Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-03 / 150. szám
1985. június 3., hétfő Dunántúli napló 3 A mozgáskorlátozott embernek alapvető kérdés: hogyan közlekedhet? Nemcsak betegségéből, állapotából adódóan, hanem önálló életvitelének, egyáltalán a munkavállalás lehetőségének, a kapcsolatteremtésnek az érdekében kérdés ez. Nem kétséges, jóval több segítségre van szüksége. 1981, a rokkantak nemzetközi éve óta több rendelkezés lépett életbe, amely a mozgás- korlátozott embereknek nyújt jelentős kedvezményeket a közlekedésben. A KRESZ új szabályai egyértelműen azt bizonyítják, hogy nagyot léptünk, és közeledünk a nemzetközi közlekedési kultúrához, hiszen ha csak szomszédainknál nézünk szét, számos feladat már nem kérdés, ami hazánkban egyelőre megoldhatatlan nehézségnek tűnik. Ezért is jelentős az a rendelet, amely május 11 -én jelent meg a Magyar Közlöny 21-es számában: a mozgáskorlátozott emberek üzemanyag-utalványának kiadását szabályozza. A rendelkezés — az 1980-as rendelet módosítása — lényege a következő: az 1500 köbcentiméternél nem nagyobb gépkocsihoz, ha a jármű tulajdonosa Benzinjegy a mozgáskorlátozottaknak A közlekedésben jóval több segítségre van szükség nem a mozgáskorlátozott, hanem annak családtagja — szülő, házastárs, gyermek — egy évre száz-háromszáz liter benzinutalványban részesülhet a mozgáskorlátozott ember rendszeres szállítására. Az utalványokat az érdekeltek a helyi tanácsok egészségügyi osztályainál vehetik fel. Az új szabályozás azért jelentős, mert sok olyan embernek nyújt segítséget, aki egészségi állapota miatt nem juthatott gépkocsihoz, így természetesen o kedvezményes benzinjegyhez sem. Családja, amelynek egyébként is nem kevés anyagi megterhelést jelentette gondozása, jóval kevesebbet vállalt a beteg családtag érdekében. S nem kevés segítség ez azoknak a szülőknek sem, akik rendszeresen szállítják gyermeküket iskolába, orvoshoz. (Ez idáig az volt a gyakorlat, hogy igyekeztek a gyermek nevére Íratni az autót.) A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a MEOSZ támogatja a rendelkezést, ám annak ismeretében, hogy az állam eddig is évente száznegyvenmillió forintot költött a rokkantak benzinjegyére, szeretné elérni, hogy a kedvezményben valóban azok részesüljenek, akik érdekében a jogalkotók meghozták. Természetesen nem a visszaélés lehetősége az elsődleges szempont, de érdemes lenne arra is gondolni, hogy az esetleg fel nem használt jegyek ne a feketepiacon cseréljenek gazdát, hanem lehetőség legyen visszajuttatni, és szétosztani azoknak, akiknek a munkavállalásához nélkülözhetetlen a gépkocsi. A havonta harmincöt liternyit engedélyező benzinjegy számukra rendkívül kevés. A MEOSZ négytagú bizottságot hozott létre, amely az új kedvezmények, szabályok tapasztalatait hivatott összegezni, és eljuttatni a főhatóságoknak. Amit már most érdemes felvetni: éppen a súlyosan fogyatékos embereknek tud a legkevesebbet nyújtani a szövetség. A taxiutalvány például megoldás lehetne számukra, egyáltalán kijutni az otthonukból, orvoshoz, bárhova. . . Gáldonyi M. Magyaros tölgyfabútörok és évszázados törvénytör- Hogy érzi magát e bútorzat között?- Nagyon jól! Sok ügyfél meg is kérdezi: honnan van ez a szép bútor? Mert nem olyan, mint a ma divatos irodabútorok . . .- És honnan van?- Ez még örökség - úgy tudom az egyetlen - a felszabadulás előtti városházáról.- Meddig marad meg?- Ó, nagyon sokáig! Szépen karban tartják és meg kell nézni, nincs rajta egyetlen szúrágta lyuk .. . Dr. Ásvány Lajossal, a Pécsi Városi Tanács igazgatási osztályvezetőjével beszélgettünk hivatali szobájának a meglehetősen egyedi bútorzatáról. A városháza első emeletén van, s akinek lakás-, vagy már igazgatási üqye volt, láthatta ezt a berendezést. Nemcsak a könyveknek, a bútoroknak is megvan a sorsuk. Ennek az, hogy — ezt is Ásvány Lajostól tudom —, az első tanácsválasztást még megérte itt, aztán „szétcincálták”, majd évek múltán ismét egybe- gyűjtötték, s azóta is így van itt. Faragott tölgyfából készült, magyaros díszítésű fotelok, kanapé, dohányzóasztal, íróasztal, s egy hosszú, alacsony, ötajtós szekrény, melynek a középső ajtaján a régi pécsi címer - díszítőmotívumokkal öve- zetten - szintén tölgyfából faragva. No és még két könyvesszekrény, ami főleg a tartalma miatt érdemel majd szót. Való igaz, hogy ez az egyetlen a régi városházi bútorzatból, ami átvészelte az évtizedeket, s ma ez a szoba olyan, mint közel ötven éve lehetett. Amikor a korát próbáltam megtudni, Pallói Lászlónétól, aki a hajdani városi közigazgatásban kezdett dolgozni (ma már nyugdíjas), hallottam, hogy amikor 1939-ben Nikolits István városi főispán (e tisztséget egy-két évvel korábban kreálták) titkárnője lett, ez a berendezés már megvolt. Ám a levéltárban egy poros dossziéból, amelyben a városházi bútorok, berendezések tervei, árajánlatai vannak, ugyanilyen bútorok tervrajzai 1941-es évszámot viselnek, tervezőjük pedig Máté Béla iparművész. „Magyaros garnitúra" — ez a megnevezés, s a masszív tölgyfabútorok a díszítéseik révén valóban a népi bútorokra próbálnak emlékeztetni. Hogy mennyire egységes ez a szoba, még annyit, hogy a falakon levő festmények is „korabeliek": Pécsi Pilch Dezső munkái. A könyvszekrényekről pedig annyit, hogy muzeális értékű törvénygyűjteményt tartalmaz: az elmúlt több mint száz év magyar törvényeit, rendeletéit. Szokatlan dolog, hogy hivatali berendezés ilyen egységesen és ilyen sokáig fennmaradjon. Vajon nem lehetne-e valami módon biztosítani a további fennmaradást is? H. I. Sorsuk: a fennmaradás Egy iroda a harmincas évekből Levesek, húsok, mártások Tizenötféle rétes Milyen anyagokat használtak az ételek készítéséhez régen? Több mint félszáz recept érkezett a Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat, valamint -a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége Baranya megyei szervezetének pályázatára. A levesek, húsok, mártások mellett igen szép számmal vannak különféle tészták, sütemények és csaknem elfelejtett finomságok. Sőt a különleges ízek kedvelői sem panaszkodhatnak, hiszen a gyűjteményben számukra is akad egy-két meglepetés. — Rétesből legalább tizenötfélét ismerünk - sorolja Ma- tarics Ferenc, a Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat áruforgalmi csoportvezetője. - A régi baranyai főzőasszonyok igazán értették a módját, valóságos művészei voltak a réteskészítésnek. Ismert volt o mákos, a túrós, a diós, de a gesztenyés és rizses rétes is.- Milyen anyagokat használtak az ételek készítéséhez régen?- A beküldött receptek zöme olyan ételek leírása, amely könnyen, gyorsan és viszonylag olcsón elkészíthetők - veszi át a szót Berényi István mesterszakócs. - Az alapanyagok között megtalálható a savanyú káposzta, a burgonya, a kukoricaliszt, a kerti zöldségfélék, gyümölcsök, de például olyan kevéssé ismert növények és fűszerek is, mint a hajdina, a köles, vagya hurkafű.- Mit tart a szakember ma is könnyen alkalmazhatónak?- Jellegzetes régi étel például az ormánsági káposztás kacsa. A töltelék savanyú káposzta és kolbász felhasználásával készül, a sültet alma- és burgonyakörettel tálaljuk. Nagyon finom a gőzgombóc füstölt hússal, párolt káposztával. De küldtek olyan recepteket is, amely a prósza, a máié, a gánica, vagy a nunu leírását tartalmazza.- Az utóbbiról még sohasem hallottam I — Pedig ez egy nagyon egyszerű sütemény. Tojás, liszt, cukor, dióbél, egy evőkanál víz és egy fél sütőpor kell hozzá. A töltelékhez pedig tej, vaj, porcukor, búzadara és vaníliáscukor. Valószínűleg még ennél is régebbi lehet és talán a török időkből maradt ránk annak az ételnek a leírása, amely vaj, só, cukor, füge és főtt aszaltszilva fel- használásával készíthető el. Ferenci Demeter Június 1-tal Új ügyfélfogadási rend a hivatalban Június 1-től új ügyfélfogadási rendben dolgozik a pécsi városi tanács. A változás oka elsősorban az ügyfelek érdeke, vagyis az, hogy a munkaidőn túl is kaphassanak segítséget a tanács, illetve a vb-hivatal munkatársaitól. Főként a városi tanács vb. hivatalában jelentős a változás, ahol a legtöbb ügyfél fordul meg naponta. Nézzük hogyan változik, illetve bővül a pécsi városi tanács ügyfélfogadási rendje: A tanácsi tisztségviselők minden szerdán 8—12 óra között tartják fogadónapjukat a következők szerint: Tanácselnök minden hónap első szerdája, tanácselnök-helyettesek minden hónap második és harmadik szerdája, vb-titkár minden hónap negyedik szerdája. A vb-hivatal elnöke minden hónap első és harmadik szerdáján fogad 8—16 óráig. A városi szakigazgatási szervek vezetőinek, a vb- hivatal belső szakigazgatási szervek vezetőinek, az adóés illetékhivatal vezetőjének, valamint a tanácsi költségvetési és elszámoló hivatal vezetőjének minden szerdán 7.30— 15.30 óráig van ügyfél- fogadás. A városi szakigazgatási szervek, valamint a tanácsi költségvetési elszámoló hivatal hétfőn és szerdán 7.30— 15.30 óráig fogadja az ügyfeleket. A vb-hivatal apparátusánál, valamint az adó- és illetékhivatalnál az ügyfél- fogadási idő kibővül hétfőn és szerdán 7.30—16.30 óráig. A Munkaügyi Szolgáltató Iroda hétfőn és szerdán 7.30 —15.30 óráig, és pénteken 7.30— 12.00 óráig tartja ügy- félfogadását. A vb-hivatal ügyfélszolgálati irodái, valamint az adó- és illetékhivatal ügyfél- szolgálata hétfőn és szerdán 7.30— 17.00 óráig, kedden és csütörtökön 7.30—16.00, pénteken 7.30—13.30 óráig ügy- félfogadást, míg a Hivatal Kossuth téri ügyfélszolgálatánál minden szombaton 8.00—13.00 óráig ügyeletet tartanak. Ez már valami!... No nem az, ami a képen látható, hanem az, hogy valaminek végre ellentmondtak „illetékes helyen". A „cifra palota” után azt hihettük, hogy Pécsett „szabad a gazda”. De úgy látszik, mégsem. A minap — amikor már ismertem a fejleményeket — Fetter Antal Pro űrbe díjas építészt bekísértem a városháza „Centrum-udvarába" és mutattam neki a képen is látható dolgot. — Mi ez a szörnyűség? hördült fel, s amikor elmondtam, hogy mi, így reagált: — De nehogy felrakják ezt valahová I Amit a kép ábrázol, az mintapéldánya annak a napernyőrendszernek, amiről a Dél-dunántúli Tervező Vállalatnál lezajlott házi zsűrizés után úgy vélték, hogy ezzel fogják kidekorálni a városházát körben a Centrum kirakatai fölött. Or- mó,tlan, hatalmas szerkezet, ami talán jobban elcsúfítaná a megszépült házat, mint az áruház jelenlegi portálrendszere. Amit — mint tudjuk — el fognak a közeljövőben bontani, hogy az épület földszinti homlokzatát is az eredeti állapotának megfelelően újítsák fel, azaz olyannak, mint a Széchenyi téri főbejárattól délre levő szakaszon. (Ez azért késett —annakidején megírtuk—, mert a réginek megfelelő új portálokra akkor nem találtak gyártót, de most már készülnek a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál.) Ehhez a régi-újhoz találták ki a napvédő-ernyőket. De minek? Ez ugyanis nem nyerte meg a városi vezetők tetszését, a Centrum Áruházét sem, és legutóbb a Pécsi Vórosszépítő és Városvédő Egyesület vezetősége is a nemtetszését nyilvánította ki. A döntés megszületett: napernyő pedig nem lesz. Legalábbis ilyen nem! És ez is valami! H. I.
