Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)
1985-07-20 / 197. szám
köbméter is. — Létrákat támasztottak a szobányi darabokhoz, órákon-napokon át zúg-döröm- bö! rajtuk a fúró, mind hosz- szabb szárral, hogy azután kisebb darabokra szakadjon, még kisebbekre, mígnem a fém ékek kalapácsdiktálta feszítéséből a kellő nagyságúra hasadjanak. Egy vörösbarna résznél megáll.- Itt — mondja - különös dolgok vannak . . . Lehajol, megtapogatja a sziklát, kalapácsával néhány tompa ütés — meg'kövesült csigát tart a tenyerében, óvatosan, Mutatja: van itt sok . . . Talán 10 centiméter lehet az átmérője. Akadt a Keleti-Mecsekben ebből a szaknyelven Ammonitesnek nevezett lábasfejűből 1 méteres is. A Föld triász, vagy jura korából van-e — végül is mindegy: a fényárnyékban barázdáit élesre rajzoló csiga kora 180 millió év körül van. Sdhillinger Adóm a „kövéhez” visz, ahhoz a darab márványhoz, amit már megfúrt. A felületén szép sorban a pár centi átmérőjű lukak, mindegyikbe éket tesz, néhány súlyos ütés a kalapáccsal — a bányász sisakja alól izzadság- csepp hull a kőre,,—, s hasad ketté, zaj nélkül. Ezek az emberek keményen megdolgoznak a fizetésükért. A hegy, a kő türelemmel állja az állandó ostromot. S lassan nyers kőlapokká válik. Azután csillogóan fényes márvánnyá — hűvös folyosókon, csendes termekben. Kép és szöveg: Mészáros Attila Fehéren ragyognak a meredek falak a verőfényben, vagy komor szürkeséggel uralják a hegybe vésett mélyedést, máskor barnás-vöröses tömegük magasodik a sziklák lábánál csetlőbotlók fölé, az elfutó felhők mozgása félelemmel szorítja a felnézőket, mert mintha az egész hegy dőlni látszana gránitból, mészkőből, tufából, bazaltból, márványból. A kőbe zárt évmilliók felett taposva földtörténeti korokat lépünk át - százezer éveket uraló ősállatok, növények maradványait, természeti katasztrófákat, vulkánkitöréseket, földrengéseket, hullámmarta tengerpartokat, beomló barlangokat, eltűnő és újból felemelkedő hegyeket, szél- és vízvájta völgyeket, kcbezárt érceket, ásványokat — mindent a nyári csendben, a szöcskék, kabócák, madarak dalolta délutánban. Lépéseink alatt évmilliók hallgatnak. Dübörög az egész katlan. A meredeken emelkedő, egymásra szorult rétegekből álló magas, meztelen kőfalak dobálják a fúrógépek zaját. Ide-oda repked a géppuskaszerű kere- pelés a két oldal között. A bánya egyik sarkából felerősödve tör elő a kőtörmeléket hatalmas, agresszíven csikorgó kanalával markoló és a teherautókat robajló zajjal megtöltő gép hangja. A másik oldalról érkezve belevegyül a kőtömböket hasító ékek súlyos kalapácsütések alatt jajduló bongása. S mindezt összefogja a fúrógépekhez vezető tömlőkből előszökő magasnyomású levegő sziszegése, süvöltése. A ragyogó napfényt megtöri az állandóan szállongó por. Ha Siklós felől jössz a tulajdonképpen kicsi Rózsabónyá- ba, már messziről előfehérlik- vöröslik a zöldellő hegyoldal hatalmas sebe. Mert kőbányának nem nagy, sebnek nagy ez a hegy testébe vágott katlan. Meredek, apró kövekkel teleszórt út vezet fel. Ahogy közeledsz a bánya felé, lesz mind erősebb a zaj, válik mindinkább a seb kőfejtéssé, gépekkel, emberekkel, hosszú szállítószalagokkal, lerobbantott hatalmas tömbökkel, a sima bányatalpon megmaradt fényes víztócsákkal. Harminc ember munkahelye, közöttük tizenhét bányászé. A Schi11ingerek — fogalom a név a kőbányászok körében. Az apa — immár nyugdíjban —, a három fiú mind itt dolgoztak, dolgoznak. Adóm, a tekintélyes termetű, csokoládészínűre bámult, vastag talpú, orrában fémbélésű bakancsában a me- redekebb dőlésű sziklafalakon is elképesztő könnyedséggel mozgó Schillinger meséli: a század elején még a pétervári építkezésekre is került innen, Rózsabányából tükörfényesre csiszolt márvány. Jobbára vöröses-rózsaszínes, de van zöldes is, máskor olyan tömbökből hasítanak-csiszolnak burkolóanyagot, ami számtalan színben pompázik, erek szövik át. Ballagunk a lerobbantott tömbök felé. — Van némelyik — mondja Schillinger Adóm - 120-130 Kőbányában Hangos keprejtvény VIT-ről VIT-re öt héten át tartó „Hangos képrejtvény’' sorozatunk harmadik fordulójára kerül ma sor.-SA rejtvényt közösen hirdette meg a Dunántúli Napló, a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiója és a KISZ Baranya Megyei Bizottsága. A képrejtvény a világifjúsági találkozókkal kapcsolatos. A Pécsi Rádió ma reggel elhangzó műsorában öt zene-, illetve szövegrészlet közül három kapcsolódik a Dunántúli Napló mai számában megjelent három képhez. A három kép egy-egy korábbi VIT-hez kötődik. Az önök feladata, hogy a három, betűvel jelölt fotóhoz párosítsák a három megfelelő hangbejátszást. Az öt hang- felvételt számokkal jelöljük. A képek betűihez a rádióban elhangzott felvételek sorszámát kell párosítani. Ezeket a párokat kell beküldeni a KISZ Baranya Megyei Bizottságára (Pécs, Rét u. 4.). Kérjük, hogy a megfejtéseket kedd éjfélig szíveskedjenek postára adni. A borítékra írják rá: „VIT-ről VIT-re, Hangos képrejtvény". A helyes megfejtők között minden héten öt darab százforintos könyvvásárlási utalványt sorsol ki a KISZ Baranya Megyei Bizottsága.
