Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-26 / 234. szám
1985. augusztus 26., hétfő Dunántúlt napló 5 Hordó sör — a vendégektől Panoráma-borozó A ttól lehet tartani, hogy a 36-os busz forgalma az elkövetkező hetekben megnő. Ahogy halad felfelé a Bálicsi úton, a végállomását megelőző megállónál kezdődik a Barackos út, annak pedig legmagasabb pontján - ahonnan igazán szép a rálátás Pécsre - a napokban nyílt meg a Mecsek-Tourist új borozója, a Panoráma. Az új jelzővel azonban akár csínján is bánhatnánk: a volt Szikorszky-villa — vagy inkább pince — boltozatos bejárata fölötti kopó homokkőben ott a dátum: 1834, amikor ez a szép, s most ismét széppé tett épület elkészült. Hatalmas, tágas, kereszt alakú pince felett eg/ 40—42 személyes, súlyos fabútorokkal berendezett borozó, még egy szinttel feljebb egy különrendezvényekre, szőkébb összejövetelek megtartására alkalmas kisebb terem: nagyjából ennyiből áll a Panoráma. Nagyjából, mert akkor nem említettük a pincét övező kis kertet, füge- és körtefákkal, orgonabokrokkal, tujával, a sza- lonnasütő-helyet a kerti bútorokkal, az épületet kiszolgáló, 43 méter mély, hűvös vizű, ásott kutat, a borozó mennyezetét tartó, öles, barnára pácolt, fagerendákat, az aránylag olcsó árakat — hol kapok én mostanában 20 forint körüli összegért egy csülkös bablevest. . . -, vagy akár Lengyel Józsel üzletvezető vendégeire ügyelő szívélyességét. Ha már a vendégeket említettük, nagy forgalom még nincsen — új ahhoz a Mecsek- Tourist Panorámája —, ám híre már van a hangulatos „hegyi háznak". Éppen tegnap költötte itt idejét és pénzét egy NSZK-beli csoport, akik - ki tudja, milyen megfontolásból — előreküldtek, hogy pincehideg legyen, egy hordó sör is. Nem tudom, látott-e már ilyent a Szikorszky-villa ódon pincéje, s arról sincsen tudomásom, hogy végül is csapra verték-e a hordót. Van itt ugyanis — természetesen — bor is, mégpedig négyféle, jóféle, amelyekből délután 3-tól az este 10 órai zárásig ugyancsak szépen fogy. Hacsak nincsen kedd, amikor nem fogad vendégeket a Panoráma. M. A. Műemlék kastélyok hasznosítása Somogybán Az érdekelt minisztériumok és intézmények közös tervpályázatot hirdettek több somogyi műemlék-kastély megmentésére és a védett emlékekben gazdag térség fokozott hasznosítására. A védett épületek sorában a tervezőknek meg kell vizsgálniuk Kőröshegyen a volt Széchenyi kastély, Gugyon a volt Kaskovics kastély, valamint az Edde községhez tartozó alsó- bogátpusztai volt Festetics kastély és a felsőbugátpusztai úgynevezett Kiskastély idegenforgalmi hasznosításának és az ennek megfelelő helyre- állításnak a lehetőségeit. A cél az, hogy a műemléki értékek kihangsúlyozásával összhangban tegyenek javaslatokat a turistaforgalom szolgáltatásait bővítő gazdaságos megoldásokra, amelyek a már meglévő pihenési és szórakoztatási lehetőségeket is figyelembe veszik. A gyugyi Kacs- kovics kastély például mellék- épületeivel együtt alkalmas lehet lovastúra-állomás kialakítására. A pályázat másik nagy feladatköre, hogy a Balaton-part és a Kaposvár közötti 50 -60 kilométeres sávban, az úgynevezett kastélyok völgyében fej lesz - szék az üdülés és az idegen- forgalom lehetőségeit. Tervezzék meg a látnivalókban gazdag gyalogos- kerékpáros- és lovastúrák útvonalát, pihenőhelyeit és azokat a csomópontokat, amelyeken az országos turisztikai útvonalak és az iskolai vándortábor-utak keresztezik a kastélyok völgyét. Ez a munka olyan tájrendezést is igényel, amely erdősávok, újabb víztárolók kialakításával még jobban kiemeli a védett természeti értékeket, és változatos látnivalókkal teszi vonzóbbá a túrák útvonalait. Több mint száz indulóval Tenisz DÉDÁSZ-kupa Salamon László, a DÉDASZ műszaki oktatója a száraz salakból is vizet fakasztó kemény ütéssel „öli meg" a feléje s a háló fölé tartó labdát (ezzel vége a szetnek); aztán már csak azon bosszankodik, hogy az előbb, amikor társával, Katona Pál technikussal együtt kicsit „gödörben" voltak, 5-0 után nem 6-0, hanem 6-2 következett. Aztán ismét beindul a tavaly tornagyőztes DÉDÁSZ- páros gépezete: a második játszmában 6-1-re lelépik a Tóth—Berkes-kettőst: mehetnek tusolni, pihenni. Enni is, de csak kicsit, mert délután a legjobb négy közé jutásért újból játszanak, Salamon Laci meg egyéniben is, ugyanezért . . . A vállalat - magát egyébként a Vasas sportklubok közé soroló - tenisz-szakosztálya idén másodízben rendezte meg a DÉDASZ Kupa amatőr teniszversenyt, a tavalyinál is nagyobb sikerrel. Péntek délután a férfi egyénibe csaknem nyolcvan teniszező nevezett be, no meg 35 páros; a verseny tegnap este a negyed- és elődöntőkig jutott; a döntőket ma délután játsszák le. Jól jön a DÉDASZ nem szűnő és szisztematikusan bővülő kezdeményezése a pécsi teniszsportnak - az amatőrnek mindenképp, de a hivatásosnak is: tehermentesíti a versenyzést, versenyzőutánpótlást (egyre jobban) szolgáló Baloké ny-pá- lyát, mozogni, futni, játszani vágyó embereknek ad lehetőséget — egyelőre korlátozott számban, napközben, nem DÉDÁSZ-osaknak is. Magától értetődik persze, hogy a most már ötpályásra bővült, klubházzal, zuhanyozóval felszerelt, szép kis sport- centrumból a DÉDÁSZ-osok, illetve gyermekeik profitálnak legtöbbet. E nyáron is indítottak dolgozóiknak tenisztanfolyamokat; a gyerekek nyári napközijében turnusonként 25 -30 gyerek ismerkedett a lab- dabűvölés ábécéjével. Az ismerkedők közt rendszeresen akadnak fizikai dolgozók és idősebbek is: a tenisz — ezen a szinten — nem korhoz kötött játék, bármikor el lehet kezdeni. Itt nincs ütközés, a sérülés lehetősége minimális — érdemes tehát rászánni a szabad időt. Legfontosabb:' a játék, a mozgás öröme, a fizikai erőpróba és a kikapcsolódás, amely aztán a munkában is kamatozik. A DÉDASZ a pécsi üzemek közt egyelőre „fehér hollóként” ismerte fel e kitűnő lehetőséget a munkahelyi sportra, tömegsportra. Bárcsak követnék a példát más cégek is! Varga J. A férfipárosok elődöntője a DÉDASZ teniszversenyen A M0H0SZ és a tv rendezésében Kifogta a legnagyobb halat? T udom! Most az jut az eszükbe, hogy a horgászok felkarja kék a foltoktól, ami a fogott nagy halak mérete mutogatásának a következménye ... De most komoly volt a kérdés, s korántsem a horgász beszámolója, hanem nagyon is„ józan" mérleg döntése alapján mondták ki: ki fogta a legnagyobb halat. Tegnap délelőtt ugyanis az ország öt különböző vizén -- Baranya megyében a kovácsszénáján megkapóan szép fekvésű horgásztón — a MOHOSZ és a Tv rendezésében — részeként a monstre s most bemutatkozó hétvégi műsornak számos horgász ,vett részt ezen a meghirdetett, nyílt versenyen. Kovács Zoltán, a MOHOSZ Baranya megyei IB titkára is meglepődött a nagy érdeklődés láttán: 91 gépkocsit számoltak össze a tó melletti parkolóban, s 156 horgász vett részt a versenyen. A bárányain kívül a budapesti, a Csongrád, a Borsod- Abaúj-Zemplén és a Veszprém megyei horgászok vetélkedtek a fő díjért, egy tv-készülékért. A mi — kovácsszénájai — tapasztalatainkat összegezve azt mondhatjuk: a mázlinak is van teteje! Mert szerencse az, ha valaki ilyen kánikulában fog halat. További szerencse, ha az nagy is. De hogy egy nem nagy hallal nagy mázlija legyen vaA verseny győztese zsákmányává! lakinek, az tényleg túlzásnak tűnhetett volna. Ugyanis a baranyaiak közül Barabás Zoltán, a Pécsi Sporthorgász Egyesület tagja lett az első egy kétezerötszáz grammos ponttyal s ezzel nyert egy kétezerötszáz forint értékű horgászorsót. Ez már szerencse! És nem állt messze a duplázástól, mert az országos összevetésben — tegnap délben közvetítette a tv az eredményhirdetést — kiderült: második lett a baranyai csapat. A tv-készüléket — egy hat kilogrammos busa fejében — csongrádi horgász nyerte. A baranyai nyertesről még annyit: a második legnagyobb halat is ő fogta tegnap délelőtt Kovácsszénáján, ám ez nem jelentette neki a második díjat is. így fogta magát — meg a szép új orsót — s főzött egy kitűnő halászlét. M. A. Majd csak lesz valahogy... Károly ötvenhét esztendős, ám jóval fiatalabbnak vélhető férfi. Értelmes arc, feketekeretes szemüveg. Tarkója alatt összekulcsolja a kezét és hanyatt fekszik a kopott heverőn. Kék sortnad- rágoi visel, atlétatrikót. Beljebb húzódik, üljek le a di- kó szélére, ő pedig várakozásteljesen néz rám. A szoba, amelybe közvetlenül az udvarról lehet belépni, afféle legénytanya. Kissé rendetlen és kopott, de elviselhető. A környék itt, a Mecsek oldalában gyönyörű. Gyümölcsfák, szőlők, új családi házak, villák. Hever napokon, hónapokon, éveken át, kivéve, amikor szomszé- dol a pincetulajdonosoknál, akik mór betéve ismerik szétesett életét. Fölugrik, pacskerjét keresi, de nincs már rá ideje, „Pardon!” - kirohan az udvar gazos végébe. Amikor visszatér, zavartan törölgeti verejtékező arcát:- Hova szaladt? — A . . . semmi I Csak ez a rossebes izé nem esett jól — mutat a földre állított üvegre. — Mire is kíváncsi? Szóval jól indult minden annak idején. Negyvenötben hazatekeregtem németföldről. Tanultam, munkába álltam. Szóval engem a gazdasági dolgok érdekeltek. A hatvanas években már egy tsz-ben intéztem az ügyet. A Számviteli Főiskolán tanfolyamot végeztem, később nősültem, két gyerek, miegymás. A tsz- ben beütött a krach, pedig én már előre megjósoltam-, hogy a rablógazdálkodásnak nem lesz jó vége. S mégis engem okoltak, amikor elkótyavetyéltek vagy százhúsz sertést. Még a megyei lapba is bekerültem, esküszöm, ártatlanul . . . Megint kiszalad, levegőt vesz, aztán visszaballag: „Ennyi volt az egész.” Közben jön egy férfi, két- kilós friss kenyérnek csinál helyet az asztalon tornyosuló edények között. Letesz melléje egy doboz zsírt is. „Na mi van, te . . .?!" — formed rá a barátjára, oztán szidja- korholja minden különösebb ok nélkül.- Ennivalót hozott magának - jegyzem meg, de leint:- Ez is olyan, mint a töb- - bi. Hogy „milyen", az- nem derül ki. Gyűlölködik a jótevőjére, az. egész világra. A „haver" csak mosolyog, elnézően.- Miből él?- Valami mindig akad. A húgom múltkor küldött ötszáz forintot. Amikor elváltunk, az asszony még a ruháimat is elszedte. Egyszer meg valamilyen szukák jöttek ide éjjel, férfiakkal. Nagy balhé volt, a rendőr elvitte az igazolványomat. De voltak keményebb napjaim is, amikor a szemétből szedtem ki a kenyeret. Akkor volt igazán kánya, de azért most megvagyok. Valahogy Tesz majd . . . Mondjak még valamit? — Hanyatt fekszik, behunyja a szemét, mint egy gondtalan napozó a stranőon. Aztán lenyúl az üvegért, oldalt fordítja, visszateszi: — Tudja, rájöttem, hogy ez sem használ. Legalábbis nem mindig. E megállapítással be is zárja a beszélgetést. Közvetítővel kerültem ide, különben szóba sem állt volna velem. A -fogadásnak vége. Rab Ferenc A medvevadász Nagyapa nem leszámolásra készül, hanem nyilt- sisakos küzdelemre: öreg fegyverével indul neki a havasoknak, hogy még egyszer, utoljára kipróbálja erejét, esztendők gyűjtötte tapasztalattal áll- ; jón az óriásmedve elé. Az ; egész történetben van valami Hamingway-s; az j öreg halászt juttatja eszembe. De itt társa is akad nagyapának: a kis- unoka és egy bátor vadászkutya, a Vakarcs, mely először és utoljára bizonyítja, hogy nem „vakarcs" többé . . . Japánból érkezett hozzánk ez a bensőséges családi kapcsolatokat — gyermek és felnőtt viszonyt oly melegen, gyengéden visz- szaadó filmalkotás, Tosio Gotoh munkája. Néhány évet késett — már 1982- ben az UNICEF díjat nyerte el Berlinben —, de meg nem kopott. Hiánycikk a mai moziban ez a gyer- mekfilm-családfilm, ezért fogadhatjuk örömmel a felnőttnek-gyermeknek egyaránt maradandó élményt I nyújtó alkotást. Tudjuk, hogy nagyapa igazat mond. Kell lennie i: valahol egy iszonyatosan J vérengző óriásmedvének. I Hisszük, úgy mint a kisuno- ka, és sejtjük, a küzdelmet I csak a nagyapa nyerheti meg. Aggódunk a hóvihar fogsáqába került medvevadászokért, s fejet haj- I tunk nagyapa mélységes humanizmusa előtt — higgyék el nekem: ezt láttatni, éreztetni is kell néhanapján —, amikor azt mondja a győzelem után: a medvét el kell temetni illően, nem szabad, hoqy a falusiak ámulianak rajta, bámuliák, csodálkozzanak, örvendezzenek. ínv aztán nem viszik le a faluba, s a film utolsó néhány kockáia tán érezteti is: az óriásmedve halála a nagyaoa és aT unoka közös titka marad. A film varázsa abban rejlik, ho-zy tud"'!<, minden jórafordul, ménis izgulunk. Nem tudunk csak moziban lenni. Ott vaavunk Japán egv szeqletében, az ősi ri- tuálékat-szokásokot őrző falucskában, rabul eit minket is a vidék széDsége-iz- ga!ma, kieses-kietlen gyönyörűsége. (A film operatőre is élvezhette a munkát — fo.tós a javából — és a rendező eavenranqú partnere lett.) Rabul ejt a természet ezer arca, az ember mindennapos és nem mindennapos küzdelme. Szeretem a jó mozit. A medvevadász című japán film ebből a merítésből való. s apró gyönqéi ellenére is ajánlom, ajánlanám ezt az üdítő gyümölcsöt a sok-sok ízetlenéretlen gyümölcs közül. Kár, hogy éppen akkor került a pécsi mozik műsorára, amikor még a nyári vakáció utolsó napjait éljük, s mire hazaérnek a nagymamánál nyaraló lányaim, már dobozba kerül. Vagy nem? Gondolom, egy-egy matinéra még befér . . . Kozma Ferenc
