Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-25 / 172. szám

6 Dunántúlt napló 1985. június 25., kedd Á Mohácsi Farostlemezgyár pályázatot hirdet bár- és munkaügyi osztályvezető állás betöltésére. A MUNKAKOR BETÖLTÉSÉNEK FELTÉTELEI: 9 felsőfokú iskolai és szakmai végzettség, 9 ötéves szakmai és vezetői gyakorlat, 9 erkölcsi és politikai feddhetetlenség. A PÁLYÁZAT TARTALMAZZA: 9 a pályázó részletes önéletrajzát, 9 jelenlegi munkahelyét, beosztását, jövedelmét. A PÁLYÁZATOT 1985. JÚLIUS 1-IG A MOHÁCSI FAROSTLEMEZGYÁR SZEMÉLYZETI OSZTÁLYÁRA KELL BENYÚJTANI. MOHÁCS, PF.: 29. 7701 A TOLNA MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT felvételre íreres Dombóvár •— Komló — Pécs térségébe O festőket, O víz-, fűtésszerelőket, 0 villanyszerelőket, 0 minősített hegesztőket, \ 0 burkolókőt. JELENTKEZÉS: FENTI CÍMEN, A SZAK-SZERELŐIPARI FÖÜZEM-VEZETÖSÉGEN, Szekszárd, Tartsay Vilmos u. 10. Balaton-FÜSZÉRT tisztelettel értesíti vásárlóit, hogy 9 NAGYKANIZSÁN, Béke u. 90. sz. alatt, 9 SIÚFOKON, Balatonszabadi úton, 9 KESZTHELYEN, Bástya u. 4. sz. alatt, 9 TABON, Kossuth L. u. 13. sz. alatt önkiszolgáló nagykereskedelmi raktárakat üzemeltet Szívesen várjuk élelmiszer-, vegyi, háztartási, kozmetikai és ajándéktárgyáruk kínálatával. Csak viszonteladókat, közületeket szolgálunk ki. Választékos árukínálat, gyors kiszolgálás. BALATON-FÜSZÉRT SOMOGY ÉS ZALA MEGYEI ÉLÉSKAMRÁJA ALAPÍTVA: 1949. avmv*ytv»Vi\vty»Y*v»v»v»Y»v*v»VkVi\YtY*\Y*%\\\\ VÍWlvXY.Y/>AVAY>.Y.YAY>;Y>y.Y>.Y.Y.Y>>y.lV.»AV 'VW* 'VWV/vWWWWWvvwV DÉL-DUNANTÚLI VlZGAZDALKODASI TÁRSULATOK EGYESÜLÉSE pá ly ázatot h i rd et FŐKÖNYVELŐI munkakör betöltésére. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: 9 főiskolai végzettség 9 legalább 5 éves szakmai gyakorlat. Fizetés megegyezés szerint. PALYAZATOKAT (ÖNÉLETRAJZZAL) PÉCS, ZÓJA U. 3. SZ. ALATT, AZ IGAZGATÓHOZ KÉRJÜK BEADNI. MQMQQQQQQQQO0Q00QQQ000Q0QQQ000Q0Q Nemzetközi magazin Tábornokper Argentínában „Napokon keresztül kí­noztak, elektromos áramot vezettek az Ínyembe, a fü­lembe, a nemi szervembe. Közben bottal verték a lá­baimat. Ez a kombináció halálos is lehet, mivel az áram összehúzódásra, a bo­tozás elernyedésre kénysze­ríti az izmokat. És a szív nem mindig állja ki a meg - próbáltatást..." A kegyetlenül szakszerű le­írást Norberto Liwsky orvos adta a Buenos Aires-i tör­vényszék épületében, ahol im­már két hónapja folyik a per, Argentína „nürnbergi pere". A katonai hatalomátvételek­től oly gyakran szenvedő La- tin-Amerikában nem fordult még elő, hogy valahol felelős­ségre vonták volna a pucs- csista katonákat. Az argentin polgári elnök, Raul Alfonsin viszont — választási ígéreté­hez híven — belenyúlt a da­rázsfészekbe. Harmincezer eltűnt Kilenc tábornokot — közöt­tük három volt elnököt, Vide- lát, Violát és Galterit — ül­tettek a vádlottak padjára, igaz, csak képletesen, mivel a generálisok nem hajlandók megjelenni a polgári bíróság előtt. Harmincezer ember sor­sát kérik számon az 1976-tól 1983-ig hatalmon volt kato­náktól, a piszkos háború le­tartóztatott, megkínzott, meg­gyilkolt, „eltűnt” áldozatainak sorsát. Az alacsonyabb rangú tisztek, ahogyan az már lenni szokott, azzal védekeznek, hogy parancsra cselekedtek. A három, egymást követő katonai junta tagjai, védőügy­védjeik segítségével most azt igyekeznek bebizonyítani, hogy ők is parancsot kaptak a „rendcsinálásra”, méghoz­zá Isabel Perón asszonytól, a hadsereg által megbuktatott államfőtől. A parancsot pedig tágan értelmezték: a szélső­balos gerillacsoportok felszá­molása ürügyén lecsaptak mindenkire, akit haladó ér­zelműnek véltek, baloldaliak­ra, szakszervezeti aktivistákra, összesen 340 titkos központ­ban folyt a kínvallatás. Ugrásra készen... „1976 áprilisában tartóz­tattak le, nyolchónapos kis­lányommal együtt. Mezíte­lenre vetköztettek, kínoztak, megerőszakoltak, a gyer­mek jelenlétében. Őt ké­sőbb a betegszobába vit­ték, ahol altatóinjekciót ka­pott. Más gyermekekkel együtt repülőgépre tették, élve dobták őket a tenger­be." A tanúskodó Norma Susana Burgos így veszítette el gyer­mekét. A piszkos háború ál­dozatai között 400 gyermeket sorolnak fel. Sok halottnak hitt kisdedről később bebizo­nyosodott, hogy árvaházakba kerültek, majd gyermektelen katona-házaspárok fogad­ták örökbe őket, hamis szüle­tési okmányokkal. Az unokái­kat kereső nagymamák 170 hasonló esetet derítettek fel. a bizonyítás azonban nagyon nehéz. A tábornokok tagadják, hogy tudtak volna a kínzások­ról, a gyilkosságokról. A ka­tonák vagy félkatonai szerve­zetek által elhurcoltak egy ré­szének földi maradványai tö­megsírokból kerültek elő. Uruguay partjainál százával találták a holttesteket a ten­gerben. Több mint nyolcezer ember sorsa azonban ma is ismeretlen. A férjeik, fiaik, unokáik sor­sát számon kérő asszonyok azt követelik, ne csak a paran­csok kiadóit, hanem a végre­hajtókat is vonják felelősség­re. Csakhogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a fél tisztikart a vádlottak padjára lehetne ültetni. Az ugrásra készen álló hadsereg pedig belenyugodott már ugyan a kilenc bűnbak feláldozásába, kérdés azonban, hogy tétlenül tűrné-e az alapos tisztogatást. Éppen ezért keltett figyelmet, hogy polgári bíróság elé állí­tottak egy fiatal tengerésztisz­tet. Alfredo Astiz szemtanúk vallomása szerint 1977-ben agyonlőtt egy 17 éves svéd lányt, aki barátja letartózta­tása ellen tiltakozott. Ha el­ítélik, ügye precedens lehet. Az emberi jogi szervezetek mintegy 1200 hasonló esetet tartanak számon. A második front A tábornokok pere fájó se­beket szaggat fel, veszélyes feszültséget kelt a fegyveres erők soraiban, de az argenti­nok azt remélik, hogy valami­féle társadalmi megtisztulást hoz, nemzeti katarzist, s hoz­zájárul az egyelőre igencsak törékenynek látszó demokra­tikus rendszer megszilárdítá­sához. Alfonsin elnök még a tá­bornokper előestéjén kényte­len volt drámai hangú üzenet­ben fordulni az ország népé­hez, mivel egyes jobboldali politikusok államcsínyre bizto- gatták a katonákat. Az össze­esküvésre fény derült, az ál­lamfő felhívására 250 ezres Alfonsin elnök belenyúlt a da­rázsfészekbe ... (Fotó — Time—KS) tömegtüntetésen tettek hitet a demokratikus folyamat mel­lett. A per megkezdése óta meg­szaporodtak a jobboldali szél­sőségesek terrorakciói. Halál­lal fenyegetik a bírákat, a per­ről tudósító újságírókat, a ta­núkat. (A vád kétezer tanú meghallgatását tervezi a vár­hatóan még hónapokig húzódó perben.) Biztató ténynek ítélik ugyanakkor az argentin fővá­rosban, hogy a rendőrség haj­landó volt segédkezet nyújta­ni egy félkatonai szervezet felszámolásához, amire koráb­ban nem volt példa. Alfonsin elnök beiktatása óta a fél-! katonai szervezetek 40 bom­bamerényletet hajtottak végre az emberi jogi szervezetek irodái ellen, 18 baloldali ak­tivistát raboltak el. A most le­tartóztatottak korábban a had­sereg titkosszolgálatának kö­telékébe tartoztak, s kapcso­latban álltak a hírhedt AAA- val, a szélsőjobboldali Argen­tin Antikommunista Szövet­séggel, a piszkos háború ta­lán leghírhedtebb terrorszer­vezetével. Miközben folyik a táborno­kok pere, a polgári kormány­zatnak egy másik fronton is csatákat kell vívnia: a gazda­ság frontján. 850 százalék fe­letti az infláció, Buenos Aires 48 milliárd dolláros rekord- összegű külföldi adósságának átütemezéséről és újabb hi­telnyújtásokról éppen nemré­giben állapodott meg a Nem­zetközi Valutaalappal. A meg­állapodás értelmében elkerül­hetetlen újabb nadrágszíj- meghúzó intézkedések és a tábornokper traumája pedig igencsak próbára teszik a de­mokrácia szakítószilárdságát. Elekes Éva A parasztok és a protestáns lelkészek a leghűségesebb férjek Azok a lányok, akik egy parasztgazdával vagy egy protestáns lelkésszel lép­nek az oltár elé, lehetnek a legbiztosabbak abban, hogy a kötelék az egész életre szól. A színészek, írók és discjockey-k ezzel szemben nem megfelelő férjjelöltek. Ez derül ki a Dagens Nyheter stockhol­mi Jap tanulmányából, amely azt vizsgálta, hogy mekkora az elváltak ará­nya a különböző foglalko­zási csoportokban Svédor­szágban. A tanulmány sze­rint a gazdáknak és az er­dészeknek csak 1,46 szá­zaléka, a lelkészeknek 2,20%-a, a mezőgazdasági munkásoknak és állatgon­dozóknak 2,21%-a vált el. Az 1980. évi népszámlálás szerint, amelyen a tanul­mány alapul, a kereső foglalkozást folytató több mint 4 millió svéd közül átlagosan 7,4% volt el­vált. A lista élén a statisz­tika szerint a színészek áll­nak, akik között a válások aránya 14,23%, őket kö­vetik az írók és a discjo­ckey-k 14,12%-kal.A hosz- szú házasságra kevés biz­tosítékot nyújtanak a kül­döncök és a hordárok (13,69 százalék), az autó­busz- és villamoskalauzok (13,55%), a telefonkezelők (13,44%), a képzőművé­szek (12,82%) és a pszi­chológusok (12,33%). Bumeráng alakú parlament Canberrában, Ausztrália fővárosában új parlamen­tet emelnek, mely bume­ráng formájú lesz. Elké­szülte után azonban külö­nös módon, nem lehet majd megnézni az új or­szágházat. Miért? A föld felszínén, egymástól nagy távolságra a „bumeráng­nak” csak a végei fognak látszani. Maga az épület az üléstermekkel, folyosók­kal, egyéb helyiségekkel, mélyen a föld alatt helyez­kedik majd el. Az auszt­ráliaiak így tréfálkoznak: ez azért van, hogy a par­lamenti képviselők keve­sebb időt fecséreljenek üres vitákra, és többet fog­lalkozzanak a közügyekkel. Halai az aranyért Június 18-án oszakai ottho­nában egy hagyományos ja­pán karddal lemészárolták a Toyota Sodzsi japán kereske­delmi vállalat elnökét. A két merénylő az úgynevezett ja­pán szegények pártjának tag­ja volt, tettüket — mint vallot­ták — a vállalat által rásze­dett tízezrek sorsát meg­bosszulandó, az igazságszol­gáltatás teljes tétlenségének tudatában követték el. A Toyota Sodzsit — amely­nek semmi köze a világhírű japán gépkocsikhoz — 1981 áprilisában alapította a most már néhai elnök, Nagano Ka- zuo. A vállalat csaknem száz irodát működtetett, s mintegy hétezer alkalmazottat foglal­koztatott szerte az országban. Tevékenységének módszere a csalás, a rászedés művészete volt, alapja pedig az emberek hiszékenysége és — nem utol­sósorban — a törvények laza­sága. A Toyota Sodzsi szinte kizárólag „aranyra ment”. Pénzes és hiszékeny emberek­nek aranyat árult, s egyidejű­leg „pompás” befektetést kí­nált. A vállalat által eladott aranyrudakat nem adta át a klienseknek, hanem ehelyett mindegyikükkel szerződést kö­tött. A szerződésben vállalta az arany őrzését, forgalmazá­sát, s ezen kívül évi tíz-tizen- két százalékos kamat folyósí­tását. No meg azt is, hogy szükség esetén vagy az ara­nyat, vagy a ipénzt vissza­szolgáltatja. Több mint négy éven át a Toyota Sodzsi csaknem ötven­ezer kliensei fogott magának. Az említett módszerrel mint­egy 200 milliárd jent — csak­nem 800 millió dollár — sze­dett be tőlük, anélkül, hogy - noha nagy mennyiségű arany­aidat eladott — bármelyikük­nek akár egy grammnyi ara­nyat is átadott volna. De túl­ságosan csábítóan csengett az az ígérete, hogy a páncél- szekrényeiben őrzött arany még „fiadzik” is, mégpedig nem is akárhogyan. Aztán mégis több kliens megszorult, s a szerződésnek megfelelően követelte vagy az aranyat, vagy a pénzt. A Toyo­ta Sodzsi azonban megtagad­ta ezt. Egyes esetekben, kife­jezetten agresszív és elutasító volt, más esetekben még bú- sásabb hasznot ígért be, csak­hogy minden maradjon a ré­giben. S mindezt — mint kide­rült — azon egyszerű óknál fogva tette, hogy nemcsak hogy aranyrudakkal nem ren­delkezett, de egyetlen gramm arany sem volt a birtokában. És pénz se nagyon, a kliensek­től az „őrzött aranyért” be­folyt összegeket ugyanis kü­lönböző kétes vállalkozásokba fektette be. A négy év alatt egyedül arra fordított némi gondot, hogy a beígért kama­tot fizesse. Ezék után nem cso­da, hogy jónéhány kliensnél betelt a pöhár, s az elmúlt másfél évben a rendőrséghez több mint kétezer feljelentés érkezett. A hatóságok azon­ban semmit nem tettek, mond­ván, hogy a törvény nem ad jogot számukra a Toyota Sodzsi páncélszekrényeibe való betekintéshez. Alig egy héttel ezelőtt azon­ban kipattant a meztelen igaz­ság, az egyik iroda alkalma­zottai ugyanis kerék-perec fél­tárták az aranyat soha nem látott, „üres” valóságot. Ezt követően a rendőrség is nyo­mozást indított, megkezdték a Toyota Sodzsi elnökének a kihallgatását, amit most már nem tudnak folytatni. A véres kardot és a tetemet egyébként az egész ország lát­ta, a merénylet elkövetésékor ugyanis újságírók és filmesek valóságos tömege tolongott az elnök lakásának ajtaja előtt, így néhány órával később a televízió közvetítette, amint a két merénylő beszámik az ab­lakon, hogy bosszút álljon öt­venezer hiszékeny ember á- szedéséért. Pietsch Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents