Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-19 / 166. szám

1985. június 19., szerda Dunántúli napló 3 A bástyát nem érheti károsodás Betonozáshoz készítik elő az alagút nyugati kapuzatát. Lauer Györgyi felvétele Alagútépítés Ősztől „tető alatt” dolgoznak az aknamélyítők A magyar munkás­mozgalom képeskönyve A kiadvány a 'kortársnak s az elkövetkezendő nem­zedék számára egyaránt sokrétűen, híven tükrözi a magyar munkásmozgalom több mint százéves törté­netét. Értelem és érzelem együttesében mutatja a mozgalom múltjának érté­keit, folyamatosságát, el­kötelezettségét és minden nehézséggel küzdő opti­mizmusát. A kiadvány a mozgalom fejlődési folyamatát 8 fe­jezetben tárgyalja. Több mint 1200 képdo'kumentuim közreadásával. A képes­könyv nagy előnye, hogy más, a tárgykörökhöz kap­csolódó kiadványoktól el­térően — nagyobb terjede­lemben foglalkozik olyan korszakok bemutatásával is, amelyék kevésbé ismer­tek, de a történelmi össze­függések és a folyamatos­ság megértésében elen­gedhetetlenül szükségesek. A címben szereplő „ké­peskönyv" megjelölés, túl szerénynek tűnik, ugyanis nem egyszerű reproduká­lásról, hivatásos vagy mű­vészi fotók közreadásáról van szó. Sokkal többről: arról, hogy a mozgalom tartalma, története küz­delmen, ellentmondások­kal, veszteségekkel, ese­tenként törésékkel is át­szőtt múltja tárul fel előt­tünk, s- szól hozzánk ere­deti, régi felvételekről, megsárgult, megkopott röplapokról, plakátokról. Sok, eddig ismeretlen vagy kevésbé ismert anyagot tartalmaz a kötet II. fejeze­te. („fel szocialisták, so­rakozzunk!") Ez a fejezet az 1867-es kiegyezés és az 1905-ös évek közti idősza­kot mutatja be. Az itt 'köz­readott 91 képdokumentum meggyőzően és megnye­rőén tolmácsolja a magyar munkásság osztállyá szer­veződésének folyamatát. Egyedi értéket hordoznak első szocialista újságok, röplapok, plakátok, repro­dukciói is. S hézagpótlóak azok az ^nyagok, amelyek hitelesen mutatják be a szabadszervezetek, a szak- szervezetek tevékenységét: megrázóak a terrort vagy éppen az egyéni sorsot és a nyomort bemutató doku­mentum ok. A 'kötet reprezentatív szintű kivitelezése a (Kos­suth Nyomda kollektívájá­nak választékos munkáját dicséri. (Kossuth Kiadó, 1984.) Dr. Faludi Gábor Mozgásba jött Pécsett a Hu­nyadi útnál az alagút építése. Egyre több a látnivaló, ami félreérthetetlenül erre utal. Ve­gyük sorra ezeket. Mindenekelőtt a Hunyadi úti „bányaudvaron” nézünk körül, ahol fóliatakaró védi kétoldalt a meredek partfalat, nehogy esővíz áztassa és leomlassza. A két fal között pedig meg­kezdték az alakútkdpu zsalu­zatának az ácsolását. Nem a megszokott formájú lesz ez a kapu (mint pl. a Lánchíd-ala- gúté is), hanem a dombhoz igazodik és a „cső” végét meg­lehetősen lapos szögben levág­ják. A belső fal — látni már — olyan lesz, amilyen forma az Aradi vértanúk útján a tám­falon több helyen is látható. Persze ez csak akkor lesz iga­zán szép, ha sikerül megfele­lően apró szemszerkezetű be­tont bedolgozni végig az ala­gútba, hiszen ez lesz a burko­lat. Egy „emelettel" feljebb a már korábban kihajtott .vága­tokban az aknamélyítők a váll­gerendák szerelésének az elő­A Magyar Kereskedelmi Ka­mara kínai tagozata kedden megtartotta alakuló ülését, me­lyen részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes is. Az alakuló ülésen a kínai tago­zatba ■ jelentkezett 325 magyar kamarai tagvállalat vezetői a tagozat elnökévé megválasztot­ták Tóth Lászlót, a Konsumex vezérigazgatóját, aki széles kö­rű kínai piaci ismeretekkel és munkálatain dolgoznak. Ezek a csaknem 100 méter hosszú és egy négyzetméternyi szelvényű vasbeton gerendák készülnek el majd először az alagútból. El­készültük után kezdik majd szakaszosan kitermelni fölöttük a földet, hogy megcsinálhassák az alagút vasbetonhéj födém- szerkezetét, ami ráfekszik a vállgerendákra. Két oldalról „támadnak” majd — biztonsági okokból. A túloldalon, az István utcánál most folyik a nagyarányú föld­munka, melynek a célja: itt is helyet teremteni az alagútka- punak. A biztonságot pedig az alagút fölött lévő bástya kívánja, amely szemlátomást elég rossz állapotban van. A támasztógerendák a most fo­lyó megerősítés idejére szol­gálnak biztosítékul. A bástya tövében két helyen lehatoltak már mintegy 8—9 méter mély­ségig, s alábetonozták a fa­lat. Most készítik elő a har­madik ponton a hasonló mély­ségű alábetonozást. A mélység megfelel a vállgerendák hely­zetének, így elkerülhető, hogy kapcsolatokkal rendelkezik. A magyar vállalatok közül pedig a Konsuxem bonyolítja a leg­nagyobb forgalmat Kínával. A résztvevők ugyancsak megvá­lasztották a tagozat elnökségét, melyben a már most is jelen­tős kínai kapcsolatokkal, illetve üzleti kilátásokkal rendelkező vállalatok képviselői vannak je­len. ha ideér az alagút, a munkák miatt bármi károsodás érje a középkori városfal legmaga­sabban lévő bástyáját. A kétoldali „támadás" azt jelenti, hogy az alagút födém- szerkezetének építését a Hu­nyadi út és az István utca fe­lől egyszerre indítják úgy, hogy kb. a bástyánál találkozzanak: itt lesz az utolsó 3—4 méteres megépítendő szakasz. Úgy tervezik, hogy az alagút födémszerkezetének őszre el kell készülnie, hogy utána már „tető alatt" dolgozhassanak az aknamélyítők. Ebben a sza­kaszban — ugyncsak szaka­szolva — épülnek meg az ala­gútnak a vállgerendák alatti oldalfalai, majd az aljzat. A „nyers” alagútnak 1986 első negyedévének a végére kellene elkészülnie. Utána jönnek majd a hosszadalmas befejező mun­kák, pl. a szellőztető-berende- zés szerelése, az útépítés, stb. A forgalom 1986 végén, 1987 elején indulhat meg. Homokbányák a Balatonban A tó medréből bányászott tiszta homokkal töltik fel a ba­latoni strandokat. Az e célra alkalmas tiszta homokot a szántód—tihanyi szoroshoz kö­zel lévő nagy homokzátonyból bányásszák. Ezt a hatalmas homokhegyet a- tó ott folyami sebességgel áramló vize hordta össze, s tisztította meg minden szennyezéstől. H. I. Kínai tagozat alakult a Kamarában Huszonnégyből Heten A mester Sorra alakulnak a gazdasági munkaközöségek, s emiatt is egyre többen jelentkeznek mes­tervizsgára a KIOSZ Baranya Megyei Szervezeténél. Előfor­dul az is, hogy a mestervizs­gára jelentkező egyszerűen a szakmai továbbképzése végett vállalja újra az iskolapadot. Kovács Mihály kőműves, a Baranya Megyei Baromfifeldol­gozó és -Forgalmazó Közös Vállalatnál dolgozik, csoportve­zető. A Darázs-dűlőben maga építette kétszintes családi ház­ban él feleségével és két gyer­mekével. A szépen berendezett ház jó szakember kezemunká- ját dicséri. — Legtöbb esetben nem elég ma a fizetés arra, hogy az em­ber úgy élhessen, ahogy szeret­ne, ezért másod- vagy mellék­állást kell keresni — mondja. —. Ahhoz azonban, hogy mel­lékmunkát is vállalhassak, fel­tétel, hogy meglegyen a mes­tervizsgám. Ha enélkül váltom ki az iparengedélyt, csak úgy­nevezett karbantartási munká­kat végezhetek. Hetente háromszor napi öt órát ülnek az iskolapadban. Az elméleti tárgyak között szere­pel statika, iparjog, szakrajz és gépészet. Ezenfelül kétszáz óra a gyakorlati képzés. — Csoportunkban sok volt a kisiparos, ezért november vé­gétől a nagy munkák idejét kihagyva tartották foglalkozá­sainkat. Sajnos, az is előfor­dult, hogy nem mindenki fize- te a tandíjat, ezért csökkentett óraszámban oldották meg a képzést. Nagyon tömören ad­tak le mindent és a kétszáz órás gyakorlati képzésre már nem sok idő maradt. Nekem a legtöbb gondot a statika je­lentette. Persze, mindent meg lehet tanulni, főleg ha az em­ber fogad egy külön tanárt. Kovács Mihály nem készült kőművesnek. Valamikor a Híd- és Vízműépítő technikumban szeretett volna továbbtanulni. Budapesten volt az iskola, ők meg az Alföldön laktak. Szü­lei nem tudták vállalni az al­bérlet díját, az iskola meg nem adott kollégiumot. Mezőhegye­sen a szakmunkásképző inté­zetben már nem volt máshol- hely, csak a kőműves szakon. — Nagyon megszerettem a szakmámat. Ismerem minden szépségét és nehézségét. A három napos mestervizsga en­nek ellenére nagy próba volt számomra. Az írásbeli és szó­beli mellett gyakorlati vizsgát is kellett tenni. Az írásbelin például egy típusterv alapján el kellett készíteni az anyagkimu­tatást, kö'lfségyetést és a szám­lát, valamint a tetőtér beépítés­hez kellett megadni a geren­da adatait. Huszonnégyen kezdtük, heten tettünk sikeres vizsgát. Sz. K. Leiki beszélgetések Közösségtől közösségig Gondolatok a művelődési házak jövőjéről Manapság sokan vitatkoznak — szakemberek és szakmán (kí­vüliek egyaránt — művelődési házaink jövőjéről. A vitában részt vevők egyik csoportja egyenesen megkérdőjelezi a művelődési házak további lét- jogosultságát, mondván: ez az intézmény ’befejezte történelmi küldetését, tevékenysége az 50-es, 60-as évek szép ered­ményei után fokozatosan meg­kopott, korszerűtlenné vált, lá­togatottsága, jelentősége — néhány nagy, (modern intéz­ménytől eltekintve — csökkent. A kultúraterjesztésben betöl­tött szerepét egyre inkább át­veszik a különböző (művészeti és szórakoztató intézmények, tömegkommunikációs eszközök. A televízió megjelenése és el­terjedése után a 80-as évek elejétől már ismét új „kon'kur- rencia”, a video térhódításával is számolni kell, ami várhatóan az otthoni „kultúrafogyasztás” lehetőségeit növeli, a műve­lődési házak méginkább el­néptelenednek. A másik csoport szeriint vi­szont az elmúlt éveikben vég­bement társadalmi-gazdasági változások és a megváltozott életmód következménye, hogy a közművelődési intézmények — így a művelődési házak is - fokozatosan feladva korábbi megszokott tevékenységüket, új formákat, eszközöket és új tartalmakat keressenek, ame­lyek révén jobban megfelelhet­nek majd a társadalom célki­tűzéseinek, sajátos eszközeik­kel maguk is részt vállalhatnak a különböző társadalmi refor­mok végrehajtásában. A hazai művelődési otthoni hálózatban az elmúlt években történt kezdeményezések mind- mind az új lehetőségek és a hatékonyabb működési feltéte­leinek a keresését célozták. Említhetnénk itt az ún. „Nyitott ház" kísérleteket, ahol a nyi­tottság nemcsak a házak aj­tajára vonatkozik, hanem je­lenti azt is, hogy az intézmé­nyek nyitottak, az ott élő em­berek gondjai, problémái előtt is, részt vesznék a helyi társa­dalom formálásában, felkarol­ják a lakossági kezdeményezé­seket, lehetővé teszik mindenki számára, hogy képességeinek, érdeklődésének megfelelő mű­velődési, szórakozási alkalma­kat találjon. Ehhez kapcsolód­nak azok a mentálhigiénés közművelődési programok, amelyek a különböző magán­életi problémák, konfliktusok megoldásához kívánnak segít­séget adni a művelődési há­zakban szervezett „probléma- megoldó” kiscsoportok és ta­nácsadó szolgálatok formájá­ban. (Ilyeneket Pécsett is talá­lunk szép számmal. Az Ifjúsági 'Házban működik az ifjúsági pszichológiai tanácsadás, a Családi Intézetben a kapcso­latlélektani tanácsadás, a Ne­velési (Központban pedig rend­szeresen megrendezik a „Hét­végi szeminárium elváltaknak” és a „(Hétvégi szeminárium szülőknek” c. programokat. Az új törekvések között em­líthetjük azokat a közösségi kezdeményezéseket, amelyek a különböző lakóközösségek, ki­sebb települések, városrészek számára biztosítják az embe­rek közötti kapcsolatok kiépí­tését, bővítését, lehetőséget adnak a kötetlen beszélgeté­sekre, a iközügyek megtárgya­lására, helyet biztosítanak a különböző művelődési kiscso­portoknak, színterei a 'helyi ha­gyományok ápolásának. Ilye­nek az ún. faluházak (pl. Dob­szán), a szabadidő-központok (pl. Nagyváty, (Nyugotszenter- zsébet), de itt említhetjük meg az új lakótelepeken létrejövő lakó'kluöokat is, amelyek sze­repet játszhatnak az új lakó­helyi környezetbe való beillesz­kedés megkönnyítésében, az új közösségek kialakításában, a lakótelepi társadalmak meg­szilárdításában. Becslések szerint az elkövet­kezendő 10—15 évben a mos­taninál éíén'kebb lesz 'majd az embe rek tó rsa d a írn i - közéleti aktivitása, így kulturális aktivi­tása is. Ebből következik, hogy a népművelőknek sem lesz elég csak a programokat kita­lálni és ezekre a közönséget megszervezni, hanem olyan széles látókörű, a társadalom­ban eligazodni képes, szilárd világnézettel rendelkező „tár­sadalmi terápistává" kell vál­niuk, akik képesek az emberek különböző csoportjait kulturális céljaik elérésére megszervezni és tevékenykedtetni, felismerik a környezetükben élők valós igényeit, érzékenyek a külön­böző problémákra, változások­ra, ismerik az emberek gond­jait, munkájukat nem hivatal­nak, hanem szolgálatnak te­kintik. (Nemcsak rendezvények­ben és közösségekben tudnak gondolkodni, hanem a lakos­ság mindennapi életéből ki­indulva szervezik meg az in­tézményben folyó közművelő­dési tevékenységet, az ott élők elvárásai, véleményei alapján, szorosan együttműködve az in­tézmény környezetében lévő lakóhelyi és munkahelyi kö­zösségekkel. Ennek az együtt­működésnek lehet egy példája az az ún. közösségszervezői hálózat, amelynek kialakításán most fáradoznak az Apáczai Nevelési Központban. Megva­lósulása esetén várhatóan nö­vekedni fog az intézmény és a lakótelep közötti együttműkö­dés hatékonysága, a különbö­ző közösségek kezdeményező­készsége, kulturális aktivitása. Úgy tűnik tehát, valami megmozdult művelődési há­zaink körül. Az elkövetkezendő évtizedek adják meg azonban a választ arra, hogy a több mint 2500 intézményt magá­ban foglaló művelődési ottho­ni hálózat mennyire képes a megújulásra, a társadalom fejlődésével való lépéstartásra. Vajon igazuk volt-e azoknak, akik megkérdőjelezték további létének jogosságát. A bizonyí­tás - úgy tűnik —, nem lesz könnyű feladat. Pörös Béla ÉT Etel okozta megbetegedés A BKV józsefvárosi sportte­lepén levő táborban húsz gyer­mek közül 13 és két felnőtt megbetegedett: a hétfőn elfo­gyasztott ebéd után két-három óra múlva hányás és hasmenés miatt panaszkodtak. Többségü­ket kórházba szállították. A fő-., városi KÖJÁL és a Vili. kerületi Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőség szakemberei a helyszíni vizsgálat során köz­egészségügyi és üzemeltetési hiányosságokat tapasztaltak a tábort ellátó, szerződéses kony­hán. A betegség tünetei és a közegészségügyi, járványügyi vizsgálatok alapján feltétele­zik, hogy a fertőzés étel erede­tű. A konyha üzemelését fel­függesztették, a vizsgálatot folytatják.

Next

/
Thumbnails
Contents