Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-13 / 160. szám
1985. június 13., csütörtök Dunántúli napló 3 Baranya megye ~7. sz. országgyűlési képviselői választókerület Mérei Emil - Szűcs István Pótjelölés, pótválasztás. Ezekben a napokban ezekkel a fogalmakkal is meg kell ismerkednie a választópolgároknak. Azokban a választó- kerületekben, ahol június 8-án nem hoztak döntést a szavazatok, ismét el kell menni a jelölőgyűlésekre, június 22-én újra választani kell a jelöltek közül. Sokan talán azt gondolják, hogy ez egyértelműen újabb terhet jelent az állampolgároknak. Érdemes azonban arra emlékezni, hogy amikor az új választási törvényt elfogadtuk, számolnunk kellett azzal, hogy a többes jelölések esetében nem születik az első szavazáskor eredmény. Ez történt Baranya megye 2., 4. é: 7. sz. országgyűlési képviselői választókerületében is. A tegnap Komlón megtartott 7, sz. választókerület jelölőgyűlése azt igazolta, hogy nem csökkent az érdeklődés. Jóval a 16 órára kitűzött jelölőgyűlés megkezdése előtt oly annyira megtelt a pártbizottság székházának nagyterme, hogy többen álltak mint ültek, telve volt a karzat, sőt sokan az előtérben, az utcán kísérték figyelemmel a jelölőgyűlés eseményeit. Nagy taps fogadta Rátkai Zoltán komlói lakos véleményét, hogy a sportcsarnok is megtelt volna érdeklődőkkel. Morber János, a Komló Városi Tanács elnöke, aki a jelölőgyűlést levezette, 515 résztvevőt köszönthetett, s nagy taps közepette jelentette be, hogy mivel sok jelenlévőnek nem jutott ülőhely -, egyébként is elvitték az emelvényről az elnökség részére előkészített székeket —, a jelölőgyűlést állva vezeti le, és állva maradnak a meghívott vendégek is! Somssich Lászlóné, a városi pártbizottság első titkára beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy június 8-án e választókerületben nem dőlt el, hogy ki legyen a képviselő, ezért két alkalommal meg kell a jelölést ismételni, majd június 22-én újra választani a jelöltek közül. Szólt arról is, hogy amíg az első alkalommal az lehetett képviselő, aki a szavazatok több mint 50 Munkásgyűlés a Dunai Vasműben Munkásgyűlést tartottak szerdán Dunaújvárosban a Dunai Vasműnél a kohászati kombinát születésének 35. évfordulóján. A gyűlés csaknem háromezer résztvevőjét, köztük Bo- rovszky Ambrust, a nagyüzem első vezérigazgatóját, a Vasasszakszervezet elnökét Fehéri Béla, a Dunai Vasmű pártbizottságának titkára köszöntötte, majd Horváth Ferenc ipari minisztériumi államtitkár szólt a 11 ezernél több dolgozót foglalkoztató, az idén már 17 milliárd forint termelési értéket előállító kohászati kombinát múltjáról, jelenéről, jövőjéről, s méltatta a népgazdaság fejlődésében betöltött kiemelkedő szerepét. Elmondta, hogy a kormány 1949 decemberében döntötte el: Dunapentelén építik fel az új kohászati üzemet. A következő év tavaszán megkezdődött az építkezés, s 1951. november 7-én már csapoltak az új öntödében, 1954-ben pedig dolgozni kezdett az 1-es számú nagyolvasztó. A vasmű 1968-ban visszafizette az építéséhez felvett adósságokat, s azóta mind nagyobb összegekkel járult hozzá a nemzeti jövedelem növeléséhez. 1980— 81-ben — a kohászati válság mélypontján — kezdte meg a termelést az új, korszerű acélgyártó berendezés, a konverte- res acélmű. százalékát megkapja, addig június 22-én az egyszerű többség megszerzése is elegendő a győzelemhez. A HNF megyei bizottsága nevében javasolta, hogy a korábban elfogadott jelöltek közül ismét jelöljék a választó- kerület képviselőinek Mérei Emilt, a Mecseki Szénbányák Vállalat vezérigazgatóját és Szűcs Istvánt, a Komlói Cár- bon Könnyűipari Vállalat igazgatóját. A jelenlévők nagy tapssal fogadták a javaslatot, a felszólalók, így Horváth Jánosné, Bischof Antal, Bárdos Imre és Juhász István megindokolták, hogy miért támogatják mindkettőjük jelölését, felhívó a figyelmüket, hogy megválasztásuk esetén egyaránt képviseljék a bányászok és a város lakosságának érdekeit, de ne feledkezzenek meg arról sem, hogy egyben a megye, az ország feladatai a párt politikája, a népfront programja megvalósítását kell szolgálniuk. A szavazás eredményeként Mérei Emilt 387, Szűcs Istvánt 389 szavazattal javasolták a választókerület képviselőjelöltjének. Szót kért a gyűlésen Gal- lusz József is, akit korábban javasoltak képviselőjelöltnek. Elmondta, hogy visszalépett a jelöltségtől, úgy gondolva ; a választások eredményei azt igazolják, hogy a város lakossága nálánál fiatalabbat kíván képviselőjének. Ugyanakkor visszaemlékezett arra a 33 évre, melyet a városban a közéletben eltöltött, s arra kérte a jelölteket, hogy megválasztásuk esetén legyenek aktív közéleti személyiségek, tekintsék fontos feladatuknak a város további fejlődésének szolgálatát. Befejezésként Mérei Emil és Szűcs István köszönték meg a bizalmat. M. E. Tanácskozás a r I ■ if _ fi A szórakozás-szórakoztatás kérdéseiről rendeztek tanácskozást szerdán a KISZ KB székházában. A Művelődési Minisztérium által kezdeményezett konferencia — amelyen több mint 100 szakember; alkotó, irányító, alkotóműhelyi vezető vett részt — első lépése volt annak az eszmecsere-sorozatnak, amelyben a továbbiakban a kultúraközvetítő és terjesztő intézmények vezetői, valamint a befogadók, a közönség bevonásával kívánják megvitatni a szórakoztatás színvonalával kapcsolatos aktuális gondokat. A tanácskozást Köpeczi Béla művelődési miniszter nyitotta meg. A tanácskozáson két korreferátum hangzott el. Az ezt követő vitában rendezők és írók, művelődésszociológusok és újságírók cserélték ki tapasztalataikat. Ifjú citerások a kertvárosi általános iskolában Együtt énekelnek, muzsikálnak A régi kertvárosi általános iskola citerazenekarának tagjai közül Keresztes Balázs és Szabó Éva vett részt a mohácsi népzenei versenyen. Az együttes vezetője Tóth Csaba, a Vízügyi Igazgatóság nyomdásza, aki korábban már játszott citeraegyüttesben. Nagy Vilmosné, a kertvárosi iskola tanára halottá, s felkérte, hogy vezesse az iskolai szakkört. — Nem kell semmi különöset tenni annak, aki a szakkör tagja szeretne lenni — kezdi a beszélgetést Tóth Csaba. — Szeressen és tudjon énekelni. Már többször voltunk úttörő- és ifjúsági népzenei fesztiválokon. ötödik éve járunk a Dél-dunántúli Schneider Lajos népdaléneklési és népi hangszerek versenyére is. Ebben az évben két citerás jutott tovább Mohácsra. Hetente csak egyszer jövünk össze, és akkor A kertvárosi citerazenekar próbáján Fotó: Proksza László éneket tanulunk, gyakorolunk a citerán, beszélgetünk. A zenekar citeráit Birinyi József, a Népművészet mestere készítette, ő Táborfalván él. Sajnos, a hangszerboltban megvásárolható citerák még arra sem alkalmasak, hogy a gyerekek tanuljanak rajtuk. Behangolás után sem egységes a hangzásuk, hamar tönkremennek, hamisak. — A zenélés mellett járunk kirándulni is, és tavaly megrendeztük az első citerástábo- runkat Igáiban. Mindenhova küldtünk meghívót, mert megyei tábort szerettünk volna szervezni, de csak a pécsi úttörőhöz és a drávafokiak cite- razenekara jelentkezett. Talán majd az idén. Vidáman citeróznak és énekelnek a gyerekek pénteken délutánonként. Látszik az arcukon, hogy jól érzik magukat, szívesen vannak itt. — Májusban Jugoszláviában voltunk — mondja Keresztes Balázs. — Itthon rendszeresen szerepelhetünk öregek napján, nyugdíjasbúcsúztatón, megnyitókon szociális otthonokban és versenyeken is. Én már másodikos korom óta idejárok. Harmadszor voltam Mohácson a népzenei fesztiválon, pedig még csak ötödikes vagyok. Nem könnyű citerázni. Nehéz a lefogás, mert nem mindenhol szól szépen a húr. Szabó Évát a barátnője tanította citerázni és Nagy Vilmosné tanárnő javasolta neki a citerazenekart. Hetedik osztályos. Szívesebben citerázik, mint beszél. Megfogják a citerájukat és pengetni kezdik a Sárközi kari- kázót, a kezdők meg szívvel- lélekkel énekelnek hozzá. Sz. K. Nagyobb önállóság a pénz elosztásában Ösztönöz-e az ösztöndíj? Két éve megváltozott a hallgatóknak adható pénzbeni és természetbeni juttatások elosztási módja. Az egyetemek, főiskolák túlnyomó többségében megszűntek a „tól-ig" kereseti kategóriák, és az intézmény székhelyén lakók jövedelem- igazolásaik alapján egy főre jutó jövedelmét 2900, a „vidékiekét" 3600 forintra egészíthetik ki. Egységesítették a kollégiumi ellátásért fizethető ösz- szeget is, ez átlagosan 600 forint lett. A minisztérium - az iskola tanulmányi eredményéhez kötődő - keretösszeget ad a havonként folyósított ösztöndíjakra is, emellett annyi a központi elvárás, hogy az általános ösztöndíj összege 200 és 1200 forint között legyen, és 3,00 átlag alatt ne adják. Az állami támogatások mindegyik formájában egyébként a helyi viszonyokat jobban ismerő intézmények úgy oszthatják el a pénzt, ahogy akarják. Nagyobb az önállóságuk, és nőtt a KISZ- szervezet szerepe is. Most már az ösztöndíjaknál maradva, így talán nem is meglepő, hogy akár karonként is eltérő elosztási módokat találhatunk. — Minden tizednek jelentősége van - kezdi Laczi Károly, a PMMF hallgatója. - Amíg jól tanulok, jó ez a főiskola. Tudom, hogy otthon is van helye a pénznek. Igyekszem is, de sajnos, legutóbb két tizeddel rosszabb lett az átlagom. Háromszázzal kevesebbet kapok most. Tapasztalatom szerint a műszaki főiskola dolgozta ki a legiobb ösztöndíjszabályzatot. A PMMF-en az említett keretösszeg 75 százalékával az egyes tanulócsoportok gazdálkodnak, mégpedig úgy, hogy a kidolgozott módszernek megfelelően arányosan magasabb összeg juthat a 4,0 körüli, vagy jobb átlagú hallgatóknak. 200—1000 forintot kaphatnak 4,3-es teljesítményig. 1200 forintot vehetnek fel jobb átlag esetén, ha tanulmányi eredményük mellett tudományos diákköri tevékenységük, mozgalmi, közéleti munkájuk is számottevő. (Az utóbbi tényezők általában is szerepet játszanak, hiszen nem tanulmányi, hanem általános ösztöndíjról van szó, amely az említett átlag felett csupán adható.) Az összeg mindenütt a Diákjóléti Bizottság döntése után lesz végleges. Ebben a bizottságban hallgatók (érdekvédelmi felelősök), oktatók és a tanulmányi osztály képviselői vannak. A keretösszeg fennmaradó 25 százalékát 1500 forintos kiemelt ösztöndíjra, a tancsoportonkénti összegek korrekciójára használják fel. (Az adható összegnek ugyanis ötven- nel maradék nélkül oszthatónak kell legyen, a precíz előírások viszont ezt nem veszik figyelembe, és ezzel az összeggel tudnak felfelé kerekíteni.) Míg a műszaki főiskolán1 3,2-től adnak ösztöndíjat, a többi pécsi felsőoktatási intézményben egészen indokolt esetek kivételével 3,51-tői. Másutt az elosztás módja nem ennyire részletesen kidolgozott: négy-öt tizedenként „ugrik" az adható summa. A JPTE Jogi Karán például nincs kiemelt ösztöndíj, helyette a nyelvtudást honorálják vagy a tandíjat csökkentik. Van azonban jó néhány figyelemre méltó kezdeményezés is.- Nincs okom panaszra. 1700 forintot kapok havonta tanulmányi munkámért - mondta Benczik Adrienne, a POTE hallgatója. — 900 az általános és 800 a demonstrátori ösztöndíjam. Egy fillért sem kérek otthonról. A demonstrátori ösztöndíj a JPTE Közgazdasági Karán van még Pécsett. Kiemelkedő szakmai, tudományos diákköri vagy szakkollégiumi tevékenységért és az oktatásban (szemináriumvezetés stb.) való alkalmankénti részvételért adják. Feltétlen üdvözlendő megoldás, hiszen ezzel konkrétan is tudják segíteni, támogatni azok munkáját, akik már egyetemi éveik alatt az átlagosnál alaposabban foglalkoznak szakmájukkal.- Szerintem ez az elosztási rendszer nem különösebben ösztönöz jobb tanulásra — mondta Kántor Tibor joghallgató. - Sokkal jobb lenne, ha az ösztöndíj összegét emelnék meg jelentősen, és a sokszor amúgyis nevetséges kereseti igazolásokon alapuló szociális támogatást csökkentenék vagy alakítanák át ennek megfelelően. A minisztérium az adott intézményben tanulók összátla- gára ad keretösszeget. Ez a szabályozási mód is az eredeti célkitűzések ellen szól. Hiszen, ha az ösztöndíj célja („ösztönözzön jobb tanulmányi eredmények elérésére”) egy-egy adott intézményben megvalósult, ha több lett a jó és jobb átlagot elérő hallgató, akkor egy-egy hallgató a keretelosztásból következően azért kap kevesebb pénzt, mert társai is jól helytálltak. Hitelesebbnek tűnik az általános megfogalmazás, amelyben néhány éve az ösztöndíj elől a „tanulmányi" jelző is hiányzik: az ösztöndíj az állami támogatások egyik fajtája. Bozsik László Bolgár katonafestok kiállítása Harkányban Május 9-én, a győzelem napján nyílt meg Harkányban az I. Bolgár Hadsereg Múzeumában a bolgár katonafestők és grafikusok kiállítása, amely június 30-ig látogatható, hétfő kivételével 10—18 óra között. A kiállító művészekről, (akiknek egy része alig haladja meg a jó amatőr színvonalat) nem sokat tudunk: nevükön kívül csak annyit, hogy mindnyájan résztvevői voltak a II. világháború magyarországi csatáinak vagy itt a Dráva mentén, vagy távolabb. A háború emléke sokukban máig él: festmények, grafikák születnek még napjainkban is a negyven év előtti élményekből. A kiállítás legtöbb grafikáját és olajképét Dimitar Valkanov műveiből válogatták bolgár barátaink. A terem főfalát egy olyan nagyméretű olajfestménye díszíti, amely a harkányi bolgár múzeum tulajdona — A magyar lakosság segíti a bolgár néphadsereget a honvédő háborúban (1961). A hosszú cím egy megrázó erejű képet jelöl: a hóban, kátyúkban elakadt szekereket vállvetve húzzák-vonják az elcsigázott bolgár harcosok és a rongyokba burkolt magyarok. Dimitar Valkanov 1907. május 13-án született, 1928ban vették fel a Képzőművészeti Főiskolára. 1944 szeptemberében a 16. gyalogos hadosztályának politikai biztosa (parancsnokhelyettese) lett — így vett részt — Magyarország felszabadításában. A Dráva mellett szerzett élmények nemcsak művészetét, hanem életútját is befolyásolták: titkára, elnök- helyettese, majd elnöke lett a Bolgár—Magyar Baráti Társaságnak. Nagy érdemei vannak kiállításunk megszületésében is: ő volt az, aki 1955—1956-ban megszervezte, és nyugdíjazásáig vezette a Katonaművészek Stúdióját. Reméljük, hogy e kiállítás, amely a Szovjetunió, LenD. Valkanov: Hadifoglyok — tusrajz (A reprodukciókat Kőhegyi Zoltán készítette.) gyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia után újra Magyarországra hozta képeit (közülük sok eljutott Kínába, Kubába, Svájcba, Franciaországba, sőt, az NSZK-ba és az USÁ-ba is) sokak tetszését elnyeri itt, Baranyában is. Dr. Mándoki László
