Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-24 / 231. szám
Elkészült a botykapeterdi csárda felújítása Az út menti csárdák — azon túl, hogy a múlt század hangulatát őrzik — Petőfit idézik. Az országot gyalog járó „garabonciás diák” pihent meg, éjszakázott ilyenekben, nem hiába nevezte magát „a csárdák költőjének". A pusztulás világából elevenedik újjá a Botykapeterd határában a 6-os út mentén az íves-tornácos csárdaépület, hogy út menti fogadóként ismét a vendéglátós legyen a hivatása. Volt már ez pásztorház, lakás, orvosi rendelő, lakatlan denevértanya. Ma az Országos Műemléki Felügyelőség pécsi kirendeltségének A mellékletet összeállította: Hársfai István A fényképeket készítették: Hársfai István, Läufer László, Maráz Borbála, Proksza László a kivitelezésében a DTV tervei szerint (építész Szigetvári János) elkészült a műemléki helyreállítás. Az a terv, hogy a belső berendezéseket, a bútorokat, a használati edényeket, a terítő' két, a függönyöket a ruhákat mind a magyarlukafai alkotó- műhely készíti el saját kivitelű kézimunkával, ami elindíthatja az ilyen tárgyak árusítását is itt. A jövő esztendőben már a mai kor vándorai — autósok, kamionosok — betérhetnek a megújult csárdába, elidőzhetnek a múlt emlékei közt és ízlelhetik a jelen örömeit. Külső részlet a felújított szigetvári templomról Szigetvár - Ali pasa dzsámi Restaurátorokra vára Dorffmeister freskó A szászi vár és a társadalmi összefogás A hír örvendetes: Az OMF szakmunkásai az utolsó simításokat végzik a szigetvári belvárosi templomon, ami a török hódoltság után Ali pasa dzsámijából lett keresztény templommá. Ennek a kupolájában a török alóli felszabadulás 100. évfordulójára — 1789-ben — készült el Dorffmeister István allegorikus freskója. A Zrínyi téri templom külső képe ma már az elkészültség érzetét kelti; valóban, azon már csak annyi a munka, hogy az északi és a nyugati oldalon el kell helyezni a fő- és a mellékbejárat kapuját. Magában a négyszögletes dzsámiban minden kész, itt tényleg az utolsó simításokat, korrekciós simításo kát végzik. Hátravan azonban még a toronyhoz tartozó ún. barokk-szárny — az előtér és a fölötte lévő kórus — befejezése. Mindezek mellett a legnagyobb dolog, hogy — mint azt Cicárdi István brigádvezető derűsen közölte — sikerült kiűzni a templomból a népes galambhadat, ami az elmúlt hosszú években megtelepedett a rom- ladozó falak között. Ha építészetileg minden — természetesen a padlóburkolaton kívül minden — elkészül, akár nyomban hozzá lehetne Baranyában az élővé tett népi műemlékek hasznosítására, „in situ" megőrzésére több példa van már. A magyarlukafai népi kismesterségek alkotóháza, a naiv festők lúzsoki kiállítása, az ófalui német tájház a zengővárko- nyi „Páva-kör" és szövőműhely tájháza, a mecseknádas- di német népi mesterségek bemutató háza mind egy-egy bizonyítéka ennek. A kásádi délszláv tájház azért jelkép, mert ez tűzvész utáni újjáépítés. A tulajdonostól, Horváth Gyúró bácsitól megvett nádtetős portát a vétel után villám sújtotta és percek alatt leégett, majd az oltóvíz a vályogfalakat is ösz- szedöntötte. A történelem sok sok, lángbaborító villámcsapása, külső és belső felszított A mai Szászvár a középkorban jelentős mezőváros volt. Várát a 13. században Bertalan pécsi püspök építteti. A török Pécs 1543. évi elfoglalása után a szászi várat is birtokba veszi. Szerepe ekkor jelentős volt, a török összeírásokban mint város és egyben a nahije központja szerepel. 1582-83-ban a városban álló 37 házról történik említés. A középkori vár területén állott a feltételezhetően a 15. században alapított templom, amelyet a plébóniaházzal együtt a 18. században megújítanak. A templom középkori részletei egyelőre nem ismertek, de a tervbevett tatarozás során remélhetően ezekre is fény fog derülni. A volt plébániaház fontosabb építési korszakait az eddigi kutatás is tisztázta, a meginduló teljes kutatás pedig sok új részlettel és ösz- szefüggéssel fogja gazdagítani az értékes műemlék épületet és ismereteinket. A szászi vár gótikus korszakából igen magas művészi értékű díszes kályhacsempe- anyag került elő, amelynek egyes darabjai a budai vár hasonló korú kályhacsempéivel tartanak formai rokonságot. Ez is egyik bizonyítéka a szászi vár középkori jelentőségének. Az állam és az egyház között létrejött birtokcsere lehetővé tette, hogy a szászi vár legjelentősebb középkori épületének a kutatása megkezdődtelkét lezáró kőfal a középkori vár falainak és bástyáinak a felhasználásával épült. A településszerkezetben ma is világosan elkülönül a plébániatemplom körüli egység, amelyet a késői középkorban és a törökkorban külsőtornyos várfallal öveztek. A vár maradványait ma körülvevő utca — Vár-utca — az egykori várárok helyén létesült, az utca házainak egy része, a várfal vonulatát ma is őrzi. A feltárt, rekonstruált védelmi rendszer visszaadná a történeti város- központ hangulatát. A volt plébániaház pincéje, a vár egykori földszintje jelentős maradványokat őriz. A téglalap-alaprajzú épülethez a nyugati oldalon egy torony csatlakozik. Az egykori középkori helyiségeknek ma barokk boltozatai vannak. A várban folyó ásatások során a nyugati toronyhoz csatlakozó gótikus zárterkély került elő, s ugyané szakaszon gótikus helyiségsorra és várfal-részletekre bukkantunk. Maga a plébániaépület az első emelet szintjéig középkori eredetű. Az épület nagyjából a 18. századi állapotban maradt ránk. Legjön, eddigi eredményei alapján pedig megindulhasson a műemléki helyreállítás tervezése. (Tervező Sch. Pusztai Ilona, az OMF építésze.) Az épület új rendeltetése szerint nagyközségi könyvtár lesz. A 18- 19. századi volt gazdasági épületekben helytörténeti kiállítás kap helyet, amely a középkori mezőváros történetét, a török nahijeközpontot, majd ezt követően a község 18-20. századi történetét és emlékeit mutatná be, vezető szerepet adva a helyi bányászatnak. Ez a közművelődési központ olyan műemléki és történeti környezetben létesül, amely nemcsak a nagyközség lakói, de az idegenforgalom számára is jelentős kulturális élményei szolgál. A széles körű társadalmi ösz- szefogással megindult kutatás — melynek kezdeményezője a nagyközségi tanács volt - a Mecseki Szénbányák máza- szászvári üzemének a rendszeres és hathatós támogatását élvezi. Szép és követésreméltó példája ez egy országos jelentőségű műemlék megmentésének. S. M.—G. Gy. fogni a kupolafreskó restaurálásához. Erre már évek óta keresik a megoldást. A legfőbb gond az, hogy az OMF jó ideje nem rendelkezik már saját res- iaurátorgárdával. A legfrisebb elgondolás: egy „szabadúszó" restaurátor-csoport a közeljövőben fejezi be Grábócon egy ugyancsak az OMF részére végzett munkát, s akkor ennek a tagjai jönnének Szigetvárra. A kapott információ szerint legkésőbb 1988-ig be akarják fejezni az Ali pasa dzsámi teljes — tehát a freskóval együtt történő — felújítását, hogy a városnak a török alóli felszabadulása a 300. évfordulójának a helyi ünnepségekbe ez is bekapcsolódhassák, Az OMF szigetvári részlegének a munkásai a dzsámiban végzett munkájuk befejezése után a közeljövőben átmennek a várhoz a súlyosan megrongálódott falak helyreállítási munkáinak a folytatása végett. Hosszú és nehéz munka vár rájuk. Rengeteget kell bontani a falakon azon kívül is, ami már magától leomlott — kívül és belül. Idén a már megkezdett délnyugati bástyán folytatják a munkát, amíg az időjárás engedi, s majd jövőre következik az északnyugati bástya. Leletmentés a Szent Benedek templom temetőjében Ismét folyik a leletmentés Pécsett a Citrom utcában a postapalotával szemközt a nemrég elkészült új ház előterében. Itt díszburkolatot készülnek csinálni, s ha ez megtörténik akkor az értékes régészeti terület egy szer s mindenkorra „elvész" a kutatás számára, hiszen beton alá kerül. Nemrég gázvezeték-építés kapcsán középkori temetkezőhely részlete került elő. Kárpáti Gábor régész a hajdani Szent Benedek templom (a falai részletekben ma is láthatók a Citrom utca 16—18. sz. házak udvarán!) temetőjének egy 18 négyzetméteres darabkáját tárta fel akkor, ahol 93 (!) ember maradványait találta meg a korra jellemző egymásra temetkezés formájában. Most a dísz- burkolat előtt ismét a helyszínen dolgozik a régész a munkatársaival és máris újabb csontleletek kerültek elő, az elsők itt is 30—40 cm-re a mai felszín alatt. Érdeklődésünkre, hogy vajon most, ezen utolsó és egyetlen alkalommal sor kerülhet-e az egész, becslés szerint nem túl nagy kiterjedésű temető feltárására bizonytalan választ kaptunk. Pedig kár lenne, ha ismeretlen maradna számunkra és az utókor számára ez az 1543-ig használt egyik középkori temetője Pécsnek. Emlékezetes, hogy a 70-es évek elején a Széchenyi tér északi oldalán közműépítés kapcsán a hajdani Szent Bertalan templomhoz tartozó területről került elő rengeteg csontmaradvány. Ott a kutatás — érthető okokból — elképzelhetetlen volt. Itt viszont szabad a terület, alkalmas is a vizsgálódásra, még mielőtt ez a lehetőség évszázadokra (?) megszűnik. tüzek hamvasztó pusztítása, a nemzetiségek közötti csinált ellenségesség már a múlté. Az újjáépült ház nemcsak a magasan boltozódó ég alatti együttélést, hanem a nád alatti szegény lakosság paraszti sorsának az azonosságát is hirdeti. Az újjáépítést az Országos Műemléki Felügyelőség és a Baranya Megyei Tanács pénzügyi támogatásával a bere- mendi tanács végeztette, a tervek a Dél-dunántúli Tervező Vállalatnál (építész Szigetvári János) készültek, a tájház berendezését a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum (Sarosácz György muzeológus) végezte korhű bútorozással és használati tárgyakkal. A ház alaprajzi jellegzetessége, ami nem szokásos más nemzet hasonló épületeinél, a libb falva, Kásád a tájházával különbejáratú, fűtetlen le- a délszláv nemzetiségi népi gényszoba. Az ország legdé- kultúra hű őrzője. Tájház Kásádon
