Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)

1985-08-23 / 230. szám

1985. augusztus 23., péntek Dunántúlt napló 3 Adatok a POTE történetéből A Semmelweis Orvostör­téneti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, valamint a MOTESZ Orvostörténelmi Társaság kiadásában meg­jelenő Orvostörténeti Köz­lemények hiánypótló pécsi orvostörténeti tanulmányt közöl dr. Sülé Tamás pécsi adjunktus tollából. A dolgozat rövid átte­kintést nyújt a pozsonyi egyetem életéről, majd az egyetem Budapestre,illető­leg Pécsre kerüléséről. Ma már elfeledett tény, hogy az 1921. XXV. te. megszüle­tése előtt Debrecen és Győr városa is szerette volna megszerezni a hon­talanná vált pozsonyi egyetemet. A nehézségek leküzdése után 1923. októ­ber 24-én „ünnepélyesen befejezettnek nyilvánították az egyetem pécsi elhelye­zését". A klinikák azonban csak 1924-ben nyitották meg kapuikat: tíz elméleti intézet és hét klinika ké­pezte az alapot. Pozsony­ból nyolc professzor követ­te Pécsre a most már Er­zsébet királyné nevét vise­lő tudományegyetemet. Az intézetek és klinikák mostoha elhelyezése elle­nére kiemelkedő tudomá­nyos eredmények születtek. A szerző ezek közül Bakay Lajos, Entz Béla, Imre Jó­zsef és Mansfeld Géza tu-- dományos munkásságát emeli ki. Az 1930-as évek elején bekövetkezett gaz­dasági válság miatt szóba került az egyetem meg­szüntetésének gondolata, de a város vezetősége, nemkülönben Entz Béla és Pékár Mihály egyetemi ta­nárok közbenjárása elhárí­totta a veszedelmet. Amíg 1940-ben a bölcsé­szeti kar megszűnt, addig a jogi és az orvostudomá­nyi kar átvészelte a hábo­rús időket is. 1948-ban Lissák Kálmán rektor a „Semmelweis Tudomány- egyetem” elnevezést java­solta az Egyetemi Tanács­nak, de indítványát azzal vetették el, hogy az aján­lott névadónak semmiféle kapcsolata nem volt Pécs városával. Amikor 1951 -ben az or­vostudományi karok kivál­tak a tudományegyetemek­ből, és önállósultak, létre­jött a POTE, vagyis a Pé­csi Orvostudományi Egye­tem. A szerző lakonikus ala­possággal érzékelteti az egyetemi létesítményekben és berendezésekben mér­hető anyagi gyarapo­dást. A gyógyítás, az oktatás és a tudo­mányos kutatás terüle­tén elért eredményekről való beszámolás viszont el­maradt. Igazat kell adnunk Sülé Tamásnak; ez való­ban meghaladná felada­tát, célkitűzését és min­denképpen részletesebb ismertetést igénylő munka. Megtudjuk viszont, hogy a POTE betegágyainak szá­ma több mint 1300, a dol­gozók létszáma 2600, akik közül közel hatszáz a dip­lomás. Az egyetemi hall­gatók száma is túlhaladja az 1300-at. Ma már 15 elméleti intézet és 14 kli­nika működik — több tu­dományos részleggel ki­egészítve. Mivel a szerző közismer­ten kiváló numizmatikus, dolgozata második részé­ben 38 érmet ismertet, fő­leg azoknak a professzo­roknak állítva emléket, akiknek munkásságát ér­mekkel is megörökítették. Helyt kapnak azonban a nem személyi jellegű, de egyetemi vonatkozású ér­mék is, amelyeket történe­ti értékük miatt is érdemes volt közölni. A jól sikerült fotók Nádor Katalin mun­kásságát dicsérik. Dr. T. I. Sxép és Halation faladat Vass Tibor egy LK 12-es típusú vákuumszivottyú tengelykapcsolóját csiszolja méretre Fotó: Lauer Györgyi Vass Tibor főbizalmi Az őszi szakszervezeti vá­lasztások közeledtével mind több szó esik ismét arról, hogy ebben a mozgalmi munkában kulcsszerepe van a bizalmiak­nak. Vass Tibor, a pécsi Sopiana Gépgyár forgácsoló üzemének főbizalmija több, mint 17 éve tölti be ezt a kulcsszerepet. Korábbi munkahelyén, az ÉP- GÉP-nél választották meg elő­ször bizalmivá. A Sopianában hét éve dolgozik, s mindjárt az itt eltöltött első év után az üzem főbizalmijává választot­ták. Negyvenhat éves. Gépla­katos az eredeti szakmája, ké­sőbb a technikusi érettségit is megszerezte, tavaly pedig a csi­szoló szakmunkás bizonyítványt. — Nálunk a vállalat és a szakszervezet egyaránt szorgal­mazza, hogy minél többen sze­rezzenek második szakmát is maguknak magyarázza. Halk szavú, megfontolt beszédű em­ber. — örülnék, ha tisztségem­ben akadna utódomul egy ná­lam agilisabb fiatal ember, de hát nem nagyon tolonganak ezért a feladatért — mondja. Nem a tisztségtől akar szaba­dulni mindenáron. Az a ta­pasztalat tette szavait keserű­vé, hogy a fiatalabb munkatár­sai körében a szakszervezeti mozgalmi munkában nem bon­togatja szárnyait a fiatalos lendületű utánpótlás. — Bár a jelenlegi helyzetben érthető, mégis úgy látom, hogy túlságosan is eluralkodott az anyagias szemlélet. Minél több pénzt akarnak keresni, a bizal­mi feladataival szükségképpen velejár a munkából való idő­szakonkénti kiesés, a közösség érdekeit tehát képviselje vala­ki más. — Tizenhét évi tapasztalat alapján milyennek látja a szakszervezeti bizalmi szerepét? — Egyszerre szép és hálát­lan. Szép és hálás feladat ak­kor, ha sikerül a bizalminak elintézni valamit akár egy kol­lektíva, akár csak egy munka­társa érdekében. Ilyenkor elé­gedett lehet önmagával, ilyen­kor van igazán tekintélye a többiek előtt. De azonnal há­látlanná válik ez a szerep, amikor minden erőfeszítés el­lenére mégsem sikerül elérni valamit. Mint főbizalmi, nem egy hozzám tartozó bizalminál tapasztalom: nem tudnak min­dig megszabadulni attól a gon­dolattól, hogy a művezetők munkájának értékelése miatt valami hátrány éri majd őket. Nem mintha nálunk ilyen bosz- szúálló gazdasági vezetők len­nének. — S önnek van tekintélye? — Ha azon mérem le, hogy az emberek jönnek hozzám ké­réseikkel, kérdéseikkel, akkor csak azt szűrhetem le ebből, hogy van némi tekintélyem előttük. A leggyakrabban a la­kásproblémákkal, a megélhetés gondjaival fordulnak hozzám a fiatalok. A nagycsaládosok, a gyermeküket egyedül ilevelők segélyezéséért nem kell nálunk külön harcolni a bizalmiaknak. A megélhetés gondjain sokak­nál segít a vgmk, amelyet ná­lunk igen széles körben enge­délyeztek, s ez nagyon jó do­log. A lakáshoz jutást a válla­lat 80 000 forintos kamatmentes kölcsönnel támogatja. Az utób­bi időben a munkakörülmények javításában is sikerült előre lépni. Ilyen például a meleg víz bevezettetése a műhelyek­be, hűtőszekrények elhelyezése, a szénsavas üdítők biztosítása a dolgozók részére. — Mit nem sikerült elérni? —- Béremeléseknél, jutal­mak kiosztása előtt mindig meghallgatják a bizalmiakat. Azt azonban nem sikerült elér­ni, hogy a normarendezés kér­désébe is beleszólhassunk. Leg­utóbb igen jelentős, ^százalé­kos béremelést kaptunk, ugyan­akkor a normát 7 százalékkal emelték meg. Ez különösen a kezdő szakmunkásoknak nagy gond. Az első évben még telje­sítménykedvezményt kapnak, utána viszont már meg kell fe­lelniük az évről évre emelkedő mennyiségi és minőségi nor­máknak, miközben a gépek is évről évre öregednek. Sok fia­tal az első év után ezért megy el tőlünk. Többet kellene tö­rődnünk a kezdők segítésével. Arra a kérdésre, hogyan le­hetne jobban végezni a bizalmi munkát, Vass Tibor határozot­tan és a megszokottól némileg eltérően válaszol: — A bizalminak értenie kel­lene sok mindenhez. Gazdasági és szakszervezet-politikai kér­désekhez, s mindenekelőtt a vállalat ügyeivel, helyzetével kellene pontosan tisztában len­ni. Ehhez persze rengeteg idő is kell, nemcsak jó szándék. Valószínűleg ezért sem kapós a bizalmi tisztség. Remélem., a mostani választásnál mégis­csak lesz rajtam kívül másik je­lölt is. Egy ilyen versengésben mérhetném le igazán, hogy elé­gedettek-e eddigi tevékenysé­gemmel az üzemünk dolgozói, vagy sem. D. I. Megjelent a „Sárréti fü­zetek" című sorozat hete­dik kiadványa. Szeghalom történetének egyik izgal­mas időszaka, a 18—19. század fordulója elevene­dik meg lapjain. A kötet legjelentősebb dolgozata Bencsik János „Szegha­lom és vidékének rokonsá­gi kapcsolatai (1790— 1828)" című munkája, amely tájkutató néprajzi tanulmányként a sárréti falvak házasodás révén létrejött kapcsolatait vizs­gálja. Bencsik János, aki jelenleg a tokaji múzeum igazgatója, elemzi Szegha­lom és vidéke (Füzesgyar­mat, Dévaványa, Körösla- dány, Köröstarcsa, Vésztő és Csökmő) népének a párválasztás anyakönyvi adataiból kikövetkeztethető belső mozgását, az exo- gám házqsság hagyo- mány-átörökítő szerepét, a sárréti szomszédközségek társadalmi rétegződés sze­rinti házasodási szokásait. Szárnyashajón Becsbe- Halló? Szeretnék egy sé­tahajót bérelni Budapestről Visegrádig és vissza, két hét múlva, szerdán. Lehetséges? — Igen, mindjárt utánané­zek, melyik hajónak van szabad kapacitása ebben az időpont­ban. Ez a beszélgetés képzeletbe­li, de nap mint nap hangzik el hasonló a MAHART telefonja­in. Vannak, akik csak rövid sétahajókázásra készülnek, vannak, akik hosszabb kirándu­lásra indulnak. Mint Horváth Péter forgalomszervező elmond­ta, a bérlők 95 százaléka a Dunakanyar felé akar hajó- kázni, Visegrádra, Leányfalura, Esztergomba. Egyre népszerűbb a ráckevei hajóút, amely külön érdekességet kínál: az utasok végignézhetik a ráckevei Duna­ágban a zsilipezés manőverét is. És kik bérelnek különjára­tot? Iskolák, óvodák, vállalatok, üzemek, kollektívák, turistacso­portok, utazási irodák, de ma­gánemberek is. A MAHART du­nai hajóin tartottak már eskü­vőt és névadó-ünnepséget. ■— Arra törekszünk, hogy egy­re komplexebbé tegyük a ha- jóbérlési szolgáltatásunkat, vagyis teljes egészében mi szervezzük meg az utasok prog­ramjait is. A hajókkal termé­szetesen ki is lehet kötni, meg­nézni, mondjuk, Szentendrét vagy lángost enni Leányfalun. A nagyobb hajóinkon az étkez­tetést is meg tudjuk oldani — mondja Horváth Péter. Melyek a legkeresettebb hajók? Vannak például vízi bu­szaink, alsó- és tetőfedélzetű 250 személyes Moszkva típusú hajóink. A szárnyashajók kül­földre járnak, Pozsonyba, Bécsbe. A legnépszerűbbek a 250 személyes hajók, — Hány forintba kerül egy ilyen 250 személyes hajó bérleti díja Visegrádig oda-vissza? — 16 150 forintba. Kedvez­ményeket is biztosítunk, pél­dául az iskoláknak. A bérbeadási lehetőség a MAHART Balatoni Hajózási Leányvállalatánál is keresett. Rendeztek már a balatoni ha­jókon konferenciákat, árube­mutatókat. És a mohácsi Rév­hajózási Vállalattól is bérelhe­tő két hajó — egy 150 és egy 60 férőhelyes, A nagyobbik üzemórája ezer forintba, a ki­sebbé hétszáz forintba kerül. B. A. Tele a kamránk! Sáfrányos szalámi, zsírsze­gény virsli, Gold camember! sajt, rumos-dió jégkrém, Capri fűszerezett bor, muskotályos ízű, alkoholos, szénsavas al­maüdítő... Tele a kamra! Az Országos Mezőgazdasági Élel­miszeripari Kiállítás és Vásár B-csarnokát körbejárva már a látványtól is jóllakotton távoz­hat a látogató, a hazai élel­miszeripar jó színvonalon ké­pes kielégíteni a szükséglete­ket. Kenyér, hús, cukor S nem vagyunk vékonybé­lek! A magyar élelmiszerko­sárba pillantva elszörnyűlköd- hetünk, évente, és a csecse­mőket is beszámítva, fejen­ként megeszünk 82 kilogramm kenyeret, 17 kg péksüteményt, 77 kg húst, 18 kg tojást, 36 kg cukrot, tejben számolva 190 liter tejet és tejterméket, le- hörpintünk 90 liter sört, 33 I bort, 60 I üdítőt, s ez még csak az „étlap egyik fele"! Más kérdés - miután az élelmiszer kivitelünkben kitün­tetett szerepet játszik, az or­szág összexportjának negye­dét adva — mennyiben tudunk gusztust csinálni a külföldi vevőknek. Különösen a tőkés vásárlóknak, akik megannyi termelő ajánlatai közül válo­gathatnak. S hogy más orszá­gok is kínálnak, helyenként ár­ban alánk is ígérve hasonló cikkeket, arról. éppen az OMÉK külföldi kiállítóinak - a kül­piacokon versenytársainknak - kirakata győzhet meg ben­nünket. Ilyen szempontból elő­tűnnek bizonyos gyengeségeink. Élelmiszereink íze, béltartalma ugyan kiváló, de még nem tud­juk ennek megfelelően mint va­lami sajátosat, különlegességet, a többitől elütőt tálalni; a csomagolásban, a feldolgo­zottság fokozásában vannak még jócskán tennivalóink. Évente 100-120 termékkel jelentkezik élelmiszeriparunk, gyarapítva ezzel az általa ez idő szerint előállított 5000 féle cikk választékát. Milyen új ter­mékek, új törekevések jelle­mezték élelmiszeriparunkat az elmúlt 5 évben? Az OMÉK el­sősorban erre kíván választ adni. Miután élelmiszeripa­runk 14 iparágat és több mint 40 gyártási ágat foglal magá­ba, igazán csak néhány meg­jegyzés hozzáfűzésére jut he­lyünk a látottakhoz. Sütőiparunk az élmúlt évti­zedben a gépesítés, a minő­ségjavítás éveit élte, egyebek mellett újra megtanult jó ke­nyeret sütni. Most már min­denféle adalékot is kevernek a kenyérbe, a diétásokra, a fogyókúrázókra, vagy például a lisztérzékenyekre gondolva. Kár viszont, hogy ezek az új­donságok meglehetősen drá­gák. Eltűnődik továbbá az em­ber, ha ekkora a sütőipar kí­nálata, akkor egyes élelmiszer- boltok reggelente miért tarta­nak csak mindössze kiflit és zsömlét? Konzerv- és hűtőiparunk köz­tudottan kivitelközpontú. Szemrevételezve exporttermé­keinket főként azt hiányoljuk, hogy bár formásabbak üveg­jeink, szebbek a címkék, a konzervek nem harsogják, hogy ezek magyar termékek, minden bizonnyal eltűnnek a többi között a nagy nyugati élelmiszeráruházak polcain. Húsiparunk az utóbbi évek­ben igencsak kitett magáért, új készítményekkel és ízekkel örvendeztetve meg a hazai — és a külföldi — fogyasztókat. A magasabb feldolgozottsági fokot jelzik a darabolt húsok, a szeletelt, csomagolt, hosszú eltarthatóságú húskészítmé­nyek. Reméljük, megérjük azt is, a sonkát nem nehéz vasba csomagolva exportáljuk. Ha­sonlóan kiszínesítette az utób­bi években termékpalettáját a tejipar, a Camembert sajtoktól a joghurthabokig. A tej tartó­sításában és csomagolásában van még adósságuk. Bor, sör, üdítők Borból nagy a választék, ám a feldolgozásnak, nemkülön­ben a bormarketingnek még fejlődnie kell, hogy a magyar borok a legigényesebb piaco­kon egy árkategóriával feljebb kerüljenek. örülünk az új martfűi sörgyárnak és várjuk a komáromi sörgyár 1987. évi belépését. Megérjük talán, hogy sörből is önellátók le­szünk. üdítőital-gyártásunk is kiteljesedőben, ámbár itt foko­zottabban kellene a hazai alapanyagokra támaszkodni. Itt is felfigyeltünk egy örven­detes újdonságra, a különle­ges papírdobozba csomagolt gyümölcslére. üveg helyett immár színes műanyag palac­kokba is töltik a Kékkúti ás­ványvizet, így már akár Afri­kába is megéri exportálni — még a magyar vizet is. Miklósvári Zoltán Sárréti füzetek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents