Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-18 / 226. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúli napló XLII. évfolyam, 226. szám 1985, augusztus 18., vasárnap Ára: 2,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja fi közös sors szimbóluma U j kenyér - maradt még ennek a két szónak sugárzása? Egy mai fiatal, aki már abba a világba született bele, ahol a két-három napos vekniket az élelmiszer- boltokból nagy teherkocsikon egyenesen a disznóhizlaldába szállítják, ahol a háztartások naponta vagonszám dobálják a maradék kenyeret a kukába, ahol virgonc diákok sonkás- . zsemlével futballoznak órakö- ■ zi szünetben, de ahol még tanár is kerül, aki szemétbe parancsolja az el nem fogyasztott tízórait - az a mai fiatal vajon mit ért ezen a szón: kenyér? Érzi egyáltalán, hogy ennek a szónak szótári értelmén túl is van jelentése? Mert az én korosztályom fogalmi világában ez a szó: kenyér - kifejezhetetlenül többet jelent, mint az ugyanilyen, nevű tápanyag, melyet kalóriaértéke, szénhidrát tartalma, él- vezhetősége meghatároz. Én is olyan környezetben nőttem föl, ahol a búza termésének ez volt a neve: élet. „Vágják az életet", „hordják az életet” - magát az élet szót többször hallottam aratás táján így. mint eredeti jelentésében. Emlékszem, huszonkilenc őszén — egy nagyon keserves aratás után (előző télen a határban minden kifagyott) — nyolc-tíz búzaszemet hozott haza a nagyapám, valahol az utcán szedte föl,- Egy szem . .. egy kalász - mondta. Régen volt. Rég elkerültem a falusi környezetből. És nem először veszem észre, hogy átsiklik a szemem a napilapok első oldalára nyomuló mezőgazdasági híreken — nem érdekel. Természetesen eszünk valamit jövőre is. Cseng a kasza, arat a kombájn, nincs alkatrész, pereg a szem, ha nem igyekszünk - igen, ezek mind nagyon fontos dolgok, de végtére is: vannak, akik csinálják. Valamikor engem is megpróbáltak ezek a hetek, hónapok meg az elődeimet is. Minden számbave- hető ősömnek ezentájt következett az esztendő legfontosabb, próbatevő évada. S itt olyasvalamit érzek, amit Illyés Gyula érezhetett, amikor letekintett a hajó szel- lős fedélzetéről a gépház poklában dolgozó fűtőkre: „Nem menekülhetsz". „A lét alakítja a tudatot” - száraz és makacs igazság. Észre sem vesszük, és mai létünk máris átalakította tegnapi tudatunkat: épp ellenkező reményekkel vizsgáljuk az eget, mint apáink és vala mennyi ősünk: szidjuk a hét végi kirándulást elmosó esőt szidjuk Medárdot; hetek múl hatnának, nem hiányoznék ne künk a felhő a tavaszi-nyári kéktiszta égről. Eddigi életem négyötöd részét töltöttem városban, falura csak látogatóban járok. Az aratásról már olvasmányaim jutnak eszembe először: igen, némely szakíró szerint a kézi aratás a legnehezebb fizikai munka, napi öt-hatezer kalóriát fogyaszt; sem fehérje, sem szénhidrát nem pótolhat eny- nyit, csak az aránytalanul zsírbő étrend: zsír, zsír, zsír a kánikulai forróságban is. Úgy ■kell hozzákeresnem az olvasottakhoz a földerengő emlékképeket: a szentistváni Ináncsi Sándor bácsiról, az első kaszásról, akinek vízhatlanná zsírosodott inge derekában félliternyi izzadtság gyűlt össze, s ütemesen lötyögött minden kaszasuhintásra. Egy Holló nevű kaszásról, aki még ebédszünetben sem pihent, újságpapírfecnikre vadászott, mindet elolvasta. S az utolsó kaszás ugyanebből a bandából. Csontjára száradt, középkorú ember volt; ebédszünetben, míg a többiek főzték az öhömöt, félrehúzódott lapos tarisznyájával. Vízbe áztatta a kővé száradt kenyeret, vereshagymót rágcsált hozzá, hetekig. Kiszikkadt, sovány emberke volt, mondom, minden zsírtartalék nélkül kezdett az aratáshoz. Nem tudtam még akkor, mi a kalória. Tudósok, orvosok, biológusok, magyarázzátok meg, hogyan telt ki napi ötezer kalória — kenyérből és vereshagymából! Persze másképpen esik az aratás a kombájn nyergében, tudom én. Valamennyire még a mai kaszásoknak is másképpen esik; hihetetlenül messze kerültünk országos átlagban a vízben áztatott kenyértől és a vereshagymától - még az átlagot rontó nehéz esetekben is eljutottunk legalább a kenyér- szalonnáig. És ma már a kenyér sem olyan egyetlen szimbóluma az életnek, mint annak idején, amikor minden morzsáját meg kellett becsülni. Amikor nedves vászonnal takargatták hétszám az aratók, s ha netalán rájuk száradt, beleaprították a levesbe. Mi hetenként sütöttünk kenyeret, csütörtökön. A hét nagyobbik felében tehát szárazabb kenyeret ettünk annál, amit ma kiselejtez és a disznóhizlaldáknak szó Ilit a kereskedelem. Eredeti fogalmaim szerint a kenyér legalább hét napja kisült, némiképp már megszikkadt ennivalót jelentett, minthogy a frissen süfőttnek lágykenyér volt a közhasználatú neve. Rendben van: ma lágykenyeret eszik az ország. Hely- lyel-közzel már a reggeli sütést sem szívesen viszik a délutáni vásárlók. Az is rendbe- van, hogy csökkent a kenyér- fogyasztásunk. Statisztikusok az életszínvonal mércéjének tekintik a kenyérfogyasztás alakulását: egy határig nő - amíg maga a jóllakás- a gond -, azon túl pedig csökken. Az anyagi jólét, a magasabb színvonalú, sokoldalú, egészségesebb táplálkozást a kenyérfejadag csökkenése is jelzi. A — viszonylagos — bőség kosarából tehát ki-ki a frissebb kenyeret választja, s az elkerülhetetlen maradék majd ömlesztett rakomány lesz a hizlaldákba induló teherautókon. %#ajon a gyerekeink ismeyf rik-e azt a furcsa szorongást, amely minket elfog, ha a szemetes kübliben félbe vágott kenyeret látunk? Beléjük neveltük mi azt az érzést, melyet egy egész életre belénk nevel a szülői ház? Ismerik egyáltalán a pocsékolás főbenjáró bűnét, ezt az évszázadok során ösztönné vált bűntudatot? Vagy a szocializmusban ezt már végleg nélkülözhetjük? No igen, ezekben a kérdésekben a kenyér ugyanaz a szimbólum, ami volt; az össze- tartozók életének, közös sorsának nagy szimbóluma. Ami azok szemében volt, akik még ma is, ha leejtenek egy darabot, óvatosan és bo- csánatkérően lefújják róla a port. F. Gy. Á tartalomból: FÉLMILLIÓ TURISTA BARANYÁBAN (4. oldal) • A SZOCIALISTA BRIGÁDOK HELYTÁLLNAK (5. oldal) SZÁNTÓVERSENY BOLYBAN (11. oldal) Kisült a kenyér Horváth Tibor bogádi péküzemében Proksza László felvétele Ötuenezer kisdiák Baranyában Új iskolák, tantermek szeptembertől Nagyarányú fejlesztések a községekben Cél: megszüntetni a kétmüszakos oktatást Ot év alatt négyszáznégy tanterem épült Baranyában. A tervezettnél többet, kétszáztizenegyet létesítettek. Noha ez nem jelent számottevő növekedést, hiszen megszüntették az elavult és szükségtermeket, nagyot lépett a megye előre az alsófokú oktatás feltételeinek javitásában. ötvenezer-hatszáz kisdiák tanul Baranyában, ha csak tizedesjegyekben mérhető is, de csökkent az osztályokban a zsúfoltság, illetve az egy pedagógusra jutó tanulólétszám. A megyék rangsorát tekintve Baranya az első harmadban helyezkedik el. A statisztika ezt mutatja: az egy iskolára jutó tanulók létszámát tekintve a harmadik, az egy osztályba járó tanulók száma alapján a nyolcadik. Első az egy csoportra és az egy nevelőre jutó létszám alapján. Az idei tanévben nem várható nagy növekedés az iskolába indulók számában. Mégis a helyi tanácsok nagy erőfeszítésekkel fejlesztettek, elsősorban a községekben, ahol a cél a kétmüszakos oktatás megszüntetése. Nézzük hol kezdik a tanítást szeptemberben új iskolában, új tantermekben? Boksán tegnap avatták az általános iskolát, bár az oktatási épület az eredeti tervnél jóval korábban, már az előző tanítási évre elkészült, azonban a most átadott rendkívüli korszerű konyha-étteremmel egész az intézmény. Jó partnere volt a községi tanácsnak, a Szentlőrinci Költségvetési üzem és jelentős munkákat végzett a baksai termelőszövetkezet építő brigádja. Az iskola tizennyolcmillife-kétszázezer forintba került, ebből kétmillió a községi tanács saját fejlesztési alapja, szintén kétmillió forint a baksai termelőszövetkezet támogatása, és igen jelentős a baksaiak társadalmi munkája, melynek értéke egymillió forint: segítettek az alapozásban, a tereprendezésben, a költözködésben és a takarításban is. Hat tantermesre tervezték az iskolát, de belső átalakításokkal nyolc teremben taníthatnak — ezzel az öt különböző épületből egy helyre került a kétszáz kisdiák, akik Boksán kivül Ocsárdról, Siklósbodonyból Té- senyből, Kisdérből és Tengeriből járnak ide. S ami fontos, megszűnik a kétmüszakos oktatás is. A jól felszerelt konyhát háromszáz adagosra építették, számítva a tanulólétszóm növekedésére. Az étkezdét úgy alakították ki, hogy a mozgatható falakkal napközis foglalkoztatóként is hasznosíthassák délutánonként. A községi tanács terve: a következő években a tornaterem építése. Véménden 1982-ben határozták el a hat tantermes iskola építését, mivel a mohácsi járásban Boly mellett ebben a községben tanítottak délután is. Különösen a társközségekből, Fékedről és Szebényből bejáró gyerekeknek jelentett ez nehéz munkát hiszen reggel hattól este 7—8 óráig is távol voltak az otthonuktól. A pécsi AGROBER tervei alapján a véméndi termelőszövetkezet vállalta az építést. Keretszerződést kötött tizenhét és fél millió forintban azzal a feltétellel is, hogy az áremelkedésekből, illetve kivitelezés során felmerült többletköltséget, saját erőből finanszírozza. Más- félmillió forintos nem tervezett költséget vállalt a termelőszövetkezet, és hozzájárult a berendezéshez is félmillió forinttal. Az iskolabútorok beszerzéséhez hozzájárultak a község lakói is: hatszáz család négy- százezer forintot adott, valamint a községi tanács számíthat a szülőkre a parkosításban is. A földgáz bevezetésén dolgoznak az építők, ám szeptemberben háromszáz gyermek kezdi meg az iskolát Véménden. Az alsótagozat a szintén hat tantermes öreg iskolában, míg a felsőtagozatosok az új létesítményben. A most átadott háromszázadagos konyha hosszú időre megoldja a gyerekek étkeztetését, míg a tornaterem építése a következő évek programja. Egvházasharasztiban eddig három helyen tanítottak. Az átadandó négy tantermes épülettel egy helyre kerülnek a gyerekek. Kétszáznegyvenen járnak ide Kistapolcáról Sik- lósnagyfaluról, Óidról és Alsó- szentmártonból is. A Sellye! Költségvetési üzem tizenkétmillió-hatszázezer forintból építette fel az épületet, a határidőmódosítások után ma már biztosított az átadás a tanévkezdésre: a belső szereléseken dolgoznak az utolsó napokban. A régi épületekben is gyermekintézményeket tervez a községi tanács: óvodát szeretnének létesíteni, hiszen nincs a településnek, sőt a társköz(Folytatás a 2. oldalon) Augusztus 20-i ünnepségek Nagygyűlés Siklóson Az augusztus 20-i megyei kiemelt ünnepség délelőtt 9 órakor Siklóson térzenével kezdődik: a várudvaron 10 órától nagygyűlés lesz, melyen ünnepi beszédet Váncsa Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter mond. Egy nappal korábban, augusztus 19-én 18 órakor Pécsváradon koszorúzást tartanak István király szobránál. Augusztus 20-án Po- gányban az alkotmány napja tiszteletére sportpályát avatnak. Felsőszent- mártonban a „Matija Gu- bec" Művelődési Házban 10 órától tartanak ünnepi megemlékezést, mely egyben a község fennállásának 750 éves és a horvát lakosság letelepedésének 300 éves évfordulója is. Augusztus 20-án Pécsett több helyen is tartanak színes, szórakoztató, kulturális műsort. A kezdési időpontok és helyszínek: Ifjúsági Park 10 óra, Nevelési Központ 14 óra, Jókai tér 16 óra, Vidámpark 16 óra. Mindegyik baranyai városban színes kulturális program várja az érdeklődőket. Sikondán a Pihenő parkban és a Tószínpadon pedig pécsi, baranyai együttesek részvételével folklórműsor lesz. A vajszlói iskolát új épülettel bővítették, Hosszú hetényben pedig tornaterem épül Fotó: Läufer L.
