Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-08 / 155. szám
A négy jókedvű egyetemista a szakközépiskola biológia szertárában: Cserepes Attila, Szegleti Gábor, Karsai Zoltán és Dózsa Dénes. Maletics László felvétele Siker egy iskola életében: olyan, amilyen eddig még nem volt! A szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakközépiskola négy tanulója harcolta ki országos szakmai tanulmányi versenyen a lehetőséget: felvételi nélkül bejutnak az egyetemre! A mezőgazdasági áruforgalmi szakközépiskolák országos versenyében első lett Dózsa Dénes, második Cserepes Attila és harmadik Szegleti Gábor. Az állategészségügyi országos versenyben Karsai Attila második lett! örömük határtalan. Ennél csak szüleik öröme nagyobb! * Cserepes Attila egy év katonaság után, 1986 szeptemberében kezdi meg majd a tanulmányait a Keszthelyi Agráregyetem Általános Mérnöki Karán. Amikor beszélgetünk, - mind a négy fiú együtt van az igazgatói szobában — már minden oly szép. Az elmúlt négy év, a középiskola összes izgalma a múlté. Karsai Attila csendesen jegyzi meg:- Itt többnyire akkor ül a diák, ha valami böhöm nagy baj van, amolyan igazgatói tetem rehivás . .. öröme többszörös: a szakmai tantárgyakból érettségiznie sem kell. Egyiküknek sem!- Hogy választotta pécsi létére a szentlőrinci szakközépiskolát? Hosszasan gondolkodik, mielőtt válaszolna:- Őszintén megmondva, nemigen tudtam, hogy mi az a mezőgazdasági áruforgalom. Érdekelt a mezőgazdaság, nem mondom, de hogy pont erre ' a szakra vettek föl? .. . Pécsett különben sincs olyan iskola, ahol érettségit és valamiféle mezőgazdasági képzettséget kaphatna együtt az ember. Szüleim szerint is jó döntés volt. Szóval, belevágtam, jól ment a tanulás, s most folytatom tovább! Nagyon boldog vagyok. Édesapja, Cserepes Károly, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának szállításvezetője.- Az ember minden hitét, reményét a gyermekeibe táplálja. Nagyobbik fiam most szerelt le a katonaságtól, nősülés előtt áll. A Húsiparinál autószerelő. Nálunk a családban egyetemet végzett ember nincs. Feleségem a Dohánygyárban laborvezető. Mindketten azért hajtottunk, dolgoztunk, s dolgozunk tovább, ihogy gyermekeinknek köny- nyebb, szebb élete legyen. Nehéz szavakba önteni, hogy milyen boldogság volt hallani a ballagási ünnepségen az igazgató beielentését: fiunk felvételi nélkül egyetemista lett. Feleségem elsírta magát. Nekem is összeszorult a torkom: hát igaz ez? A nyárról kérdezem. Az idén Cserepesék munkával fognak kikapcsolódni; a nősülés előtt álló nagyfiúnak lakása lesz, s ott kell némi felújítási, átalakítási munkákat végezni. Ebbe Attila is besegít. Ősztől pedig mehet katonának. * Karsai Zoltán határozott ember, a maga 18 éve adta bölcsességével és rámenősségé- vel. Állategészségügyet tanult — álmait váltotta valóra. Édesapja is állatorvos szeretett volna lenni, de — bányamérnök lett. Édesanyja a Postaigazgatóságon dolgozik. — Magam is rácsodálkoztam — mondja —. hogy egyre jobban tanulok, egyre jobbak az eredményeim. Elsőtől negyedikig fokozatosan jöttem fel . .. Ősztől Budapesten, az Állatorvostudományi Egyetemen folytatom. Zoli a szakmáját maga választotta. Nagyon szereti az állatokat. Már általános iskolás korában nyaranta bejárt az állatkórházba dolgozgatni. Arról is ő döntött, hogy Szent- lőrincen fog középiskolába járni. — Nagyon letörve jöt haza az országos versenyről — mondja édesanyja. — Mert, hogy nem sikerült. Aztán az egyik nap bejött ide a hivatalba, s intett az ajtóból, hogy menjek ki... A hír hallatán elsírtam magam. Zoli egyedüli gyerek, nyilván a mindenük. Az ő sikere adja a szülőknek a legnagyobb boldogságot. — Hogy milyen gyerek? Igen szívós, kitartó típus. Az apjára hasonlít inkább, de... szóval a azért talán belőlem is van benne valami. Most is tanul. Azt mondta, átnézi az egyetemi első év biológiáját és kémiáját, mert, hogy az nem árthat. Tanul, mintha mi sem történt volna. Zolit kérdezem; — Mit mondott az országos siker után édesapja? — Gratulált, ami nála nagy szó. Ugyanis nagyban hasonlítunk. Ő is eredménycentrikus, s mindig a következő, az előtte álló feladatokra összpontosít. * A négy fiú közül talán Szegleti Gábor az igazán jó tanuló típus. Szigetvári, édesapja a Városi Tanácson dolgozik, édesanyja belső ellenőr. — Autószerelő szerettem volna lenni, de a szemem miatt eltanácsoltak. Így aztán idejöttem — nem éppen nagy kedvvel. Jó közösségbe csöppentem, kiváló tanárok alakítják az iskola belső életét. — Tanulás? Meghúzza a vállát: — A versenyre kellőképpen készültünk mindannyian. De én amúgy nem vagyok valami könyv mögött ülő típus. Inkább az órán figyelek, megjegyzem a dolgokat, s úgy könnyebb. Szegleti László szerint fio inkább az anyjára hasonlít belsőleg; szorgalmas, csendes típus. — A hírt hogy hallotta meg? — Bent voltam a kollégiumban, amikor azt mondja Gabi, hogy apa. én nem megyek felvételizni. Mondom: ne hülyéskedj, fiam, hát mindig is tovább akartál tanulni. Erre elneveti magát, hogy ő felvételi nélkül is bekerül Keszthelyre, az agrármérnökire. Harmadik lett az országos szakmai versenyen. Ezt senki sem várta, az iskolai háziversenyen is „csak" harmadik lett Gábor. — Nem is tudom szavakba foglalni az örömünket. Én is szerettem volna továbbtanulni, de nem ment — mondja Szegleti László —, s talán most Gábor fiam eléri mindazt, amit én nem. Nagyobbik fiam favágó, ő sem tanult igazán. Megnősült, házat épít, boldog ember. De azért továbbtanulni, s mérnökként kezdeni, talán könnyebb sorsot ígér... A nyár hasonló, mint Cserepeséknél: a nagyobbik fiú házépítésében fognak segíteni. Ott lesz a család apraja- nagyja, ott lesz az egyetemista Gábor is. * Dózsa Dénes komlói fiú. Tanárai szerint hihetetlen munkabírású, eszes, ügyes fiú, az típus, aki sokra viheti. Végig kitűnő volt, s egy percig sem kétséges, hogy megnyeri az országos tanulmányi versenyt! Nagy szó ez. Dénes szerénységből is jelesre vizsgázik: — Egy országos versenyen senki sem mehet biztosra. Jó érzés, hogy a tanáraim bíztak bennem, s hogy végül sikerült, egyértelműen öröm is. Életem eddigi legnagyobb sikerének tartom az első helyezést. Édesapja vájár Zobákon, édesanyja nem él. Nevelőanyja - akiről nagy szeretettel beszél — sok-sok segítséget megadott a fiúnak, hogy nyugodt körülmények között készülhessen, tanulhasson. Több egyetem között választhatott: felvették katonai főiskolára is. Ö Gödöllőt választotta. Dózsa Dénes — az idősebb — érthetően boldog ember. Ki ne lenne büszke, egy ilyen fiúra? — A ballagási ünnepségen hallottuk meg a hírt, s mi tagadás, megkönnyeztem. Nézze, én több mint 24 éve dolgozom a föld alatt, kemény munkával keresem meg a kenyeremet. Vízvezeték-szerelő szakmám is van, de a kényszer a bányához vitt. Apám is bányász volt. 1950. december 21-én vesztette életét, bent maradt az omlásban. Fiamnak sokat magyaráztam, legyen tanult ember, könnyebb sorsa lesz . . . Bízok benne. Tudom már, hogy álmait valóra fogja váltani. Én ehhez minden további segítséget megadok, amíg bírom erővel és egészséggel. Kozma Ferenc Központi segítségre van szükség Felújítások a siklósi várban Baranya megye legjobb állapotban levő vára, a siklósi. Az 1960-as évek elején több évig tartó teljes felújításra került sor. Az azóto eltelt évek és a kultúrák tlcn emberi magatartás következtében a vár újból megkopott - eltűnt a képeslapokon reklámozott díszkivilágításé vár, elégették az alsó várfal gyilokjárcját, szórnyaszeget- ten áll o sarokbástya színpada, rendetlen a várkert. Pénzszűke miatt csak o legégetőbb gondok megoldását tűzte ki feladatul a Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal, az idén jelentős karbantartásirekonstrukciós munka kezdődik c várbon. Legelőször a Vár étterem belső helyisége felett elhelyez6. HÉTVÉGE kedő, 60—70 fő befogadására alkalmas kistermet kell megóvni o beázástól.. Ez 750 000 forintba kerül. A munka két ütemben készül. Az első részben o kisterem feletti közvetlen szakaszt mentesítik a szigetelés aló került víztől. A kisterem és a várterasz közötti két és fél méter magas földtöltés helyébe vasbeton födém kerül. Ezzel a terem fölött tórolóhelyiséghez juttetják a várteraszon üzemelő szabadtéri vendéglátóipari egységet. A második ütemben a terasz további részét is újro szigetelik. Várhatóan 1986 szezonjára készülnek el ezzel a munkával. A Siklósi Városi Tanács Költségvetési Ozeme úgy két és fél éves, közel másfélmilliós értékű felújítást is befejez az idén. A vár külső és belső lefolyó csatornáit cserélték ki. Ezek az eredmények mégis csekélynek tűnnek. Szükség lenne a várudvar kifagyott tég- lájú burkolatának cseréjére, cmi 5—6 millió forintot venne igénybe. Közel hétszázezer forintba kerülne a gyilokjórók kijavítása. Kilencmilliót vinne el a váron belüli homlokzat rekonstrukciója. Olcsó szállást Ip- hetne kialakítani diákoknak c tetőtérben. Szükséq lenne az étterem korszerűsítésére is. Ezen feladatok elvégzésére azonban a Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatolnak pénzügyi támogatásra van szüksége. Javasoljuk, hogy használaton kívüli kastélyok felújításáról gondoskodó központi alap képzésé; újítsák fel és a. várak restaurálásához a központi alap nyújtson segítséget. Bár e központi segítség jelentené e teljes megoldást, nem feledkezhetünk meg a helyi támogatásról sem o néhol élet- veszélyes külső várfal esetében. Erre azonban lakóházak, kerítések épültek. Az Idegenforgalmi Hivatal így nem kezdheti el a felújítást, mert ezt az említett épületek gátolják. A Városi To- nács segítségével tolón nyílna lehetőséq o gond megoldására, hiszen a házak lakóinak a tanács adhat szükséglakást a rekonstrukció idejére. Máger A. A békéért, népünk boldogulásáért Kádár János beszédeinek, és cikkeinek újabb gyűjteményes kötete A május 31-én kezdődő ünnepi könyvhétre jéient meg — a Kossuth Könyvkiadó gondozásában — Kádár János 1981. júliusa és 1985. áprilisa között elhangzott beszédeinek, az ebben az időszakban megjelent cikkeinek, és a vele folytatott interjúknak új gyűjteményes kötete, A békéért, népünk boldogulásáért címmel. A mostani válogatásban Kádár János nyilvános fellépéseiből azokat adták közre, amelyekben az elmúlt csaknem négy esztendő jelentős hazai és külpolitikai eseményeivel kapcsolatban foglal állást, kifejtve következtetéseit, javaslatait a párt, a szocializmust építő társadaf- munk előtt álló legfontosabb feladatokról. Immár csaknem három, történelmileg rendkívül mozgalmas évtized következetes marxista-leninista politikájának markáns vonásait tükrözi a legújabb kötet is, meggyőzően érzékeltetve, bizonyítva elmélet és gyakorlat egységét. S egyben annak dokumentumaként is, hogy előbbre jutni, a tömegekkel szót érteni csak a marxizmus—leninizmus szüntelenül fejlődő és differenciált alkalmazása révén lehet. Kádár János egy alkalommal a tudósok plénuma előtt mutatott rá annak szükségességére, hogy a különböző szintű vezetésben mennyi mindent lehetne rugalmasabban, ésszerűbben csinálni, s hogy a döntési folyamatoknak mindenütt meg kell gyorsul- niok. Tudjuk, hogy ezen a téren az elmúlt években nem kevés történt; óm azt is, hogy nem elegendő. Még mindig áll az, amit pártunk főtitkára frappánsan így' fogalmazott meg: „Hiba nálunk, hogy a jó is megél, és a rossz is; az is, aki dolgozik, és az is, aki csak státusban van. Ezen változtatni kellene, a szóban forgó terület és valamennyi ott dolgozó ember, az egész közösség érdekében." Meggyőző és önkritikus érvek következtek e beszédében is; nem csupán szocializmus és kapitalizmus mai teljesítményének egybevetése, hanem a szocializmusban rejlő nagy lehetőségek, tartalékok felmutatása is. Valahogy úgy kellene fejlődnünk — mondta többek között —, hogy az öntudat, a felelősség növelésében is legyen érdekeltség. Példaként említette, hogy a költségvetésben rendelkezésre álló összegeket nemcsak szétszórni, hanem értelmes célokra fordítani is lehe.t. Vagyis „olyan érdekeltségi rendszer kell, amely arra késztet, hogy értelmes célokra fordítsák." Majd így ösz- szegzi a legfontosabb következtetéseket: „A szocialista erkölcsi követelmények között én az első hqlyre teszem: ha vállalkozol egy munkára, azt végezd is el tisztességgel! Ezt mindenkitől meg kel) követelni, q tudóstól kezdve a szakképzetlen segédmunkásig! Mindent egybevetve: szocialista rendszerünk politikailag szilárd, gazdaságilag megalapozott. A fő követelmény az, hogy jobban, hatékonyabban kell dolgozni. Az irányító munkát is, kezdve a Központi Bizottságtól, a kormánytól egészen a művezetőkig, jobban kell; végezni, mint eddig. Az ország adottságain senki nem tud változtatni; csak a nehezebb feltételekhez való gyorsabb és rugalmasabb alkalmazkodással, az igényesebb munkával javíthatjuk tovább a gazdasági egyensúlyt, és tarthatjuk fenn az elért életszínvonalat.” „A legmegbecsültebb és legtapasztaltabb európai államférfiak közé tartozik” állapítja meg róla az egyik, tőle interjút kérő nyugati sajtóorgánum szerkesztője; majd feltette neki a kérdést: Hogyan látja az európai eny. hülés jövőjét? Vajon földrészünk új hidegháborúra van-e ítélve most, amikor konzervatív erők vannak hatalmon a legtöbb vezető nyugati országban? S íme néhány mondat a válaszból: „A veszélyek ellenére is adottak a feltételek a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. Meggyőződésem, hogy azok az erők vannak többségben, amelyek érdekeltek a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokban, a minden népet gazdagító tudományos és kulturális együttműködésben, az emberi kapcsolatok bővítésében. Nem vagyok jós, de én, mint minden józan; a valóságos tényezőkkel és a történelem tapasztalataival számot vető ember, mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a békés egymás mellett élés eszméi élnek, a helsinki értekezleteken egyetértésben elfogadott ajánlások a nehézségek ellenére is érvényesülni fognak, annál is inkább, mert Európa népei, a világ népei számára más, előrevezető, az életet, a fejlődést biztosító út nincs." Az idő itt is a két évvel ezelőtti válaszadót látszik igazolni, s az ő érvrendszerét: „Földrészünk és a világ sorsa attól függ, hogy a szemben álló államok felelősei készek-e a józan ész szavára hallgatva cselekedni. A Szovjetunió, a szocialista közösség országainak javaslatai, kezdeményezései az egész emberiség érdekeit szolgálják." Csaknem három évtizede áll pártunk élén Kádár János. Ennyi idő az ország történetében is jelentékeny, nem hogy egy ember életében. Róla bízvást elmondhat- ! juk: kora ifjúságától a marxizmus—leninizmus forradalmi eszméinek, népünk boldogulásának áldozta életét. Több mint fél évszázados — megpróbáltatásokban és sikerekben, egyaránt bővelkedő — életútjának értelmét és célját, a beszédei, cikkei most megjelent kötetének címében is kifejezett nagy programját fogalmazta meg tulajdonképpen a XIII. párt- kongresszuson elmondott emlékezetes vitaösszefoglalójában. „A marxizmus—leninizmus számunkra is iránytű, amelytől soha nem térhetünk, és nem is térünk el. Azért dolgozunk, hogy a munkásember, minden dolgozó boldoguljon, -az eddiginél jobban éljen, és egy szebb jövő felé tekinthessen. Azért dolgozunk, hogy szocialista hazánk tovább virágozzék. Nem közömbös nekünk az sem, hogyan vélekednek más népek a magyar népről, hogyan ítéli meg a világ közvéleménye a Magyar Nép- köztársaságot. Ezt semmiféle udvarlással nem lehet formálni, ezért dolgozni kell. Ha munkánk eredményes, akkor tisztelet és elismerés övezi népünket. Pártunk — ez világnézetéből is következik — ootimista, bízik a jövőben. Olyan világért harcolunk, amelyben az emberi szellem és munka eredményei az életet, a szilárd és tartós békét szolgálják. Ebben bízunk, ez a mi programunk." U. L.
