Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-02 / 149. szám
Lemaradt a Berg, a Vis - nyert a Ria's A francia profik is ezzel püfölik egymást Bár nincs pécsi versenyző az ökölvívó Európa-bajnokságon, a Budapest Sportcsarnokban elcsattanó pofonoknak baranyai vonatkozásuk is van: azokat ugyanis a Hunor Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat által készített bunyókesztyükkel adják. Ez a cég 10 esztendeje foglalkozik ökölvívó kesztyűk gyártásával, újabban évente 5—6 ezer párat készítenek belőlük a siklósi üzemben. Tavaly már svéd, finn, francia, svájci és csehszlovák sportolók is ezzel püfölték egymást, Franciaországban a profik is innen származó sportszereket használnak o szorítóban. Határainkon kívül Ria's néven futnak ezek o különleges „egyujjasok". A védett márkanevet annak idején úgy választották ki, hogy az angol és német nyelvterületen se okozzon gondot annak kiejtése. De hogy kerültek a pécsi illetékességű kesztyűk az EB-re? Erről Csillag lános, a vállalat belföldi értékesítési osztályának vezetője adott tájékoztatást. A rendezők anyagilag nagyon kedvező ajánlatokat kaptak külföldről. A nyugatnémet Berg és az olasz Vis cég is felajánlotta termékét, mégis az EABA (Nemzetközi Ökölvívó Szövetség — a szerk.) által korábban hivatalosan elfogadott, kesztyűink mellett döntöttek. Kétszáz párat szállítottunk le belőlük a kontinensviadalra. A tele nyolc, a másik fele 10 un- ciás. Ez egyébként súlyeltérés, mert mást használnak az alacsonyabb, és mást a felsőbb súlycsoportokban. Minden indulónak minden mérkőzésre külön kesztyűt biztosítottak. Nagy szó, hogy a termékünkkel igy be tudtunk törni az európai piacra, az EB-től újabb üzletek létrejöttét reméljük. Erre minden alapunk megvan, hiszen például az olaszok is bejelentették, hogy vennének belőle. Nem dicsekvésképpen mondom, de jól esik, hogy az Európa- bajnokságon is jól vizsgázott a gyártmányunk, ami világszínvonalú. A pécsi gyártók még valamivel arattak sikert. Két színben (piros és kék) készítették el a kesztyűket, igy amilyen színű a szorítósarok, olyan a gong- szóra onnan induló öklöző „fegyvere" is. Mindez o nézőknek is könnyebbséget jelent, hiszen egyszerűbb megkülönböztetni a két versenyzőt egymástól. A külföldi öklözök az EB egy hete alatt is elismerően nyilatkoztak a Ria’s-ról. Persze, nem várhatjuk, hogy a k. o.-val kiszámolt és emiatt idővel dühös mert a feltisztuláshoz idő kell bunyósok dicshimnuszokat zengjenek, azt ismételgetve: „pécsi kesztyű, pécsi kesztyű!" De hogy az egyes súlycsoportok első három helyezettje később is emlékezik majd a Ria's névre az valószínű. Már csak azért is, mert a győztes a gyártól arany-, a második ezüst, a harmadik pedig bronzszínű, príma bőrből készült ökölvívó kesztyűt kap ajándékba. Amit meg lehet magázni, annyira mutatós . . . H. L. V erebes József kétségtelenül kellemetlen ember. Amikor beszélgetésre kértem, az volt az első kérdése: „Melyik laptól?...". Mit sem seitve mutatkoztam be a pécsi Dunántúli Naplótól. S mondtam volna tovább, hogy a lap sportrovatában külön tábora van a zöld-fehér csapatnak, pontosabban annak a jelenségnek, amit az előző években éppen a Rába ETO teremtett meg hazai klubcsapataink között. Verebes mester azonban torkomra forrasztotta a szót.- Igen? Attól a laptól, amelyik egy 1981-ben GyőrbenHe- játszott és 1-1-es döntetlennel végződött Békéscsaba elleni mérkőzés után közölte azt a győri újságíró által írt mondatot, hogy „Győrben sem nőnek a fák az égig . . Mit mondjak? Valamit motyogtam, hogy az szinte lehetetlen, hogy nincs kollégám, aki ezen mondatot leadta volna. Am ő a mondottakat pontos dátummal támogatta, felhívó a figyelmet, hogy a dosz- sziét bármikor hajlandó felütni és az orrom alá dugni azt a HDN-ből kivágott cikket, amit egy komlói szurkoló küldött el számára. Jóllehet, az állítást Győrfy László — a volt PBTC-s és ETO-s labdarúgó- is megerősítette, élt bennem a gyanú, hogy a fennen idézett mondat nem a Hétfői Dunántúli Napló oldalán jelent meg, de sokkal inkább, több sértő megjegyzéssel együtt az elmúlt bajnoki szezon hajrájában a Győrött lejátszott Rába- Bp. Honvéd mérkőzés után, a fővárosi edző nyilatkozatát közlő Népsportban. Vagyis azon lapban, amelynek munkatársai különböző indokokra hivatkozva megvonva Verebes Józseftől a szót, bizonytalan ideig embargó alá helyezték a győriek edzőjét. Nos, ezen kis affér is bizonyítja. hogy Verebes József nem kellemes ember. Nem is lehet az, mint mindenki más, aki nem érzi jól magát az állóvízben: s mivel állandóan mozog, állandóan kavarog a víz körülötte. Verebes ugyani' amikor Győrbe került, olyan csapatot álmodott magának, amely fizikailag-erőnlétileg képes állandó, gyors mozgásban végig játszani egy mérkőzést, s „teljes sebességre kap- Csakhogy az első bajnokság megnyerése után — ami ugyancsak nagy hullámokat vetett labdarúgásunk állóvizében, hullámai még ma sem Egy edző, akitől megvonták a szót Verebes nem adja meg magát csolva" is képes a kidolgozott taktika megvalósítására. Elképzelése nyomán kialakított és véghez vitt munkája után egy kiesés szélén álló, demoralizált embercsoportból faragott bajnokcsapatot úgy, hogy az általa még használható játékosok mellé magához vett máshol már leírt sportolókat, akikben ő még mindig látott tehetséget, fantáziát és ezen keretből képes volt kihozni a maximumot. — Nem is tehettem mást, minthogy magam mellé gyűjtöttem a meglévő csapat vállalkozó játékosait, no és azokat, akiknek szinte ez volt az utolsó lehetőségük arra, hogy ne tűnjenek el a hazai labdarúgás színpadainak süllyesztőiben. Sikerült megnyernem Kovács Lacit a kapuba, felrázni és klasszát faragni a már- már kallódó Póczikból, hitet önteni a góllövésre termett Szentesbe, taktikai feladatok megoldására alkalmassá tenni Szepesit. Magyar, Hannich, Csonka, Mile, Hajszán és Szabó mellé megszereztük Burcsát és máris megvolt a bajnokcsapat. ültek el — kiderült: nem is igen számíthattak másra.- Nos igen. Az előző fővárosi bajnokoknál az volt a szokás, hogy azt „raboltak”, akit akartak. Nékürk két bajnoki arannyal a zsebünkben sem sikerült elhoznunk egy fővárosi NB ll-es csapat csatárát. A soks’or szemünkre vetett, gyengélkedő védelem erősítésére szánt Róthot éppen Pécsről. Két év győzködése után került hozzánk a szombathelyi Preszeller, de már nem sikerült Kardos megszerzése. Mindezek ellenére szinte katasztrófának tudták be, hogy a két arany után meg kellett elégednünk az ezüsttel. Pedig azt a bizonyos Honvéd elleni mérkőzést egy ország felháborodása közepette „szenvedtük" végig, és került ki kezünkből az aranyérem.- Az ETO mindezek ellenére „visszalopta" a játékot a pályára.- A labdarúgás sava-borsa a gól. Nos, három éven át mi lőttük a legtöbb gólt. Most sem állunk rosszul. Végül is, idén is biztos a nemesfém- érmünk. Pedig ebben o bajnokságban ugyancsak kijutott a megpróbáltatásokból. Kezdődött a Kardos herce-hurcó- val és Burcsa elszerződésével, majd folytatódott Kovács Laci fuccsba ment amerikai útjá- val, Póczik kanosszajórásával, Kurucz bevonulásával, Hajszán, Preszeller és Szentes sérüléseivel és végül a Szepesi, Weim- per váltással. A mai napig nem tudtunk teljes csapattal felállni. Mindezek ellenére dobogón vagyunk.- Valóban nem mondható balsikernek az ETO szereplése és eredménye. Sőt a válogatott és a Videoton is táplálkozik abból, amit az ETO elindított négy éve. Akkor mégis miért vonta meg a szót a Népsport az ország egyik legeredményesebb szakemberétől?- Ugyanazon emberről van szó, aki az önök lapját is informálta. Jól tudhatja, hogy barátilag nagyon sok mindent elmondunk egymásnak, ám nem azért, hogy az azonnal nyilvánosságot is kapjon. Nos, a kollégája többször visszaélt ezzel. Ezért mondtam, hogy neki nem vagyok hajlandó nyilatkozni. A Népsport ezt úgy állítja be, hogy neki, vagy nekik nem nyilatkozom. Mindig hajlandó voltam és vagyok véleményt mondani a sajtónak, ezt bizonyítja a mostani beszélgetésünk is. Azt azonban nem tűröm, hogy belebeszéljenek a munkámba, zavart keltsenek a játékosok és a sportvezetők között.- Az ETO kétszer nyert bajnokságot, egyszer ezüstérmes volt, vagy talán másodszor is az lesz. Idén szinte hulltak a mesteredzői címek. Verebes József miért nem kapott?- Visszakérdezhetném. Az illetékesek azt mondják: publikáljak többet. Nos, számtalan előadást tartottam, többek között Pécsett is, a Tanárképző Karon. Mégis azt mondom: nem szakcikkek kilói bizonyítják a hozzáértést, sokkal inkább az, hogy ki mit képes megvalósítani a gyakorlatban. A focit a zöld gyepen kell játszani, nem a zöld asztal mellett. Az érdemeket is a pályán nyújtottak alopján kell odaítélni. Nos láthatja: nem a sajtóra haragszom. Kapu László Bunda! Ezekben a napokban nemcsak a labdarúgó-szurkolók, a sportágat kevésbé ismerők is a brüsszeli BEK-döntő körülményeiről beszélnek. Igy aztán kissé háttérbe szorult a Haladás—Tatabánya mérkőzés előzménye, miszerint a tatabányaiak egy volt és egy jelenlegi játékosa megkereste a szombathelyieket, hogy előre lerendezzék az eredményt. A vizsgálat még tart, a döntés hamarosan várható. Ugyancsak bundával foglalkozik Bocsák Miklós, akinek az elmúlt héten jelent meg az „Elátkozott sporttörténetek" című könyve és ennek egyik fejezete a „Bunda!" címet kapta. Ebben a részben megszólalnak azok a csepeli labdarúgók, akik egy évvel ezelőtt súlyos fegyelmi büntetést kaptak. Köztük van Kovács Attila is, az egykori pécsi kapus, aki most állítólnq Tatabányán edz, remélve felmentését. A tavasszal sokat emlegetett amnesztia ugyan megtörtént, de -Kovács Attilára ez nem vonatkozott, mivel az ő eltiltása hosszabb idejű. Kovács Attila elmesélte a szerzőnek, hogy huszonhat napot volt előzetes letartóztatásban, és azzal vádolták, hogy három meccsen ő is benne volt a bundában. Később kiderült, hogy a három mérkőzés közül csak Bunda volt a BEK-döntő I — Állítja a belga televízió. A szerdai Juventus—Liverpool labdarúgó Bajnokcsapatok Euróoa Kupája döntőt követően érthetően magáról a találkozóról kevés szó esett, szinte mindenki a mérkőzés előtt történt tragédiáról beszélt. Az első megdöbbenések után már egyre többet hallani az összecsapásról, s a hírek sorában a belga, francia nyelvű állami televízió (RTBF) szenzációs bejelentéssel állt elő. Az RTBF adását megszakítva „teljesen megbízható forrásokra" hivatkozva közölte, hogy döntés született a találkozó előtt: a kupát a Juventusnak kell nyerni. Az értesülések szerint ez a megegyezés az UEFA, a Belga Labdarúgó Szövetség és a két érdekelt klub illetékeseinek tanácskozásán történt. Mint a bemondó, Jean-Jacques Jaspers felolvasta: „A játékvezető értésére adták, hogy a további botrány elkerülése végett a Juventusnak kell nyernie". Louis Wouters, a Belga Labdarúgó Szövetség elnöke a hír hallatán nyilatkozott, s mélységes felháborodásának adott hangot: „Az eredmény előzetes egyeztetéséről szó sem esett, most hallom először a vádakat". Az egyik érdekelt fél, a svájci játékvezető, Andre Daina is megdöbbenve értesült az RTBF állításáról. Mint mondotta: „A híresztelések teljesen alaptalanok, nevetségesek. Ez a legbotrányosabb bejelentés, amit valaha is hallottam". Daina szerint az UEFA-nak vizsgálatot kell indítania, amelyben megállapítják, hogy a belga televízió mit nevezett „teljesen megbízható forrásnak". Francesco Morini, a Juventus sportigazgatója: „A hir a fantáegyen védett. Azt is elmondta viszont, hogy mindhárom mérkőzés után elfogadta a pérzt, játékostársától, Kőhalmi Gábortól. Ária, hogy miért fogadta el, igy válaszolt: „Könnyen jött pénz. Adták, elfogadtam ,.. Száz és száz ilyen eset volt, és én pont akkor kerültem be a szórásba, omikor lecsapott a bárd.” Arról is beszél a volt válogatott kapus, hogy Csepelen gyakrabban is bundáz- tak, csak azokról a bundákról tudott az egész csapot. Szó esik még az interjúban ártól, hogy egyik alkalom- ma1 egy tekintélyes vezető adta át a bundapénzt. Az „Elátkozott sporttörténetek" című könyv számos érdekes esetet idéz fel, a magyar labdarúgás közelmúltjából és akiket érdekelnek ezek a furcsaságok, bizonyára szívesen forgatják majd lapjait. Némi bonyodalomról is beszélnek. Állítólag Kovács Attila nem ért egyet teljes mértékben a vele kapcsolatban megjelentekkel és ezért sajtóperrel fenyegeti a szerzőt. A szerző viszont azt állítja, hogy beszélgetésüket őrzi a magnószalag, és a feldolgozáskor azor. ő nem változtatott. Jícvvf^r zia szülötte, minden megalapo- zottsáq nélkül". A francia nyelvű belga televizió állítását a hírügynökség egy meg nem nevezett brüsszeli forrásra hivatkozva méq ki is bővíti. A találkozó előtti 45 perces tanácskozás pontos részleteit is tudni vélik, ezek szerint a megbeszélésen a Juventus egyik képviselője azt mondta: „Nem akarunk játszani a Liverpool ellen, mert képzeljék el, mi történne akkor, ha az angol csapat gólt szerezne. Talán ismét elszabadulna a pokol. Nem áldozhatunk fel újabb emberéleteket". A tanácskozás „ismeretlen" résztvevője szerint a játékvezető nem vett részt az értekezleten, de utána mindenről tájékoztatták. Ezek után — vélekedjek a jólértesültek — már nem csoda, hogy Daina meglehetősen gyanús 11-est ítélt a Juventusnak, majd egy megérdemelt büntetőt nem adott meg az angoloknak. Cáfol az UEFA Néhány órával a belga RTBF televíziós társaság bejelentését követően már az UEFA is felemelte a szavát. Az Európai Labdarúgó Szövetség élesen bírálta az RTBF-et, s megtette a szükséges jogi intézkedéseket. Ezzel egyidő- ben egy kommünikét is közzétettek : — Az UEFA fel van háborodva a belga televíziós társasáq minden alapot nélkülöző vádaskodása miatt amelv szerint a mérkőzés eredményében az érdekeltek előre megegyeztek volna. Az Európai Labdarúgó Szövetség cáfolja ezeket, s jogi lépéseket kezdeményez az ilyen botrányos kinyilatkozásokat tevők ellen. KERESKEDELMI VALLALAT felvételt hirdet: beruházási gyakorlattal rendelkező beruházási előadói munkakör betöltésére, FELTÉTEL: • építésztechnikusi végzettség. Férfi munkavállaló jelentkezését várjuk. írásbeli jelentkezéseket részletes önéletrajzzal a Hunyadi úti hirdetőbe kérjük „Épületgépész" jeligére.