Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-14 / 222. szám
198S. augusztus 14., szerda Dunántúli napló 3 Ahol a székhelyközség I2 társközséget igazgat Vajszló és a nagy család „Ha az ember megismeri az irányokat - mondja most — amik szerint majd haladni kell, akkor minden sokkal egyszerűbb." Talán ezért is fordultak Vajszlón már korábban is nagyobb figyelemmel a társközségek felé: „Úgy érzem, nincs szégyenkeznivalónk, valamen y- nyi társközségben csináltunk valamit, ha nem is forgattunk lel mindent. A lehetőségeink szerint próbáltunk közelíteni az igényekhez, ami - meggyőződésem szerint - a vajszlái tanácstagok szemléletének is köszönhető." Amiben feltehetően része van a társközségek arányának is, hiszen itt eleve számolni kellett a társközségi lakosság és képviselőik véleményével, nem úgy, mint azokban a székhelyközségekben, amelyek mellett viszont kisebbségben — netán törpe kisebbségben! - vannak a társközségek, tehát nem okozott gondot keresztülvinni a székhelyközségre nézve előnyös döntéseket. A helyzet jellemzéséül elmondja, hogy újdonsült tanácselnök korában ha elment falugyűlésre, megérte kapkodni a fejét, annyi volt a gond, a panasz, a probléma. Mostanra odáig jutottak, hogy nem kell belső szorongással menni a falugyűlésekre. Viszont a lakosság köréből is mind többen mennek el, órákig vannak együtt, egyre kevesebb a korábban megszokott panasz és egyre több a lakosság közreműködésével megvalósítható ötlet, javaslat. Amikor az elöljáróságok dolga került szóba, a tanácselnök egy jellegzetesen vajsz- lói (?) gondot említ, ami elsősorban és személy szerint neki jelent gondot. Előírás szerint a tanácselnöknek kéthetente kellene fogadóórát tartania a községekben, tehát hatot az egyik, hetet a másik héten. Ugye, hogy ez képtelenség? „Ezt a gondomat is 12 emberrel kell megosztanom ezután, s ez olyan érzés, hogy nem vagyok egyedül. Tudom, hogy valamennyi községben olyan emberek vannak, akiknek nem kell udvarolgatni.. Nem titkolja: szívügyének tekinti az elöljáróságok dolgát, emiatt vitái voltak házon belül is. mert úgy vélték: túlzott szerepet szán már a kezdet kezdetén ezeknek. Meggyőződése szerint bűn lett volna elbagatellizálni az ügyet azokkal szemben, akik a kis falvakban élnek. Ezért aztán alaposan felkészültek az elöljáróságok létrehozására, sokat beszélgettek, vitatkoztak a mibenlétükről, mert eleve többet akartak, mint a korábbi tanácstagi csoportok voltak (holott gyakorta hallani a két forma közé egyenlőségjelet tevő nézeteket). Az volt a vajszlái álláspont, hogy olyan elöljárókra van szükség, akik Kemse Mielőtt belemélyednénk o tulajdonképpeni mondandóba, vegyük sorra a családot — a népességével. Vajszló — 2098, Adorjás - 220, Baranyahidvég - 293, Hirics - 350, Kemse - 128, Kisszentmárton (hozzá tartozik Majlátpuszta) - 423, Kórós - 286, Lúzsok - 234, Páprád - 260, Piskó - 331, Sámod — 276, Vejti — 294, Za- láta (hozzá tartozik Zehipusz- ta) — 456. Látható, hogy nem túl népesek a falvak, népességszámuk azonban összességében többségben van a székhelyközséggel szemben: 2098 kontra 35511 A székhelyközség és a társközségek viszonyára voltam kíváncsi. Vájtozott-e hogy a választások után létrejöttek az elöljáróságok. Katona Zoltán tanácselnökkel beszélgettem erről. Legelőször is a tanácsról. Az előző ciklusban 76 tanácstag volt — az elnök szerint túl nagy volt és nehezen mozgatható a települések szétszórtsága miatt, amiből 54-en voltak a társközségbeliek (az arányuk 71,1%). Az új választási törvény szerint a népesség miatt 39 tagú lehetett volna a tanács, amelybe a társközségek 36-ot delegáltak volna, mivel 3-nál kevesebb tanácstagot nem lehet választani egy-egy községben. így a vajszlóiak abszolút kisebbségbe szorultak volna. A megyei tanács törvényadta lehetőségével élve 46 főben állapította meg a nagyközségi tanács létszámát, így aztán a vajszlóiak 10 tanácstagot választhattak (az arány - a társközségek javára - 78,3%-ra módosult). Mindezek ismeretében úgy véltem, izgalmas lehet a kérdés: nem kell-e attól tartani, hogy a sok újdonsággal szolgáló választási tapasztalatokon felbuzdulva az eddiginél erőteljesebben érvényesül a társközségi érdek, a tanácsi vezetést a székhelyközségi kisebbséggel együtt leszavazzák? Mindaz, amit e tárgyban Katona Zoltántól megtudtam, az ellenkezőjéről győzött meg. Mindenekelőtt egy fontos információ: a tisztségviselők közt lévő négy (!) tanácselnök-helyettes közül kettő társközségbelí, zalátai, ill. sá- modi. A tanácselnök 1979-ben került a tanácsapparátusba, 1980-ban lett Vajszlón vezető tisztségviselő, s abban az évben részt vett egy tanfolyamon, amelyen sok mindent pedzegettek már, többek között azt is, hogy létre kellene majd hozni a társközségekben valamilyen tanácsi szervezetet. képességeik szerint ténylegesen is elöljárók lehetnek, ennélfogva megbecsült emberek a községben, ha tisztséghez jutnak {„még ha a tiszteletdij nem is ezt tükrözi" — jegyzi meg kesernyésen a tanácselnök), és sikerült is mind a 12 községben megtalálni a legmegfelelőbb embereket. Ami — mondhatnánk — nem is volt nehéz dolog, hiszen eleve azok lettek a tanácstagok, akik valamilyen módon eddig is bizonyságát adták a köz- életiségüknek. Most viszont az a legfontosabb, hogy ne csak a táblák legyenek kint a falvakban a házon, ahol az elöljáróság található, hanem hogy az új szervek meg is feleljenek a nagy várakozásnak. A tanácsi vezetés segíti a kezdő lépéseket, az első vb-ülésen arról is döntöttek, hogy összehívják az elöljárókat az összehangolt tevékenység kialakítása végett. A hatáskörüket úgy akarják meghatározni, hogy azt ruházzák az elöljáróságokra, amire tényleg vállalkozhatnak is. Mert igaz, hogy a legjobbak lettek az elöljárók, de azért — emberileg — köztük is van különbség, ezért sem lehet túl nagy követelményeket támasztani. Elvárják az elöljáróságoktól, hogy bármilyen kérdésben, ami a községükre jellemzően fontos, falugyűlést, vagy más tanácskozást hívjanak össze, s a lakosságot foglalkoztató dolgokat közvetítsék a tanácshoz. Végezetül az új tanács előtt álló feladatok felől érdeklődtem, amelyek megoldásából nem maradhatnak ki az elöljáróságok. Elsőként a telefonügyet említette a tanácselnök, kritikán alulinak nevezvén a jelenlegi helyzetet. Rendezni kell a kisboltok helyzetét az áruellátás tekintetében is, mert egy korszerűsítési folyamat — Pápráddal és Zalátá- val — már elindult, de a többivel is vannak gondok, a lakosságot pedig itt is érzékenyen érinti az alapellátás minden hiányossága. Az egészségügy, az óvoda, az alapfokú oktatás, a közlekedés tekintetében elértek bizonyos színvonalat, amit mindenképpen tartani akarnak. A pb-gázellátás javítására több községben van már új cseretelep, ezt is folytatni kell, de az ellátás megoldása nem csak a cseretelepeken múlik! Aztán itt van a művelődési ház, a vajszlóiak sokéves óhaja, ami oly szépen indult, s amit az emlékezetes tűz úgy visszavetett, hogy ma a fizikai kárnál is nagyobbnak tartják azt az erkölcsi kárt, amit a tűz által az adott szó szenvedett. A romossá lett épület helyreállítása ugyan folyik, de az erőket ezekben a hetekben az iskolaépítésre összpontosítják: az új tantermi szárnynak a tanévkezdésre el kell készülnie. És ezt az iskolát ezután még kompletté kell tenni. A feladatok között szerepel még a vajszlái vízmű bővítése és a társközségek vízellátásának a megoldása is. Hogy e tekintetben is rendben legyen a család. Hársfai István Luzsok Baranyai dinnyések P áprádtól Vojszlóig. Sellyétől Dróvafokig sátrak, kunyhók és bódék állnak az út szélén. A baranyai dinnyések birodalma lassan elcsendesül, vége felé jár a szezon. A termés javát szinte mindenütt leszedték már, az a pár mázsa, ami még a földeken van — úgy mondják — nem sokat számít. — Ezen a vidéken a tavalyihoz viszonyítva 40 százalékkal kevesebb termett — mondja Kasza József, akivel a drá- vafoki vasút mellett egy hatalmas dinnyetóbla közepén beszélgetünk. — Akkor volna jó, ha legalább 200 mázsa lenne holdanként, nálam azonban az idén még 120—130 mázsa sem lesz az átlagtermés. — Mennyiért tudja eladni? — A múlt évben július 18 vagy 19-én vitték el az első szállítmányt a földről. Akkor 36 forintot fizettek érte, augusztus 10-én pedig 11 forintért lehetett eladni. Most viszont július 27-én 10-et, augusztus 6-án pedig 4 forintot ígértek a válogatott dinnyéért. — A férjem a múlt héten volt Pesten — kapcsolódik a beszélgetésbe Kiss Józsefné, — az árut mázsánként mérték le. Olyan dömping volt, hogy csak nyolc forintot adtak érte. Elkeserítő, hogy mi dolgozun< a földdel, a nagy haszon mégis másé. Aki idejön érte felpakolja, elviszi, lerakja, eladja, négyszer annyit keres rajta. Hetvenezer forintot költöttünk a másfél holdra, dolgoztunk hétköznap, szombat, vasárnap. Féléves munkával talán a befektetésünk megtérül. — Az a jó gazda, aki mindent megad a dinnyének, nem sajnálja a többszöri kapálást, permetezést — állítja Gál Sándor. — De az is sokat számít, milyen a föld. Ez a mostani nem valami szerencsés választás volt, túlságosan kötött a talaj. — Mégis megéri? — Számoljon utána — veti oda Kustra Mihály. — Egy hold biztos benne van 50 000 forintba. Vegyük sorba: a két hold évi bérleti díja 32 700 forint, a fólia 27 000, a mag 4000, a kapálás és a napszám 30 000, a permetezés 3000, a fűtés 5000. A legtöbb helyen az egész család részt vesz a munkában. Az egyik kapál, a másik permetez, a harmadik a szállításról gondoskodik, a negyedik őrzi. A szedésnél meg rendszerint mindnyájan ott serénykednek. Néha még így is kevés a létszám, pedig a segítséget igencsak meg kell fizetni. Egy jó szedő, vagy jelölő egyes vidékeken naponta az 1500—2000 forintot is megkeresi. Az érett dinnye sima héjú, tompa a hangja és száraz a bajusza. Ahhoz -azonban, hogy ilyen legyen, nagyra nőjön, folytonosan vigyázni kell rá. Az erdő mellett például a vadaktól is védeni kell. Anda Ferenc öt éve dinnyecsősz : —■ A dinnye még zöld, jönnek a szarvasok, meg a nyúlok. Az érettet nem szeretik, de ha gyenge a héja, szívesen hozzányúlnak. Elég egy kis harapás és a dinnyének vége. — Pedig sok munka van vele — teszi hozzá Anda Fe- rencné, Juli néni. — A fólia alatt fűteni kell, vigyázni, meg ne fázzon. Aztán kiültetni, permetezni, kapálni... Az eredmény azonban még így se biztos. Legalábbis az idén sok minden nem kedvezett a dinnyének. Egyes vidékeken kétszer is elverte a jég, másutt az eső jött rosszkor. Volt ahol viszont a napfény bizonyult túl soknak és mielőtt beért volna a termés, kiégett a növény. — Akinek sikerült, korán el tudta adni, az első pór mázsáért még nyolcvan forintot fizettek — mondja Pelenczei Jenő. — De téved, aki azt hiszi, hogy ez könnyű munka. A feleségem és én pedagógusok vagyunk, számunkra nincs pihenés, nincs nyaralás ... Lakást akarunk, arra kell a pénz .. . Ferenci Demeter Zárás előtt — olcsóbban Bár egyelőre még nem sok helyen és nem túl gyakran, de esetenként előfordul, hogy a vásárlók az esti üzletzárást megelőzően olcsóbban vásárolhatják meg azokat az élelmiszereket, amelyek gyorsan romlóak, például süteményeket, vagy azokat, amelyek másnaposán már nehezen eladhatók, például a kenyeret. A fővárosban a Skála Metró és a budapesti Skála nagyáruház élelmiszerosztálya alkalmazza időnként ezt a módszert, de a vidéki üzletekben több példa is akad. A Belkereskedelmi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint az idén január 1-től elvileg minden romlandó élelmiszer árusítható olcsóbban, ha a vállalat vezetése, illetve a boltvezető úgy dönt, hogy gazdaságosabb az árból engedni, mint másnap fillérekért takarmányként eladni, esetleg kidobni az árut. A tapasztalatok szerint azonban a kereskedők nem élnek a kívánt mértékben ezzel a lehetőséggel, még a zöldség-gyümölcs kereskedelemben sem, ahol pedig már hosszabb ideje lett volna mód arra, hogy estefelé a- már kiválogatott, gyengébb minőségű árut olcsóbban adják, mint nyitáskor a friss, lényegesen jobb minőségű zöldséget és gyümölcsöt. Az élelmiszer-kereskedelemben arra is lehetőség van, hogy az előző napról megmaradt kenyeret, péksüteményt, a még élvezhető, ám már nem olyan gusztusos hentesárut, esetleg tejterméket a nyitáskor árusítsák kedvezményes áron, A tapasztalatok szerint azonban a boltvezetők a veszteség elkerülésére inkább azt az utat választják, hogy óvatosabban rendelnek, s vállalják annak kockázatát, hogy zárás előtt 1—2 órával már elfogynak a romlandó élelmiszerek. A Belkereskedelmi Minisztérium — bár utasítást nem szándékozik ezzel kapcsolatban kiadni — szorgalmazza, hogy az üzletek a készlet alakulásától függően éljenek az árváltoztatás lehetőségével, hogy ne menjenek veszendőbe az élelmiszerek, s a vásárlók is jól járjanak. így csökkenne a vásárlók reklamációinak száma is, s kevesebb lenne a jogos panasz, hogy nem az árnak megfelelő minőséget kapják. N em tudom, volt-e valaha a járások korában olyan, ahol 13 község alkotta ezt a közigazgatási egységet. Lehet, hogy volt. Az viszont biztos, hogy Vajszló, ez a dél-baranyai nagyközség unikum a maga nemében. A székhelyközség 12 társközséget igazgat — ez a legnépesebb közigazgatási család az országban, ennél csak kisebbek vannak, s Baranyában is csak néhány 8—9 tagú. A 13 község 156 négyzetkilométernyi területet foglal el a siklósi „járásból”, nem túl nagyot, de eléggé jelentősét, talán az egy- hatodát. A népesség pedig 5649 fő (ez év január 1-én).
