Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)

1985-07-13 / 190. szám

Hetes napközi Mágocsön Társadalmi munkában alakítják át az épületet Hetes otthonná fejlesztik o mógocsi idősek napközijét. A tanács a közelmúltban meg­vásárolta az otthonnal egy épületet alkotó áfész-irodát. A felújítást, átalakítást a jö­vő héten kezdik. A munka eredményeként 15 idős ember állandó bentlakását oldják meg. A mágocsi idősek napközije 1977-ben nyitott. Akkor 20 sze­mély hétfőtől péntekig tartó, napi ellátását szolgálta. Az intézmény gyorsan népszerű lett a nagyközségben, így 1982-ben 30 személyesre bő­vítették. Több mint egy évvel ezelőtt néhány idős ember kérte, hogy ne kelljen nekik este, illetve minden hét végén hazamenniük, mert nehezen mozognak, illetve nem tudják otthon ellátni magukat. így történhetett meg az, hogy előbb csak egy-két, aztán több napközisnek engedélyez­ték a bentlakást. Gondoskod­tak az éjszakai felügyeletükről is. Ma már tízen állandóan bent vannak az otthonban. Azt a két szobát kapták meg, amelyeket eredetileg az ott­hon tagjainak, délutáni egy­két órás pihenésére rendez­tek be. A mágocsi tanács már rég­óta szerette volna megvenni azt az áfész-irodarészt, amely a napközivel egy épületben van, hogy tovább fejleszthes­se az idősek otthonát. Idén sikerült egyezségre jutniuk, és félmillió forintért megvásárol­ták az áfész-irodát. A jövő hé­ten pedig már megkezdik az átalakítást. A kőműves- és egyéb munkákat, a helyi ter­melőszövetkezet és a MEZŐ­GÉP mágocsi gyáregységének szocialista brigádjai vállal­ták. A tervek szerint ősztől 15 idős ember folyamatosan bent maradhat az otthonban, vagy­is hetes napközi lesz a má- gocsiból. A bólyi és a pécsi után ez esz a harmadik a megyében. A hetes napközi berendezésére 150 000 forint támogatást ad a Baranya Me­gyei Tanács. T. É. Kötvénybörze Az OTP visszavásárolja a lakossági kötvényeket Az országban először az OTP Baranya Megyei Igazga­tóságán kezdték meg a la­kossági kötvények forgalmazá­sát. Elsősorban ezek adás­vételével fogalkoznak. Az elmúlt években magán­személyek részére, lakossági kötvényeket bocsátottak ki a gazdálkodó, tanácsi szervek és egyes pénzintézetek. A befek­tetett összegekhez általában csak öt év eltelte után lehe­tett eddig hozzájutni. Módot kellett találni arra, hogy a lakosság bármikor visszakap­hassa a kötvényekbe fektetett pénzét. Többféle értékpapír van for­galomban. Többek között olyan, ahol a kötvényhez külön törlesztő- és kamatszel­vények tartoznak, vagy csak kifizetési táblázat mutatja a befektetett összeg értékének növekedését. Egyes esetekben azonban a kötvény értékét egy összegben fizetik vissza, de évente felvehető a kamat. A kötvényekre csak meghatá­rozott évig fizetnek kamatot, 4. HÉTVÉGE ezt követően már nem emel­kedik a felvehető összeg. Az OTP olyan kötvények visszavásárlására vállalkozTk, amire kereslet van. A Magyar Hírlapban július 1-től minden héten megjelenik egy árfö- lyamtáblázat. Ennek alapján fizetnek a kötvényekre. Az OTP Baranya Megyei Igazga­tóságán Pécsett, az ország egész területén kiadott kötvé­nyeket megvásárolják, de csak magánszemélyektől és csak a lakosság részére adhatják el. Az OTP-ben minden héten ki­függesztik, hogy milyen köt­vények és milyen áron kap- hctók. Ezek árfolyamát az Állami Fejlesztési Bank hatá­rozza meg. Ha azonban az OTP köt­vényvásárlással és -eladással megbízott pénzügyi szakembe­rei úgy látják, hogy nem egy­értelmű a kötvény eladható­sága, abban az esetben csak bizományba veszik át. Hat­van nap után, ha a kötvény nem talál gazdára, vissza­adják a tulajdonosának. Bi­zományba átvétel esetén a kötvény „gazdája" köteles a kötvény egy százalékának megfelelő értéket az OTP-nél befizetni. Sz. K. Fotó: Erb János. A pélmonostori PROGRES V6I lolat dolgozói az építkezésen. Jugoszláv építőmunkások Pécsett Eszéki testvérlapunk, a Glas Slavonije ri­portere, Duru Sovagovic nemrég Pécsett járt. Ri­portot készített az itt dol­gozó jugoszláviai építő­munkásokról, valamint a két terület között kibon­takozó építőipari együtt­működésről. Ebből köz­lünk részleteket. * A Donji Miholjácon működő Dráva Építőipari Munkaszer­vezet dolgozói 1983. októbe­rétől, naponta átjárnak Ma­gyarországra, a pécsi belvá­rosi rekonstrukció munkálatai­ra. Minden reggel elindul ve lük a busz a donji miholjóc hotárátkelőhelyen, Magyaror­szág felé, és a Dráva kőmű vesei, ácsai, gépkezelői Péc: szívében töltik munkanapju­kat. Estére kelve ismét fel­emelkedik előttük a határso­rompó, az autóbusz hazaszál­lítja őket családjukhoz. Pécs központjában már lát ható nyoma van a donji mi- holjáciak munkájának: min denkinek szemébe ötlik a Szé chenyi téren a Lóránt-palotc felújított, régi épülete. Az itt végzett munka értéke 280 00C dollár. Donji miholjáciak csoportja dolgozik jelenleg is a Lóránt- palotával átellenben, az ele- fántos tömbön. Nehéz mun­kával bontanak, nagy a por. Mindent kézi erővel végeznek vállukon viszik el a régi fa­gerendákat is. Itt nincs lehe­tőség a gépesítésre. A himes tojással sem bánnak olyan óvatosan, mint a miholjáciak ezekkel a régi falakkal, ame­lyek között nemrég még üzle­tek, lakások voltak. És lesznek ismét egy-két év múlva — más körülmények között. — Lehet, hogy vannak iri­gyeink, mivel naponta kül­földre járunk dolgozni, de aki tudjar mit jelent ez a munka, az mielőbb új építkezésre próbál elkerülni — mondja Miroslav Besedic. — Sohasem tudjuk, hogy mit találunk, hogy milyen meg­lepetés vár bennünket bontás közben. Nehéz ez a munka, poros, veszélyes és felelősség- teljes — így Josip Fiser mű­vezető, akinek ez az első na­gyobb lélegzetű megbízatása. A beruházó UNIBER igaz­gatója, Gádor András dicséri a jugoszláviai munkások ügyes­ségét: — Ha belefogunk, sohasem lehet tudni, hogy mi adódik a bontás megkezdésekor. A donji miholjáciak hamar alkal­mazkodtak ehhez a helyzet­hez, és akkor is találtak mun­kát, amikor várniuk kellett va­lamilyen építőanyagra. A szorgalom, az alkalmaz­kodóképesség és a megbíz­hatóság jelentette a legjobb ajánlólevelet ahhoz, hogy a fennálló akadályok és előírá­sok ellenére is a Dráva új munkát kapjon Pécsett. — Csak az idei évre szóló megállapodásunk értéke 80 000 dollárt jelent, de tár­gyalunk 200 000'dollárt kitevő munka elvégzéséről is. Közve­títésünkre a pélmonostori Progres Vállalat is bekapcso­lódik, hiszen véleményem sze­rint még három—négy évre számíthatunk pécsi igénybe­vételre — vélekedik Varga Ist­ván, a donji miholjáci Dráva igazgatója. — Ha országaink meg tud­nak állapodni az együttmű­ködést illetőleg, akkor Pécsett a következő tíz évben is tu­dunk munkát adni a jugoszláv munkásoknak, mivel nekünk nincsenek olyan, képzettségű szakembereink, mint a Drává­nak — mondja Gádor András. A donji miholjáciakkol együttműködő Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat műsza­ki igazgatóhelyettese, Kukái Tibor elmondja, hogy a pél­monostori Progressel két jugo­szláv vállalat munkásai dol­goznak majd a Széchenyi téri épületek felújításán. Végre megszülettek tehát az együttműködés, formalitást nélkülöző, konkrét akciói. Hosszú évek után megtaláltuk legközelebbi szomszédunkkal az együttműködés azon for­máját, amely az árucsere mellett a legközvetlenebb kontaktust jelenti: munka cse­réjét, olyan munkáét, amely nehéz, de igen magas értékű. Egyik fél sem tagadja, hogy ennek létrejöttéhez nagy kitar­tásra, türelemre és megértés­re volt szükség. így lehetett csak áthidalni mindazon akadályokat, amelyek az ilyen közös tevékenység elé tor­nyosulnak. Nehézségek voltak már - a kezdet kezdetén, mivel a ma­gyar szakminisztérium ellenez­te idegen munkaerő behoza­talát, mondván, hogy a ma­gyar építőknek sincs elég munkájuk. Győzött azonban az a felismerés, hogy Ma­gyarországon nincs és egye­lőre nem is lesz elég olyan képzettségű szakember, ami­lyenre a pécsi rekonstrukciók­nál szükség van. — Tárgyalunk arról is, hogy viszonzásul a magyar építők Donji Miholjácon vagy Eszé­ken készítenének el olyan könnyűszerkezetes épületeket, amilyeneknek mi vagyunk a specialistái — mondja Kukái Tibor. Amikor a közelmúltban Eszé­ken aláírták Baranya megye és az eszéki régió együttmű­ködésének új programját, Hor­váth Lajos, Baranya Megye Tanácsának elnöke felvetette egy közös építőipari vállalat gondolatát. Gádor András véleménye szerint az ilyen szervezettel könnyebb volna áthidalni mindazon akadályo­kat, amelyek a két országban érvényes előírásokból adód­nak. Esetleg egy, a pécsi re­konstrukció kivitelezésére hi­vatott közös vállalattal — így Gádor András. Varga István, a Dráva igaz­gatója úgy véli, hogy az épí­tőipar jugoszláviai és magyar- országi szervezettségét ismer­ve, ez az elképzelés sok aka­dályba ütközik. Az idő azon­ban majd megmutatja, mit kellene tenni azért, hogy egy­szerűbben fejlődjék és to­vább szélesedjék az együtt­működés ezen formája. Hogyan is kezdődött? — Pécs a nyolcvanas évek ele­jén rendelkezett azzal az ösz- szeggel, amely szükséges volt a belvárosi rekonstrukcióhoz, de nem volt erre elég szak­munkása. Viszonylag könnyen ment a munkások idehozata- la Lengyelországból, ugyan­akkor a donji miholjáci Dráva is jelentkezett. Elég sokáig húzódtak a tárgyalások, nem mintha a felek nem bíztak volna egymásban, hanem mert százával merültek fel az ad­minisztratív jellegű akadályok. Sok papír összegyűlt, mire a miholjáciak először átléphették a határt. További problémák jöttek, amikor pénzügyi téren kellett megvalósítani az üzletet. Mint ismeretes, a magyar—jugo­szláv kereskedelem árucsere formájában bonyolódik, így a jugoszláviai munkások is oda­haza, dinárban kapják meg c fizetésüket. Pécsi találkozásunk alkal­mával Gádor András elmond­ta, hogy a miholjáciak rekord­idő alatt, tizenegy hónap alatt befejezték a rájuk bí­zott munkát. És ami a leg­fontosabb, jó minőséget pro­dukáltak. — Ez a forma valami újat és szokatlant jelent a magyar külkereskedelmi rendszerben. Sok konkrét megbeszélés és mindennapi kapcsolat volt szükséges ehhez, naponta kellett beosztani az emberek munkáját. A Dráva munkásai­nál azonban igen jó társra találtunk, és ezért is szeret­nénk velük tovább dolgozni — halljuk Kukái Tibortól. Kezdetben 35—40 munkás lépte át naponta a határt, hogy Pécsre jöjjön dolgozni. Ma kevesebben vannak itt, részint, mivel nem férnének el többen az igen komplikált te­rületen, és nagyobb létszám esetén zavarnák egymás mun­káját, másrészt pedig, mert van munka az eszéki régió­ban is. A Pécsett dolgozók mintegy 100 forint értékű te­rületi pótlékot kapnak napon­ta, a fizetésük mellé. Az elefántos tömbben leg­inkább a „lapátos brigádra", meg a „földbányászokra” van szükség ezekben a hetekben — mondják tréfásan a mihol­jáciak. Amikor ott jártunk, ácsok, kőművesek és lapáto­sok együtt dolgoztak a bon­táson, hogy mielőbb megte­remtsék a feltételeket az igazi munkához, az építéshez, amely az eredeti homlokzatok meg­óvásával, korszerű épületeket varázsol majd a régi város­részbe. S amíg bontanak, épí­tenek is — új barátságokat a magyar építőkkel, akikkel a munkán kívül odahaza is ta­lálkoznak, a közös sportna­pokon, vagy az üdültetések alkalmával az Adrián, a Bala­tonon és Harkányban. Duro Sovagovic A donji miholjáci Dráva Vállalat dolgozói munkában, az eie- fántos háznál.

Next

/
Thumbnails
Contents