Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-20 / 167. szám

1985. június 20., csütörtök Dunántúlt napló 3 Négyszáz új tanterem épült öt év alatt Tanévzárás — tanévkezdés Baranyában sem szűnt meg a pedagógushiány A baranyai alsófokú oktatási intézmények képviselői előtt összegezte Fischer János, a Baranya Megyei Ta­nács művelődésügyi osztályának vezetője a lezárult és az ősszel kezdődő új tanévvel kapcsolatos aktuális fel­adatokat. Ebből az összegezésből idézünk most fel néhány gondolatot: A Hangverseny délidőben sorozat keretében adott nagy sikerű koncertet a Pécsi Szimfonikus Zenekar kedden, a Magyar Nemzeti Galériában, melyet a Kossuth Rádió egyenes adásban közvetített. A Rossini, Chopin, Bizet és Ravel-müveket játszó zenekart Breitner Tamás vezé­nyelte, zongorán közreműködött Bánky József zongoraművész. Cseri László felvétele Tények és tervek idegen nyelvek oktatása az alap- és középfokú iskolákban Sürgős cselekvésre van szükség K özismert a vicc arról az emberről, aki miután a külföl­di turista öt nyelven próbált sikertelenül érdeklődni tőle, azzal vigasztalta magát, hogy lám, az ötöt tu­dott, mégsem ment vele semmire. Ha ennyire rosszul nem is áll hazánkban az idegennyelvtudás helyzete, régóta van­nak figyelmeztető jelek. Idén született meg az új ok­tatási törvény, ezt az ország- gyűlés elfogadta, és avval, va­lamint az oktatás hosszú távú fejlesztési programjával az MSZMP XIII. kongresszusa is egyetértett. A következő hóna­pokban jelennek meg a tör­vényhez kapcsolódó részletes szabályozások az iskolatípusok szerepéről, minőségéről, a tan­kötelezettség feladatairól, az ügyvitel korszerűsítéséről és egyszerűsítéséről, az irányítás, valamint a gazdálkodás fej­lesztéséről. Élénk a kutatási kedv a ba­ranyai iskolákban, amelyekben 14 központi és 26 helyi kísérle­tet folytatnak. Ezeket továbbra is a Baranya megyei Pedagó­giai Intézet gondozza, értékeli, hangolja össze. Megyei alapot létesítenek az ilyen kísérletek­ben dolgozó pedagógusok szá­mára. Fischer János szólt a társa­dalomban és az ifjúság köré­ben tapasztalható értékváltás­ról, értékzavarokról, s úgy ösz- szegezte, hogy az iskolának kell maradandó értékeket kí­nálnia, világnézetet, műveltsé­get, magatartást formálnia az ií'úsán körében. Szólt a képzési idő — ma a fiatalok 98 százaléka továbbta­nul középfokon — és a társa­dalom műveltségi szintjének eltéréséről. A gazdasági egy­ségek bírálják az oktatást, mi­vel alacsony kulturáltságú kor­osztályok kapcsolódnak a ter­melésbe és képtelenek megfe­lelni a mai követelményeknek. Azt kell elérni, mondta Fischer János, hogy a tanuló kénysze­rüljön a tanulásra és az isko­lában sajátítsa el a munkafe­gyelmet. Napjainkban a Művelődési Minisztérium készül a tantervi korrekcióra, a tankönyvi törzs­anyag kiválasztására — ez a folyamat több lépcsőben való­sul majd meg. Idén ősszel vi­szont 90 hazai, köztük 4 bara­nyai szakközépiskolában kez­dődik meg a technikusképzés. Szeretnék elérni az idegen nyelvek oktatásának tömeges méretű fejlesztését. Nyelvi kör­nyezet, az óvodától megvaló­sítható folyamatosság az okta­tásügy célja az idegen nyelve­ket illetőleg. Kétnyelvű közép­iskolák kialakítását is tervezik. A meglévő német és horvát- szerb kétnyelvű középiskola il­letve tagozat mellett igény van az orosz, az angol és a fran­cia kétnyelvű oktatás megvaló­sítására is. Ami a nemzetisé­geket illeti, nálunk a tannyel­vű oktatást szeretnék fejleszte­ni, s idén Pécsett, Mecseknádas- don (német), valamint Mohá­cson (horvátszerb) indítanak tannyelvi osztályokat. Nem szűnt meg hazánkban és Baranyában sem a pedagó­gushiány. Kormányzatunk ezért a túlképzést is vállalva tavaly 200, idén 500 fővel több peda­gógust képez ennek enyhítésé­re. Javítani kell a pályánmara- dás feltételeit, és törekedni kell a nyugdíjas pedagógusok pá­lyán tartására. A megyei művelődésügyi osz­tály vezetője szólt a pedagó­gusbérekről is: az országban ma 5291 forint az egy főre jutó átlagkereset, Baranyában en­nél több, 5486 forint. Megyénk ezzel Békés után (5664 forint) az országos második helyet foglalja el. Idén a technikai dolgozók bérének fejlesztése kerül napirendre. Az osztályve­zető ugyanekkor elmondta, hogy Baranyában érthetetlenül magasak a bérmaradványok: a városokban mintegy 4, a fal­vakban 2 millió forint maradt meg. A megyei művelődésügyi osztály most kivizsgálja, miért nem fizették ki ezeket a bére­ket a pedagógusoknak. Az elmúlt öt évben javultak Baranyában az oktatás anyagi feltételei: a városok, községek hathatós támogatásával, sok társadalmi munkával felépült 404 általános iskolai tanterem, ebből 211 saját, erőből. A most következő tervidőszakban a kö­zépfokon lesznek magasabbak a demográfiai mutatók, ugyan­akkor kevesebb lesz a központi juttatás. Ismét szükség lesz majd társadalmi segítségre — ezúttal a középfokú oktatási intézményekben. Az oktatásüay másik célja, hogy teljes legyen mindenütt az óvodai ellátás — faluhelyen mindenekelőtt ott, ahol iskola működik. Ugyanakkor javítani kell a lakótelepek óvodai ellá­tását is. Gállos Orsolya Ortutay Gyula­emlékülés Ortutay Gyulára emlé­keztek — születésének 75. évfordulója alkalmából — szerdán a Magyar Tudo­mányos Akadémia Zenetu­dományi Intézetében tar­tott ülésen. Szabolcsi Mik­lós akadémikus megnyitó­jában hangsúlyozta: ami­kor Ortutay Gyuláról be­szélünk, azokról az értelmi­ségiekről is szólunk, akik az 1930-as évek elején se­gítettek feltárni a magyar valóságot, elsősorban a magyar parasztság életét, azokról, akik radikális re­formokkal óhajtottak az or­szág sorsán változtatni, akik az antifasiszta ellen­állás harcosai lettek, a fel- szabadulás után teljes hit­tel és meggyőződéssel ne­kiláttak az új társadalom építéséhez. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának elnöke a politikus Ortutay munkásságát mél­tatta. Mint mondotta, Or­tutay Gyula nemcsak egyetértett a kommunisták­nak az antifasiszta tömö­rülés létrehozására vonat­kozó elképzeléseivel, ha­nem ennek megvalósításá­hoz felajánlotta erejét, el­méleti és politikai felké­szültségét. A német meg­szállás idején életeket mentett és ugyanakkor to­vább folytatta politikai te­vékenységét. Az általános iskolákban — 1982 óta — már negyediktől ta­nítanak oroszt. Ebben az is­kolatípusban emellett a kor­osztály három százaléka tanul két idegen nyelvet, míg igen kevesen speciálisan (emelt óraszámban) is foglalkozhat­nak velük. (Baranyában 8 he­lyen angol, egyben francia, öt­ben német, 18-ban pedig oroszból van erre lehetőség.) Gimnáziumban és szakmun­kásképzőben tanulók 56 száza­léka tanul az orosz mellett még egy idegen nyelvet. Ennek mértékét a helyi lehetőségek és a fakultáció bonyolult, vá­lasztáson alapuló rendszere határozza meg. Emelt szinten a középiskolások 5 százalékát képzik. Baranyában — a nem­zetiségi oktatás kivételével — mindössze négy osztályban ta­nítanak angolt ebben a tan­évben. A szakmunkástanulók közül csak a kereskedelmi­vendéglátó ágazatra járók — az összlétszám 12 százaléka - tanul idegen nyelvet... Az adatok önmagukban sem túlzottan biztatóak, ám az ok­tatás eredményessége még le­hangolóbb. Úgy tűnik — más területekhez hasonlóan — eb­ben az esetben is arról van szó, hogy erősen differenciált tudás alakul ki. Kevesen ta­nulnak meg igazán egy vagy több nyelvet, de kevesen van­nak olyanok is, akik meg sem tudnak szólalni. A többségnek ilyen vagy olyan mértékben rémlik valami ... Ez azért ke­vés. Az okok közt megemlíthet­jük, hogy a felszabadulás után sohasem volt megfelelő számú szakképzett pedagógus egyik iskolátokon sem, nem tudták megteremteni a kiscso­portos képzés lehetőségét. (Je­lenleg például több mint 400 orosz szakos pedagógus hiány­zik az általános iskolákban.) Feltétlen idekívánkozik, hogy tanulmányaik befejezése után sem sokszor érezhették a fia­talok, hogy munkahelyükön szükség lenne a nyelvtudásra. Bár az érintett vállalatok egy része ma sem fordít különö­sebb gondot a nyelvtudásra (sok helyen a jogos nyelvpót­lék megadásától is „eltekinte­nek"), kétségtelenül egyre in­kább szükséges a nyelvtudás a külkapcsolatok ápolásában, a szakirodalom vagy egyszerű tá­jékoztatók tanulmányozásakor, és az örvendetesen szaporodó külföldi utazások idején is. Két­ségkívül szerepe van a nyelv­tudás hiányában annak, hogy az emberek zömét érintő orosz nyelv tanterve és tankönyvei a legutóbbi időkig meglehetősen nehézkesek voltak. A Művelődési Minisztérium több - kisebb-nagyobb - vál­toztatással próbálja növelni a nyelvtudás súlyát, szerepét az oktatás egészében. Bár az 1978-ban bevezetett tantervek tartalmi korszerűsítései mutat­nak már csekély előrehaladást, ám a korábbi időszak helyte­lennek bizonyult intézkedései (tagozatos osztályok megszün­tetése középfokon, a nyelvta­nároknak nem az oktatás szer­kezetéhez és a „váratlanul jött" nagylétszámú korosztá­lyokhoz „méretezett" képzése, a túl késői tantervváltás stb.), valamint a máig élő rossz szemlélet miatt gyors eredmé­nyekre nem számíthatunk. Azonnali kisebb változtatá­sokra viszont szükség van. A Művelődési Minisztérium — amely természetesen önmagá­ban nem vállalhatja fel az ide- gennyelv-oktatás magasabb szintre emelését —, a következő konkrét intézkedések megtéte­lét tervezi a közoktatásban: A meglévő lehetőségek ha­tékonyabb felhasználásával to­vábbfejleszthető nyelvi alapo­kat adni a tanulóknak. Emellett egy szűkebb rétegnek emelt szintű oktatást biztosítani. Növelni kell az orosz nyelv kiscsoportos oktatását a mi­nisztérium szerint. Törekedni kell arra, hogy a középiskolák­ban évfolyamonkénti összevo­násokkal intenzív szakaszokat alakítsanak ki az idegen nyel­vek oktatásában. A gimnázium­ban el kell érni, hogy a 4. osztály véqéig két idegen nyel­vet kötelezően tanuljanak a diákok. Az 1987/88-as tanévtől tervezik — a nemzetiségiekhez hasonló módon - két tannyel­vű gimnáziumok indítását 2-3 orosz, angol, német, 1—2 fran­cia, olasz és spanyol nyelvűt, megfelelő területi elosztásban. A szakközépiskolákban arra törekednek, hogy az első két évre koncentrálódjon az orosz­tanítás. A szeptembertől in­duló technikusképzés első két évében kötelező lesz a nyelv- tanulás. El akarják érni, hogy a nyelvszakokon végző tanárok a pályán maradjanak. (Jelenleg 40 százalék másutt talál mun­kát a végzés után.) Tervezik nyelvpótlék bevezetését is ezen a területen, növelni kívánják a képzettek számát és a nyelvi gazdasági munkaközösségeket is támogatják. A jelenleg kialakult helyzet­ben úgy gondolom, nehéz töb­bet tenni. Az idegennyelv­oktatás több évtizedekig tartó, elhanyagolt állapota ma már legfeljebb olyan feladatokat adhat, amely az iskolákban, szervezett keretek között folyó tanításban megvalósuló okta­tás feltételeit teheti elfogad­hatóvá. (Cikkem a Művelődési Miniszté­riumnak Az idegennyelv-oktatás helyzetéről és fejlesztési feladatairól írt jelentésének felhasználásával ké­szült. Az alapos jelentést április 16- án megtárgyalta és elfogadta az Országgyűlés kulturális bizottsága.) Bozsik László Képernyő Televáró Tele voltunk várakozással, több okból is. Részint azért, mert sajnos, már megszoktuk a Telepódium minősíthetetlen színvonalát, részint azért, mert elég sokan emlékeztünk a jól sikerült „Telepohár"-ra, s nem utolsósorban azért, mért a „Televáró” szereplői többé- kevésbé megegyeztek a „Te- lepohór"-éval. Egyszóval vár­tunk valami jót a szombat és vasárnap esti kétrészes kaba­rétól. Azt már előítéletből is — bár ez nem szép dolog, de tapasz­talaton alapszik — tudtuk, hogy a „Telepódium”-nál ez csak jobb lehet. És jobb is volt. Sőt, néhány jelenetet ki­véve, amelyek gyengébbre si­kerültek, egészen jó volt. Ez a kabaré nem az általában a kabaréktól! megszokott „úgy­mond pajzán", direkt és utá­na még szájbarágóson — a gyengébb felfogásúak ked­véért — megmagyarázott la­pos poénokra épült. Igaz, eb­ben is volt egy-két ilyen „di­rekt" beszólás, de kilencven százalékban nem ez ment. Sőt, igen finom poénok, félmonda­tok hangzottak el, utalásuk közvetlenül meg nem nevezett dolgokra, mégis olyanok, ami­ket mindenkinek „venni" „fog­ni" kell, mindenkinek, aki itt éi ebben az országos Tele- váróban. Nem tudom, az ötlet hon­nan jött, hogy a várakozás helyszínéül a Nyugati pálya­udvar „Ceglédi" termét vá­lasztották, mindenesetre jó volt, bár nekem úgy rémlik, ezzel az ötlettel találkoztam már. Nevezetesen Cseh Tamás „Frontátvonulás” című nagy­lemezét hallgatva, ahol ugyancsak egy pályaudvaron várakoznak különböző embe­rek, hogy vajon érkezik-e már az „álomvonat". Szóval a jel­kép nem újkeletű, ám az egy­szer már föltűnt jelképet si­keresen adaptálták egy más műfajra. De nemcsak Cseh Ta­más köszönt vissza a kaba­réban, hanem — eleinte rejt­ve, a végén pedig már szó szerinti idézetekkel is - a Henrik Ibsen Peer Gyntjének világhírű és megrendítő jele­nete, Aase anyó halála. Ne­vezetesen az, s ez egyben summázása is volt a kétrészes kabarénak, amikor az egysze­rű embereknek csupán képze­letbeli utazás jut, amikor egy helyben állva lázálmukban azt képzelik, hogy vágyat! tá­jakat utaznak be, s a végén megköszönik „e csodás uta­zást”. Az összesen két órát ki­tevő kabaré végül is a Janira és Bözsi anyára átírt ibseni jelenettel szívszorongatóan ért véget. Ezen a jeleneten - egy­két félmondatot kivéve — nem­igen lehetett nevetni, hiszen abszurditásában fontos üze­neteket közvetített. Annak ellenére, hogy a meg­előző jelenetek többsége sem felszínes, ezredrangú dolgok­ról szólt, talán nem volt eny- nyire keserű, jobban illet a kabaré műfajába, vagyis ma­gyarul: lehetett nevetni, még­ha ez a nevetés néha kicsit keserűre is sikerült. De végül is ez volna a kabaré funkció­ja, nem pedig szakállas idét­len viccek elsütögetése, mint ahogy azt a Telepódiumtól megszoktuk. Ahogy a rádióúj­ságban állt, ez a Telepódium mellékvágánya volt, s mint sok más mellékvágány, jobban szolgálta a célt, jobban telje­sítette feladatát, mint a fővá­gánytól megszoktuk. Csak azt tudnám, hogy el­indul-e az a vonat vagy nem indul soha, mondják az egyik jelenetben, s ez ismét csak Cseh Tamást idézi. Indul vagy nem indul? Tele vagyunk várakozással, miközben Bene­dek Miklós, akár a Svejkben Otto Katz a prédikációt, föl­olvassa, hogy indul, sok meg­állóval, kis lépésekkel, de in­dul. Az MTV rendelte, az IR! szervezte s a MÁV engedé­lyezte kabaréhoz hasonlókat szeretnénk még látni. Dücső Csilla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents