Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)

1985-08-16 / 224. szám

1985. augusztus 16., péntek DunQntüli napló 5 Volán mellett — kánikulában Új búzát őrölnek Szigetváron Kiváló minőségű Családi életre felkészítő tábort szervez a KISZ Családi életre felkészítő tá­bort rendez a KISZ Központi Bizottsága mellett működő Fiatal Nők Tanácsa Esztergom közelében augusztus 25. és 30. között. Az első ízben megren­dezésre kerülő táborban mint­egy száz, többségében veszé­lyeztetett, hátrányos helyzetű középiskolás vesz részt az or­szág különböző részeiből. A tábor szervezői a gyere­kek családi életre való felké­szítéséhez szeretnének segítsé­get nyújtani; mert — miként a testület állásfoglalása is rá­mutat — a szülők másod-, nemegyszer harmadállása, a válások gyakorisága miatt igen sok család nem tölti be e funk­cióját. A tábor célja, hogy a különböző családi hátterű fiúk és lányok közösséggé formá­lódjanak ott, a táborban, s majdan képesek legyenek erre a társadalomban is. Ehhez orvosok, pedagó­gusok, szociológusok, pszi­chológusok, közgazdászok adnak segítséget. Az elméleti foglalkozásokon több, számuk­ra különösen érdekes témáról hallhatnak a táborlakók; pél­dául a szerelem, a párválasz­tás, a házassáq kérdéséről, a családtervezésről, az önálló életkezdés feltételeiről, lehe­tőségeiről, a családi gazdál­kodásról. A gyakorlati foglal­kozásokon főzési, szabás-var- rási, háztartási, lakberendezé­si alapismereteket sajátíthat­nak el a fiatalok, de a test­ápolásról és az öltözködésről is szó esik majd. A Fiatal Nők Tanácsa egyébként távolabbi terveken is dolgozik, a közeljövőben tárgyalnak például a fiatal nők képzésének, továbbképzésének lehetőségeiről. Próbálkoznak a gyeden, illetve a gyesen lévő édesanyáknak a szociális gon­dozói hálózatba töiténő bevo­násával: ha például egy köz­ségben több kismama él, ők összefoghatnának, egy részük vigyáz a gyermekekre, a többi fiatal mama besegít a szociális gondozóknak, öregeket, rászo­ruló embereket keres fel. Tanács-vb Mohácson Gondok az építőanyag-ellátásban Milyen az építőanyag-ellá­tás Mohácson és térségében — erről tárgyalt egyebek melleit tegnap a Városi Tanács vb. Mint az Szűcs Pálnénak, a városi NEB elnökének a? elő­terjesztéséből kitűnt; három évet alapul véve a különböző falazóanyagokból az igények 60-70 százalékát, tetőfedő anyagokbólpedig alig 50 szá­zalékát tudták helyben kielé­gíteni. Kevés a megfelelő mé­retű vasbetog-gerenda és a födém anyag. A napirend vitájában a végrehajtó bizottság majd minden tagja elmondta véle­ményét. Borsos János, az MSZMP Mohács Városi Bi­zottsága első titkára hangsú­lyozta, hogy a mohácsi TÜZÉP kínálatát kötelessége a válla­latnak a megye más telepei­nek a szintjére felhozni, hi­szen a nálunk » rendszeresen hiánycikknek számító anyago­kat Pécsett, Siklóson vagy Szekszárdon, Baján be lehet szerezni, csakhogy ez a szállí­tás miatt lényegesen megdrá­gítja a munkákat. Fontosnak tartja azt is, hogy a helyi TÜZÉP-telep korszerűsítését be­látható időn belül elvégezzék. Dr. Cseh Sándor, a BMK új mezőgazdasági kombinát ve­zérigazgató helyettese, megyei tanácstag az anyagbiztosítás szükségességét alátámasztva elmondta, hogy térségünkben a magánerős lakásépítés évről évre nagyobb lendülettel fo­lyik. Többen szóltak arról, hogy a csúszópénz megszüntetésé­nek elsődleges feltétele, a meg­felelő árukészlet biztosítása. A felvetésekre Kabócs Béla a Dél-dunántúli TÜZÉP igaz­gatója adott választ: mint el­mondta, a bírálatok jogosak, a jövőben körültekintőbb piac- felméréssel igyekeznek a helyi igényeket kielégíteni. B. M. Laskagomba a Pécsi Állami Gazdaságból A z osztrák partner először a tavasz végén jelent­kezett, s azóta folyama­tosan rendel. A Pécsi Állami Gazdaságban termesztett las­kagomba egy része tehát az országhatáron túlra utazik, de bőven marad belőle a bara­nyai, még szűkebben, a pécsi ellátásra. Idén először igazán nagy mennyiségben - ha­vonta 8-10 tonna - termesz­ti ezt a gombát is a PAG Szentkút-pusztán.- Óvatosságból kisebb mennyiséggel kezdtünk - mondja Rózsai Antal, a gaz­daság gombatermesztési ága- zatvezétője. - Kíváncsiak vol­tunk a fogadtatására, arra, hogy mennyire kedvelik, a fo­gyasztók. Az elmúlt hónapok­ban azt tapasztaltuk, hogy a champignon mellett sokan ke­resik ezt a jó zamatú, ugyan­akkor lényegesen olcsóbb gombát- Választékbővítési cél­lal kezdtük termeszteni, s most már azt is szem előtt kell tar­tanunk, hogy folyamatosan le­hessen kapni. A laskagomba nagyon figyelemreméltó tulaj­donsága - s ez egyébként nemcsak a termesztőnek, ha­nem a fogyasztónak is fontos szempont -, hogy jól bírja a szállítást,» a tárolást. Balázs Sándor Gombatermesztés című szakkönyvében írja, hogy még szombahőmérsékleten is 4-5 "napig tárolható. A nagyüzemi keretek között termesztett laskagomba gene­tikailag nagyon közeli rokona a természetben — lombos fák tuskóján, kidőlt törzsén — ta­lálható, csokrosan megjelenő kései laskagombának. A félol­dalas kalapú gomba lemezei lefutnak a tönkre. Nagy ala­kú, puha tapintású, húsos, íz­letes fajta. A kalapja mindig sötét, legtöbbször barna, de lehet egészen szürke, illetve néha előfordul kékesszürke változatra is. (A színét nagy­ban meghatározzák a ter­mesztési körülmények.) Tönk­je, lemezei fehérek. Gazdag fehérjetartalmú, ugyanakkor a hizlaló szénhidrátban szegény gomba. A laskagomba paprikásnak, levesnek, előételnek, salátá­nak, más ételek ízesítőjének egyaránt kitűnő. Több mint százféle étel készíthető belő­le, amint a szakácskönyvek ír­ják. Csak ízelítőként adunk közre egyet a PAG gombare­ceptjeiből. Vadasgomba: 40 dkg gombát (négy személyre) megmosunk és apróra felsze­letelünk. Egy fej hagymát ke­vés zsíron üvegesre párolunk, kevés pirospaprikát adunk hozzá, majd megsózzuk és a gombával összekeverjük. Amint a leve elfőtt, 1 dl tej­föllel, kevés liszttel, és kevés mustárral behabarjuk, csipet­nyi törött borsot, egy babér­levelet adunk hozzá, és addig visszatesszük a lángra, amíg forrni kezd. Zsemlegombóccal,- makarónival vagy galuskával tálaljuk. T. É. A KISZ Központi Bizottsága meghívására Douglas Guerre- ronak, a Julius 19. Sandinista Ifjúsági Szövetség Országos Bizottsága titkárának vezetésé­vel csütörtökön nicaraguai if­júsági küldöttség érkezett ha­zánkba. A delegáció tárgyalá­sokat folytat a két ifjúsági szer­vezet együttműködéséről, a KISZ KB Szórádi Sándor titkár ve­zette tárgyalócsoportjával, s KISZ-szervezetek életével, mun­kájával ismerkedik. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Farkasinszky Lajosnak, a Fővárosi Tanács általános elnökhelyettesének, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága tagjának több évti­zedes munkásmozgalmi és köz­életi tevékenysége elismerése­ként, 60. születésnapja alkal­mából a Szocialista Magyaror­szágért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losongzi Pál, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön adta át. Je­len volt Grósz Károly, az MSZMP Budapesti Bizottsá­gának első titkára, Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke és Szépvölgyi Zoitán, a Fővá­rosi Tanács elnöke. * Augusztus 20—24. között a miskolc-tapolcai Iglói úti kem­ping ad otthont a XIII. Orszá­gos Ifjú Gárda Szemlének. A KISZ Központi Bizottsága, az Országos Ifjú Gárda Parancs­nokság, valamint a KISZ Bor­sod Megyei Bizottsága által szervezett ötnapos színes, vál­tozatos programsorozatra mint­egy 800 fiatal érkezik az or­szág minden részéből. A gár­disták alaki versenyen, menet­dalversenyen, különböző harci túrákon tesznek tanúbizonysá­got felkészültségükről, ügyessé­gükről. A résztvevők számára a miskolci MHSZ repülőtéren haditechnikai bemutatót is tar­tanak. A szemle záróünnepsé­gét a diósgyőri várban rende­zik augusztus 24-én. * Aravinda Ramachandra Deo, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából csütörtökön fogadást adott re­zidenciáján. Részt vett a fo­gadáson Oláh István vezér- ezredes, honvédelmi miniszter, Horn Gyula külügyminisztériu- mi államtitkár és Bányász Re­zső államtitkár, a Miniszter­tanács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke, valamint a poli­tikai, a társadalmi, a gazda­sági és a kulturális élet több más vezető személyisége. Je­len volt a budapesti diplomá­ciai képviseletek sok vezetője és tagja is. Egy kis ellenőrzés az indulás előtt. Bűvész és buszsofőr Kánikula, magyar nyár. Csü­törtök délelőtt Pécsett, a Kos­suth téren 42 fokot mutat a hőmérő. A napon várakozó buszokban is van ugyanennyi. A vezetőfülkében viszont már 50 fokot jelez a higanyszál. Utasról, sofőrről egyaránt dől a verejték. — Indulásig a legnehezebb mondja Fülöp Gyula gépkocsi- vezető. — Később van egy kis menetszél, bár nem a legsze­rencsésebben oldották meg, ki­csi az ablak, kevés a levegő a fülkében. A pilóta előtt hat tükör. Há­rom ajtónál figyeli a le- és fel­szállókat. Az egyik szeme ál­landóan az utasokon, a másik az autóbusz műszerein. Ha pedig elindul, nemcsak az előtte és a mögötte lévő for­galmat kell néznie, de a jár­dán közlekedőket is. A belvá­rosban gyakran előfordul, hogy egy-egy járókelő lelép az út­testre. A forgalommal általában nincs sok bajunk. Igaz, ilyen­kor néha idegesebbek az úton haladó járművek vezetői. Sokszor valóságos közelharcot kell vívnunk, hogy a megfele­lő sávba besorolhassunk. — Hogyan viselkedünk mi utasok, ilyen nagy melegben? — Véleményem szerint ez a sofőrön múlik. Ha ő nem ide­ges, oz utasok is nyugodtak. Gyakran panaszolják, hogy az orruk előtt becsukjuk az ajtót. De higyjék el, a dolog nem ilyen egyszerű. A kis tükörnek óriási holttere van, sokszor nem is látom, hogy szalad va­laki. Indulás utón pedig, ami­kor már kint van az irónyjelző, már nem fékezhetek, nagy a balesetveszély. Ilyenkor első­sorban a kocsi belsejében lé­vő utasok biztonságát kell leg­inkább figyelembe venni. — Hogy bírják a kánikulát? — Nehezen. Naponta há­rom-négy liter folyadékot is iszom, az állomásokon mindig van szóda. A szörp, és az üdí­tők nem jók ilyenkor, nem olt­ják a szomjat. Számítógépes fordában dolgozunk, az indu­lás, az érkezés, az állásidő pontosan meghatározott. A for­dulók között általában 10—20 perc pihenő van. De az is elő­fordul, hogy folyamatosan kell menni. Ma például 20 órától 22.45-ig megállás nélkül haj­tok. Igazán az első két és fél-, három óra nehéz. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a sportolók. Amikor átesem a holtponton, iszom egy kávét, s utána már könnyebb. — Milyen a viszonya az uta­sokkal? —- Nemrégiben valaki meg­kérdezte tőlem, rokonom-e Fü­löp Gyula, a bűvész? Csak ne­hezen hitte el, hogy szabad­időmben ilyesmivel foglalko­zom. Pedig az ott alkalmazott képességeket, a koncentrálást, a gyorsaságot a mindennapi munkában is nagyon jól lehet hasznosítani. Néha előfordul, hogy beszólnak a fülkébe, rám köszönnek, ez nagyon jól esik. De talán a többiek, sofőrtár­saim nevében is mondhatom, mi több megértést szeretnénk. Persze nemcsak ezeken a Kos­suth térről induló 33-as, 33/a-s, 44-es járatokon . . . F. D. A laskagomba tartozékaival tojással, majonézzel az elkészítés előtt. Csonka Károly felvétele a liszt Remeg az egész malom: a felső szinten az óriás szitákat úgy rázza a gép, mint vurstli­ban a döcögőt. így aztán, ha von ember, aki nem érezte a tegnap reggeli földrengést, akkor az Liskai Vendel főmol­nár. Finoman száll a levegőben a liszt; ezt a szigetvári malmot, már közel 70 éve lengi körül. Állítólag az első világégés idején olasz hadifoglyok épí­tették, s azóta látja el a kör­nyék pékségeit. Elgondolni is nehéz, hány kenyérrevalót őröl­tek malmai... Papp Dénes körzeti üzemve­zető mondja: — Lassan egy hónapja, hogy új búzával dolgozunk. Eleinte 50, majd 25 százalékkal kever­tük ó-búzával, de néhány hete már az is elfogyott. — Milyen a liszt? A kérdést már sokan feltet­ték, ez a legfontosabb ilyen- időtájt, hogy most már az új termés van a silókban. — Sütőipari értékét tekintve az idei kiváló minőségű, nyu­godtan mondhatom; jobb, mint tavaly. Ezt a pékek is vissza­jelezték, s a jelzést örömmel fogadtuk. A laboratóriumi kísérletek igazolták: 28-29 százalékos a sikértartalom, a sikérminőség nagyon jó. Ha ebből a lisztből kerül a kereskedelembe, nem panaszkodnak a háziasszo­nyok. (Egyébként másutt sem lehet rosszabb minőségű az idei búza, mint a szigetvári térségben.) — Évente közel 1500 vagon búzát őröl a malmunk - mond­ja a főmolnár -, felét a helyi kenyérgyár kapja meg, másik felét ipari üzemekbe szállít­juk. Itt készítenek úgynevezett keksz-lisztet egyedül Baranyá­ban. Legfőbb rendelőik a Keksz- és Ostyagyár, a csoko­ládégyárak, a hevesi Áfész. — Mondják: a liszt minősé­ge két dolog függvénye: mi­lyen a búzatermés és hogyan dolgozik a molnár. Igaz ez? — Hogyne — mondja Liskai Vendel. — A molnárnak tudnia kell, hogy milyen az anyag, mit őröl, s nem ötletszerűen állítja a malmokat, végzi az örlésvezetést . . . Szóval: szak­embernek kell lenni. Liskai Vendel már csak tud­ja: közel 40 éve ez a szakmá­ja. Itt Szigetváron 1952-ben kezdte. Nevetve meséli, hogy a szitákat éppen 54-ben állí­tották be; akkor hosszabb ide­ig állt a malom. Rádión hall­gatták a labdarúgó világbaj­nokság közvetítését, s együtt bosszankodtak a döntő elvesz­tése miatt. — Tudja, emlékezetes nap volt az . . . Visszakanyarodok egy ko­rábbi kérdéshez: — Ezek szerint a molnár el­ronthatja őrléssel a búzát? — Nem. Egy percre sem áll a munka: lent a toroknál zsákolnak az emberek, néha meg-meg törlik homlokukat. Óriási a meleg, fönt a malom középső szekto­rában, a gépek közelében 45 fok is megvan, de itt sem pa­naszkodhatunk. A finom liszt a bőrre tapad, s kegyetlenül visz­ket. Az új búza, nem csak az aratókat teszi próbára . . . Kozma Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents