Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-14 / 161. szám
6 Dunántúlt napló 1985. június 14., péntek Honismeret História évkönyv, 1984 Az 1944. év históriája Pécs-Baranya egy 1850-ben kiadott könyvben R itka könyv van birtokomban, melyet Losontzi István irt még a 18. században. Losontzi 1709-ben született a Veszprém megyei Szilasbalháson és 1790-ben hali meg Nagykörösön. Két évig a ceglédi iskola rektora volt, majd a hollandiai Utrechtbe utazott egyetemi tanulmányai folytatása végett, mint volt debreceni kollégista. Magam is láttam az utrechti egyetem rektori hivatali folyosóján a hatalmas bronz domborművet a falon, melyet az ott tanult egykori magyar diákok emeltek az egyetem 300 éves jubileumán, 1936-ban. A dombormüvön egy tógás magyar diák lépdel, jobb kezében vándorbottal, bal kezében könyvvel. Fent a római számmal irt évszámok: 1636—1936. Alul tisztelgő latin nyelvű mondat az egyetemnek hálából, amiért annyi magyar diáknak adott tudományt. A fenti címmel került az érdeklődők kezébe a História könyvek sorozat legújabb kiadványa. Egy fontos történelmi időszak áttekintését adja meg. Néhéz lenne bármit is kiemelni a tanulmányok, visszaemlékezések, riportok sorából. Inkább figyelemfelkeltőnek a könyv szerkesztőjének Glatz Ferencnek néhány gondolatát adjuk vissza, melyeket bevezető írásában olvashatunk. Mindenek előtt arra hívja fel a figyelmet, hogy szomorú történetet kap kezébe az olvasó. Fejezeteket, adatsorokat az 1944. év történetéből. Az elmúlt évben és idén a sajtóban sok publikáció jelent meg, melyek az 1944. évhez kötődnek, ráirányítva igen sok tanulságra a figyelmet. Két fontos vonulata van a visszaemlékezésnek. Az egyik a megírt, a másik a megélt történelem. A megírt történelem sok tanulságát összegezte már ennek az időszaknak. A szerkesztő többek között említik, hogy a megírt történelem 1944-bez köti a polgári Magyarország összeomlását, a magyar polgári társadalom szétesését. Ehhez a korszakhoz köti a magyar nemzeti történelem legszélesebb körű indentitászava- rát. A német fasizmus fokozatos európai terjeszkedése néhány év alatt szétzilálta azokat az abroncsokat, amelyek a polgári fejlődés során a magyar áMam területére bevándorló és az itteni polgári fejlődést nagyban segítő nem magyar etnikumú elemeket a polgári nemzetfejlődés egységébe olvasztották. A magyar hazához hű németség mellett szembe tudták fordítani a németség egy részét a magyar nemzeti érdekekkel. A magyarság hoz-asszimilálódás útján már előrehaladt zsidóságot fasiszta törvényekkel, majd népirtó erőszakkal átmenetileg ki tudták szorítani a nemzet 'keretéből. A megírt történelem 1944-hez köti a magyarság politikai betagozódását és ennek tudomásul vételét a keleteurópai történelembe. Amikor 1944. augusztus 25-én a szovjet csapatok átlépték a magyar határt, nemcsak az ország felszabadítása kezdődött meg a ■fasiszta uralom alól, de egyben megkezdődött a legújabb- kori történelem legdinamikusabb politikai, katonai, technikai és kulturális erejének kiterjeszkedése is Európa ezen középső zónájára. A szerkesztő hangsúlyozza, hogy a megírt történelem azonban sohasem azonos a megírt történelemmel. Nem tudjuk pontosan megmondani, hogy a különböző ünnepségek, megemlékezések, a sajtó publikációi milyen egyénített emlékeket idéznek fel az emberekben. De az már bizonyosabb, hogy a társadalom leg- szélesébb köreiben az 1944- ihez kapcsolódó kérdéseket ezek az egyénített történelmek, mintsem a tudományosan megállapított történelmi erővonalakat megfogalmazó tanulmányok támasztják. Elfogadott tézis, hogy az egyénileg megélt történelem és a kutató által megírt történelem sohasem azonos. A História könyv ez alkalomból nem csak ismereteket akar adni, nemcsak bizonyos kérdésekre kíván válaszolni, de a két nagy történelmet kívánja egymáshoz is közelebb hozni. Ezért jelenthetjük ki, hogy érdekes, izgalmas olvasmány mindenki számára. M. E. Losontzi ledoktorál /a hazatért, és 1741-ben a nagykőrösi református gimnázium tanára, majd igazgatója volt. 1769- ben megsiketülése miatt visz- szavonult az iskolától. Nyugalmában írta meg azt a könyvét, amely őt híressé tette. Először a „Szent Históriát” írta meg (bibliai történeteket). Ehhez csatolt egy részt: „Magyarország kis tükrét", amely földrajzi és történelmi adatokat tartalmazott, a lényegeseket versbe foglalva. A tizedik kiadás után a könyv címe már „Hármas Kis Tükör", mert a könyv Erdély- ország leírásával is bővült. Ez a mű annyira népszerűvé vált, hogy a múlt században a kiegyezésig a diákok ebből a könyvből tanulták hazánk földrajzát és történelmét. Többször is átdolgozták mások az idők folyamán, amikor Losontzi már nem is élt. A szabadságharc bukása után egy ideig be is tiltották, a példányokat be kellett szolgáltatni a hatóságnak. A nép azonban mint féltett kincset őrizte, rejtegette, s Így maradt meg nekem is családi örökségképpen az 1849-50-es kiadás, melyet Pesten nyomtattak, „Trattner és Károlyi tulajdona, az Úri utcza 453. sz. és Gránátos utcza 464. sz. alatt". A könyv Írója igen szerény ember volt, mert neve a címlapon egyszer sem szerepelt. Az 1850-es kiadás bevezetése alá is neve helyett ezt írta: „a szerző". Az egyik kiadás bevezetőjében Losontzi ezt írja: „Tudjuk, hogy a gyermekek a rit- mizálásban igen gyönyörködnek, és a Verseket örömmel tanulják: ez okból indíttatván a Vármegyékben lévő nevezetesebb Helységeket Ver- setskékbe foglaltam." A könyv kérdés-felelet formájában dolgozza föl Magyarország földrajzát és történelmét. Néhány példával illusztráljuk. Kérdés: Magarország mely- lyik részében van a világnak? Felelet: Európában, az Aust- riai birodalomban. (Ez utóbbi két szót áthúzták tintával még a múlt században.) Megtudjuk, hogy Magyar- ország lakosainak száma 1850-ben 14 millió 100 ezer, ebből „a törzsökös tiszta magyarok" száma 7 millió 800 ezer; az elmagyarosodott nemzetiségek, akik jól és tisztán beszélik a magyar nyelvet, „és akik semmi áron nem más néphez, hanem a magyar nemzethez számítják magukat": 1 millió 400 ezer; a német polgárok száma 900 ezer; a többi nemzetiség száma együttesen 4 millió. Kérdés: Állapotukra nézve hányfélék a lakosok? Felelet: 1. Nemesek, úgy mint herczegek, grófok, bárók, nemes emberek és egyháziak. 2. Polgárok a kriályi városokban. 3. Szabad lakosok a mezővárosokban, falukon és pusztákon. Kérdés: Mellyek voltak a magyar nemzeti színek? Felelet: Piros, fehér és zöld szín, mind a három szín együttvéve. A piros vitézséget, a fejér állandóságot, a zöld reménységet képez. (Megfigyelhetjük, hogy a nemzeti színekre vonatkozó kérdést „múlt időben" nyomtatták a szabadságharc bukása után.) Ezekután nézzük, hogy mit olvashatunk Baranyáról és Pécsről ebben a rendkívül érdekes régi könyvben! A „Dunántúli kerület" című fejezetben 11 vármegyét ismertet a szerző, ezek között északról délre haladva utoljára Baranya vármegye kerül sorra. Megtudjuk, hogy Baranya vármegye székét és gyűléseit 1848 előtt Pécs királyi városban tartotta. Van 11 mezőváros, 343 falu, 115 puszta, 235 ezer lakos. Nagysága: 91 „négyszegű mértföld". A továbbiakban a megye gazdagságát dicséri. „Ezen megye a természetnek minden ajándékával nem csak bőven, de valóban pazarlásig meg van áldva.” Hét járása van: 1. Pécsi. 2. Sz. lőrinczi. 3. Siklósi. 4. Mohácsi. 5. Sásdi. 6. Pécs-Váradi. 7. Dárdai. Feltűnő adat az is, hogy mennyi birtokos főnemes és nemes család nyűzsgött ebben a gazdag megyében. A birtokos családok között elsőként szerepel Albrecht örökös császári főherceg neve, rangsorban ezután következik Schaum- burg-Lippe György fejedelemherceg. Hercegek: Batthyányi és Esterházy. Gróf: Batthyányi Gusztáv. Báró: Gervay Sebestyén, a pécsi püspök és káptalan. A nemesek között néhány ma is ismerősen hangzó név olvasható, mint pl. Czin- dery, Cséby, Dőry, Festetics, Majláth, Jeszenszky, Madarász, Perczel, Scitovszky stb. Pécs (Quinque Ecclesiae, Fünfkirchen) királyi város, lakosainak száma 12,500. Itt lakik a püspök és a káptalan. Püspöki líceummal, kir. gym- nasiummal, könyvnyomtató műhellyel. Magyar játékszínnel. A török 143 esztendeig bírta. Solimán szultán e vidéket földi paradicsomnak nevezte, hogy közpéldabeszéddé vált: „németnek Bécs, magyarnak Pécs”. Nagy kőszénbányái vannak . . . Pécsről Mohácsra vasút van javallatban. Siklós régi nevezetes mezőváros, borral, gabonával kereskednek lakosai. Régi híres várát Gara nádor birta, ki 1402. esztendőben Zsigmond királyt ide hozta visegrádi kemény fogságából. Mohács a Duna jobb partján, rendezett tanáccsal biró kereskedő mezőváros, 8000 lakossal. Esztendőnként 300— 400 hajó rakodik meg borral, fával, gabonával, kőszénnel stb., hires vásárai vannak. Mohács határában történt 1526. augustus 29-én ama szerencsétlen ütközet II. Lajos király és Solimán török császár között, melly a magyar nemzetnek régi hírét, fényét temette el. Pécsvárad a pesti főiskola jószága, mezőváros 3000 lakossal, a vármegyében szállásoló lovas ezrednek itt van a stábja. Baranyavár postával. Villány és Karancs kedves ízű veres bort termeszt, melly külföldön is ösmeretes. Harkány meleg fürdővel. Végül hadd álljon itt a Baranyáról szóló „emlékeztető versike”: „Baranya vármegye van itt utoljára, Itt Pécs. Pécs-Váradja, Harsány, Siklós vára, S Mohács, Nemzetünknek hol lön hajdan kára, De míg gyáva nem lesz, él reménysugáré!" Dr. Szántó Károly PÉCS SZÜLETTEK Márfi Luca, Czigány Judit, Ragon' csa Zsanett, Fazekas Eszter, Schilling Gábor, Kulcsár Attila, Moharos Bernadett, Vigh Adrienn, Kecskés Gorán, Perlaky Anett, Gál Hajnalka, Tóth Kata, Somos Márton, Schiller Zoltán, Frank Zsolt, Irimi Tibor, Kovács Krisztina, Szalontai Anikó, Fábián Gergely, Serényi Balázs, Faragó Lajos, Polhammer Péter, Sallay Dániel, Horváth Zoltán, Török Erzsébet, Gulyás Krisztina, Rozéknál Ivett, Jánosi Márta, Nagy Zsófia^ Csik Emese, Szabó Gergely, Horváth Szabolcs, Horváth Dávid, Zóka Róbert, Mandl János, Petres Dániel, Ravasz László, Sápszky Péter, Karács Kinga, Suvák Ágnes, Regéczy Glória, Horváth Krisztina, Belső Tímea, Molnár Judit, Dómján Szidónia, Dalos Krisztina, Beckmann Brigitta, Balatoni Barbara, Kovács Dávid, Kiss Tibor, Bori Réka, Csiba József, Sziládi Zoltán, Komori Barnabás, Kisfali Bernadett, Fischer Eszter, Nyéki Ivett, Boros Balázs, Németh Nikolett, Jámbor Melinda, Börzöli Sarolta, Varjú Alexandra, Tröszt Anett, Szilágyi Dorottya, Gye- nis Tibor, Rice János, Csiba Zoltán, Kovács Tamás, Lakatos Balázs, Hegyi Attila, Dávid Csaba, Féth József, Fülöp Zoltán, Lempek Andrea, Sípos Nóra, Beimel Anna, Jászkai Éva, Meléth Andrea, Francsics Attila, Bonnyai Zsolt, Kovács Ildikó, Pintér Alexa, Tatár Gabriella, Bódis Ilona, Dénes Erna, Komjáti Beáta, Till Adrienn, Lehőcz Zsuzsanna, Baranyai Timea, Poppe Zoltán, Tóth Tamás, Takács Péter, Erdősi Krisztián, Dajnoki Zsolt, Iváncsics Péter, Garai László, Borkics Bence, Fodor Norbert, Fábián Péter, Reisz Dániel, Böhm Viktória, Bors Bernadett, Harangozó Beáta, Bodri Orsolya, Ban- del Veronika, Guzi László, Habayeb Omár, Nagy Attila, Varga Zsolt, Solt Gábor, Libái Szilveszter, Gotthard Imre, Kerner Tünde, Komlódi Szandra. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Gruber Endre és Szabó Piroska Erika, Márton-lllés Attila és Erdősi Éva, Pájer Lajos és Balogh Erika, Kutianudisz Tanaszisz és Helyes Csilla, Kedves Tamás Csaba és Győréi Tünde, Ráüss Károly Nándor és Nyers Beáta Eszter, Benyovszki Zoltán és Gimesi Erika, Csikász Tamás Sándor és Krizsics Anna, Dunai Sándor és Tarr Jolán, Meiszter Péter és Katona Judit, Bernát János Károly és Molnár Mária Terézia, Horváth József és Molnár Gizella, Rátkai Tamás Kornél és Botos Erika, Mott János és Kovács Anna, Mikul- cza András és Varjú Zsuzsanna, Da- nyi Sándor és Molnár Hajnalka, Wilhelm Rezső és Szentiványi Ildikó, Szarnék Ferenc és Horváth-Varga Zsuzsanna, Bayer Vilmos és Farkas Zsuzsanna, Fusch Tibor és Sallai Gabriella, Lipacki Gábor és Jung Erzsébet, Appl János és Pfisztner Mónika Sarolta, Lisch József és Szatmári Ilona, Aradi Károly Attila és Szeles Mária Magdolna. Vita a művészetek támogatásáról „Művészet és támogatós" címmel nyílt vitát rendeztek csütörtökön a Fészek Művész- klúbban. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége és az MSZMP Budapesti Bizottsága Oktatási Igazgatóságának szervezésében szociológusok, művészek, pedagógusok és más szakemberek arra kerestek választ, hogy az utóbbi évek megváltozott gazdasági viszonyai hogyan tükröződnek a művészetek állami támogatásában. A rendezvény része volt annak a több éve folyó vitasorozatnak, amely a művészetek és a társadalom kapcsolatának összefüggéseit vizsgálja. Munkásmozgalmi emlékhelyek Pécs, Felsőmalom utca 23. (Park filmszínház) A felszabadulás után a pécsi szakszervezetek jelentős megmozdulásainak színhelye. 1945. április 8- án a „Pécsi Szakszervezeti Bizottság" első összvezetőségi ülését itt tartotta. Ugyanitt került sor az össz- választmány első ülésére, amelyen 200 szakszervezeti funkcionárius vett részt. A választmány megerősítette funkciójában a kommunista Krantz Pált, vasmunkást, a szaktanács elnökét. B. Nagy Gusztávot, szabó, a szakszervezeti bizottság elnöke, majd titkári tisztségében. 1945. június 24-e „Nagy napja volt a Park mozinak", írta az új Dunántúl. A zsúfoltságig megtelt nézőtéren hallgatták végig Kossá István, villamoskalauz, kommunista funkcionárius beszédét. A Magyar Kommunista Párt által szervezett nagygyűlés határozatot hozott arról, hogy a munkásosztály megvédi o demokráciát, a kommunista és szociáldemokrata szakszervezetek egységben lépnek fel a munkásosztály érdekeit szolgáló akciókban. Továbbá a szakszervezeteket nemcsak gazdasági, hanem a munkásság politikai szervezeteinek is tekintik. A határozat kimondta: „A politizálás nem veszélyezteti a szakszervezetek egységét, sót, minéi inkább politizálnak, annál inkább egységessé válnak." Jeli József
