Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-13 / 221. szám
1985. augusztus 13., kedd Dunánfüii napló 3 Újat, mást, kSiklóson Nehéz váltani, de kell és érdemes A HUNOR Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat siklósi gyárában ottjártamkor, egy forró kánikulai napon minden, vagy legalábbis majdnem minden csendes. A második kesztyűs műszak délután kettőkor már dolgozik, de az a hatvanfős gárda — szabászok, tűzőnők, meósok —, aki engem most érdekel, már befejezte a munkát. Rendes műszakidejük reggel nyolctól délután négyig lenne, a gyár vezetői azonban, a rekkenő hőségre tekintettel, engedélyezték a korábbi kezdést és befejezést. „Engedélyezték"? . . . Minden ésszerű ok azt diktálta, hogy ez így legyen. Ez a cipőfelsőrész-készítő csapat az NSZK- beli Remonte cipőgyárnak dolgozik az év eleje óta, különleges szervezésben, feszített ütemben. Hogy kerül a csizma az asztalra? — pontosabban: hogyan s miért gyártanak cipőfelsőrészt a már 15 éve kesztyűs siklósiak? Elmondják a gyár vezetői és a művezetők . .. Ami a Remonte-műszakbon a legszembetűnőbb, leglátványosabb változás: az időtényező, fontos bár, mégis röviden—el- intézhetjük. E műszakbeliek (amikor nincs kutyameleg) 7.30-ra jönnek, 7.40-kor munkába állnak, s két, egyenként ötperces cigarettaszünettöl, meg a húszperces ebédidőtől eltekintve folyamatosan — azaz jövés-menés, traccsolás és minden más időkiesés lehetősége nélkül — dolgoznak délután négyig. Ez azt jelenti, csak a kétszer 5 perc füstszünet ,.ajándék", az ebédidőt le kell dolgozni. A lényeg: a 8 órás munkaidő itt nem — optimistán szólva — 6—7 órás tényleges munkát takar, hanem valóban nyolcat!... — Mégsem ez a legfontosabb — mondja Kréth Károly, a gyár műszaki vezetője —, hanem az, hogy a Remontének minőségi munka kell. A szabászoknak újfajta bőrök „rajzát", nyújthatóságát, szabhatóságát kellett megtanulni, a vasalóknak, ványolóknak a felsőrész abszolút pontos formázását, a tűzőknek pedig azt, hogy itt nem lehet egy-két öltéssel se több, se kevesebb! Minden egyes apró bőrdarabot megszámozunk, ugyancsak számozzuk a tételeket. Hiba, selejt persze így is van, ez. ahogy személyesen is tapasztaltuk, előfordul a Remonte NSZK-beli üzemeiben is. Egykét hibáért sem dicsérünk meg senkit, a döntő azonban az, hogy több hiba, sorozatban ne legyen, s ne az összevarrásnál derüljön ki, hogy valami nem pontos, nem szép, nem stimmel. A Remonte nyelvére ez közvetlenül lefordítva azt jelenti: a gyár egy-két lábbelije minimális hibáját sem engedheti meg magának, egyszerűen azért, mert ha mégis előfordul, a vevő rögtön reklamál, árengedményt kér, vagy ami a legrosszabb: tért nyer a konkurrencia, S a Remonte-köz- pont Wilgartwiesen környékén minden második-harmadik faluban akad egy kis cipőgyár, tehát konkurrencia is akad bőven .. . * Mikola Levente főművezető nemrég tért vissza innen: hosz- szan ecseteli, mit látott. Mindenekelőtt láthatta, tapasztalhatta : mit jelenthet odakint a kaptafára. talpradolgozásnál a felsőrész egy-egy, látszólag jelentéktelen, kis hibája. „Azt, hogy el kell dobni . . Azt sem rejti véka alá, ami az ottani és itteni művezetői munka — enyhén szólva — markáns különbsége: itt, náluk a létszámjelentéstől a buszbérlet- összeíráson, táppénzjelentésen át a tűzvédelmi, balesetvédelmi engedélyek nyilvántartásáig minden „fontos", ott viszont csak egy: ellátni munkával a munkást, jól szervezni, következetesen ellenőrizni . . . Hogyan álltak helyt tehát a siklósiak? Mit szóltak, hogyan viszonyultak az új követelményekhez a dolgozók? — Nem volt könnyű, és még ma sem az — szögezi le Bucsai András igazgató. — A Remon- te-műszakban dolgozók többsége a kesztyűs mesterséget korábban már jól megtanulta; tudta, hogyan teljesíthet tempója, kedve, igénye szerint. Most mindenképpen újat tanul — lényegesen feszítettebb ütemben, fegyelmezettebben, nagyobb követelményekkel. Ezt látva, néhányon vissza akartak menni a kesztyűsökhöz. Agárda nehezen stabilizálódott, sőt, most is van egy néhány fős létszámhiány. Elismerem: mi, a vezetők is hibásak vagyunk abban, hogy rögtön a német normákat vettük alapul. Ezen később, partnereink egyetértésével változtattunk, hiszen ők is belátták: nem hanyagság, nemakarás a gyengébb teljesítmény magyarázata, hanem egyszerűen a betanulás, az átmenet, a váltás nehézségei. Ezzel együtt is elégedettek azonban: már az első félévben új modelleket kaptunk, októberben pedig még újabbak jönnek: tavasziak. A Re- monte-műszak egyébként a lehető legmagasabb bérfejlesztést kapta, és ez még növekedhet, ha a második félév is úgy zárul, mint az előző. Mit nyer az új vállalkozással a gyáregység, a gyár? Elsősorban: több nyereséget hozó munkával tölti ki „szabad” kesztyűs kapacitását. Pontosabban: a cipőfelsőrész minden bizonnyal tartósabb, biztosabb üzlet lesz majd akkor is, ha az időközben nagyon megélénkült kesztyűpiac később netán ismét visszaesik . . . Nem lényegtelen az sem, hogy liesinggel, gépbérlettel jutnak modernebb berendezésekhez. Ennek kapcsán más üzleteket is köthetnek; megtanulnak egy mindenképp igényesebb, jövedelmezőbb munkakultúrát, aminek később láthatja igazán hasznát az egész gyár. Varga János Fotó: Lauer Györgyi | Fedezzük fel a japán piacot! Érdemes fokozottabban figyelembe venni Japánt, mint potenciális piacot, kis lépésekkel el kell kezdeni a kapcsolatépítést, az együttműködésre hosszú távon is megvan az érdekeltségünk — hívta fel a baranyai exportőrök figyelmét dr. Rekettye Gábor, a tokiói magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője, aki a közelmúltban a megyei pártszékházban tartott külkereskedelmi aktíván a japán piaci lehetőségeket vázolta. Ajánlásai a szélesebb nyilvánosságot is megérdemlik. Nagy a vállalatok érdeklődése a japán piac iránt, ami rendszerint az első utazásig tart, majd kiderül, a piac megdolgozása nem is olyan egyszerű, aztán nincs folytatás - mutatott rá a kapcsolatfelvétel buktatójára dr. Rekettye Gábor. Pedig éppen most kellene kihasználni azt a nagy lehetőséget, hogy a távol-keleti ország tőkés partnerei nyomására megnyitotta belső piacát, ösztönzi az importot. Japánban nagyon odafigyelnek a szocialista országok piacaira, Magyarországot különösen reflektorfényben tartják. Az utóbbi években a kétoldalú forgalom fejlődött, volumenében nőtt, struktúrájában is javult. 1984-ben 37 millió dollár volt a magyar export, az előző évhez képest 40 százalékkal több, miközben japán importunk két és félszeresére nőtt. A japánok immár tudomásul vették, ha exportálni akarnak, akkor importálniuk kell, ezért maguk is keresik a magyar árut. Természetesen egy sor árucikk a fuvarköltségek miatt már eleve kiesik. Fontos a harmadik piacon való értékesítés is, amit misem bizonyít jobban, minthogy a japán kereskedőházak közvetítésével létrejött közvetett exportunk több volt, mint a közvetlen export. Mindkét oldalon megnőtt az érdeklődés a kooperációk iránt is, érdemes ilyet kezdeményezni, mindig lehet partnert találni. Dr. Rekettye Gábor felhívta a figyelmet, többnyire olyan árucikkel érdemes jelentkezni a japán piacon, ami különlegesség, a többi piacon lévő árutól elütő sajátossággal rendelkezik. Példaként a herendi porcelánokat és a fürjtojásból készült italainkat említette. Nagyon fontos a minőség és a csomagolás. Árprobléma nincs, a japán belső árszint magas. Hogyan lehet elindulni a kapcsolatépítés útján? Budapesten hét japán kereskedőháznak is van irodája, keresik a megfelelő magyar árut, be kell tehát kopogtatni. M. 2. Készülnek a bútorelemek a szövetkezet mecseknádasdi üzemében. Fejlesztés, marketing, új üzletek Pécsi Faipari Szövetkezet Csomagolásra készítik elő a nyugati exportra induló stílbútorokat Proksza László felvételei A 10. Pécsi Ipari Vásáron sikerrel szerepelt a pécsi Faipari Szövetkezet. Bemutatott négyféle bútortípusukból rendelt a kereskedelem; szepembertől a Domus Áruházakban és a szövetkezet pécsi mintatermében három típusból választhatnak a vásárlók. így az új D—1-es szekrénysorból, a Dóri nevet viselő kiegészítő bútorból, valamint a Robi alacsony szekrénysorból. A mintaboltban továbbra is vásárolható, illetve megrendelhető a közkedvelt Frida-2 pácolt, rusztikus szekrénysor — tájékoztatott bennünket Klein János, a szövetkezet műszaki igazgatója. A szövetkezet termékeinek egyébként húsz százaléka az NSZK-ban és Ausztriában talál vevőre, a többi pedig a hazai piacot gazdagítja. Tervük ebben az évben sem haladja meg a tavalyit, hiszen a magyar és persze a nemzetközi bútorpiac is meglehetősen telített, így az értékesítés nem kis gondot okoz. Ám a nagyvállalatokkal szemben a kisebb szövetkezeteknek, — következésképp a pécsi faiparinak is — megvan az az előnye, hogy gyorsabban képes típusváltásra, s ezért rugalmasabban alkalmazkodhat a mindenkori változó igényekhez. Termelési értékük ebben az évben 126 millió forint lesz, s ezt jelentős, 10 százalékos létszámcsökkenés mellett kell megvalósítaniuk. Az első félév teljesítménye jól alakult, hiszen 98 százalékos a tervezetthez képest. Ám remélik, hogy a második hat hónap teljesítménye még jobb lesz. Ezt legfőképpen az erősíti meg, hogy már előrehaladott tárgyalások folynak egy NSZK partnerrel — szeptemberben várható, hogy az üzletet nyélbeütik —, mely szerint mintegy egymillió nyugatnémet márka értékű kivitelről lenne szó. Rusztikus kivitelű, tölgyfából készült hálógarnitúrák kerülnének exportra. Továbbá vissza szeretnék szerezni a számukra több évvel ezelőtt „befagyott" holland piacot, ez ügyben is tárgyalnak már. A minőség javulása is rövid időn belül várható. Ugyanis még ebben a hónapban fejeződik be az a 10 millió forintos beruházás, melynek eredményeként új hőprésgépsort, csiszológépet és megmunkáló gépet vásároltak, melyek nyugatnémet és olasz gyártmányúak. Az új gépek munkába állításával teljes mértékben felújul a lapmegmunkáló részlegük. Právicz L. A Szigetvári Cipőgyár új egysége Barcson A Szigetvári Cipőgyár új gyáregységgel bővült a közelmúltban. A barcsi gyáregység a hajdani Tüzéptelepen épült fel mintegy 25 millió forint költséggel. A kivitelező a barcsi Építő Szövetkezeti Közös Vállalat volt, amely az 1300 négyzetméter alapterületű épületet három hónap alatt építette fel. Ebből 800 négyzetméter maga az üzemcsarnok! o fennmaradó területen pedig a szociális helyiségek, illetve a kazánház kapott helyet. A beruházásra mindenek előtt azért volt szükség, mert a gyár cipőfelsőrész-hiánnyal küszködött, s ennek jelentős enyhítését az új gyáregységgel képesek csak megoldani. Barcsra azért esett a választás, mert rendelkezett szakmai háttérrel. Az ottani Vegyesipari Szövetkezet ugyanis bőrruházati cikkek gyártásával is foglalkozik, s a munkaerő egy részének biztosítását innen tervezik megoldani. (Egy kis feszültségre lehet majd számítani, de az emberek nyilván oda mennek dolgozni, ahol magasabb a fizetés. Márpedig az új barcsi gyáregységben magasabb, mint az említett szövetkezetben). Az új csarnokban mintegy nyolcvanon dolgoznak a nyitás óta, ami július 22-én volt. Egyelőre csak egy szalagon, de szeptembertől már beindul a második is. A termeléssel párhuzamosan folyik az új munkaerők betanítása. Ősztől a barcsi 525. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben tizenöten kezdhetik meg a cipőfelsőrész gyártásának tanulását. Ez nyilván kevés, de az iskola idén csak ennyi tanulót tud fogadni helyszűke miatt. Ám jövőre ott is bővítést terveznek, s egy év múlva már az összes jelentkezőt tudják fogadni, akikből bőven akadt az idén is. A gyáregység teljes felfutása 1987-re várható, amikor is 250-re bővül a jelenlegi létszám. Ekkorra a gyár termelésének mennyisége 15 százalékkal haladja meg a mostanit.. P. L.
