Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)

1985-07-22 / 199. szám

2 Dunántúli napló 1985. július 22., hétfő­A népi Lengyelország negyvenegy éve- Vélemény« izerjnt milyen mérleget lehetne készíteni az el* telt negyvenegy esztendőről!- összegezve az 'időszak társadalmi és gazdasági változásait, le kell szögez­nünk, hogy azok alapvető mélységűek voltak, jóllehet tény, hogy a lengyelek megőrizték nemzeti sajá­tosságaikat és szokásaikat. Más részről nem lehet nem észrevenni azt, hogy alap­vetően és előnyösen változ­tak az anyagi létfeltételek, s a nép kultúrszintje olyan magasságba emelkedett, amilyenről a burzsoá Len­gyelországban a dolgozó milliók nem is álmodhat­tak. Lengyelország életének tartós eleme még a meg­alapozott nemzeti bizton­ságérzet, aminek kialakulá­sát a Szovjetunióval és a szocialista országok közös­ségével összefüggő szövet­ség tette lehetővé. Ezeket az új értékeket, amelyek a nép életében megjelentek, ma már min­denki magától értetődő, természetes dolognak tekin­ti. Ennek kapcsán egy másik reflexió. A hazánkban vég­bement történelmi átalaku­lások nem lettek volna le­hetségesek a forradalmi, marxista-leninista párt, az­az olyan politikai szervezet nélkül, amely a társadalmi- gazdasági élet átépítésének céljával, a háború alatt szörnyűségesen elpusztított' országban meg tudta nyer­ni a forradalmi átalakulás számára a lengyelek több­ségét.- A szocialista építőmunka nem volt zökkenőmentes. Voltak keserű tapasztalatok . . . — Az új társadalmi rend megteremtése nehezebb és bonyolultabb feladatnak bi­zonyult, mint ahogyan azt mi, a népi Lengyelország építői az induláskor elkép­zeltük. Az élet megtanított rá, hogy az ember esendő, hogy az eszmékbe vetett hit nem pótolja a tapaszta: latokat, s nem védelmez attól sem, hogy egyesek, a hatalom képviselői a mun­kásosztályt, a dolgozókat beképzelten, fölényesen ke­zeljék. Nem kerültük el a leegyszerűsítéseket sem. Mindezért igen magas árat fizettünk. Abban a társa­dalmi rendszerben, amely forradalmi változásokat ve­zetett be a dolgozó töme­gek életébe, a munkásvér két ízben öntözte városaink utcáit. 1980—1981-ben a párt- és a néphatalom irán­ti bizalom a legkritikusabb pontra süllyedt, ami a szo­cializmus ellenfeleinek le­hetőséget adott a lengyel állam megsemmisítésére irányuló tevékenység meg­kezdésére. Számos vereség és kiáb­Lengyelorszóg nemzeti ün­nepe előtt Mieczyilaw F. Ra- kowtki miniszterelnök-helyet- tej a Központi Sajtószolgá­lat részére interjút adott az Interpress Sajtóügynökség­nek. Az interjút az alábbi­akban közöljük. rándulás után, a párt of- fenzívába lendült; IX., rend­kívüli kongresszusán mély­reható társadalmi- és gaz­dasági reformok programját fogadta el. A reform fő cél­ja a gazdaság- és társa­dalomirányítási rendszer alkalmazása a -termelőerők és a társadalmi tudat már elért szintjéhez.- Milyen eredménnyel folyik a IX. kongresszus határozatainak végrehajtása ?- A IX. kongresszuson el­fogadott program, jóllehet a párt offenzívába lendülé- sét igazolta, az elkövetkező hónapokban nem tudta fel­tartóztatni a Szolidaritás vezérei és tanácsadói által kezdeményezett destruktív folyamatot. Hogy ennek vé­get vessünk, az erő beve­tése történelmi szükség- szerűséggé vált. A szükség- állapot, kivált az első stá­diumban olyan védőernyő volt, amely alatt megkezd­hettük a reformok megvaló­sítását. Az új program szellemé­ből és betűjéből fakad az új vezetési stílus is: a párt és állami vezetés állandó, közvetlen kapcsolatai a munkásokkal, parasztokkal és értelmiségiekkel, a kiépí­tett és hatékonyan működő közvéleménykutatás, vala­mint az a szokás, hogy a kormány minden lényege­sebb szándékát előzőleg megvitassák, társadalmi konzultációra bocsássák. Az eredmények közé tartozik a partneri együttműködés ki­alakítása az Egyesült Pa­rasztpárttal és a Demokrata Párttal, valamint az állam politikája a római katolikus egyház iránt. Elmondhat­juk tehát, hogy intenzíven realizáljuk a IX. kongresz- szus célkitűzéseit. Ez azon­ban csak az érem egyik ol- dala.j Beszélnünk kell a má­sikról is. Számos esetben meggyőződhettünk róla, hogy a vezetés és a hata­lom gyakorlásáról évtizedek során kialakult elképzelé­sekkel való szakítás nem­csak időt, hanem sokszor a beidegződések és szoká­sok legyőzését is követeli. Véleményem szerint a ma és a holnap legfontosabb feladata az, hogy ne en­gedjük újra elburjánzani a dolgozók véleményének semmibevevését, azt a meg­győződést, hogy mi, azaz a vezetés mindig mindent jobban tud. Nem szabad azt sem eltűrni - ez a má­sodik legfontosabb feladat -, hogy újra eltérjen egy­mástól az, amit mondunk, és amit csinálunk.- A legközelebbi években mi­re számíthat a lengyel társada­lom!- Az első számú cél to­vábbra is a gazdaság fel­lendítése. Jóllehet, 1982 óta az ipari- és mezőgazda­sági termelés fokozatosan emelkedik, még nem értük el az 1979. évi szintet. Már­pedig a szükségletek növe­kednek, egyebek között azért is, mert hazánkban a természetes szaporodás rendkívül magas. Lengyel- ország népessége minden évben 300 ezer emberrel gyarapodik. A termelésnö­vekedés figyelmet érdemlő tény, mert továbbra is ér­vényben vannak azok a gazdasági korlátozások, amelyeket 1981. december 13-a után, az Egyesült Ál­lamok kormányzata kezde­ményezett. A termelésnöve­kedés gazdaságunk hatal­mas tartalékait bizonyltja. Más részről azonban gon­dokat okoz: a gépek és berendezések fokozódó el­öregedése a lengyel ipari termékek versenyképességé­nek hanyatlásával, s mi több, Lengyelország műsza­ki-ipari degradálódásával fenyeget, az európai szoci­alista és tőkés országokhoz viszonyítva. A géppark eí­Mire számíthat a lengyel társadalom a legközelebbi években? A népgazdaság folyamatos rendezésére, a létfeltételek állandó, de lassú javulására. Fel kell készülnie a nagyobb mun­kafegyelemre ik, és arra, hogy elsősorban önmagára számítson. A lengyeleket senki nem fogja helyettesí­teni a termelékenység eme­lésében, a továbbra is meg­lévő tartalékok kiaknázásá­ban. A politika szférájában társadalmunk elvárhatja, — és el is kell várnia — az igazságos és hatékony kor­mányzást. Magyar vezetők üdvözlő távirata Lengyelország nemzeti ünnepén Wojcíech Jaruzelski elvtársnak, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának, a Lengyel Népköztár­saság Minisztertanácsa elnökének, Henryk Jablonski elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság Állam­tanácsa elnökének. VARSÓ: Kedves Elvtársak! A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepén, Lengyelország újjászületésének 41. évfordulóján, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri len­gyel népnek. Pártunk, kormányunk és népünk nagyra becsüli a lengyel nép figyelemre méltó eredményeit, amelyeket szocialista vívmányai védelmében, a társadalmi-politikai és gazdasági élet konszoli­dálásában a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével elért. Szi­lárd meggyőződésünk, hogy a lengyel kommunisták és szövet­ségeseik — szoros egységben a dolgozó néppel — sikerrel ha­ladnak tovább a szocialista megújulás útján. Megelégedéssel tölt el bennünket, hogy országaink kapcso­latai gyümölcsözőek, eredményesen fejlődnek népeink és a szo­cialista közösség javára. A jövőben is arra törekszünk, hogy kö­zös eszméinkkel és céljainkkal összhangban, a magyar és a len­gyel nép hagyományos testvéri barátságának szellemében erő­sítsük és mélyítsük együttműködésünket az élet minden területén. Nemzeti ünnepükön szívből kívánjuk önöknek és a testvéri lengyel népnek, hogy érjenek el újabb sikereket szocialista ha­zájuk felvirágoztatásáért, a társadalmi haladásért és a békéért folytatott küzdelmükben. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * Sarlós István, az Országgyűlés elnöke Lengyelország újjászü­letésének 41. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte Stanislaw Gucwát, a Lengyel Népköztársaság parlamentjének elnökét. A Hazafias Népfront, a SZOT, a KISZ, az Országos Bé­ketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táv­iratban üdvözölte lengyel partnerszervezetét. Gátszakadás Olaszországban (Folytatás az 1. oldalról) Nincs egységes vélemény a katasztrófa okát illetően sem. Mint jelentettük, egy alpesi víztározó gátja egy helyen át­szakadt és a hatalmas víztö­meg a közeli Stava falura zú­dult, majd elöntötte a távolab­bi Tesero területének egy ré­szét is. A víztározó egy, a kö­zelben lévő fluoritbánya-komp- lexum része volt, és ugyanan­nak a társaságnak a tulajdo­nában volt, mint maga a bá­nya. A fluorit belekerült a tá­rozó vízébe, ami ellen tavaly egy helyi környezetvédő cso­port tiltakozott is. Egy helyi tisztviselő a katasztrófa után úgy vélekedett, hogy a vízben lévő és az abból a környezetbe felszívódott vegyi anyagnak is szerepe lehetett a gátszakadás előidézésében. A vasárnapi olasz lapok pártállásuktól függetlenül an­nak a véleményüknek adtak hangot, hogy a katasztrófát valakiknek a „botrányos gon­datlansága" okozta. Elítélték a tömegszerencsétlenséggel kap­csolatos cinikus spekulációkat, az emberi élet bűnös semmibe vételét és mások érdekeinek elhanyagolását. A torinói La Stampa óvott attól, hogy az ügyet „néhány mérnök letar­tóztatásával elintézzék”. A szélsőbaloldali II Manifesto szerint az illetékesek már ta­valy november óta tudták, mi­lyen veszélyeket rejt magában a gát állapota. A NAGYVILÁGBAN BRÜSSZEL: Három orszá­got érintő nyugat-európai útja után szombaton hazaindult Brüsszelből Nakaszone Jaszu- hiro japán miniszterelnök. Pá­rizsi, római és brüsszeli tárgya­lásain elsősorban a jelentős japán kereskedelmi többlet kérdését vitatta meg Francois Mitterrand francia elnökkel, Bettina Craxi olasz miniszter­elnökkel és lacques Delors-ral, az Európai Közösségek Bizott­ságának elnökével. Nyugat- európai számítások szerint la- oánnak a Közös Piaccal szem­beni kereskedelmi többlete ta­valy összessen mintegy 15 milliárd dollárra rúgott. ♦ JOHANNESBURG: A dél­afrikai rendőrség vasárnap legkevesebb 4 embert ölt meg Johannesburg és Port Elizabeth feketék lakta körzeteiben, s a színes bőrű lakosság és a rend­őrség összecsapásainak estig még csaknem félszáz sebesült­je is volt. A szombat éjféltől bevezetett rendkívüli állapot első 12 órája alatt a dél-afri­kai rendőrség mintegy 250 embert tartóztatott le, több mint 110 embert a rendkívüli állapotra való hivatkozással. A letartóztatottak közül 60 em­ber — köztük több fehér bőrű —- az apartheid elleni mozga­lom híve, illetve tagja. Várható a tömeges letaáóztatások foly­tatása. ♦ MANAGUA: Nicaragua újabb, az Egyesült Államok ál­tól irányított terrorakcióra szá­mit .— jelentette ki Daniel Ortega nicaraguai államlő szombaton tartott managuai sajtóértekezletén. Erre mutat a nicaraguai partok közelében cirkáló 30 amerikai hadihajó, s erre mutat az is, hogy Was­hington, a Managuába kül­dött legútóbbi jegyzékében minden alap nélkül a nicara­guai vezetést vádolja az ame­rikai diplomaták elleni terro­rista akciókkal mutatott rá az államlő. ♦ MOSZKVA: Washingtoni nyilatkozatokból egyre inkább úgy tűnik, hogy az Egyesült Ál­lamok már most be akarja biz­tosítani magát Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan novem­beri genfi találkozójának eset­leges kudarca esetére, s előre mentséget akar találni önma­ga számára — jelentette ki a szovjet televízió szombat es­ti híradójában Vitalij Kobis politikai szemleíró. Kobis a Fe­hér Ház szóvivőjét idézte aki a napokban kijelentette, hogy az amerikai fél a találkozón „nem akar semmiféle konkrét, a fegyverzetellenőrzésre vonat­kozó megállapodást elérni". Úgy tűnik tehát — állapította meg a kommentátor — hogy Washington előre meg akarja dolgozni a közvéleményt, rá akarja hangolni arra, hogy ne várjon semmiféle konkrét és konstruktív eredményt a genfi csúcstalálkozótól. Kommentár Managuában félmilliós nagygyűlés bizonyította: a nép továbbra is támogatja a sandinista kormányt. Da­niel Ortega szerint kétszáz­ezer nicaraguai áll fegyver­ben az ellenforradalmárokkal szemben, de ha külföldi re­guláris csapatok lépnének az ország földjére, össznépi ellenállásra, partizánharcra és súlyos veszteségekre szá­míthatnak az agresszorok. Nem éppen ünnepi be­szédnek tűnik a fenti bekez­dés, pedig éppenhogy év­fordulós megemlékezésen hangzottak el az idézett gondolatok. A győzelem ha­todik évfordulóját ünneplő Nicaragua — miként eddig — most sem engedhette meg magának, hogy elfeledkez­zen az aktuális politikai és A fenyegetés árnyékában katonai helyzetről. A fenye­getés árnyékában élve meg­szokták már a harckészült­ségben való életet, munkát, még az ünneplést is. Tizenkétezer ember életét követelte eddig a CIA által irányított háború. Soha nem tapasztalt gazdasági nehéz­ségeket okoz az amerikai ke­reskedelmi blokád mellett a kényszerűségből a költségve­tés negyven százalékát meg­haladó honvédelem is. Az el­maradott országban nehéz a mezőgazdasági termelés, az üzemek működtetése a ha­tár melletti övezetekben, az Egyesült Államokból szárma­zó gépekhez nincs alkatrész, hiányzik az eddig importból beszerzett alapanyag. Cseppet sem rózsás tehát a helyzet, s ha beleszámítjuk azt is, hogy a sandinisták elvszerű politikája következ­tében az ellenzék szabadon szervezkedhet, propagandát fejthet ki, az egyház konzer­vatív körei is érvényesíthetik Befolyásukat, mindenképpen elismeréssel kell adóznunk annak a kitartásnak, amely- lyel a nép a kormányt tá­mogatja. Szerepe van ebben a for­radalmi eltökéltségen kívül annak is, hogy még ebben a nehéz helyzetben is sikerült visszaszorítani az írástudat­lanságot, mindenki számára hozzáférhetővé tenni az or­vosi ellátást. A kormány ki­felé és befelé is nagyfokú rugalmasságot tanúsít, kere­si a konfliktusok kompro­misszumos megoldásának le­hetőségét. Ezt egyébként az objektív megfigyelők mellett gyakran az ellenfelek is kénytelenek közvetve, vagy közvetlenül beismerni. Nicaragua kereskedelmi gondjait enyhítik a más kér­désekben az Egyesült Álla­mok szövetségeseinek számí­tó államok is. Nagy szerepe van a szocialista országok, a Szovjetunió jóindulatának, a haladó közvélemény egyön­tetű, cselekvő támogatásá­nak. A hosszútávú megoldást egyedül a Contadora-csoport kezdeményezései jelenthetik - Nicaragua a térség orszá­gai közül az élen jár az együttműködési készség, a jószándék terén. A helyzet pattanásig feszült, szükség van tehát a józanságra, a nyugalomra, a „forró szívre és a hideg fejre”. Horváth Gábor A DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS VÍZMŰ ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT Pécsi Üzemigazgatósága felvesz LAKATOS ÉS CSŐSZERELÉSI MUNKÁKBAN JÁRTÁS üzemfenntartási müueze töt A munkakör betöltésének feltétele: — szakirányú középfokú végzettség, — ötéves szakmai és vezetői gyakorlat, — erkölcsi és politikai feddhetetlenség. Jelentkezés a 10-897-es telefonszámon, a személyzeti előadónál. Fizetés: végzettség és gyakorlati időtől függően, a Kollektiv Szerződés szerint.

Next

/
Thumbnails
Contents