Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-15 / 162. szám
Pozsgay Imre: Állampolgár és állam 1985-ben iMost, amikor a választópolgár bizalmából, az 1983-as választási törvény pozitív aktivitást hozó alkalmazásával létrejönnék az áj népképviseleti szervek, a tanácsok, az ország- gyűlés, - érdemes ismét szólni állam és állampolgár viszonyának elvi kérdéseiről. Fontos mindenekelőtt arról szólni, hogy állam és állampolgár együttműködésének fejlesztésében óriási jelentősége, szerepe van a Hazafias Népfrontnak, mint széles körű tömegmozgalomnak; amely ebben a kapcsolatban az állampolgárok közösségét valósítja meg, s alkotmányos szerepet tölt be a népképviseleti szervek létrehozásában. Egység és kiegyensúlyozottság A szocialista viszonyok uralomra jutásával és általánossá válásával megszűnt ugyan valamely osztály politikái elnyomásának szükségessége, de nem szűnt meg a társadalmi- gazdasági folyamatok politikai irányításának szükségessége. A pártirányrtás eszköze: a központilag szervezett államhatalom és igazgatás. A társadalom állami igazgatása szükséges, mert az érdekkülönbségekből és érdekellentétekből keletkező ellentmondásokat fel kell ismerni és megoldásukat államigazgatási, politikai esz- körökkél elősegíteni. Az állam funkciói között változatlanul kitüntetett Ihelyet Ifoglal el a gazdasági folyamatok szabályozása. Az állam feladata megteremteni — főleg gazdasági és gazdaságpolitikai, de szükség esetén adminisztratív eszközökkel is - a társadalmi újratermelési folyamat és a vállalati önállóság közötti összhangot. Természetesen a társadalom alapvető érdekeinek szem efőtt tartásával. Feladata a szocialista tulajdonviszonyok alapján szervezni az elosztást, o kooperációs viszonyokat, a termelési ágazatok koordinációját. Még hosszú ideig csak az állam lesz képes rendelkezni és megfelelően élni azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével ki lehet számítani és jelezni a tudományos-technikai forradalom várható gazdasági és társadalmi hatását. Továbbra is az állami esz- közös ígérkeznek legmegfelelőbbnek a természet és társadalom viszonyának szabályozására, az emberi környezet tudatos védelmére. Az állam felmérheti és befolyásolhatja a demográfiai viszonyokat, elháríthatja vagy mérsékelheti a természeti csapásokat. Az ideológiai-kulturális feladatok tekintetében belátható ideig csak állami módszerekkel lehet megszervezni az egész társadalom megfelelő képzését, nevelését, a műveltség színvonalának emelését. A két világrendszer létéből adódó ellentmondások miatt az állam irányítja a külkap- csolatokat, fenntartja a szükséges katonai erőket, szervezi a nemzetközi gazdasági kooperációt és a nemzetközi mu n ka megosztó st. Csak a többség jóváhagyásával Ezeket a feladatokat azonban csak akkor láthatja el eredményesen, ha bírja az állampolgárok többségének jóváhagyását, támogatását, az elhatározásban és a kivitelezésben a többség részvételét. A társadalmi fejlődés jelenlegi fokán ugyanis nincs 'rá lehetőség, hogy az állampolgárok közvetlenül és naponta irányítási funkciókat töltsenek be 6. HÉTVÉGE a társadalomban. A legtöbb irányítási funkció folyamatosságot, szervezettséget igényel, és megköveteli az irányítóktól, hogy különleges szakképzettséggel, felkészültséggel rendelkezzenek. A termelőerők mai színvonalán nagy intenzitású és egyúttal nagy energiákat lekötő társadalomigazgatásra van szükség. E közben a társadalom igényt tort minden ember munkájára a munkamegosztás más- más területén. Ilyen körülmények között megengedhetetlen, hogy a legkülönbözőbb képzettségű emberek, időnként otthagyva a munkamegosztásban rájuk szabott feladatokat, közvetlenül részt vegyenék a társadalom igazgatásában. (A szabad idő ehhez még nem elegendői) Napjainkban még a társadalom igazgatását elkülönült, szakjellegű tevékenységnek kell tekinteni, amely része a munkamegosztásnak, és ezt a funkciót az államapparátusba tömörült szakemberek hivatásszerűen látják el. Az elkülönült igazgatási gépezet megszűnése csak a nagyon tá- vóli jövőben következhet be. Messzi még az az idő, amikor az emberek igazgatása helyébe a dolgák igazgatása lép. Addig az egész társadalomnak messzemenő érdeke fűződik egy szakszerűen, hatékonyan működő, jól ellenőrzött államigazgatáshoz. Hivatalnokuralom ? 'Kétségtelenül jogos az aggodalom, hogy az igazgatás elkülönítése az igazgatóitoktól kitermelheti az igazgatási szervek lélektelen formalizmusát, bürokratizmusát és konzervatiz- musát. Ennek következménye az emberek passzivitása lehet. Az állam apparátusa a szocializmusban is magában hordja a bürokratizálódás veszélyét. E veszély ellen a szocialista demokrácia fejlesztésével lehet felvenni a harcot, kiépíteni a bürokratizmus elleni biztosítékokat. A bürokratikus tendenciákat nem lehet egyetlen huszárvágással megszüntetni. Folyamatos, kitartó küzdelemre van szükség, mert meg-meg- újuló lehetőségről van szó. A harc két síkon folyhat: egyrészt az államélet demokratikus intézményeinek fejlesztése terén, amelyekben aktivizálódhat az állampolgár, és mint áz állam alanya, mint megbízó, figyelemmel kísérheti az állam - apparátus működését. Ezt a szerepet kell betöltenie az állampolgár bizalmából az országgyűlésnek- és a helyi tanácsnak. Másrészt magában az államapparátusban, úgy, hogy erősítik benne a demokratikus szervezetre jellemző vonásokat, azaz az államapparátus dolgozói kialakítják saját munkahelyük demokratizmusát, és maguk is küzdenek a bürokratikus jelenségek ellen. Tehát a szakigazgatási szervezetek demokratikus ellenőrzésének biztosítása érdekében magának a szakigazgatásnak demokratizálására is szükség van. Az egyén és társadalom egymáshoz való viszonya a 'szocializmusban is még alapvetően az állampolgár és az állam egymáshoz való viszonyában nyilvánul meg. Ez a legtöbb esetben különböző intézmények közvetítésével valósul meg. De ez a viszony lényegében különbözik attól, ami az állampolgár és állam viszonyát a szocializmus előtti társadalmakban 'jellemezte, mert ma a különböző intézmények segítségével a dolgozó ember saját államával kerül kapcsolatba. Ennek az elvnek az érvényesülését segíti a szocialista demokrácia fejlesztése az államéletben, vagyis az államintézmények átalakítása úgy, hogy következetesen megvalósulhasson a marxi követelmény: „az állam a társadalom fölé rendelt szervből a társadalomnak mindenben alárendelt szervvé váljék." Természetesen e tekintetben nem a követelményeket nehéz megfogalmazni, hanem azt az alkalmas módot megtalálni, ahogyan ezeknek a követelményeknek eleget lehet tenni. Az előbbiekben ugyanis éppen arról beszéltünk, ihogy a termelőerők mai színvonala és a munkamegosztás követelményei miatt az állampolgárok nem vehetnek részt nap ■mint nap közvetlenül a társadalom igazgatósában, erre a célra hivatásos szakapparátusokat kell fenntartani. Ez az ellentmondás azonban feloldható, mert az állampolgároknak messzemenő lehetőségeik vannak szervezetek és képviseleti intézmények létrehozására. Lehetőségük van arra, hogy különböző szervezetekben mint meghatározott érdekcsoportok lépjenek fel. Emellett a közvetlen demokrácia különböző intézményei állnak rendelkezésükre. (Ezek elsősorban a választójogban, tehát a képviselet létrehozásában megfogalmazott intézmények: jelölőgyűlések; képviselői, tanácstagi beszámolók; visszahívási jog.) Népszuverenitás A másik eszköz az állampolgárok birtokában az állami szervezetben kiépített képviseleti intézmények rendszere: a tanácsok mint népképviseleti-önkormányzati szervek, és az országgyűlés, a törvényhozás. A cél az, hogy a szocialista demokrácia fejlesztésének következtében ezek a képviseleti intézmények egyre eredményesebben töltség be határozathozói, törvényhozó funkciójukat, és az állampolgároktól kapott megbízás szellemében ellenőrzői funkciójukat az állam igazgatási tevékenysége fölött. Országgyűlésünk a népszuverenitás legfőbb megtestesítője, országunk legfőbb törvényhozói szerve. Társadalmi előrehaladásunk gyorsítása, rendszerünk szocialista jellegének fejlesztése céljából szükséges, hogy az országgyűlésben erősödjék a törvényalkotói tevékenység, növekedjék az országgyűlés szerepe a kormányzati munka alkotmányos ellenőrzésben. Ugyanennek a követelménynek a tanácsok akkor felelhetnek meg egyre eredményesebben, ha tovább erősödnek önkormányzati szerepükben a helyi politika alakításától a 'bevételeikkel való önálló rendelkezésig, gazdálkodásig. A szocialista állam eredményes működése, demokratizmusának fejlődése feltételezi azt az államapparátust, amelynek fejlett a jogtudata és jogérzéke, s amely természetesnek tartja, hogy a jogrend a kötelezettség rendje is. Az ilyen állampolgár azoknak a viszonyoknak a terméke, amelyekben az emberek az állaimhatalmat nem kényszerűen elviselendő külső erőnek tekintik, hanem saját eszközüknek saját rendjük megszervezésére. Olyan eszköznek, mely hatalmát attól nyeri, hogy az állampolgárok közvetlenül vagy képviselőik útján nemcsak véleményükkel, hanem cselekvő részvételükkel is támogatják. Ez a követelmény a szocialista állom demokratikus intézményei, és a felvilágosult, tudatos állampolgár találkozásával valósul meg. A napokban lezajlott országgyűlési és tanácsi választások, az új választási törvény első és nagy sikerű alkalmazása, a választások népfrontos jellegének kidomborodása nagy tépést jelentett előre a szocialista demokrácia fejlesztésében, az állampolgár és a szocialista állam együttműködésének erősítésében. Eszter doktornő (balról) ellenőrzésen Pécsett, a Kisfaludy utcai gyermekrendelőben. Läufer László felvételei Nem tudom, a hatvanas évek uránvárosi kisgyermekei emlékeznek-e még „Eszterke doktornőre", aki a városrész legelső utcájában, a Körösi Csorna Sándor utca rendelőjében gondozta, kezelte vagy éppen látogatta őket a környék bölcsődéiben, kis- és nagyszobás óvodáiban? Igaz, a kezdeti időkben a névtáblák is hiányoztak az épületekről, csupán a kapukra vagy a kukásedényekre festett római számok adtak számára bizonytalan útbaigazítást: sürgős hívásra hol, merre találja kisbetegeit? — Bizonyára szemet szúrt a lakóknak, hogy orvostáskával a hónom alatt kerülgetem a kukásbödönöket, mint valami tévelygő guberáló. Az orvosi rendelő, amely eredetileg lakásnak épült, eléggé szűk volt, téli reggelenként Magdi, az asszisztensnő szorgalmasain begyújtott o kályhába, aztán vagy füstölt, vagy gáz volt, de hát mi mást tehettünk volna? így emlékezik az „ősidőkre” dr. Littkei Eszter gyermekorvos, ezúttal a Munkácsy Mihály utcai gyermekorvosi rendelő egyik emeleti szobájában. Hozzátehetem: derűs iróniával. — Tulajdonképpen szép évek voltak azok is, tele lelkesedéssel, izgalommal. — Pillanatra elhallgat. - És gondokkal, persze . . . Zavaiban vagyok. Annak idején apró gyermekem éjszakai rettenetes ordítására rohantam el hazulról és szinte sírva, az építkezési törmelékeken bukdácsolva kerestem a sötét lépcsőházak névtábláit: jöjjön csak, Eszteríke doktornő, mert valami nagy baj van otthon. De aztán hazaérve a „paciens" már vidáman rugdalódzott, röpködött a kibontott pólyában. Most mondom neki. Az esetre nem, de a gyerekre emlékezik. Minden gyerekre emlékezik, névszerint. Pedig már felnőttek, mint ahogy felnőttek az utcák is és a parkok fái is . . . Heves megye Ecséd nevű községében született, aztán a család átköltözött Csömörre. A családfő szőlőmunkás egy jómódú szőlőbirtokosnál, illetve később munkása a Ganz-tMávagnak.- Hogyan éltek?- Apóm, sajnos már nem él, de édesanyám most is Csömörön lakik abban a'hajdani cselédlakáíban, ahova annak idején beköltöztünk. Két kis szobás, félkomfortos hajlék. Évente néhányszor összejövünk a mamánál, hót bizony alig-alig férünk el. Fiútestvéreim között van villanyszerelő, szerszámlakatos, egyik húgom bölcsődevezető, a másik adminisztrátor. Sejtheti, hogy ennyi gyerek mellett nem dúskálhattunk az anyagi javakban. De különben szép családi ihözösség- ben éltünk. Apám kemény munkát végzett, ezért artán anyánk sóha nem terhelte esténként, amikor hazatért, velünk kapcsolatos gondokkal, ezt már napközben elrendezte. Nem akarta cipónkat fárasztani. — Ez a nevelési módszer mennyire hatott az ön későbbi éveire? — Annyira, hogy jómagam sem terheltem másokat gondjaimmal, igyekeztem önállóan megtalálni a megoldást. Férjem is orvos, eléggé elfoglalt szülők vagyunk, de miután két lányom született, a lehető legtöbb időt nevelésükre, vagy inkább úgy mondanám, hogy egy meghittebb családi miliő fenntartására fordítottuk. Mi soha nem unatkoztunk családi körben. — A „kislányok" is felnőttek köziben . . . — Igen. Egyik itt Pécsett pedagógus, másik lányom orvosnak készül, jelenleg Szombathelyen dolgozik a kórházban. Dr. Littkei Eszter életútja: 7 elemit végez Csömörön, utána — elég korán — munkát vállal egy kis üzemben, ahol zsilettpengét gyártanak. Aztán dolgozik kőművesek mellett, természetesen téglát és maltert hord meg ivóvizet a segédeknek, 1947- ben a mai SZTK jogelődjénél, az OTI központjának konyháján és étkezdéjében. 'Még egy lépés: adminisztrátor az irodák egyikében. Aztán az OTI vezérigazgatója, Németh János rábeszéli: iratkozzon be szakérettségire. — A mai fiatalok nem tudják, de akkor így ment a kiválasztódás: akiben a vezetők felfedeztek valamilyen kiemelkedő képességet, annak egyengették az útját. Emlékszem rá, az Erzsébet- bíd környékén, az Irányi utcában volt a kollégium, ott éltünk, tanultunk, készültünk a szakérettségire. A jövendőorvosai, mérnökei, gyógyszerészei, színművészei. .. Nos, ezekre a hónapokra mondtam az imént. hogy szép és izgalmas időszak volt. 1951-ben felvételire jöttem a Pécsi Orvostudományi Egyetemre. — Nagy örömmel — jegyzem meg. — Inkább aggódva. Szüleim egy szóval sem ellenezték, de azt azért közölték velem, hogy anyagilag nem nagyon tudnak támogatni, ám ha ezt a pályát választom, akkor járjam végig az utat tisztességgel. Aztán a fővárost sem szívesen hagytam ott. Amikor Pécsre kerültem, már tudtam, hogy itt maradok, már csak azért is, mert egy jó barátnőre akadtam, Zsuzsára, Szentistvónyi Gyulánéra, aki akkor már a Tanárképző Főiskolán volt és telkemre beszélt. Ennyi az egész. Maradtam. Érdekes — vagy talán éppen hogy nincs 'benne semmi érdekesség — a férje, aki korábban Csepelen vasipari szakmunkás volt, szintén szakérettségi révén 'került az orvosi pályára. Elsőéves egyetemista korukban házasodtak össze, továbbra is Pécsett, a Mór-kollégium lakói ként. — Az ösztöndíjból éltünk, nyári tanulmányi szünetben mint ápolónő dolgoztam, hogy a következő tanévre valami pénzt összekotarjunk. De hát annyi persze soha nem jött össze. Az egyetemi évek is gyönyörűek voltak. Még akkor is, ha mi lányok néha egymástól kértünk kölcsön egy-egy ruhadarabot, szoknyát, vagy pulóvert, mert ugye az Íratlan szabály volt, hogy a vizsgán és a randevún illő csinosan megjelenni. Ha valaki hazulról csomagot kapott, este a „kölesben" közprédává vált, öt percnél tovább nem tartott. Van egy kétszáz négyszögölnyi kis kertjük Pécs határában, Szentkút környékén. Egy kis gyümölcsös, zöldség meg fű. Férje gyakrabban. Eszterke doktornő ritkábban látogatja a kertet: csoportvezető gyerekgyógyász az I. kerületnek, ami sokkal, de sokkal nagyobb kert, kétszáz négyszögölnél ... Rab Ferenc V
