Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)

1985-08-17 / 225. szám

1985. augusztus 17., szombat Dunántúli napló 3 Útlezárások, forgalomelterelések Közlekedni Pécs belvárosában? A kényszerű állapotok és következményei Az illetékesek magyarázatai Nincs irigylésreméltó hély- zetben az a járművezető, aki kénytelen ezekben a napok­ban, hetekben Pécs belvárosá­ban közlekedni. A város köz­pontjának útjai inkább emlé­keztetnek csata utáni képre, mint arra, hogy tervszerű és nem tervszerű közműre­konstrukciókat hajtanak végre. Az utak nagy részét szakaszo­san, néhányat teljesen lezár­tak a forgalom elől, s mivel a terelőtáblpk nem adnak meg­felelő információt, idegölő vállalkozásba fog az, aki a kánikulai forróságban betéved a belvárosba. Néhány nappal ezelőtt egy délután mértem az időt: húsz percbe telt, míg a Rákóczi- Bem—Bajcsy-Zsilinszky úti ke­reszteződésben átjutottam a lámpával irányított csomópon­ton, s utána még tíz percbe, míg a Czinderi utcán keresztül kiértem a Rózsa Ferenc útra. Ugyanis miután a Bajcsy-Zsi­linszky útról a Czinderi utcába kanyarodtam, egy kompresszor torlaszolta el az utat, a szem­bejövők nem tudtak tovább haladni, a mi sorunk is állt . . . A minap olvastam, hogy Ró­mában lassan-lassan lehetet­len közlekedni. Ez az állítás biztosan igaz, de aki ezt nyi­latkozta, nem hiszem, hogy a közelmúltban járt Pécsett. Va­jon hogyan látják a jelenlegi pécsi közlekedést azok, akik ennek alakításában valami­lyen szerepet játszanak? Ké­résünkre autóztunk néhány ki­lométert Rózsai Bélával, a Pécsi Köztisztasági és Útkar­bantartó Vállalat forgalomter­vezési osztályvezetőjével, Tég­lás Istvánnal, a városi tanács építési és közlekedési osztá­lyának munkatársával, Bártlai Endrével, a városi útfelügye- let vezetőjével és Horváth Gá­borral, a PKUV koordinátorá­val. Délelőtti útunk nem tükröz­te hűen a meglévő helyzetet, hiszen nem forgalmi csúcsidő­ben jártuk a várost, ennek el­lenére nem volt várakozások­tól és bosszankodásoktól men­tes az útunk. — A várost járva az ember­nek az az érzése, hogy most a nyáron évtizedes lemaradást szeretnének bepótolni, olyan intenzív munka lolyik szinte mindenütt. Ennek szükségessé­gét senki nem vitatja, de az az érzésem, hogy az „üteme­zés" nem sikerült a legjob­ban. — Ezekre a közmű munkák­ra október 30. és március 1. között adjuk ki az engedélye­ket. Ez természetesen nem tetszik a kivitelezőknek, de véleményünk szerint a tech­nológia megköveteli, hogy té­len ne dolgozzanak. Sajnos, a mostani munkák egy részé­hez azonban még április ele­jén sem fogtak hozzá. Például a Szent István tér déli részén, a Geisler Eta utca közműcse­réjét június közepéig kellett volna befejezni, de csak áp­rilis végén álltak neki, nehe­zen akadt kivitelező. Az üte­mezést az ilyen dolgok is hát­ráltatják, s ha ehhez még hozzávesszük, hogy sok olyan útfelbontásra kellett engedélyt adnunk — gázszivárgás, csőre­pedés miatt -, amit nem lehet tervezni, ütemezni, akkor a liritikát nem tudjuk elfogadni — mondja Rózsai Béla. Horváth Gábor szerint je­lenleg a belvárosban mintegy harminc helyen dolgoznak pincebeszakadás, gázszivárgás. Csatatérre emlékeztető kép a Geisler Eta utcában közműcserék miatt. Sajnos tény, hogy a hibaelhárítások a tervezett nagyobb munkákat is hátráltatják. Hiszen ki gon­dolt arra, hogy a Rákóczi utat a Kórház tértől a Zsalnay- szoborig szakaszosan le kell zárni? Erre valóban nem lehe­tett számítani, arra azonban igen-, hogy a Rákóczi út, Rózsa Ferenc út és Bem utca kö­zötti szakaszának gázvezeték­építése nem lesz gond nélküli. S emellé jöttek még a várat­lan útfelbontások, s a káosz tetőzött. — Nem vagyok egyedül a véleményemmel: a város for­galmának szervezése, finoman mondva, nem tartott lépést a megváltozott forgalmi viszo­nyokkal. Megfelelő irányitás hiján még az itt élők is bo­lyongónak a belvárosban, hát még az idegenek, a vendé­geink . . . — Arra tudtunk törekedni, hogy a tömegközlekedés vi­szonylag zavartalan legyen, s lehetőség szerint biztosítsuk az átmenő forgalmat. Több he­lyen megváltoztattuk a táblák jelzését, terelőtáblákat tettünk ki, de azt elismerem, hogy többet is elhelyezhettünk vol­na — mondja Téglás István. — Már csak azért is, hogy például a belváros kikerülésé­vel lehessen feljutni a Me­csekre. Számomra érthetetlen, hogy miért kell nagy buszok­nak a Széchenyi téren keresz­tül leikaptatni a Misinára. Mint ahogy az is, hogy a Rá- kóczi-Bem utak csomópontjá­ban hol működik a lámpa, hol nem. — Kétségtelen tény, hogy a pécsi — főleg a város kezelé­sében lévő — berendezések nem a legkorszerűbbek, gyak­ran meghibásodnak. A Bem utcai lámpánál is ez a helyzet — ad igazat Bórtfai Endre. — Az egyik meghibásodás után telefonáltak a taxisok, hogy maradjon sárga villogón, mert így rugalmasabb a közlekedés, nem áll a kocsisor a Széchenyi térig. Megnéztük, s valóban úgy tűnik, ez jobb megoldás, mintha működne. A pécsi forgalomirányító berendezésekről lapunkban is többször írtunk. A helyzet meg­lehetősen fura: adott egy kor­szerűtlen „lámpapark", amit a Pécsi Közúti Igazgatóság - a város kezelésében lévőket is — javít, cseréli a kiégett izzó­kat. Mivel a város a VILATI- val kötött szerződést a lámpák nagyobb javítására, így ha egy berendezés „elromlik", akkor napokba telik, míg Budapest­ről megérkeznek a szerelők. Pedig a munka sokszor csu­pán néhány órát vesz igénybe. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy Pécsett egy cso­portot hozzanak létre, mely a lámpák mindennemű javítását rövid idő alatt képes lenne el­végezni . . . Talán egy bosszú­sággal kevesebb gyötörné a közlekedőket. Lesz-e elég energiánk? Beszélgetés Clipper Gyula ipari miniszterhelyettessel A Rákóczi út lezárásával szinte egyidőben megnyitották a Munkácsy Mihály utcát a Széchenyi tér felől, így vi­szonylag könnyen ki lehet jut­ni a térre. Ám, ami érthetet­len, s ezt szóvá is tettem a közlekedési szakembereknek, miközben átdöcögtünk a 10- 15 centiméteres kátyúkon: hogy lehet az, hogy a belvá­ros közepén, miután hosszú idő után megnyitnak egy utat, ekkora lyukak tátongja­nak?- Annak a cégnek — a Ba­ranya Megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatnak — lett volna a feladata az út helyreállítása, amely az épü­let felújítását végezte. Ennek a feltételnek sajnos nem tett eleget, intézkedéseket már tettünk — mondja Bártfai Endre.- Egyelőre azonban csak a papírok, iratok mozognak, út- javitó munkások nem. Laikus­ként úgy képzeli az ember, hogy a PKUV megcsinálja, s a számlát elküldi a vállalat­nak. Ez nem lehetséges?- De igen. Ugyan mivel mi nem vagyunk hatóság, ezt nem tehetjük meg, de azért ez az út járható lenne. Minden­esetre a kátyúkat kijavítjuk, mert ez valóban szégyenfolt — válaszol Rózsai Béla. Tény, hogy a belváros je­lenlegi útállapotával még jó­idéig együtt kell élnünk. Ma­gunkon úgy tudunk segíteni, ha a belvárost elkerüljük. Raj­tunk — helyieken, belföldi tu­ristákon, külföldieken — pedig úgy, hogy az útinformációs rendszert a mostaninál sokkal jobban kialakítják, s igyekez­nek a buszosok, taxisok, sze­mélygépkocsi-vezetők fejével is gondolkodni . . . Roszprim Nándor Szívesen felednénk az idei zord telet, — csakhogy aligha tehetjük. Az energiakorlótozá- sok sok helyütt a termelés csök­kentéséhez, átmeneti szünetel­tetéséhez vezettek, miattuk is kevesebb az export; a lakosság szénellátása is akadozott. Fi­gyelmeztető jelek ezek a jövőre nézve. Akkor is, ha ilyen hosz- szan hideg tél húsz esztendeje nem volt, akkor is, ha, remél'- hetőleg, hasonló ismét nem lesz egyhamar. Vajon most, az év felén im­már túl, hogyan látja a szak­ember a tanulságokat? Csök- kenlhetők-e a veszteségek, az energiaellátás feszültségei? S a küszöbön álló hetedik ötéves terv időszakában, amikor a gazdaság várható pezsdülése, a lakosság igényeinek szükség- szerű növekedése több energia felhasználását feltételezi, lesz-e minderre fedezet? Ilyen és ha­sonló kérdésekről érdeklődtünk Czipper Gyula ipari miniszter- helyettestől. — Most, túl az év felén, mennyire látszik megbízható­nak az idei energiaellátás? — A hideg idő okozta több­letfelhasználás félmillió tonna kőolajjal egyenértékű. Ugyan­akkor az energiakorlátozás okozta termeléskiesés, az el­maradt export pótlásához je­lenleg is több energia szüksé­ges. Hogy az idén mégse le­gyenek gondjaink e többlet- fogyasztás jelentős részét jobb energiagazdálkodással, takaré­kossággal kell ellensúlyoznunk. A várható fölhasználás össze­gében azonban így is nagyobb lesz, ezért pótlólagos források­ról kell gondoskodnunk. Kész­leteink a télen meglehetősen leapadtak, azokat is folyamato­san fel kell tölteni, hogy legye­nek tartalékaink. Ehhez, ahol csak lehet, több energiahordo­zót kell termelnünk, ám többet kell importálnunk is. így pél­dául a lakosságnak több bri­kettet, szenet hozunk be; bő­vítjük a föld alatti gáztároló kapacitást, így a télre több földgázt leszünk képesek tarta­lékolni és így tovább. Számításaink szerint, a terve­zettnél egy százalékkal lesz na­gyobb a fogyasztás az idén. Ez kemény feladat elé állítja az egész gazdaságot, főként az ipart. Természetesen nem kell mindenáron pótolni az energia­korlátozás okozta termeléski­esést, hanem csak akkor, ha az illető termék gazdaságosan elő­állítható, exportálható. Ugyan­akkor, kiváltképp az energia- igényes ágazatokban úgy kel­lene a termelést növelni, hogy az energiafogyasztás eközben egyáltalán ne nőjön, azaz a faj­lagos felhasználás csökkenjen. Az első félév eredményei nem a legjobbak. Ezért választottunk ki nyolcvannégy vállalatot — amelyek egyben a legnagyobb energiafogyasztók —, és meg­határoztuk mennyi energiát ve­hetnek igénybe terveik teljesí­téséhez. Ennél többet csak je­lentős felárért kaphatnak. Ezen­kívül több mini kétszáz vállalat­tal állapodtunk meg a helyszíni vizsgálatok után, éves energia­felhasználásuk mérséklésében. Az energiagazdálkodás racio­nalizálásának további lehetősé­geit mindenhol kutatni kell. Főként az abszolút megtakarí­tást eredményező módszerek, eljárások, beruházások élvez­nek előnyt. A termelés többle­tét viszonylag egyre kevesebb energiával kell előállítani. Ez a követelmény nemcsak ener­getikai szempontból fontos. Hi­szen a korszerűbb eljárás min­dig kevesebb energiafelhaszná­lást feltételez, amiből követke­zik: nemcsak az energiatechno­lógiai ésszerűsítéseknek, a mik­roelektronika, az automatizálás energetikai felhasználásának tulajdonítunk nagyobb jelentő­séget, hanem más, látszólag az energetikán kívüli folyamatok­nak is. A kohászat, a nehéz- vegyipar az építőanyagtermelés korszerűsítése egyben energia­megtakarítást is jelent. Tehát a termelés szerkezetének cél­szerű átalakítása, magasabb fokon feldolgozott termékek gyártása viszonylag kevesebb energiát kíván, mint például az alapanyaggyártás. — Mindamellett mégis év­ről évre több energiára lesz szükségünk. Milyen mérték­ben tudjuk importból, illetve hazai forrásokból fedezni ezt az igényt? — A hetedik ötéves terv idő­szakában az energiafogyasztás évi egy százalékos növekedésé­vel számolunk, ezen belül a vil­la moseneg ia-termelés három százalékkal lesz nagyobb, import reálisan csak földgáz bál növelhető valamelyest. E számok nem tűnnek nagynak a tervidőszak végéig, mégis 11 százaléknyi hazai termelésnöve­léssel kell számolnunk. Kőolaj­ból, földgázból a termelés vár­hatóan nem növelhető. Legfő­képp a Paksi Atomerőmű két újabb blokkjának belépése je­lent lényeges többletenergia­forrást, ez 1990-ig fedezi az igényeket. A Rákóczi út lezárása alapvetően megbolygatta a belváros köz­lekedési rendjét Proksza László felvételei Az- És a továbbiakban? — A villamosenergia-impor- tot, amely ma egyharmada a teljes fogyasztásnak, előre vár­hatóan nem növeljük. Igényein­ket alapvetően új hazai erőmű­vek építésével szándékozunk kielégíteni. A villamosenergia­fogyasztás ha ahogy tervezzük, évente 3 százalékkal nő, akkor az 1990-es évek elején kell az első új erőművi blokknak be­lépnie. Sok változatot dolgoz­tunk ki és vizsgáltunk meg. Ezek alapján ma az atomerőmű további bővítése az optimális megoldás. Emellett vizsgáljuk széntüzelésű erőművek létesíté­sének lehetőségét, így elsősor­ban új lignitbázisú hőerőmű létrehozását. — E tervek a jelenleginél kisebb mértékű villamosener- gia-logyasztásnövekedést fel­tételeznek. Mi történik, ha mégis gyorsabban nő az igény? — Az energiagazdálkodás racionalizálásának kormány- programja a jövőben lényege­sen nagyobb előnyben részesíti a villamosenergia-takarékos- ságot; a pályázati rendszert en­nek megfelelően módosítottuk. A villamosenergia-igény mérté­kére a fogyasztás hatásfoka, az ipari termelés szerkezete, és a lakossági fogyasztás van hatás­sal. Ezeken belül is sokféle eszközzel kívánjuk ösztönözni az áramtakarékosságot, főként a viszonylag sok villamos ener­giát felhasználó ágazatokban. A lakossági fogyasztás mértéke nálunk ma 20—30 százalékkal alacsonyabb, mint Csehszlová­kiában és az NDK-ban, és csak fele-harmada az iparilag fej­lett országokénak. Ebből követ­kezően nálunk e területen dino- mikusabb növekedés várható, ám ezt nem a lakosság ro­vására — lehet mérsékelni. Korszerű jó hatásfokú, kis fo­gyasztású villamos készülékek elterjesztésére, és a villamos energia helyettesítésének ösz­tönzésére lesz szükség. jAz elmúlt években a villamos energia mellett a gázfogyasztás nőtt dinamiku- sgn a lakosság körében. Folytatódhat-e ez a tenden­cia? Ma mintegy hatszázezer háztartásban van gáz. E szám további gyarapítására elsősor­ban az erőművi földgáz helyet­tesítése révén kerülhet sor, mi­vel földgázforrásaink a Jam- burgi gázvezeték üzembe helye­zéséig számottevően nem bővít­hetők. így a tervek szerint mint­egy száznyolcvan-kétszázezer új háztartást kapcsolhatnak a há­lózatba, főként a gázzal már ellátott településeken. A szénbányászat terme­lése néhány éve csökken, mi­közben a bányászok erejükön felül teljesítenek, sokan évi 50—60 túlműszakot is vállal­va. Várható-e változás ezen a területen? — A szénbányászat, nem le­becsülve az emberi erőfeszíté­seket, csak akkor tud feladatá­nak megfelelni, ha gazdálko­dási feltételei stabilizálódnak. A minisztertanács néhány hó­napja megvitatta a szénbányá­szat helyzetét, és intézkedése­ket hozott. Egyebek között a bányavállalatok terven felül 700 millió forintot költhetnek gépe­sítésre a technikai eszközök fejlesztésére, a bányabeli kö­rülmények javítására. Emellett viszont meg kell oldani a bá­nyászok utánpótlását, s mérsé­kelni kell a létszámcsökkentés ütemét. Ennek érdekében a kor­mány már most emelte a szén­üzemi dolgozók jövedelmezési lehetőségeit. Mindezek segítsé­get adnak a szénbányászatnak, de feladataink teljesítése így sem könnyű, s a továbbiakban is számítanunk kell a bányászok kemény munkájára. Trömböczky Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents