Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-08 / 155. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Moieties László felvétele Korszerű társasházait épülnek a pécsi Bálics-oldalban Ma választ Magyarország ; orradalomban, demok- gT ráciában, néptiszte- letben, államjogban igencsak jártas, azokról véleményt formálni vitathatatlanul jogosult elődünké a gondolat: „A teória oly épület, melynek alapjl?* a praxis." Kossuth Lajos szavait a mai nap eseményére értve, úgy gondoljuk, ,,a praxis”, azaz a gyakorlat igazolni fogja „a teória" épületének, az 1983. évi III. törvénynek a célszerűségét,- hasznosságát, társadalmi alkotóerőket mozgósító jellegét. 'E törvény az, amelynek alapján ma három szavazólapot kap kézbe a választásra jogosult állampolgár a 7 ünnepien feldíszített szavazókörzeti helyiségben. Másfél millió állampolgár vett’ részt a mai napon, a szavazás napját előkészítő jelölőgyűléseken, tíz- és tízezrek voltak ott a politika nagy és kis köreit összekapcsoló választási gyűléseken; az érdeklődés, az aktivitás meghaladta a várakozásokat. Felszabadulásunk napjai óta most tizenegyedszer választ a felnőtt lakosság országgyűlési képviselőket, és kilencedik alkalommal tanácstagokat. Van hagyomány, tapasztalat, ám újdonság is. Ezek az új vonások teszik érdekessé, izgalmassá az 1985. évi választásokat nemcsak friss szemmel nézve, hanem majd később, történelmi távlatból szemlélve is. A közéletiség mindannyiunk által járt iskolájának magasabb osztálya lett ez az időszak, nem csupán azért, mert százötvenezren kértek szót, mondtak véleményt, fogalmaztak meg javaslatokat a jelölő- gyűléseken, nem pusztán annak okán, mert több, mint nyolcvannyolcezer személy kapott bizalmat a jelöltségre, hanem azért is, mert igényességgel ötvözött megfontoltságról tett tanúságot az állampolgárok sok százezres tábora. A realitások tisztelete, a megtehető lépések mérlegelése jellemezte az előkészületeket, a jelöltek kiválasztását, a nagy és a kis, — azaz az országos és a helyi — politika eredményeinek, céljainak összevetését. Mert nemcsak személyekről, jelöltekről, hanem szükséges és lehetséges programjukról ' is folyt az eszmecsere, olykor vita, azaz nem a szocialista társadalomról és gazdaságról általában, hanem ezeket a konkrét tapasztó1 latok királyvizébe merítve ütköztek nézetek, vélemények, javaslatok, elképzelések. Tapasztalatok, várakozások rendkívül gazdag tárházából málhózták fel az országos lista harmincöt, a 352 országgyűlési választó- kerület 766, és a 42 725 tanácstagi választókerület jelöltjeit. Nehéz ez a málha? Igen, az. Mert benne a felelősség súlya, de benne a hasznos cselekvés, a jó szolgálat nemes, a nehezet is szívesen vállalttá tevő örömének lehetősége is! Egy pillanatra se feledjük: jelöltnek lenni sem csekélység, sőt, rang! Mert a megbecsülésnek, a közéleti szerepvitelnek egy formája, a közösségért tenni képes egyénnek olyan elismerése, amit nem adnak könnyen. S valóban nem, hiszen a Hazafias Népfront illetékes testületéi által előterjesztettek mellett négyezer további javaslat hangzott el a jó hangulatú lakossági összejöveteleken, s a négyezer közül több, mint há- romezerhatszázan megkapták a kellő voksokat, jelöltek lettek. Az országgyűlési választókerületekben ötvennégy helyen hármas, négy helyen pedig négyes a jelölés, a tanácstagi választókerületekben 2460 esetben hármas, kilencvennégyben pedig négyes lett a jelölés. Nem alkalmasok és alkalmatlanok szembesítése ez az állampolgár részéről, hanem az alkalmasok közül a leginkább megfélelő keresése. S ez a keresés egyben fényt vet arra is, hogy állampolgárok egyre bűvülő tábora ismeri fel a többre van szükség korparancsát, ért-e többet magára éppúgy, mint képviseletére, a társadalmi-gazdasági fejlődés elemeinek tökéletesítésére. Ezért, hogy a választás napja, a mai nap nem végpontja, sokkal inkább kezdete valaminek. Kezdete kell hogy legyen — hűen az MSZMP XIII. kongresszusán megfogalmazott célokhoz — a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításának, a haladás intenzív jellemzői előtérbe kerülésének, a langyos középszer háttérbe szorulásának. Szó sincsen arról, hogy ma, amikor választ Magyar- ország; bárki is azt gondolná, ellentmondásoktól, feszültségektől mentes valóság közegében fogja kezébe a három szavazólapot az állampolgár. Ennek éppen a fordítottjáról van szó! Arról, hogy a szavazás — a szocialista építőmunka alapvető vívmányainak igenlése mellett —, a maga terepén és a maga eszközeivel, lehetőségeket, módozatokat keres, felelősségüket jól érző testületeket állít össze, hogy enyhülhessenek a feszültségek, könnyebbedhes- senek a gondok a közösség sokféle képességét egyesítve, az akaratokat közös célok elérésére összpontosítva. Arra, hogy szándék és tett egysége mire képes, egyetlen példát: amíg a hetvenes évek második felében az országban az egy laíkosra jutó társadalmi munka értéke négyszáz forintot tett ki, tavaly 1194-et, teljes ösz- szegében 12,7 milliárd forintot! Apró részeleme ez annak, milyen hatalmas erők rejlenek a társadalomban, annak egy-egy helyi sejtjében, s ezeknek az erőknek a kamatoztatása a munka- és lakóhelyeken nem csupán feltételezi, hanem egyenesen megköveteli — amiben meghatározó szerepe lesz a most megválasztandó testületi tagoknak — az érdekek egészséges ütköztetését, a nyílt vitákat, a kényesnek vélt kérdések száműzését, a határozatok végrehajthatóságát és végrehajtását. Mély, máig érvényes igazság rejlik ugyanis Leninnek a munkás- és katonaküldö’ctek szovjetjeinek második össz- oroszországi kongresszusán elhangzott szavaiban: „Az állam akkor erős, hö a tömegek mindent tudnak, mindenről véleményt tudnak alkotni, és mindent tudatosan tesznek." j® nné| tömörebben aligha [ lehetne megfogalmazni azt a várakozást — és azt a követelményt! —, amelyet a választók támasztanak választottjaik tevékenysége, helytállása, parlamenti, tanácsi munkában való alkotó részessége iránt. Igen, alkotó részességet vár, követel, s kér majd számon az állampolgár, hiszen a maga jelenéről és holnapjáról van szó, lesz szó a rövidesen már alakuló ülésre gyülekező testületekben. Ez a közös jelen és jövő az, ami sikerben és gondban, tettben és eredményben társsá teszi a választót és a választottat, ami annak jogos reményét adja, hogy ma választ és holnap már célratörőbben cselekszik, éppen a voksok adta szilárd hitben, megmerítkezve, Magyarország, az először, másodszor, sokadszor szavazó állampolgár. Sikeresen indult a probaeu Nyugatnémet megrendelésre készülnek a női csizmák o siklási gyárban Läufer László felvétele Az NSZK REMONTE cégnek dolgozik a siklósi kesztyűgyár Huszonöt perc egy lábbeli elkészítéséhez szükséges idő. Legalábbis a pécsi HUNOR Kesztyű- és Börruházati Vállalat siklósi gyáregységében ennyi, erre kötöttek szerződést a nyugatnémet REMONTE Minőségi Cipőgyárral. Az idei év a próbáé, o magyar cég a munkaerőt - szabászokat, varrónőket - partnerük az alapanyagot, teljes gépparkot és a betanítási technológiát biztosítja. A szerződés alapja az évi kapacitás: 3 250 000 perc alatt 130 ezer pár cipőt, pontosabban cipő- felsőrészt kell elkészítenie a 65 főt foglalkoztató üzemegységnek. Mindez növeli az igen fontos tőkés bevételt, összesen 455 000 nyugatnémet márkával, amelynek értéke meghaladja a hétmillió forintot. A betanulási időszakban jelentős sikereket könyvelhetnek el, amelyekre kezdetben nem is számítottak Siklóson. A részletekre is kínos pontossággal ügyelő REMONTE szakemberei megelégedéssel fogadták munkájukat, ennek bizonyítékául újabb modellek elkészítésének betanítását kezdték meg. Ma már az egész évi kollekció gyártásához szükséges tudnivalókat elsajátították a volt „kesztyűsök", szabnak és varrnak cipőket — ötfélét -, és hat különböző típusú csizmát is. A vártnál jobban sikerült a beindulás, az egyre feszítettebb munkatempó azonban felhívta a figyelmet a nehézségekre is. Az utolsó három hónapban érkezett újabb hét modell előállításának betanítása fokozott erőfeszítéseket igényelt és igényel ma is mind vezetőktől, mind a dolgozóktól. S az utóbbiak körében bizonytalanság. Nem tudják felmérni valójában mennyit és mennyiért dolgoznak. Kréth Károly, a siklósi kesztyűgyár műszaki vezetője ezt vallja: — Az egyéves betanulási időszakban tavalyi keresetük átlagát kapják a „cipősök”, akik a kesztyűszabászokkal és varrókkal ellentétben nem két, hanem egy műszakban dolgoznak. A többi dolgozónkhoz hasonlóan bérfejlesztési és fizetéskiegészítést is kapnak. Mi mindenképpen azt mondjuk és ehhez tartjuk is magunkat: a keresetnek maradnia kell. Ne legyen hátrány az, ha valaki nem a fő profilunknak megfelelő helyen dolgozik. A nagy figyelmet igénylő munka első részénél tartunk, erőinket, lehetőségeinket most tudjuk és kell is felmérni. S a német cég is szigorú: azt tartja, az elején kell megfogni a munkát. Az új rendszerben a vezetőkre is több felelősség hárul: a munka folyamatosságának biztosításán túl, a feszített normaidőt vállaló dolgozók szorgalmát is meg kell tartaniuk. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, érdemes. Megéri odafigyelni a munkára és egymás gondjaira egyaránt. Máger A. A SZOT Elnökségének ülése A Szakszervezetek Or- ; szágos Tanácsának elnök- ’ sége pénteken ülést tartott, amelyen megvitatta az ,■ árellenőrzések tapasztalatait. Az Országos Anyag- és Árhivatal tájékoztatója szerint a vállalatok és sző- > vetkezetek ármunkája javult ugyan, de így is sok még a szabálytalanság, ■ különösen a kisszerveze- j tekben, például szakcsoportokban, szerződéses üz- i letekben. 1984-ben össze- j sen mintegy 90 ezer eset- j ben vizsgálták a termelői I és fogyasztói árakat, eze- I két az ellenőrzéseket több I mint húszezer esetben kö- j vette felelősségre vonás > vagy figyelmeztetés. Ha- > sonló .tapasztalatokat sze- j rezték a szakszervezeti tár- j sadaími ellenőrök is, akik ' a kereskedelemben, külön- ■ féle termelő- és szolgálta- j tóhelyekén mintegy 40 ezer ’ alkalommal ellenőriztek. Jelzéseik alapján a sza- j -bálytalanságok 6400 fele- , löse ellen folytattak szabálysértési vagy fegyelmi ; eljárást, alkalmaztak pré- ; miummegvonást, róttak ki ! pénzbírságot, számos esetben pedig bűnvádi eljárást l indítottak. Az elnökség a továb- | biakban megvitatta a ' szakszervezeti szervekhez | tett bejelentésekről és pa- j nászokról szóló jelentést, j A jelentés szerint 1984- j ben a szakszérvezetekhez j csaknem 27 ezer bejelen- j tés, panasz vagy kérelem \ érkezett, ezeknek körűibe- j lül 90 százaléka egyéni I problémákat érint. Több- I nyíre a bérezéssel, a mun- i kaidővel, a szabadság- j idővel, a dolgozó anyagi ; felelősségével kapcsolatos j vitákban kérnek a szak- J szervezetektől tájékoztatást vagy segítséget. A közér- j dekű bejelentések nagy I részt a beruházási-pénzügyi fegyelem megsértésére, a társadalmi tulajdon herdálására hívják fel a j figyelmet. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja XLII. évfolyam, 155. szám 1985. június 8., szombat Ara: 2,20 Ft
