekintettem ... Meggyőződésem, az eredmény nem marad el, ha ugyanilyen, módon minden községben megszervezem a hírszolgálatot és munkatársakat szerzek . . ." Dombay 1935. július 24-én kezdte az ásatást, 34 sírt tárt fel, amikor is értesítette Fet- tich Nándort, a Nemzeti Mú­zeum régészét, aki szeptem­ber 30-án átvette tőle az ása­tás vezetését. Öt novemberben László Gyula váltotta fel; no­vember végéig tartott a feltá­rás, összesen 341 sírt bontot­tak ki. 1935. novemberében Schmeizl József szebényi mun­kás segítségével fedezték fel a Csele-patak bal partján a II. temetőt, melynek 15 sírját tárta fel Dombay. Első ízben dolgozott együtt akkor más neves régészekkel, akik elis­merték addigi tevékenységét ét segítették szakmai fejlődé­sét. A szebényi III. temetőt 1961. novemberében a Csele- patak jobb partján, a halastó ásásakor találták meg, azon­ban csak két sírt sikerült meg­menteni, a többi, kb. 30-40 elpusztult. A leletek alapján a három különálló temető közül a II. temető a legrégibb, a VII. század közepe előtt használ­ták. Az I. temető kora a VII. század közepétől a Vili.-IX. század fordulójáig terjed, ez­zel párhuzamosan egy másik avar közösség használhatta a III. temetőt; mivel annak nagy része nincs feltárva, nehéz meghatározni, hogy azt mikor hagyták el. Dombay a szebényi nagy avar sírmező feltárásával kezd­te népvándorlás- és honfog­laláskori kutatóprogramját, s ma is helytálló megállapító­sokat tett: „Mikor az avarkori régészeti kutatások fontossá­gát, a magyarországi avar ré­giségek sokasága ellenére is, éppen a kontinuitás szem­pontjából hangoztatjuk, első­sorban azokra a lehetőségek­re gondolunk, amelyek a sű­rűn avar lakta területeken éfő, magyar népesség anthropoló- giai vizsgálatában rejlenek . .. Egy bizonyos: legfőbb ideje, hogy az adatok összegyűjté­séhez sürgősen és a legna­gyobb igyekezettel hozzáfog­junk, és ne hagyjuk a történel­mi értékeinket sorra elpusztul­ni." A Janus Pannonius Múzeum régészeti kiállításában a sze­bényi ásatások évfordulóján, felállított vitrinben látható tár­gyakat, ásatási dokumentumo­kat szeptemberig tekinthetik meg az érdeklődők. Nagy Erzsébet Szórakoztató olvasmány - tudományos kritikával Havasi János könyve a,,léleklátóról” Nem mondhatjuk, hogy szá­zadunk második felében ,,a modern ember" titokzatosság iránti igényét csak az UFO-k elégítik ki: szerte a világban nem szűnt a figyelem, sőt a rajongás az asztrológia, a te­nyérjóslás, oz okkultizmus, a parapszichológia iránt sem. Hazai képeslapjaink is közöl­nek hasonlókat, olykor ironikus kommentárokkal, olykor lélek­tani teszteknek becézve a kér­dőíveket. Némi lelkiismeretfur- dalással teszik ezt, de követke­zetesen, és a tudományos saj­tó támadásaira az olvasói igényekre hivatkoznak. Az ol­vasói igény valószínűleg léte­zik — de az bizonyos, hogy nem mindig tűnik ki egyértel­műen, meddig tudománytalan divat, s hol kezdődik a tudo­mány mértékadó véleménye. E furcsa kettősség jelenthet megalapozott olvasói érdeklő­dést Havasi János könyvének, amely a napokban jelent meg, s amely Kele, a ,,léleklátó" címmel dolgozza fel a húszas­harmincas évek egyik érdekes figurájának élettörténetét, munkásságát. Kele János 1900- ban született Pécsen, nyom­dásznak tanult, s mint később feljegyezte: a betűk közt bab­rálva gyakran maga előtt lát­ta a szerzőt, anélkül, hogy is­merte volna. Pestre, majd Lip­csébe került aztán, s egyre több embert lepett meg külö­nös beleérző képességével: a történeteket saját feljegyzései­ből és újságcikkekből tudjuk. ,,Léleklátó irodát" nyitott Lip­csében, mérkőzések eredmé­nyeit jósolta meg, betegsége­ket gyógyított, eltűnteket segí­tett felkutatni. Hitler hatalomra jutása után Budapestre költözött, és a fő­városi rendőkapitányság élet­védelmi osztályán afféle lelki elsősegéllyel foglalkozott. Ma­gyarország akkor is a világsta­tisztika élén állt az öngyilkos­ságok tekintetében, Kele büsz­kén idézhette: működése alatt negyven százalékkal csökkent az öngyilkosságok száma. Az újságok persze, számos, ma már teljesen valószerűtlennek ható és hihetetlen esetet írtak meg igaznak elfogadva, s nem volt könnyű dolga a mai króni­kásnak, hogy mértéktartóan idézze ezeket a dokumentumo­kat, amelyek gyakran igen ügyesen öltötték magukra a tu­dományosság látszatát. És kételkedni a későbbi ese­ményekben is volt ok: amikor például (1944 után) Kele a Passau melletti Eggenfelden nevű kisvárosban telepedett le, s többek között amerikai klini­kákról küldött, a beteg által megérintett papírlapokról álla­pított meg diagnózist. (!) Szél­hámos, sarlatán, autodidakta pszichiáter? Ez a kérdés motoz az olvasóban ma is, mint annyi más érdeklődőben, aki ismerte Kele munkásságát: a kétkedést nem oszlatta el a számos új­ságcikk, könyv, az orvosok, tu­dományos intézetek tekintélyes mennyiségű nyilatkozata sem. Ez a könyv sem ad végleges választ, de igen szerencsésen egyesíti magában a szórakoz­tató olvasmány és a tudomá­nyos ismeretterjesztő mű eré­nyeit. Havasi János — aki je­lenleg a Siklósi Alkotótelepek igazgatója, korábban a Du­nántúli Napló munkatársa — kalandos úton jutott a kalan­dos élettörténet birtokába. Lapunk egyik régebbi számá­ban pécsi kriminalista profesz- szor információja alapján írt Keléről: cikke eljutott Lipcsébe, majd Kele fogadott fiához, aki dokumentumokkal segítette a szerzőt. Több éves kutató, nyo­mozó munka következett ez­után, míg a könyv megszüle­tett. Havasi ügyes kézzel építi fel a könyvet: az egyes fejezetek részben életrajzi korszakon­ként, részben Kele tevékenysé­gének témaköreit érintve fog­lalkoznak a „léleklótóval", bőven idézve a korabeli sajtó­ból, de kellő kritikával fogad­va a forrásokat. Ám a tudo­mányos értékelést Havasi meg­hagyja dr. Király József pszi­chológusnak, aki (a szerző ké­résére) elhelyezi a különös embert a tudomány és a tudo­mányosság látszatát keltő ok­kultizmus. — parapszichológia, „tisztán Iá tás” határmezsgyéjén. Lényegében igazolja Kele Já­nos önjellemzését: „Nálam az emberek megfigyelésének sok éves tapasztalata párosul az idegen lélekbe való beleérzés adottságával". Ezenkívül sok hasznos ismeretet is közöl dr. Király napjaink lélektani babo­náiról. A Kele, a „léleklátó" a szer­ző saját kiadásában jelent meg, a könyvet a Művelt Nép terjeszti bolthálózatában. G. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents