Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-02 / 210. szám
1985. augusztus 2., péntek Dunámon napló 3 Aki büszke munkájára... Vita a lakóterületi pártmunkáről Fejlesztések - világszínvonalon A gyerekek általában nem tanácstalanok, ha arról van szó, hogy felnőttkorukban mik szeretnének lenni. Legfeljebb az elképzeléseik változnak az újabb és újabb élmények hatására olykor villámgyorsan: ma még mozdonyvezető, holnapután már orvos, vagy űrhajós, de egy adott pillanatban a vágyálom határozott, erős. Olyan gyerekről azonban még soha nem hallottam, aki kijelentette volna, hoqy ő pedig mindenképpen a bőrgyártással szeretne foglalkozni. Forró József, a Pécsi Bőrgyár gyártmányfejlesztési osztályának és egyben kísérleti üzemének vezetője sem álmodozott ilyen munkáról annak idején. Most, 34 éves létére elismert szakembere a gyárnak, s munkaköréből fakadóan jelentős része van termékei sikerében az új gyártmányokkal a különböző vásárokon, bemutatókon szerzett díjakban, mint például legutóbb a Pécsi Ipari Vásáron szerzett két nagydíjban is, amit a ,,Zengő" marhafelsőbőrért és a kézzel gyűrt sertésfelsőbőrért kapott a Pécsi Bőrgyár. — Nemcsak gyerekkoromban, de még akkor sem gondoltam a bőrgyártásra mint jövendő munkámra, amikor már kezemben volt a vegyészmérnöki diploma — mondja Forró József. — Pécsbányatelepen születtem, ott is jártam általános iskolába. Szüleim foglalkozása sem hajlította az érdeklődésemet a bőrgyártás felé, hiszen édesapám a Zsolnay Porcelángyárban dolgozott, mint korongozó, édesanyám pedig ápolónő volt. Különösen a kémia érdekelt, ezért a Nagy Lajos Gimnázium fiz'ka—kémia tagozatán tanultam tovább. Remek osztályunk volt: végül is valamennyien felsőfokú végzettséget szereztünk. Ránics Miklós osztályfőnökünk Szerettette meg velem igazán a kémiát. 1969-ben érettségiztem, s utána felvettek a Budapesti Műszaki Egyetem vegyész- mérnöki karára. Az első három év eltelt elméleti oktatással és Sikeres pályakorrekció ként. Őszintén megvallva, akkori döntésemben az az ígéret játszott meghatározó szerepet, hogy itt rövid időn belül lakáshoz juthatok. A bőrgyárban az a szokás, hogy az új ember fél év alatt körbejárja a termelő üzemeket, így ismerkedik meg a technológiával. Forró József számára úgy adódott, hogy a fél év eltelte után az eredeti végzettségének megfelelő helyre került, a szervezési osztályra. — Másfél-két évig dolgoztam ott, de az a munka végül is nem elégítette ki az ambícióimat — mondja. — Hívtak o sertésbőr gyárrészlegbe és én szívesen mentem. Mint kezdőnek itt is végig kellett járnom minden műhelyt, s gyakran művezetősködtem. Itt a gyakorlatban és elsősorban Ribli János gyáregységvezetőtől tanultam meg a szakmát. Autodidakta módon megtanultam a bőrgyártás elméletét, de a rendelkezésre álló szakkönyvek jóval ósdibb technológiákat írnak le, mint amilyent a Pécsi Bőrgyárban alkalmaznak. 1980-ban nevezték ki a gyártmányfejlesztési osztály és a kísérleti üzem vezetőjének. Az utóbbi nem volt ismeretlen egység Forró József számára, hiszen a kinevezését megelőző két évben elsősorban a kísérleti üzem munkájában vett részt szinte mindenesként, ahol éppen szükség volt rá. — Azt hiszem, kinevezésemkor az döntött mellettem, hogy jól beszélem a német nyelvet. A bőrgyártás szakirodaimának zöme német nyelvű. A vegyszereket, segédanyagokat javarészt importból, s elsősorban német területről szerezzük be. Ezzel kapcsolatos a gyártmányfejlesztési osztály és a kísérleti műhely egyik fő munkaterülete. A külföldi cégek rendszeresen hozzák bemutatni az új anyagokat, technológiákat. Mi kipróbáljuk, melyik jobb, gazdaságosabb számunkra, milyen ötletet meríthetünk magunknak. Erre szolgálnak a külföldi tanulmányutak is. A másik fő terület, amit saját erőből csinálunk, a termelést irányító kollégákkal együtt. Ezeknek a fejlesztéseknek az összefogása az én munkám. A legnagyobb fejlesztési feladat volt az utóbbi években a Pécsi Bőrgyárbon, hogy a világszínvonalú sertés velúr mellett — amely divatcikk, s ezért a kereslet iránta meglehetősen hullámzó — más jellegű fedett terméket dolgozzanak ki. Olyant, amelyet sportos ruhák és cipőfelsőrész készítésére lehet használni. A viseletének kényelme megfeleljen a marhabőrének, de jóval olcsóbb legyen annál. A kifejlesztés sikerült, most már csak a cipőgyáraknak kell elfelejteniük a sertésbőrre vonatkozó előítéleteiket, s elfogadniuk a fedett bőrtermék használhatóságát. — Bár szervező-mérnök akartam lenni, a mostani munkám szakmailag teljesen kielégít, hiszen mindig van, illetve kell valami új — vonja meg pályájának eddigi mérlegét. — Azt hiszem örökre érdekes marad számomra a bőrgyártás teljes folyamata. Az ember látja a nyers bőrt — sőt érzi a szagát — s látja készen is, hogy mit lehetett belőle csinálni. S az utcán járva, bevallom, büszkeséggel tölt el, ha a cipőről, kabátról felismerem, hogy az a bőr nálunk készült. D. I. Mindenki megtalálhatja a neki való feladatot A Mecsek délnyugati csücskében, szép tájon (ahol a mű- út vezet Abaliget felé) városszéli hegyvidéken szétszórt településen összesen 77 utca, út és dűlő: közel ötezren lakunk itt. Pártszervezetünk munkáját a lakóterület földrajzi és néprajzi adottságai határozzák meg. A működési területünkön üzem, gyár, vállalat, szövetkezet nincs, csak egy alsófokú oktatási intézmény, amely 1975. évben jött létre, ez magában egyesíti az óvodát, általános iskolát és a művelődési házat. Az itt lakók szorgalmas emberek. Még az olyan területen is dolgoznak, ahol két lábon is alig tudnak megállni, a háztetőmeredek hegyoldalban. Szép, csinos hétvégi házak mezei csendben kapaszkodnak a Mecsek hegyoldalába. A területünkön hasznos tevékenység folyik, mert a kis- birtokokon szőlőt és többféle gyümölcsfajtát termelnek piacra és saját szükségletre. Fő feladatunk Lakóterületi-körzeti párt- alapszervezetünk fő feladata: ismertetjük, terjesztjük a marxista—leninista eszméket, képviseljük pártunk politikáját. Biztosítjuk a rendszeres nyugodt, türelmes, emberekre odafigyelő pártéletet. A tagságunk részvételével, pártunk politikájának propagálásával, annak gyakorlati megvalósítására törekszünk. Rendszeresen foglalkozunk kül- és belpolitikai eseményekkel. Ezt a politikai tájékoztatót tovább visz- szük a szélesebb lakosság körébe, a Népfront-mozgalomba. Az elméleti és a gyakorlati pártmunkánkhoz a 3. számú lakóterületi pártvezetőségtől kapjuk meg a rendszeres pártirányítást. A taggyűléseink napirendi témáját, politikai vitaköri anyagokat úgy ismertetjük, hogy azok átfogó képet adjanak a nemzetközi, valamint hazánk belső politikai, mozgalmi életéről. Erre szükség van, bármennyire is elterjedt a tömegkommunikáció. A közvetlen emberi élő szót még a legfejlettebb technika sem pótolhatja. Az alapszervezetünk tagságának 80 százaléka nyugdíjas, a 20 százaléka pedig aktív dolgozó, ckik itt a területünkön szolgáltató iparban, illetve mint gazdálkodók végzik a szorgalmas mindennapi munkájukat. Az átlagos életkorunk 66 év. Sajnos az egészségünk már eléggé meggyengült, de azért nem hagyjuk el magunkat: dolgozunk a lakóterületünkön, végezzük a napi aprólékos párt- és a társadalmi munkánkat. Most már több mint 40 évi párt- és munkás- mozgalmi tapasztalattal rendelkezünk, ezt pedig át szeretnénk adni a fiataloknak. A többoldalú lakóterületi pártmunkánkhoz tartozik az is, hogy a munkásmozgalmi életről csoportos megbeszélést tartunk. Az idős, beteg elvtársakat látogatjuk. A lakossághoz viszonyítva kevesen vagyunk a pártszervezetben, a terület pedig nagy. Munkahelyi pártszervezetéktől kértünk elvtársakat, itt vannak és segítenek, jól együtt tudunk dolgozni. Közérdekű feladatunk, hogy figyelemmel kísérjük a lakosság kereskedelmi, vendéglátói, szolgáltatási, közlekedési ellátottságát: a napjainkban igencsak égető kérdést: az egészséges ivóvíz-, szennyvíz- csatorna-, gázszolgáltatást. A lakosság jogos kérelmeit, panaszait minden esetben továbbítjuk. Több alkalommal együtt mentünk a felsőbb szerveinkhez a HNF-elnökkel, titkárral, tanácstaggal, a nevelési központ igazgatásával. Mint például: az 1981/82-es oktatási év beindulása előtt az általános iskola ügyében, mert kevés tanterem állt rendelkezésünkre. Más megoldási nem találtunk, mint azt, hogy a művelődési ház előterét rendeztük be tanteremnek. Nem könnyű a lakóterületi politikai munka, de szép és érdemes érte fáradni. Miért? Azért, mert az egész lakosság érdekét szolgálja. A megjelent cikk első mondata így szól: „Tíz éve, hogy megalakultak a lakóterületi pártszervezetek." Ezt úgy kívánom helyesbíteni, hogy 1975- ben alakultak meg a kerületi pártvezetőségek. A lakóterületi pártszervezetek 1945 óta léteznek. Á fenntartások háttere Azt, hogy fenntartással fogadják egyesek a lakóterületi pártszervezeteket, ez csak annak tudható, hogy nem ismerik az itt folyó pártéletet és sokoldalú munkáját. Mélyen egyetértek Pollók Dezső elvtárssal. Idézem: „Az igazi kommunista~\sak a munkahelyéről megy nyugdíjba, politikai értelemben nem". A három csoporthoz tartoznak többek 'között a beteg, elfáradt elvtársak. Azért, hogy az elvtárs beteg, még nem kell a pártból kilépnie. Éljen pártéletet, tartson kapcsolatot az alapszervezettel, erre igen jól bevált gyakorlat van, mert vannak elvtársak, akiknek az a pártmunkájúk, hogy betegeket látogassanak. Pártcsoportvezetőkön keresztül igencsak jó kapcsolatot lehet tartani. Többi elvtárs is elmondta, hogy mielőtt a munkahelyéről nyugdíjba ment volna, megbántották: így aztán mint sértett elvtárssal találkozunk, s olykor nehéz a meggyőzés fegyverét minden esetben alkalmazni. Ez a jelenség nem is olyan egyszerű a párton belül. Ezért is indokolt, hogy kísérjék ót a nyugdíjba ment elvtórsakot az újabb pártszervezetébe. Mi itt a lakóterületen a régi, több évtizedes, esetleg korábbi sérelmeket kevésbé tudjuk már orvosolni. Viszont az alapszervezetünk életéről a képet megmutatj uk. Idézem a cikkből: „Míg aktívak voltak, addig szükség volt a párttagságra. Ök azok, akik azt hiszik, mig aktivak, hogy tagkönyvük pirosabb a másikénál, mert vezető állásban vannak. A lakóterületen viszont kiderül, hogy mindenkinek ugyanolyan piros a tagkönyve, s ez már nem tetszik nekik." Teszem hozzá, hogy nehezen tudják elviselni, hogy itt már egyenlőnek kell lenni: Itt már nincsen főnök és beosztott, mint a munkahelyen. Akik cserben hagyják a pártunkat, azokat nem hiszem, hogy előtte is erős szálak kötötték volna a pártunkhoz. Mért nem akkor lépett ki a pártból, míg a munkahelyén volt? Mert annyi bátorsága sem volt. Én azt az elvet vallom, hogyha valaki nem érzi jól magát a pártszervezetben, terhes neki a pártélet, az csak menjen, pártszervezetünk nem lesz gyengébb. A műszaki fejlesztés, a kisgépesítés helyzete a Szénelőkészítőkén labormunkával, s ezeket nem túlságosan szerettem. A harmadik év után kellett ágazatot választani. Akkor még újdonság volt a szervezőmérnöki szak, csupa jót hallottunk róla, ezért én is ezt választottam. Természetesen csökkentett óraszámban vegyészmérnöknek képeztek ki bennünket, de emellett gazdasági és szervezési dolgokat tanultunk. Ezen túl mérnöktanári képesítést is szereztem. A bőrgyártásról azonban semmi konkrétumot nem tanultunk az egyetemi évek során. 1976-ban szerzett diplomát, s még ebben az évben meg is nősült. Felesége is vegyész- mérnök és most a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán tanársegédként szervezést oktat. — Nem volt könnyű munkát találni az egyetem elvégzése után. Pécsi vagyok, feleségem szülei Szentlőrincen élnek. Érthető módon mindenképpen Pécsett akartunk maradni. Több vállalatnál is megpróbálkoztam, de sehol nem volt szükség szervező-mérnökre. A Pécsi Bőrgyárban sem, ahol végül is megragadtam, de üzemmérnökPÁRTFÓRUM A műszaki fejlesztés és az üzemi kisgépesítés helyzetét tárgyalta meg nemrég az MSZMP Mecseki Szénbányák Szénelőkészítő üzemi Bizottsága. A műszaki fejlesztés témaköre túl az általános aktualitáson azért is időszerű kérdés ma a Szénelőkészítőben, mert húsz év óta most folyik jelentősebb rekonstrukciós tevékenység: tizenkét vállalat szakembergárdája dolgozik a húszéves üzem kibővítésén. E rekonstrukció lehetővé teszi majd, hogy a 0,8 mm szemcseátmérő alatti szenet is dúsíthassák, s később, hog^ a mecseki szénmedence minden kitermelt szenét itt dolgozzák fel. Ennek a munkának a szervezése, koordinálása nem kis feladat, s ebből az üzemi pártbizottság is kiveszi a részét. Nem kevés műszaki kérdés megoldása vár a szakemberekre, amelyek alapvetően három csoportba sorolhatók: energiatakarékossági, fizikai munkát megkönnyítő és nehéz fizikai munkát kiváltó megoldásokra van szükség. Ezek természetszerűleg elsősorban műszaki problémák, s így a megoldás is elsősorban műszaki — ám ez nem jelenti azt, hogy a pártbizottságnak és az alapszervezeteknek nem adna munkát. Először is azzal, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik a rekonstrukciót, s ha szükséges, segédkeznek az operatív teendőkben. De ennél lényegesebb és fontosabb az emberek meggyőzése: miért van szükség a felújításra—üzembővítésre, milyen módon teszik azt, s mit várnak az emberektől. Hiszen tapasztalható: az elavult, öreg gépekhez még a jó szakemberek is ragaszkodnak, mondván, hogy azt már ismerik, az új, korszerűbb gép viszont változást hoz a munka megszokott ritmusába is. Erősíteni szükséges azt a szemléletet is, hogy a gépeknek — kis gépek, vagy nagy berendezések — necsak használói, hanem kicsit tulajdonosai is legyenek a munkások: legyenek alkalmasak a kisebb javítások elvégzésére, vagy legyen gondjuk azok időben történő elhárítására, s ne várjók meg a nagyobb hibát, bajt a gép, berendezés tönkremenetelét. Steiner László, a pártbizottság titkára és Szabados György fejlesztési főmérnök beszámolója szerint a pártbizottsági ülés a főmérnök beszámolója alapján áttekintette a Szénelőkészítő üzem műszaki fejlesztési helyzetét. Ide sorolandó az újítások száma is, s ez bizony nem adhat okot elégedettségre, még akkor sem, ha 1983-hoz az elért gazdasági eredmény tavalyra 266 ezer forint volt a 4195 forinthoz képest. Ezzel arányosan nőtt a kifizetett újítási díj is: 4910 forintról 34 087 forintra. Ez a pénz huszonhét újítás között oszlott meg: átlagos díjjal számolva tehát nem túl jelentősek az új megoldások. Pedig a Szénelőkészítő műszaki és szakmunkásgárdája többre is alkalmas lenne. Ám a szemlélet, miszerint az újító mástól veszi el a részesedést, s az átlagbérszínvonal gyakorlata fékezője mind a műszaki alkotókedv kibontakozásának, mind pedig a végzett munka minőségi javulásának. Ha egyrészt alacsony fizetésű, s alacsony hatékonyságú szakképzetlen dolgozók „tartásával" lehet némaképpen magasabban tartani a szakembergárda fizetését, s ha egyik munkakörben sem nyílik így mód a valóban teljesítményalapú differenciálásra, akkor szinte valóban csak a meggyőző szó hozhat javulást a munka minőségében, intenzitásában. S ha a Szénelőkészítőben a szervezettség jobb is az átlagosnál, a meggyőző szó mellé mindenképpen szükséges lenne az érdekeltségi rendszer modernizálása is. Ám ez nemcsak a Szénelőkészítő szakemberein, kommunistáin múlik, az viszont igen, hogy mennyire szorgalmazzák az alkotókedvet, a munkaminőséget közgazdasági módon is javító munka- és termelési feltételeket. B. L. Ne bújjanak el! Szőke Attiláné elmondásához. Idézem: ,,Ismerek intézményi pártszervezetet, ahol ilyen-olyan indokokkal nem jelentik át a nyugdíjast, de ahogy múlnak az évek, egyre jobban megmosolyogják őket, mert ők azok, akik mindenhez hozzászólnak, s mindig ugyanazt mondják, hiszen már elszakadtak a tényleges problémáktól. S van egy kényelmi szempont is: van, aki azért maradna a munkahelyi alapszervezetében, mert tudja, hogy tessék-lássék pártmunkával bízzák meg, ha megbízzák egyáltalában, mig a lakóterületen valódi pártmunkát kellene végezni." Teszem hozzá: ne bújjanak el az elvtársak a pártmunkától! Jelentkezzenek át a lakó- területi pártszervezetbe! Jó itt, szép, mindenki megtalálhatja a képzettségének megfelelő pártmunkát. Azon elvtársakhoz pedig, akik a pártszervezetet „gittegyletnek" jelzik, azt üzenem, hogy jöjjenek közénk és dolgozzanak velünk együtt! És meglátják, hogy itt is igazi pártélet van, s még igen sok pártmunka van, melyet el kell, hogy végezzünk! Jeli József, a pécs-cserkúti pártalapszervezet titkára
