Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-04 / 151. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli namo XLII. évfolyam, 151. szám 1985. június 4., kedd Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Kitüntetett brigádok (3. oldal) , * Uj termékek a Tenkes Bútorgyárból (5. oldal) Hét végén is dolgoznak a pellérdi öntödében (5. oldal) Győri tanulságok R ába Vagon- és Gép­gyár ... Taurus ... Me­dicor ... BHG ... Bu- daflax ... Hurgarocamion ... Bábolnai Mezőgazdasági Kom­binát ... íme, néhány cég neve, an­nak érzékeltetésére, hogy —a párt- és szakszervezeti vezetők aktív részvételével — milyen vállalatok igazgatói tanács­koztak május 27—29. között, Győrben. Valószínű sokat hivatkoz­nak még erre a tanácskozás­ra, annak tanulságaira. Bár a konferencia mind a 350 résztvevője tudta, hogy az át­lagos magyar vállalat még nem tart ott, mint az a 21, amelynek vezetői a Rába-par- ti városban kifejtették a véle­ményüket, a rendezvény, a vita mégis meggyőzően illusztrál­ta, merre halad a magyar gazdaság, mik a távlatok, ho­vá juthatunk, ha eltökélten megyünk tovább a gazdaság- irányítási reform kibontakozá­sának útján, azon az úton, amit a XIII. pártkongresszus is megerősített. Az esemény, a sok sikervál­lalat vezetőinek jelenléte — régen láttunk együtt ennyi je­les gazdasági vezetőt —, ön­magában is azt dokumentálta, hogy van kibontakozás. Nem­csak reális esély, hanem reá­lis lehetőség is nyílott arra, hogy fokozatosan új és dina­mikusabb növekedési pályára térjen rá gazdaságunk. Már azért is, mert - a felszólalók ezt is elmondották — a siker- vállalatok sem kapnak több pénzt az államtól, mint má­sok (ellenkezőleg: többet vontak el tőlük, mert ott volt miből elvonni); őket is érték menet közben kisebb-nagyobb kudarcok, vagyis nekik is vol­tak kevés sikerrel járó vállal­kozásaik: de mindig talpon maradtak, sőt arra is képesek voltak, hogy előre haladja­nak. Hogy miért, az már a ta­nácskozás egy másik tanul­ságára hívia fel a figyelmet. Aki az előadásokat hallgatta, az megbizonyosodhatott arról, hogy ezek az országosan is­mert és elismert gazdasági vezetők nem szűkölködnek vál­lalkozó szellemben. Ahány vállalat, vagy szövetkezet, szinte annyi formája, útja- módja volt a vállalkozásoknak, de valamennyinek a gyors helyzetfelismerés, alapos hely­zetelemzés, vagyis a piaci ori­entáltság, a kalandorságtól mentes bátorság, a gyökeres változásoktól sem visszariadó, szüntelen megújulási készség, volt a közös vezetője. Egy újabb tanulság: a Győr­ben jelenlévő, felszólaló igaz­gatók, szövetkezeti elnökök tudták, mit akarnak. öt—tíz évre. esetleg hosszabb távra szóló stratégiái tervet készí­tettek, amit — ha szükséges — évről évre hozzáigazítanak a változó valósághoz, azt vall­va. hogyha ma nincs is pénzük milliárdos beruházásokra, ak­kor is látniuk kell a célt, a távlatokat. Olyan a vállalat stratégiai terv nélkül — húzták alá —, mint az a hajós, aki iránvtű nélkül vág neki a ten­gereknek. További intő példa: már nemcsak a nálunk fejlettebb országokban, hanem a leg­jobb magyar vállalatoknál is felértékelődött az alkotó szel­lemi munka. Vagy inkább fo­kozatosan kivívja az őt meg­illető rangját, hiszen akik csak szóba hozták ezt a témát, mind arról beszéltek, hogy 10 —20 százalékkal, esetleg még többel emelték a legjobb mű­szakiak fizetését. Tudatosan vállalták az ezzel járó bér- és egyéb feszültségeket, mert fel­ismerték, hogy nem gyorsul­hat fel a műszaki fejlődés, ha nem változtatnak az 50-es évektől örökölt bérarányokon, ha a valóban kreatív szelle­mű, tehetséges mérnökök, munkások elé nem tűznek ki ténylegesen mozgósító erejű, ha kell, sok tízezer forintos összegű céljutalmakai. Szá­mokkal igazolták, hogy meg­éri, mert a piac többet fize­tett az ötletes új termékért, így több pénze maradt a vál­lalatnak is. Az előbbivel rokon téma az emberi tényezők növekvő sze­repe. A Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinát vezérigazgató­helyettese elgondolkodtató adatokat sorolt fel annak iga­zolására, mivel járhat, ha pél­dául egy kellően fel nem készí­tett fogatost osztanak be dol­gozni, egyik napról a másik­ra, a legközelebbi csirke-, vagy tojásgyárba. Mennyit, hányszor tízezer forintot veszthet a gaz­daság, pusztán azért, mert a különben szorgalmas, megbíz­ható fogatos még nem érzé­keli, hogy merőben új viszo­nyok közé került, ahol a technológiai fegyelem betar­tásának, az időtényezőnek hallatlanul nagy súlya van. Csak egy kis lezserség, figyel­metlenség, s máris nagyobb lehet az okozott kárösszeg, mint a fogatos egész múlt évi fizetése. A sok tanulság közül hadd emeljünk ki még egyet: a nagyvállalatok szerepét. Isme­retes, hogy Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára még az új reformszakasz előtt alá­húzta: ipar- és nagyvállalat­centrikus lesz a gazdaság- irányítás korszerűsítése. Nem azért, mert bárki is privilé­giumokat akar adni a nagy- vállalatoknak (aki ilyet állít, az önkéntelenül is félrema­gyarázza a mai gyakorlatot), hanem azért, mert az iparnak, s azon belül is a nagyválla­latoknak meghatározó szere­pük van a gazdaságban. Ezért az új reformszakasz sikere múlik azon, vissza tudják-e nyerni régi vonzerejüket a nagyvállalatok. Azon, hogy ha azt halljuk, hogy nagyválla­lat, önkéntelenül is arra gon­doljunk, hogy ott sok az új gép, ott képzettebbek a mű­szakiak és munkások, ott ma­gasabbak a bérek, fejletteb­bek a szociális juttatások, mint másutt. Ha elérünk ide, akkor elmondhatjuk, hogy egyenesben vagyunk. N os, aki végigjárta a Rába-gyár korszerű üzemcsarnokait; aki látta az egyenként 15—20 milliót, vagy még többet érő korszerű gépek sokaságát; aki meghallotta, hogy itt már 84 ezer forintot tesz ki az idei bérszínvonal, vagyis hétezer forintot keres havonta az át­lagdolgozó (ez a helyzet egyébként a Taurusban is); aki megfigyelte, hogy milyen példás rend és tisztaság ural­kodik ott, az megsejtett vala­mit abból, mit jelent a ma­gasabb fokú szervezettség és fegyelem. Aki ezt végignézte, az mintát kapott, s úgy érez­te, a magyar ipar jövőjébe pillantott kicsit. Magyar László Nemzetközi szeminárium Pécsett A könyvhét ünnepi rendezvénye Központi író­olvasó találkozó Pécsett Az est vendégei: Csorba Győző, László Lajos, Rab Zsuzsa és Vészi Endre Csorba Győző saját versét mondja a központi iró-olvasó találkozón Läufer László felvétele nak változásairól faggatta a ta­lálkozó vezetője. Csorba Győző azt fejtegette, hogy a „furfan­gos költő” ilyenkor azzal vá­laszol; hogy költői hitvallása benne van a verseiben, azok­ban a kötetekben, amelyeket bárki elolvashat. Majd megje­gyezte: mindig arra törekedett, hogy kevés szóval az általa leg­lényegesebbnek gondolt dol­gokra térjen ki. Elmondta, je­lenleg Janus Pannonius paj­zán verseinek fordításán is dol­gozik. A gyűjtemény önálló kö­tetben jelenik meg. Vészi Endre mindhárom mű­nemben (műfajban) elismert. Ezek kapcsolatáról, a költészet, a próza és a drámaírás össze­függéseiről és különbségeiről, a prózai főhős és kitalálója közöt­ti lehetséges összefüggésekről szólt. Vészi Endre életműsoro­zatából, amelynek nemrégiben jelent meg a hetedik kötete, az olvasó is megismerkedhet ezzel a világgal. Rab Zsuzsa elmondta, a leg­utóbbi időben rendkívül inten­zíven dolgozott. Nyersfordítás alapján az észtek nemzeti epo­szát ültette át magyarra. A húsz­ezer soros mű az eposz első teljes magyar fordítása. A je­lenlevő 2—300 fős hallgatóság rövid részletet is meghallgatha­tott belőle. Végül Rab Zsuzsa egyik saját versét is felolvasta. A központi író-olvasó talál­kozó előtt Moldvay József fotó­művész művészportréiból nyílt kiállítás a HEMO klubtermé­ben. Tüskés Tibor József Attila - díjas író megnyitó beszédében a fotótörténet számos jellemző epizódját felvillantva mutatott rá a nagy magyar és külföldi írókat, költőket, szobrászokat és muzsikusokat ábrázoló fényké­pek alaposságára, legjellem­zőbb motívumaikra. A tárlatot az érdeklődők megtekinthetik. Bozsik L. Komló, Zobák-aknán bemutatják a konferencia résztvevőinek a zajcsökkentő berendezéseket. Képünkön: a pneumatikus rakodó­gép baloldali részén látható a hangtompító dob. Fotó: Erb János A zajártalmak csökkentése a munkahelyeken Több mint 200 résztvevő érkezett tegnap Pécsre, a Pollack Mi­hály Műszaki Főiskolán megrendezendő háromnapos Rezgéscsök­kentés 85. című nemzetközi szemináriumra. A háromnapos ese­ményre a magyar szakembereken kívül az NDK-ból, Angliából, az NSZK-ból és Lengyelországból is érkeztek előadók. A több­napos rendezvény kiemelt témája a munkahelyi zajártalmak mér­séklése, illetve az elért eredmények bemutatása, ismertetése. A június 3—5. között megren­dezendő nemzetközi szeminá­rium tegnapi, nyitó programja­ként a résztvevők a Mecseki Szénbányák Kutatási Központja valamint a Zobáki rehabilitá­ciós központ mutatkozott be. A rendezvényre seregtett szakem­bereket Gá/fí István, a Mecse­ki Szénbányák igazgatóhelyet­tese köszöntötte, majd dr. Gyurkó István, a Kutatási Köz­pont szakosztályának vezető fő­mérnöke tartott nyitó előadást az új hangelnyelő és hanggát­ló anyagokról és azok gyakor­lati alkalmazásáról. A többi kö­zött elmondta, hogy náluk már 1982 óta beindították a kísér­leteket. Ennek eredményeként született meg az a bőrgyártósi hulladékból készített kompozí­ció és a többrétegű hangszi­getelő lemez, mely alapjául szolgál a pneumatikus kézi- szerszámok és gépek zajkibo­csátásának csökkentésére. Olyan zajcsökkentő szerkezeteket állí­tottak elő, melyek megoldják a fejtőkalapács, a fúrógép, a ra­kodógép és a tehergépkocsik zajcsillapítását is. Ezek gyakor­lati bemutatójára került sor az előadást követően a zobáki re­habilitációs központban. A nemzetközi szeminárium ma és holnap tovább folytatja mun­káját, ahol a többi között élő­adások hangzanak majd el a környezet zajártalmairól csak­úgy, mint a szerkezettervezés rezgéskorlátozásairól, valamint a sugárhajtóművek zajártalmai­nak ellenőrzéséről is. Právicz L. Az ünnepi könyvhét megyei és Pécs városi megnyitóját teg­nap tartották a Helyőrségi Mű­velődési Otthonban. Helyesebb­nek látszik központi író-olvasó találkozónak nevezni a rendez­vényt, hiszen a pénteken kez­dődött könyvhét kiadványai kö­zül a legkeresettebbek már a könyvhét első óráiban elfogy­tak. A központi író-olvasó találko­zón először a Mecsek-kórus énekelt, majd Csorba Győző mondta el Ars poeticák a XX. században című versét, amely a könyvhétre megjelent Görbül az idő című kötetéből való. Majd Szederkényi Ervin, a Je­lenkor főszerkesztője, a talál­kozó vezetője köszöntötte a ven­dégeket: Csorba Győző Kos­suth, József Attila- és Baum- garten-díjas költőt, László La­jos SZOT-díjas írót, Rab Zsuzsa József Attila-díjas költőt, mű­fordítót és Vészi Endre Kossuth-, József Attila- és SZOT-díjas írót. A megjelent szerzők mű­veit Sólyom Katalin, a Pé­csi Nemzeti Színház Jászai- díjas művésznője tolmácsolta. Először László Lajos beszélt húszéves írói és szociográfusi pályafutásáról. Elmondta, hogy a rádióban, „elektronikus új­ságíróként" dolgozva, naponta szembesült a valósággal, mely­nek bizonyos részterületei oly­annyira érdekelni kezdték, hogy kevésnek érezte a két-három- perces műsoridőt, alaposabb „ismerkedésre" vágyott. Ennek eredménye legutóbbi Jégszikrák című kötete is. Ebben nemzeti­ségeink életéről írt, riportszerű- en. Csorba Győző bevezetőjében a negyvenes évek elejére em­lékezett, ekkor Weörös Sándor­ral társszerkesztője volt a Sor­sunk című folyóiratnak. Vissza­utalva a találkozó elején el­mondott versére, ars poeticájá-

Next

/
Thumbnails
Contents