Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)
1985-07-02 / 179. szám
1985. július 2., kedd Dunántúli napló 3 A Bólyi Kombinát versenymozgalmai Munkában a vetömagüzem Dobó István brigádja, akik idén elnyerték többek közt a KGST Nemzetközi Munkaversenyben Élenjáró Brigád cimet is Különlegességek a Pécsi Ipari Vásáron A július ötödikén megnyíló X. Pécsi Ipari Vásár több különlegességet is tartogat látogatóinak. Szabadtéri színpadán naponta többször is tartanak majd divatbemutatókat, rendeznek bábszínházi előadást és néptáncműsort is. A vásári tombolákkal hétvégi faházat és színes televíziót és élő majmot nyerhetnek a szerencsés vendégek, s a termékeiket tesztrejtvényekkel reklámozó vállalatok kilenc csehszlovákiai sörtúrát sorsolnak ki megfejtőik között. A vásár két fő helyszínét összekötő utcácskában negyven kisiparos és kiskereskedő pavilonjai állnak majd. Válogatott divatholmikat, műszaki, lakásfelszerelési és nép- művészeti árukat kinálnak eladásra. A MÁV az ország bármely vidékéről Pécsre utazóknak a vásár nyitvatartása idején harminchárom százalékos kedvezményt ad. Jelentős többletnyereség - terven felül Összhangban áll az egyéni érdekeltséggel 361 illeszkedik a gazdaság rendszeréhez, segíti az önállóságot Július elején lesz egy éve, hogy a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát dolgozói - munkásgyűlésen, az ország mezőgazdasági üzemei közt elsőként — munkaversenyt kezdeményeztek az MSZMP XIII. kongresszusa tiszteletére. Egy év telt el azóta, indokolt tehát visszapillantani: mit vállaltak és mit teljesítettek a bólyi szocialista brigádok? 1984-ben az előző évivel azonos nagyságú területen a korábbinál 5 százalékkal nagyobb termelési értéket realizáltak, ezzel 333 millió forintra növelték a vállalati nyereséget. (Ez csaknem 8 százalékkal múlta felül az 1983. évi nyereséget, annak ellenére, hogy a szabályozóváltozások ezt 42 millióval csökkentették.) Az eredmények kulcsa és magyarázata: a biológiai alapok növelésével búzából, árpából, borsóból és kukoricából rekordtermést értek el, javították jövedelmezőségi és hatékonysági mutatóikat, s versenyképességük növelése révén kedvező pozíciókat értek el az értékesítésben. A szocialista brigádvezetők idei, márciusi tanácskozásán és az áprilisi termelési tanácskozásokon a kombinát dolgozói a 281 millió forintos vállalati nyereségterv mintegy 10 százalékos túlteljesítését vállalták. Ez több mint 28 millió forintot jelent terven felül, a következő főbb összetevőkből: többlethozamból csaknem 8, értékesítésből 15, a takarmányozási, az energia- és az alkatrészköltségek ésszerű megtakarításából pedig több mint 5 millió forintot. A bólyiak versenymozgalmának sajátossága, hogy a többletmunka-vállalás — egyfelől — szoros kapcsolatban áll a dolgozók anyagi érdekeltségével, más felől a BMK önelszámoló egységei külön is versenyeznek például az „Élüzem" címért, és a szocialista brigádmozgalomhoz más, speciális versenyek is kapcsolódnak. Az anyagi érdekeltség úgy érvényesül, hogy a tervezett nyereségen felül minden 10 millió forint többletnye. reség 0,5 százalékos bérfejlesztést eredményez, így a kombinát dolgozói az idén esetleg a 8,5 százalékos bérfejlesztést (7 -j- 1,5) is elérhetik. A kombinát mind a 15 önelszámoló egysége saját munka- verseny-kerettel rendelkezik, s az erre szánt összeg felhasználásáról az üzemek gazdasági és társadalmi vezetői saját hatáskörben döntenek. Nem lényegtelen: az értékelés a kampánymunkák után azonnal megtörténik, a kifizetéssel együtt. A vállalati célokat hatásosan szolgálják az egységes munkaversenyen belül szorgalmazott speciális mozgalmak: az energia-, anyag- és alkatrészgazdálkodási verseny, s igen népszerűek a kombinát környezet-, illetve balesetvédelmi, ifjúsági és szántóversenyei is. Az idei eredményekről természetesen csak a nyári nagy munkák után lehet majd hozzávetőleges képet kapni. V. J. Ü/ közúti határátkelőhely hazánk és Ausztria között A magyar—osztrák államhatáron hétfőn új közúti határátkelőhelyet nyitottak meg a Kópháza és Deutschkreutz között. A Soprontól 5 kilométerre létesített korszerű, nagy áteresztő képességű, impozáns határátkelő — amely éjjelnappal nyitva áll a nemzetközi személy- és áruforgalom számára — magyar beruházásban és osztrák kivitelezésben készült. Az átkelőhely jelentős mértékben tehermentesíti a soproni határátkelő teher- és személyforgalmát, valamint Sopron városát az átmenő forgalom alól. Az ünepélyes megnyitás alkalmából megjelent küldöttségeket magyar részről Hetényi István pénzügyminiszter, osztrák részről Franz Vranitzky pénzügyminiszter vezette. Hetényi István és Franz Vranitzky eszmecserét folytatott a kölcsönös érdeklődésre számot tartó témákról. Áttekintették a nemzetközi valutáris és pénzügyi helyzet időszerű kérdéseit, valamint a két ország közötti gazdasági és pénzügyi kapcso. latok alakulását. Megállapították, s kedvezőnek értékelték, hogy az utóbbi időben több osztrák részvétellel működő vegyesvállalat alakult Magyarországon. A tárgyalásokon egyetértettek abban, hogy keresni kell a lehetőségeket az együttműködés bővítésére és elmélyítésére. Gyorsan készül, olcsó, két év garancia A kémesi termelőszövetkezet cuni üzemében varrják az agrosát- rakat Erb János felvétele Kémesi agrosátor Terményszárítók, raktárak, autóponyvák és Árnyika Tavaly Cunban új termék gyártását kezdték meg, nevezetesen az Árnyika nevet viselő, az erkélyek árnyékolását biztosító ponyvák össze- varrását, s idén már 1000 négyzetmétert gyártottak belőle, ami 300 erkélyt védhet meg a nem kívánt vagy túlzott napsütéstől. A Kémesi Közös Üt Termelőszövetkezet cuni melléküzeme négy éve foglalkoztat hét vorróasszonyt és két férfiszabászt, akik a kezdetkor csak úgynevezett agrosátrakat szabtak, illetve varrtak össze. Hozzájuk tartozik még egy hétfős összeszerelő brigád is, akik a megrendelt helyszínen állítják fel, illetve szerelik össze a sátrakat. Vannak közöttük kőművesek, lakatosok és segédmunkások. Az agrosátrak felhasználási területe igen sokrétű: kezdve a terménytárolók, istállók, raktárak kialakításáig, alkalmasak még utánfutók vagy éppen tehergépkocsik raktereinek lefedésére is. Az alapanyagot a szegedi Kenderfonótól vásárolják, ami valójában műanyag bevonatú, vízhatlan ponyva, s melyre a gyártó cég mintegy 12 éves garanciát vállal. Jelenleg a kémesiek a Baranya és Tolna megyei Cserép- és Téglaipari Vállalatnak állítanak össze egy 80 méter hosszú és 75 méter széles, majdnem 10 méter magas szárító fészert Tamásiban, mely vasszerkezeten nyugszik. Nemrégiben fejezték be a Győri Keksz- és Ostyagyár já- nossomorjai gyáregységének megrendelésére egy ugyancsak nagyméretű sátor felállítását, mely raktárhelyiségként szolgál majd. A melléküzem dolgozói tavaly 12 ezer négyzetmétert gyártottak a sátrakból a legkülönbözőbb megrendelőknek, akik között állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket, gyárakat, sőt magán kereskedőket is megtalálhatunk. Idei tervük, hogy elsősorban a téglaiparba szeretnének betörni termékeikkel, ezért a közeljövőben a Téglaipari Tröszt számára egy bemutatót terveznek. A Cunban dolgozó asszonyok és férfiak 1984-ben 4 millió forint árbevételt tudhattak magukénak, melynek húsz százaléka, azaz 80 ezer forint nyereséget hozott a kis közösség számára. Idén az első félévben már 3 millió árbevételt könyvelhettek el, így minden reményük megvan arra, hogy múlt évi teljesítményüket lényegesen túlszárnyalják. A melléküzem egyébként 20 ezer négyzetméter ponyva szabását, illetve összevarrását tudná vállalni. A sátrak nagy előnye, hogy gyorsan készülnek, olcsók, 1400-1600 forint négyzetmétere, attól függően, hogy vas- vagy faszerkezeten nyugszik s ezekre a tartószerkezetekre a kémesiek 2 év garanciát vállalnak. Právicz L. Hová menjen a munkaerő? A fiatal közgazdásznő utolsó reménysugárt keresve fordult a Munkaügyi Szolgáltató Irodához: a férje után ' költözne Nagyatádra, segítsenek neki ott állást szerezni. Szerencséje lett, nemcsak álláshoz — jó álláshoz — jutott, hanem még a lakásgondjukat is azonnal sikerült megoldaniuk. Az esetek jó része nem végződik ilyen nem várt kellemesen, a munkát keresők és a munkaalkalmat kínálók többsége még csalódik az iroda (irodák) ilyesfajta szolgáltatásában, mert az nem közvetíti (nem tudja közvetíteni) a keresett szakmunkást vagy állást. , Hazánkban a munkahelyi belső mozgásokat is beleértve, valamivel több mint egymillió dolgozó veszi a kalap, jót és áll tovább egy másik üzemrészbe vagy egészen más gyárba, tehát egyik munkahelyről a másikra. Ugyanakkor a munkaügyi szolgáltató irodák közvetítése nem éri el a 150 ezret. A szakemberek vallják: ott beszélhetünk eredményes munkaerő-közvetítésről, ahol a munkaerő-vándorlás legalább 20 százalékát az ilyen feladattal létrehozott közvetítő irodák szervezik és irányítják. Lassanként már egynéhány éve valamennyi megyénkben tevékenykedik ilyen céllal iroda — bár maga ez a hi- taloskodónak tűnő „iroda” kifejezés is félő, vakvágányra tereli a lényeget, azt, amiért egyáltalán életre keltették ezt az intézményt. Július elsejével a pécsi meghagyásával megalakult a megyei hasonló testület is. A minap rendeztek országos tanácskozást a pécsiek, melyre du-, nántúli, kisalföldi és alföldi, észak-magyarországi megyék munkaügyi szolgáltató irodáinak vezetői jöttek el, mégpedig azon nem titkolt szándékkal, hogy összehangolják a tevékenységüket. Megállapításuk: van még mit javítani a tevékenységükön, hogy be tudják csalogatni a munkát keresőt és a munkát kínálót, hogy valóban közvetíthessenek, befolyásolhassák a munkaerő- piacot. Mert tőlük alapvetően ezt várják el. Azt viszont tudják — már rég rájöttek —, hogy a munkaerőkérdést sehogy se lehet kizárólag he. lyi, tehát csakis munkahelyi, községi, városi, megyei vagy orszógrészi szinten megoldani. Mert például a Pécsi Postaigazgatóságnak és a DÉDÁSZ-nak működési területén egész Dél-dunántúlon, illetve annál is nagyobb részen, a vonzáskörzetükben jelent gondot a dolgozók, főleg a műszakiak utánpótlásának biztosítása. Vagy ugyancsak égető megyei gond a szénbányák munkaerőhiánya, ennek megszüntetése lehetetlen csak baranyai, akár dél-dunántúli településekről, ehhez már az ország valamennyi megyéjében szervezni, agitálni, csábítani kell. Az építőipari szervezetek dolgozóinak többsége is bejáró. Megyénkben csak a pécsi vállalatok és intézmények naponta majd 30 ezer dolgozót vonzanak, és a megyeszékhelyről is szép számmal indulnak naponta a környező településekre dolgozni. És még mindig és egyre csak munkaerőt várnak az üzemek, intézmények. Megyénkben is kétharmaddal több az álláskínálat, mint a munkát kereső. A munkaerő- piacot irányító eljövendő együttműködés létét az is igazolja, hogy Baranyában is 142 olyan szervezet van, melynek megyénkén kívül található a központja. A szakmunkásképzés gondjait — félő — alapjaiban nem oldja meg a megemelt és jóné- hány hiányszakmában a kiemelt ösztöndíj. A mohácsi növényvédőképzés nyomán megyénkben már-már túltelítettségről beszélhetünk, ugyanakkor például a Moháccsal szomszédos Bács- Kiskun megyében hiányszakma a növényvédő. Hogy miért nem lehet ledönteni a merev, az eröltetetten korlátokat emelő megyehatárokat ilyen téren? Baranyában az elmúlt másfél évtizedben jószerével nem lehetett ácsot beiskolázni, mert annyira nem érdekelt senkit, az épületek tömeges felújítása viszont fellendítette e régi szakma iránt az érdeklődést, és a lehetséges 15 helyre már huszonegyen jelentkeztek. Soroljam a hiányszakmákat? A tanácskozáson kiosztott segédanyagok közül stencile- zett oldalakat tölt ki a felsorolás: egyik a munkavállalók érdeklődésének hiánya miatt nehezen betölthető fizikai és szellemi munkaköröket sorolja fel, a másik a nehezen beiskolázható szakmákat köti csokorba, a harmadik az elhelyezkedési nehézséggel járó szakmákat ismerteti. Hogy lesz-e elég bányászunk, ácsunk, baromfitenyésztőnk, cipészünk, géplakatosunk, üzletkötőnk, belső ellenőrünk? Egyáltalán, öt év múlva vagy az ezredfordulón milyen lesz a munkaerőmérlegünk? A ma még hirdetésekben és forma- nyomtatványokon a munkaügyi szolgáltató irodáktól munkaerőt igénylő vagy kérő munkáltatók vajon hogyan oldják, hogyan lesznek képesek megoldani a munkaerőgondjaikat? Belső átszervezéssel, profilok megszüntetésével? Kérdések, kérdések, ma még megválaszolhatatla- nul. Mit hoz a jövő? Talán a kényszer újraértékelteti a helyzetet és kimondjuk, hogy a társadalmi igények kielégítésére ilyen és ilyen szakmára márpedig szükség van hosszú távon is, és azt a szakmát minden erőnkkel népszerűsítjük, megbecsüljük, és ami a legfontosabb: megfizetjük. Igen, megfizetjük, ha szükségünk van rá. Mert ha az egyén nem találja meg a számítását, ha őt nem készteti arra sem az ismeretségi köréből, netán a családtagjai köréből vett pozitív példa, hogy ő is azt a szakmát válassza, mert az biztos pálya, akkor hiába az iroda, hiába a pályaválasztási tanácsadás, hiába a kényszerítő adminisztratív intézkedés. Az anyagi megbecsülés abban is kifejezésre juthat, hogy megfizetjük, tehát követelünk és a világ legtermészetesebb módján jól meg is fizetjük a iá, és csakis a jó munkát. Megfizetjük, mondom, ugyanakkor olyan feltételeket is biztosítunk, melyek mellett a szakmunkásnak csakis egyetlen feladata marad: adja tudása és tehetsége legjavát! Az emberi munkakörülmények is sokat számítanak, hisz nem minden a pénz. A tanácskozáson megfogalmazódott: ne csak hatósági intézmény legyen a munkaügyi szolgáltató iroda, hanem olyan intézmény, mely partnere a vállalatoknak, intézményeknek és a munkát keresőknek. A legfontosabb kérdés nyitva maradt, bár megoldását minden résztvevő szorgalmazta: meg. oldható-e, illetve mikorra valósítható meg a megyehatárokon belül felszabaduló munkaerő átcsoportosítása. Murányi László
