Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-01 / 148. szám

Üjból leírtunk egy évtizedes gondot A mi kenyerünk Tizennégy féle kenyeret sütnek Pécsett Konténeres és rekeszes szállítás Kiváló minőségben, pontos időre Sütésié kész a kerek fehérkenyér a kenyérgyárban Gyermekkorom emléke: szü­leim gyakran küldtek a laká­sunkhoz közeli kis boltba ke­nyérért azzal, Hogy szépet hoz­zak. Ez nem volt kis feladat. Az üzletben a boltos néni az egy­másra pakolt kenyerekből a legnagyobb jóindulattal sem tudott olyat kiválasztani, amely megfelelt volna az általunk el­képzelnek. A hónom alatt ha­zacipelt kenyér nem volt szép. Otthon kiderült, hogy sületlfen is és „gyurmázni” lehet a ra­gacsos kenyérbéllel. Ilyenkor édesanyám nem kis nosztalgiá­val emlegette a falusi ottho­nukban sütött kenyeret, a köny- nyűt, az omlósat, a hófehé­ret. . . Manapság ha Pécsett tíz embert megkérdezünk, mi a vé­leménye a kenyerekről, kilenc azt válaszolja, hogy elégedett. Magyarországon a kenyér szinte mindig a fehérkenyérrel volt azonos. Azzal, amelyik szép barnára sülve visszamo­solyog az emberre. A hetvenes évektől jelentek meg azok a fehér kenyerek, amelyek már közelítettek a fogyasztók igé­nyéhez. A nyolcvanas évek ele­jétől pedig olyan kenyereket is gyártanak, melyek vetekszenek a régen otthoni kemencékben sütöttekkel. * A Pécsi Sütőipari Vállalat napi átlagban 32 tonna kenye­ret süt. A választék bőséges, hiszen ha nem is mindenkor, s nem is minden üzletben, de 14- féle kapható. Legnagyobb mennyiségben házi jellegű ke­nyeret sütnek — naponta 11 tonnát —, az alföldi és a sima fehérből 10—10 tonnát — mondja dr. Csaba István, a PSV igazgatója. — A leggazdaságosabb ter­mékünk az alföldi kenyér, amit korszerű technológiával, nagy­üzemi módon állítunk elő. A házi jellegű kenyér készítésénél bizonyos mértékig visszamen­tünk a kis pékségek módszerei­hez, több munkafázist kézzel csinálunk. Folyamatosan növel­tük a napi mennyiséget, mert hallatlanul népszerű lett. Je­lenleg kenyérgyártásunk egy- harmadát a házi jellegű je­lenti. Mondom az igazgatónak: több boltban jártam. Pécskay Imréné, a Baranya Megyei'Élel­miszerkereskedelmi Vállalat 145-ös Vasas ll-i üzletének ve­zetője például dicsérte a ke­nyérszállítás pontosságát, a választékot, a minőséget, kü­lönösen a házi jellegű kenyé­rét, de azt is hozzátette, hogy ebből csak 35 kilogrammot rendelhet naponta. — Valóban nem tudunk annyit gyártani, a házi jellegű kenyérből, mint amennyit igé­nyelnének a boltok, illetve a vásárlók. E kenyér előállitásónál határt szab, hogy kézi munka­erőt igényel. Ennek ellenére minden pécsi családhoz eljut­hat: három szakboltunkban egész nap sorbaállás nélkül hozzá lehet jutni. A gépi dagasztás után kézzel szaggatják ki az előírt súlyú masszát, majd ügyes kezek gömbölyítik, virgolják s teszik fatepsikbe. Némi pihentetés után automata kemence nyeli el a gömbölyded tésztákat, hogy aztán a kemence végén pufók, barnára sült házi jelle­gű kenyerek csússzanak a szál­lítószalagra. A munka neheze o virgolás. ide nehezen kap a vállalat em­bereket, pedig az ott dolgozók havonta 7—8000 forintot visz­nek haza. A délelőtti órákban pihennek a kenyérgyártó sorok. A rak­tárakból a kenyerek egy részét mór kiszállították, a többi kon­téneres rekeszekben, műanyag ládákban gőzölög. A kenyér mi­nőségének egyik meghatáro­zója a szállítás. De sok gond volt ezzel régebben! A PSV ve­zette be az országban elsőként hogy a kenyerek konténerekben és rekeszekben, összenyomódás nélkül jussanak a boltokba. Nem csupán a szállítást ol­dották meg, a választékot is folyamatosan bővítik — nemrég jelentek meg félbarna kenye­rükkel —, valamennyi kenyér minősége is javult. — Olyan szemléletet sikerült kialakítanunk, hogy a hibát be­lülről keressük, s ha akad ilyen, tegyünk ellene — állítja Csaba István igazgató. A másik do­log, hogy nem elég, ha a pék jó, az alapanyagnak is annak kell lennie. Ezért nagy hang­súlyt helyezünk az alapanyagok minőségi átvételére. Mondha­tom: szigorúak vagyunk. De magunkkal szemben is! * Kimegyünk az ÉJelmiszerke- reskedelmi Vállalat 212-es szá­mú — Veress Endre úti — bolt­jába. Itt Bőczy Zoltánná üzlet­vezető-helyettes mondja, hogy általában ötféle kenyeret áru­sítanak. Ő is, a vásárlók is elé­gedettek. A kenyérrekeszek mellett kisdarab papírok szol­gálnának kenyércsomagolásra, de ezekbe a „fecnikbe" egy jól képzett bűvész se tudná a ke­nyeret becsomagolni. —- Kevés a papír, nekünk kell kigazdálkodni — mondja Bő- czyné. Megszólítjuk az egyik vásár­lót: milyen kenyeret szokott venni? — Dr. Bari Zsigmond elsősorban a víkendet, de a házi jellegűt is szereti. Elége­dett a minőséggel. Jilly Csaba, a pécsi Szigeti várni ABC vezetője 35 éve van a szakmában. — Régebben egy-két féle ke­nyér volt, most pedig csak mi tízfélét árusítunk, naponta nyolc mázsát. A minőség kiváló, a szállítás pontos, s hogy konté­nerekben kapjuk a kenyeret, a mi munkánk is könnyebb lett. Nagyon jó partner a PSV, utánrendelést bármikor elfo­gadnak. S ez lényeges, mert kenyérnek mindig lenni kell! Még zárás előtt is. Kint a boltban a kenyerek szépen becsomagolva sorakoz­nak, a rekeszek mellett nagy­méretű, csomagolásra alkalmas papír van. Tizenegy óra, jönnie kell a házi jellegű kenyérnek, néhány asszony türelmesen várja. A házi jellegű sikere el­söprő. A kertvárosi „lila ABC” he­lyettes vezetője mondja, hogy amióta az áruház vásárlókat fogad, a kenyérre nem volt pa­nasz. Körömi Attila szerint is kitűnő a választék és a minő­ség, A PSV-vel jó a kapcsola­tuk, csupán a hétvégeken for­dulnak elő néha kisebb-na- gyobb szállítási gondok. Balaskó Istvánnétól, a Megyei Tanács kereskedelmi osztályá­nak a vezetőjétől tudom, hogy az ünnepi kenyérellátást mindig koordinálják, így felkészülnek a vásárlói rohamra. Húsvét előtt a hétköznapi mennyiség dup­láját, mintegy 70 tonna kenye­ret vettünk meg. S panasz nem érkezett, minden család aszta­lára jutott kenyér. * Pécs kenyérhelyzete kimon­dottan jó. De a PSV vezetői korántsem önelégültek. — Valamennyi kenyerünknél cél, hogy a jó minőséget ál­landósítsuk, az alföldi és a si­ma fehér kenyérnél pedig javít­suk. Ezért új gépeket szerzünk be. A legfőbb törekvésünk a város minél magasabb színvo­nalú kiszolgálása, s ezt vala­mennyi dolgozónk tudja mondja dr. Csaba István. Roszprim Nándor Kenyér-konténerrel szállítják az üzletekbe a frissen kisült kenye­ret Fotó: Cseri László Hőszigetelési munkálatok az új 40-es kazánnál Fotó: Cseri László Télen már gőzt ad az erőmű 10. kazánja Az első ütem értéke 35 millió rubel Csaknem 10 éve foglalkoz­nak a csehszlovákiai Tolmá- csi Kazángyártó Vállalat sze­relői magyar erőművek ka­zánjainak felújításával, illet­ve újak építésével. Két évvel ezelőtt a Pécsi Hőerőmű Vál­lalat tíz kazánja közül a 9-es és a 10-es számú lebontá­sát, helyükbe újak építését, összeszerelését vállalták. Negyvenen kezdték, ma már 210-en vannak az erőműben. A 10-es kazánt már lebon­tották, s egyidejűleg össze is szerelték az újat. A napok­ban az első gőzadáshoz szük­séges előkészületi munkák folynak. A kazánt az idei őszi fűtési szezon megkezdésére kell átadniuk. Az új bérén­dezés korszerűbb, kapacitá­sa 10 százalékkal nagyobb elődjénél, karbantartása is egyszerűbbé válik, irányítása számítógéppel történik. A 9-es kazán bontását is megkezd­ték, az újat 1986-ban, a fű­tési idény kezdetére kell át­adniuk. Az első ütemben folyó re­konstrukció értéke 35 millió rubel. Az új kazánok 220 ton­na vizet alakítanak át 450 fo­kos gőzzé, melyet a turbinák­hoz juttatnak, majd az úgy­nevezett fáradt gőzt a város távfűtési rendszerébe vezetik. A csehszlovák szakemberek 10 napos ciklusban dolgoz­nak napi 12 órát. Právicz L. Borsót csomagolnak a Szigetvári Konzervgyárban Läufer László felvétele Szigetvár leszerződte az árualapját KinzervzöMségkőI kedvezőek az idei kilátások Cukorborsó, zöldbab a nagy­üzemekből, uborka 1400 kistermelőtől Importtal enyhítik az üveghiányt Hatezer tonna a Szigetvári Konzervgyár évi kapacitása. A teljes mennyiségre szerződési­leg biztosították a nyersanya­got. Az árualap nagyobb ré­szét a gyár Baranyában termel­teti meg. Különösen a zöldborsó iránt élénk az érdeklődés. 1983-ban csak 1440 hektáron, tavaly vi­szont már 1780 hektáron ter­meltek zöldborsót, s az idén is kb. ekkora területről számít­hat árualapra a gyár. Az is ideális, hogy a zöldborsóterme­lő gazdaságok a gyár közelé­ben helyezkednek el. Ez jelen­tősen csökkenti a szállítási tá­volságot, s ily módon a fuvar- költségeket is. Nagy zöldbor­sótermelők a Szigetvári Állami Gazdaság, a Szigetvári Zrínyi Tsz, a kétújfalui, a mozsgói, a rózsafai, a drávasztárai, a drá- vafoki, a felsőszentmártoni, a dobszai és a legtávolabbi part­ner a belvárdgyulai tsz. Ez utóbbi egyébként nemcsak zöldborsót, de nagy területen zöldbabot is termel. A gyártási szezon ezúttal is a zöldborsóval kezdődik. A nö­vény a sok esőnek köszönhe­tően igen szépen fejlődik, s ha az érési időszakban is kedvező marad az időjárás, a tavalyinál is nagyobb termés várható. A gyárban mindenesetre erős zöldborsó-szezonra készülnek. Fő gondjuk most az üveg, mi­vel az idén áttérnek a korszerű csavaros zárású megoldásra. Már bejelentették, hogy emiatt leállítják a kétújfalui tsz-ben működő úgynevezett lapkagyár­tó üzemüket is, ahol évi 22 mil­lió lapkát gyártottak. Pillanat­nyilag 13 millió befőttes üveg hiányzik még az induláshoz. A hazai gyárak nem tudják a szi­getváriak igényét kielégíteni, ezért a hiányzó mennyiséget importálják. A gyári termelés egyharma- dát kitevő csemeguborka ter­meltetése is realizálódott. Ezt a kézimunkaigényes cikket a háztáji és kisegítő gazdaságok termelik meg. A gyár az év ele­jén 1000 tonna csemegeuborka átvételére kötött szerződést a Szigetvár és környéke Áfésszel, de egészen a május közepéig nem voltak biztosak abban, hogy a kistermelők vállalkoz­nak-e a kiültetésre. A kérdésre az áfész vezetőitől kértünk vá­laszt, akik elmondták, hogy lesz uborka. Az idén 1400 szi­getvári, mozsgói, hoboli, dob­szai, somogyapáti, somogyhár- ságyi kistermelővel kötöttek szerződést 1000 tonna árura. A kiültetés megtörtént, és a sok májusi eső következtében az uborka szépen fejlődik. Ha to­vábbra is kedvező az időjárás, akkor a mostani kilátások alap­ján 1500 tonna export minősé­gű csemegeuborkát biztosíta­nak a konzervgyárnak. Ezen kí­vül 400 tonna paradicsom és 300 tonna meggy felvásárlásá­val járulnak hozzá a konzerv­gyár árualapjához. Nem ilyen kedvezőek a zöld­paprika-kilátások. A legna­gyobb termelő, a felsőszent­mártoni tsz 100 tonna papriká­ra kötött szerződést a gyárral, ám a palánta nevelése az idén nem sikerült. így helyben vetet­ték el végül a paprikamagot, ami ugyan szépen kikelt, de már eleve eggyel kevesebb szedésre számítanak belőle. A zakuszkához szükséges zöld­paprika, a gyár igénye 1000 tonna. Jelentősebb mennyiség­re a drávasztárai tsz-ből, a sellyei Áfész körzetében a kis­termelőktől számíthatnak még. Szükség esetén az Alföldről szerzik be a hiányzó mennyisé­get. Gyümölcsfélékből sincs be­szerzési gondja a gyárnak. Pór éve kezdeményezett meggyfa­akciójuk, amely során 15 000 fát ültettek el a kisüzemekben, bejött és most ontja a termést. Az időjárás kedvezett a meqgy kötésének: ha nem lesz úgyne­vezett zöldhullás, akkor nagy meggytermésre van az idén kilátás. Az őszibarackot Pécs és Pécsvárad körzetében termelte­ti meg a konzervgyár. Az ak­ciós telepítések itt is termőre fordultak, és a terméskilátások is jók. A konzervgyár végered­ményben nyugodtan nézhet az idei feldolgozási szezon elé. — Rné — HÉTVÉGE 5.

Next

/
Thumbnails
Contents