Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)
1985-07-12 / 189. szám
e Dunántúli napló 1985. július 12., péntek A 16. században épült Zsámbéki török kutat 1892-ben restaurálták (A szerző felvétele — KS.) Török kutak Nemzetközi kultúrtörténeti szimpozion, Mogersdorf Az állam és társadalom a Pannon térségben a két világháború között A Magyarország nagy részére kiterjedő másfél százados török uralom sok olyan tárgyi emléket hagyott hátra, amelyek nem engedik feledésbe merülni hajdani jelenlétüket. A nyugati világ meghódítására indult oszmán hadak elakadván a magyar végvárrendszeren, a hon elfoglalt részén meg akarták vetni lábukat, s igyekeztek Itt örök időkre szólóan berendezkedni. Ennek az úgynevezett hódoltsági kornak a nagyobb török épületei — dzsámik, minaretek, fürdők, türbék — könnyen szemünkbe tűnnek. Ám kisebb létesítmények is maradtak utánuk, amelyek megbújnak valamelyik város kőrengetegében, faluban, ellepi őket a repkény vagy elfeledve omladoznak valahol egy erdő mélyén, mert az ember elhagyta azt a helyet, amit aztán a természet vett ismét birtokába. Ezek közé a szerényebb építmények közé tartoznak a törökök által épített kutak-csor- gók. Vegyünk közülük sorra néhányat. A ma látható kutak között a legnagyobb, már-már épületnek mondható a Pest megyei Zsómbék község hajdani főterén áll. A törökök a 16. században emelték ezt a ma is működő, csorgóval egybeépített kutat. A szokatlanul nagy, 12,5X10.25 méteres, kétszintes, nyitott csorgókút ihomokkő kváderekből épült, körítőfalai egy méter magasak. Mellvédfalának egyik sarkából ma már hiányzik az a feliratos kő, amely évszázadokon át hirdette építtetőiének nevét és rangját. A nyitott kút alsó szintjén lehetett mosakodni, a viz sárgaréz csapokból folyt. A kúthoz három oldalán ugyancsak rézcsapokból ömlött a víz. A kétszintes kútházat fedő kőlapok erőteljes profiljai nincsenek finoman kimunkálva. A kútház érdekessége, hogy nem esik az egész medence hossztengelyébe. Felirata szerint 1892-ben restaurálták. Zsómbék a hódoltság alatt fontos török végvár volt, többször cserélt gazdát, ma is álló várkastélya és romos temploma, kolostora nagy harcokról regélhetne. A maga nemében egyedülálló az a török kút, amelyre a Somogy megyei Babócsán talál ró az, aki szorgalmasan és kitartóan keresi. Még teljesen ép, miniatűr dzsámihoz hasonló, kupolás építmény, csupán a rézből vert félhold hiányzik az ormáról, amelytől a második világháború vihara fosztotta meg. Az eredeti állapotában fennmaradt építmény mindössze annyit változott, hogy három oldalát befalazták, mélyét pedig - amely a második világháború végéig vizet adott az átellenben fekvő kastélynak — ma törmelék tömi el. A szép kutat azért nehéz megtalálni, mert semmiféle tábla sem igazítja el az érdeklődőt, továbbá, mert sűrű bozót takarja, futónövény tapad falára és már-már kikezdi, mállasztja vakolatát. Ha senki sem tesz lépést megóvására, a kút -halálra van ítélve. Pedig Babócsa nevezetes hely volt, várának földbe süppedő falai között hajdan virágzott a vitézi élet - hol török, hol magyar —, s helyenként beomlott alagútja állítólag Szigetvárral kötötte össze. Pécsett vagy negyven kutat és csörgőt hagytak ránk a törökök. Az utolsót néhány éve bontották le, amikor kiszabadították a várfalat rátapadó kis házacskák alól. Pécs másik, egykor híres törökkori kútja, a Kerkejela, mely a Rókus- dombon, Idrisz baba türbéjé- nek közelében van, már nem tartalmaz egyetlen eredeti török részletet sem, bár, amikor kútházát átépítették, igyekeztek a török építészeti formákat követni. Talán még a csurgói Basakutat lehet megemlíteni, amelyet a 17. században létesítettek. Cementkávája újabban készült. Jó lenne, ha a sok száz kútból, _csorgóból ezek már megmaradhatnának. Csonkaréti Károly Tizenhetedik alkalommal gyűlt össze idén a horvát, az osztrák, a szlovén és a magyar történészek kis csoportja, hogy egy, a Pannon térséget érintő közös témát tárgyaljon meg. Ezek a megbeszélések egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert nemcsak a három ország történettudományán belül, hanem e népek közötti béke, a múltbeli vitás kérdések megtárgyalása révén is. Miként tavaly Kirsch- leger elnök, akként idén Sarlós István, az országgyűlés most megválasztott elnöke is megnyitójában ezt a gondolatot: a népek közötti béke megteremtését emelte ki a tanácskozások vezéreszméjeként. Az ez évi tanácskozások színhelye Kőszeg volt, ez a kedves, műemlékekkel teli kisváros, témája pedig: állam és társadalom a Pannon térségben a két világháború között. A megnyitó előadást Ránki György akadémikus tartotta, aki a modern állam szerepének változásait tekintette át Közép-Kelet-Európában a megadott időhatárok között. Széles ívű előadásában igen gondos elemzéssel, széles forrásbázisra támaszkodva vizsgálta meg Ausztriában, Jugoszláviában és Magyarországon részint az első világháború befejezését követően, részint a gazdasági válság hatására átalakuló „államsze- rep" megváltozásának különböző és egymástól eltérő állomásait. A térség tragédiája volt, hogy mindhárom országban a modern totális államforma jutott diadalra. A másnap sorrakerülő előadás: Arnold Suppan (Bécs): ..Állam és társadalom a Pannon térségben a két világháború között Ausztria, Jugoszlávia és Magyarország ösz- szehasonlitáso” cimen majdnem azonos témát dolgozott fel, de egészen más szemszögből közelítette meg a kérdést. Suppan az első világháború után kialakuló államtípusokat ismertette, és ezen belül a három ország strukturális különbségeit (a lakosság foglalkozási megoszlását, gazdasági helyzetét stb.) elemezve mutatott rá e típusok közötti különbségek okaira. Mindezek alapján vonta le a tanulságot: mindhárom országban sikerült az első világháború után kiépíteni a pluralisztikus demokrácia rendszereit, de azok stabilizálódását a világgazdasági válság félbeszakította. A két előadás körül komoly vita bontakozott ki, amelyben elsősorban a szlovén történészek mutattak rá néhány, a jugoszláv társadalmat jellemző fontos eltérésre. Vonyó József (Pécs) konkrét adatok alapján vitatta azt a tézist, miszerint egy-egy társadalmi réteg a politikai választások során saját érdekeit képviselhette (pl. hazánkban a gazdasági cselédség kimutathatóan saját földesurának politikai törekvéseit volt kénytelen támogatni). A következő témakört horvát előadó indította: Dusán Plecas (Eszék) „Az állami szervek megtorló intézkedései a munkásmozgalommal szemben Horvátországban 1919- 1941” c. előadása részletes elemzését adta a címben jelzett problémának. Utána Sípos Péter, az MSZMP Párttörténeti Intézet munkatársa „Állam és munkásmozgalom Magyarországon a két világháború között” címmel előbb a dualizmus korának a munkássággal kapcsolatos törvényhozását, a szakszervezetek és az állam viszonyát tekintette át, majd az ellenforradalmi rendszer munkáspolitikai koncepciójával, az állam és a munkásmozgalom viszonyával foglalkozott részint a törvények, részint az események tükrében. Ezt követte France Filipic (Maribor) előadása, aki a szlovén munkásmozgalomnak az államhoz és a társadalomhoz való viszonyát jellemezte a megadott időhatárok között. A szerdai napon elsősorban az államrenddel kapcsolatos kérdéseket tárgyaltak, amelynek során Jurij Perovsek (Ljubljana): A szlovén nép önrendelkezésének érvényesülése a Szerb-Horvát-Szlovén államban 1918-ban címmel, Wolfgang Mantl (Graz): Az alkotmányfejlődés: az újonnan létrejött osztrák állam problémája címmel, végül Hrvoje Matkovic: A jugoszláv államrend kérdése a horvátországi pártok programjaiban és politikai tevékenységeiben 1918— 1921 címmel tartottak - új anyagokban bő, érdekes - előadásokat. A következő témakör az osztrák állam belső problémáival foglalkozott. Az első téma előadója Allred Ableitin- ger (Graz): „Az osztrák állam gyengesége, a katonai gyengesége, a katonai jellegű szervezetekkel való konfliktusaiban” címmel egész Ausztriát átfogó, a kialakuló új állom néhány sorsdöntő kérdését tekintette át, míg Roland Widder (Eisenstadt): „Nyelv és konfliktus. A politikai kultúra elemei Burgenlandban az Első Köztársaság idején" című előadás egy történeti múlttal nem rendelkező országrész „helykeresését" mutatta be az osztrák államban. Az utolsó napon került sor Vonyó József, a pécsi Janus Fannonius Tudományegyetem adjunktusának előadására: „A kormánypárt és a közigazgatás a Dunántúlon a totalitárius törekvések idején" címmel. Az előadó konkrétan négy megye (közöttük elsősorban Baranya és Vas) törvényhatósági anyaga alapján mutatott rá arra, hogy a közigazgatási hatóság, és általában a társadalom ellenállása miként gátolta meg Gömbös totalitárius törekvéseinek kibontakoztatását. Az utóbbi témakörök esetében sem maradt el a vita, de az előadások konkrétsága és adatbősége következtében itt inkább egyes felmerülő kérdések közös megtárgyalására került sor. A tanácskozásokat kulturális műsorok tették teljessé, mert pl. a nagycenki kastély kiállítása átfogó képet adott Széchenyi István reformtörekvéseiről, ami elsősorban osztrák vendégeinket lepte meg. Élvezte a tanácskozás minden tagja azt a kitűnő kulturális műsort, amelynek során a vár udvarán a tanácskozó nemzetek mindegyike a legjobb művészeti csoportjának produkciójában gyönyörködhetett. (Magyarországot a büki gyerekek tánccsoportja képviselte ezen a folklóresten.) Joggal emelték ki a záró ülésen Horvátország, Szlovénia, Burgenland, Stájerország és Magyarország tudományos küldöttségének vezetői e tanácskozás eredményességét. Ez a szimpozion ma már állandó nemzetközi történészműhely, amely a történeti kérdéseknek egyre tá- gtebb körét tárgyalja meg „tabuk” nélkül, őszintén, egymás történelme iránti érdeklődéssel és tisztelettel, amint ezt o magyor delegáció vezetője, Vörös Károly megállapította. Jövő évben a tanácskozásokat Szlovéniában tartják. A szimpozion vezetősége az ülés lezárása után döntött — elsősorban szlovén javaslat alapján — a jövő évi ülés témájáról. T. Mérey Klára Munkásmozgalmi emlékhelyek Pécs, Munkácsy Mihály utca 12. Böumler (Beimler)-féle vendéglő. Tulajdonosa Böumler György, aki a Magyarországi Általános Munkás Párt pécsi szervezetének választmányi tag. ja volt. A vendéglő nagytermét és egy kisebb helyiségét a párt működésének a rendelkezésére bocsátotta. 1881. április 10-én az itt tartott gyűlésen 130 munkás és iparos követelte az általános választójogot, a munkássajtó szabadságát. A párt választmánya egy 1882. évi bányamunkás sztrájk idején, amelyet a Magyarországi Általános Munkás Párt pécsi szervezete szervezettt és vezetett, a pártnak e vendéglőben működő hivatalos helyiségében megfordult Ihrlinger Antal, nyomdász, a MÁMP vezetőségi tagja, és Kürscher Jakab, szabómunkás, a MAMP egyik vezetője is. Az Arbeiter Wochen- Chronik 20 példánya járt a vendéglőbe, amely valójában elosztóhely volt. 1882-ben a vendéglőben ünnepséget rendeztek. Itt leplezték le Lassalle kis mellszobrát, majd a munkásság a Tettyére vonult, ahol a gyűlés szónokai követelték az általános választójog törvénybe iktatását. 1884-ben a rendőrkapitány megtagadta Böumler György kocsmaengedély meghosszabbítása ügyében benyújtott kérelmét. A polgármesterhez küldött tájékoztató jelentés szerint a kocsma a „szocialisták állandó találkozóhelye volt és rendszeresen helyiséget béreltek, Böumler különben sem rendel, kezik igazolványokkal, amelyek azt igazolják, hogy vendéglős iparos lenne. Korábban megadott engedély előtt nem volt alapos ellenőrzés, eredeti szakmája vasmunkás". Az 1890-es években a Pécsi Pincér Egylet itt tartotta éjszakai gyűléseit, 1893-tól egyleti helyiséget béreltek. Jeli József Az egykori vendéglő napjainkban Ölbe tett kézzel? Megkezdődtek a nyári diáktáborozások. Az általános iskolásoktól az egyetemi hallgatókig több ezres diáksereg dolgozik a különféle munkahelyeken. Sokan a jól végzett munka eredményeként szép hazánk kies tájain nyaralnak, üdülnek. Néha külföldre is eljutnak. Egy bulgáriai turistautazás mit sem sejtő utasai közé sorolt az egyik budapesti utazási iroda megyénk különböző helyeiről toborzott tizenéves fiú-, s leánycsoportokat. E fiataljaink úgy vélték, külföldön mindent szabad. Szálláshelyükön nemcsak nappal üvöltették magnóikat, hanem éjszakai hazatéréseik után is. Mondanom sem kell, a „hazatalálás” némelyiküknek nehézséget okozott, mert részegen, erősen tántorogva tértek vissza — felzavarva a békésen nyugvókat. Kritikán aluli beszédstílusukban úgy röpködtek a durva biológiai kifejezések, hogy egy szexológiai szótár meqírására is kitel lett volna belőlük. Amikor e szókészleti egyhangúságra felfigyeltek a felnőttek, és figyelmeztették a hangoskodó- kat, e tizenhat-tizennyolc évesek oly trágár módon válaszoltak a jóindulatú felnőtteknek, hogy azok jobbnak látták a hallgató st. E gátlástalan durvasáq átragadt az ottani lányokra is, akik nyíltan üzekedtek. s űztek gúnyt azokkal a lányokkal, akik nem tartottak velük, mondván: fiúsítva vagyunk. Eltűrték, hogy a fiúk őket bőrnek, butának, dögnek, masszának, árunak, nősténynek, spinének és egyéb durva kurta szóval illessék. Sajnos, az elmondottak nemcsak a külföldi táborhelyeken észlelhetők. Eqy b betűvel kezdődő ige felszólító módiának használata olyannyira eaveduralkodóvá lett, hoqy tízlépésenként hallhatja a járókelő. Ma már szexuális ielentés- tudat nélkül használják fiataljaink az erős nemtetszés kifejezésére, néha nyomatékosításul, a hencegés, a hősködés, a kakaskodás erősítésére. Sokan a pedagógusokra hárítják a felelősséget e nagyarányú szellemi eldurvulásért. A nevelők a rájuk rótt rendkívül sok szakmai feladat elvégzésére, a heti öt napra összesűrített tananyagra hivatkoznak, és arra, hogy nincs kezükbe téve jóformán semmiféle eredményre vezető fegyelmezési eszköz. Kétségtelen, hogy az iskolán kívül a társadalom, a család is felelős e durvulósok „eltűréséért”, kesztyűs kézzel való kezeléséért. Ma már „divat” a rádióban, a tévében „nevén nevezni a gyereket”. Az irodalom, a színház is erősíti az alantasabb beszédstílus elterjedését. A művek „életszagú- ságára” hivatkozva az ösztönök állati világába vezetik a nézőt, az olvasót. „A nyelvi durvaság, hanyagság nemcsak viselkedésbeli hanyagságot, durvaságot takar, hanem ki is váltja, ill. erősiti azt. A durva szavak durva szemlélettel oltják be gondolkodásukat" — írja e kérdés eqyik taglalója, Tolcsai Nagy Gábor. A fentiek igazát nem kell különösképpen igazolni. Szinte naponta olvasható a sajtóban az „édes élet” jegyében elkövetett betörésekről, garázdaságról, szexuális bűncselekményekről. Valóban ölbe tett kézzel kell néznünk, hogy e töredék söpredék tovább terrorizálja az élethivatásukra komolyan készülőket, a külföldi és belföldi tanulmányi és munkaversenyeken magukra és népünkre dicsőséget hozókat? Hogyan is írja Babits: . .. mert vétkesek közt cinkos, oki néma. Atyjafiáért számot ad a testvér. Tóth István dr.
