Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-12 / 159. szám
1985. június 12., szerda Punomon napló 3 Az MSZBT Országos Elnökségének ünnepi ülése Negyven évvel ezelőtt, 1945. június 9-én alakult meg a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság, a mai MSZBT elődje. A jubileum alkalmából a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége kedden ünnepi ülést tartott a Parlament vadásztermében Az elnökségben foglalt helyet Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Berecz János, a KB titkára, Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és Filipp Jermas, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke, az ünnepi rendezvényekre hazánkba érkezett szovjet küldöttség vezetője. Biró Gyula, a társaság főtitkára köszöntötte az országos vezetőség tagjait, a meghívottakat, a magyar közélet jeles képviselőit, a mozgalom veteránjait, a szovjet vendégeket. Enélkül aligha őrizhettük volna meg gazdaságunk stabilitását a mögöttünk levő, a világgazdaság válságától terhes években. Jövőbeni fejlődésünket is arra a hosszú távon biztonságot nyújtó műszaki, tudományos, gazdasági együttműködésre építhetjük, amelynek fő irányai az ezredfordulóig jól beláthatok. — A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainknak vannak más meghatározó tényezői is a gazdasági érdekek mellett — mondotta Berecz János. — Szövetségünk legerősebb összetartó ereje, hogy mindkét országban a marxizmus—leninizmus eszméi vezérlik a fejlődést, mindkét országban a fejlett szocialista társadalmat építik, tökéletesítik. Jól tudjuk és meggyőződéssel valljuk, hogy szocializmus a Szovjetunió nélkül, tőle eltávolodva nem létezik. Végezetül további sikeres munkát kívánt az szág mind több területre kiterjedő együttműködését, a két nemzet kulturális értékeinek cseréjét. A Szovjetunió népünk szocialista építőmunkájának, hazánk függetlenségének legfőbb nemzetközi tálmasza. A magyar- szovjet barátság és együttműködés minden oldalú fejlesztése alapvető érdekünk, és ezért pártunk és államunk politikájának sarkalatos pontja. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság akkor tölti be hivatását eredményesen, ha mozgalmi eszközeivel az együttműködés további területeit kutatja fel, bővíti a két nép egymásra vonatkozó ismereteit, s a személyes kapcsolatok révén érzelmileg is közelebb hozza egymáshoz a magyar és szovjet embereket. Az évforduló alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében üdvözlöm a Magyar-Szovjet A képen: Berecz János beszél Ezt követően Apró Antal, az MSZBT elnöke mondott ünnepi beszédet, aki többek között a következőket mondotta. — A kölcsönös megértés és barátság jellemezte a magyar és a szovjet emberek első találkozásait — hangsúlyozta Apró Antal. Az új élet nagyszerű lehetőségét ismerték fel a társaság alapítói, akik elhatározták: mindent megtesznek azért, hogy a két nép és kultúrája közelebb kerüljön egymáshoz. Szent-Györgyi Albert, Szakosíts Árpád, Illyés Gyula, Gábor Andor, Kodály Zoltán, Révai József, Zilahy Lajos, Ligeti Lajos és sokan mások tettrekész előmozdítói lettek a két nép közeledésének. — A pezsgő, baráti, alkotó légkör a felszabadulás első percétől az ország egész területén érződött: egy év alatt a társaság budapesti és vidéki csoportjai több mint félmillió tagot számláltak. A magyar üzemekben, intézményeknél, vállalatoknál egymásután alakultak meg a társaság szervezetei: lelkes aktivisták ezrei, a Szovjetunió régi és új barátai vállaltak egyre több feladatot. Apró Antal beszéde után Berecz János emelkedett szólásra. Ismertette az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét, a párt elismerését azért, hogy a mozgalom betölti hivatását, eredményesen teljesíti a magyar társadalom egészére kiterjedő küldetését: ápolja és gazdagítja Magyar- ország és a Szovjetunió kapcsolatait, a két nép barátságát. A továbbiakban kiemelte: — Nemzeti létünk, biztonságunk, gazdasági fejlődésünk egyik legfontosabb forrása a negyven éve gazdagodó együttműködés. Gazdaságunk ez idő alatt számára létfontosságú technikát és technológiai tapasztalatokat, nyersanyagot, energiát kapott, termékeinek pedig biztos pia- -cot talált a Szovjetunióban. MSZBT tagcsoportjainak, minden tisztségviselőjének és aktivistájának, majd átnyújtotta a társaság elnökének a Béke és Barátság érdemrendet, amelyet az Elnöki Tanács adományozott az MSZBT-nek. Berecz János ezt követően átadta Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának a társasághoz intézett levelét, amely így szól: „Tisztelt Eivtársak! Barátaim! Negyven évvel ezelőtt bontott zászlót az a széles körű társadalmi mozgalom, amely a magyar—szovjet barátság ápolását tűzte ki célul, s amely azóta évtizedeken át, tisztes munkával kimagasló eredményeket ért el a két nép testvéri kapcsolatának fejlesztésében, elmélyítésében. A magyar—szovjet barátság eszmei és érzelmi gyökerei a Nagy Októberi Szocialista Forradalom időszakáig nyúlnak vissza. A magyar proletariátust a szovjet forradalom példája ihlette, amikor 1919 márciusában kivívta hazánkban a dolgozó nép hatalmát. A Magyar Tanácsköztársaság születése pillanatában baráti szövetséget ajánlott szovjet-orosz testvérének. Ezeket a történelmi, érzelmi gyökereket nem tudta kitépni munkásosztályunk, népünk emlékezetéből és szívéből az ellenforradalmi rendszer huszonöt esztendős uralma és rágalomhadjárata sem. Történelmi sorsfordulónk, fel- szabadulásunk hónapjaiban országszerte alakultak szovjetbarát társaságok, egyletek, s e spontán népi mozgalmat foglalta egységes szervezeti keretbe a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság. Tevékenysége átfogta a társadalom széles rétegeit, programja kifejezte népünk messzemutató érdekeit. A mai nevén 1957-ben újjáalakult Magyar—Szovjet Baráti Társaság a tagcsoportok mozgalmi munkájára építve sokat tett azért, hogy népünk mind jobban megismerje a Szovjetunió fejlődését, a szovjet emberek életét, segítse a két orBaráti Társaság aktivistáit, a tagcsoportokba tömörülő dolgozókat, a tisztségviselőket, akik odaadó, fáradhatatlan munkával, meggyőző szóval, személyes példamutatással segítik a magyar—szovjet barátság elmélyítését. Köszöntőm a gazdasági, a tudományos, a kulturális együttműködés bővítéséért tevékenykedő társadalmi munkásokat, mert e kapcsolatoknak nélkülözhetetlen szerepük van szocialista társadalmunk építésében, országaink műszaki- tudományos haladásának meggyorsításában, életünk gazdagabbá tételében, üdvözlöm a mozgalom keretében dolgozó pedagógusokat, ifjúsági vezetőket és mindazokat, akik e munkájukkal is hozzájárulnak a fiatalok szocialista szellemű, hazafias és internacionalista ■neveléséhez. A társaság megalakulásának negyvenedik évfordulóját annak tudatában ünnepelhetik, hogy fontos, jó ügyet szolgálnak, és a végzett munkának nagy és szép eredményei vannak. Vigyék és fejlesszék tovább a négy évtized nemes, értékes örökségét. Még egyszer köszöntőm önöket a 40. évforduló alkalmából és gratulálok a magas kitüntetéshez, a iBéke és Barátság Érdemrendhez. További eredményes, jó munkát kívánok a Magyar-Szovjet Baráti Társaság tisztségviselőinek és minden aktivistájának. Budapest, 1985. június 9. Szívélyes üdvözlettel: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára" * Az ünnepi ülést megelőzően az MSZBT Országos Elnöksége a társaság megalakulásának 40. évfordulója alkalmából kitüntetési ünnepséget rendezett a Parlament delegációs termében. A két nép barátságának elmélyítése érdekében végzett több évtizedes kiemelkedő munkájukért 34 személy vehette át az MSZBT aranyko- szorús jelvényét. Negyvenket- ten emlékplakettet és hatan emléklapot kaptak. A kitüntetéseket Apró Antal nyújtotta át. * Nógrádi Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvényét kapta meg kedden a Parlamentben. Pályázati felhívás Környezetvédelmi beruházások támogatására A Baranya megyei Tanács pályázatot hirdet a gazdálkodó — kivételes esetekben költségvetési — szervek már működő létesítményei környezetszennyező vagy károsító hatását csökkentő, illetve megszüntető pótlólagos beruházásainak támogatására (levegőszennyezés, veszélyes hulladék, környezeti zaj témakörökben). A Központi és a Tanácsi Környezetvédelmi Alapból adható támogatás elnyerésére irányuló pályázatokat — az előírt mellékletekkel együtt — a Baranya megyei Tanács V. B. építési és vízügyi osztályához (Pécs, Rákóczi út 34. Pf. 121, 7601) ez évben legkésőbb augusztus 1-ig lehet benyújtani. A támogatásban részesíthető környezetvédelmi beruházások köréről, a pályázat feltételeiről és módjáról részletes felvilágosítást az építési és vízügyi osztályon Gőbölös István levegőtisztaság-védelmi felügyelő ad (tel.: 12-222/ 177). Baranya megyei Tanács V. B. Építési és Vízügyi Osztálya Hé$y évtized a rendőrségen András Ferencné Kellett, hát ment. Pedig pár hónappal korábban házasodtak össze férjével, az akkor Villányban kinevezés nélküli rendőrkapitányként dolgozó daliás fiatalemberrel, s már terhes volt későbbi kislányával, amikor az V. kerületet „szétdobták” ismét három megyére — 1950-ben —, az alig több mint 20 éves fiatalasszony Kaposvárra került, férje maradt Baranyában. — Számolgattuk — mondja —, hogy férjem mellé egy kis kapitányságra nem mehetek, őt ugyan Pécsre helyezhetik, de ennek sem volt nagy valószínűsége, végül azt találtuk ki: mindketten megyünk tovább, valahova. . . Bejött a negyedik variáció, amivel nem számoltunk. . . Hónapok teltek el, amíg visszakerült Pécsre: egy rendőrházaspár ugyancsak két megyére „osztódott”, a csere kínálta magát, megkapták a beleegyezést — ám lakásuk továbbra sem volt. — Férjem az édesanyjánál lakott, én az enyémnél, reggelente ugyanarra a villamosra szálltunk, így találkoztunk, beszéltük meg a legfontosabbakat, két megálló között... — Nekünk ez akkor természetes volt — mondja a még mindig magas termetű, lebarnult bőrű András Ferenc. — Amit akkor csináltunk, amit vállaltunk, amit magától értetődőnek tartottunk, annak századrészétől fejreállnak ma az emberek. A közelmúltban kiállítás nyílott Pécsett a Várostörténeti és Munkásmozgalmi Múzeumban: „A demokratikus rendőrség 40 éve Baranyában" címmel. A tablókon dokumentumok, a korabeli sajtó témához kötődő cikkeinek fénymásolatai, néhányon : sorsok. Többek között Kercza Gizelláé is. ,,Magyar belügyminiszter 279 334. sz. 1945. IV. 12. BM. Kinevezem önt a magyar államrendőrség kötelékébe. . . . . . rendőrirodai alhadnaggyá és szolgálattételre a magyar államrendőrség szentlőrinci járási kapitányságához beosztom. Kinevezése ideiglenes..." Azután egy névsor, az akkor villányi kapitányságon dolgozóké, közöttük András Ferenc főhadnagyé és Kercza Gizelláé. Majd egy újabb: „Kercza Gizella úrnőnek, rendőrirodai alhadnagy. Értesítem, hogy önt a magyar államrendőrség villányi járási kapitánysága állományából — szolgálati érdekből — a magyar államrendőrség szentlőrinci járási kapitánysága állományába áthelyeztem. 1947. január 16. A miniszter rendeletéből dr. Aczél György sk. rendőr-alezredes." Részlet az önéletrajzból: „A közeljövőben házasságot kötünk András Ferenc rendörlő- hadnaggyal, aki a villányi kapitányság állományában dolgozik." — Együtt kezdtük — mondja az 1984. december 31-től nyugdíjas András Ferencné, akinek közismerten szelíd természetét most is tükrözi az arca —, Kosa Gyula, Rideg Mátyás. . . és persze a férjem. 1945 augusztusában nem voltam még 17 éves. Amikor a belügyminisztérium átvette a rendőrséget, nem alkalmaztak, mert túl fiatal voltam. Közbenjártak értem, váratlanul közölték velem, hogy mégis dolgozhatok a rendőrségen, irodai alhadnaggyá neveztek ki. Csodálkoztam: hogyan? Egyszerű! — felelték, — azt lódítottuk, hogy korábban születtél! Amikorra rájöttek a csalásra, már elmúltam 18 éves. . . Pénzügyi teendők, leíró és minden egyéb segédhivatali munka — nagyjából így nézett ki a feladatköröm. A hatalmi harcból nem sokat éreztem meg. Tudtam, hogy az egyik hadnagy kisgazdapárti, a kapitány kommunista. Állásfoglalásomat, elveimet akkor senki sem kérdezte. Dolgoztam, télen sokat fáztam. A volt kastélyba költözött a szentlőrinci kapitányság, nem volt mivel fű- tenünk, néha a rendőrök elmentek, kivágtak egy fát, amíg az tartott, meleg volt. Gyalog jártunk, lovasfogattal vidékre, amikor az első Csepel-kerék- párok elkészültek, a rendőrök kapták meg, kedvezménnyel vásárolhatták — de csak a férfiak. Talán az inflációs idők voltak számomra a legnehezebbek. Előfordult, hogy naponta kétszer is be kellett jönnöm Pécsre, s nagyon kellett sietnem: az állomány fizetése nálam volt, amiért délben még lehetett valamit vásáro'ni, az este már nem sokat ért. Ugyancsak nyomtam a pedált, a szó szerint a pénzért hajtottam! — Mikor érezte, hogy végleg megállapodott a rendőrségnél? — Az ideiglenesnek mondott kinevezés ellenére az első perctől. Nagyon jó gyorsíró voltam, bárhol elhelyezkedhettem volna Pécsett is. Maradtam azonban a szentlőrinci kapitányságon, sőt: 1947 elején elküldték egy tanfolyamra is, ahova ugyan irodatiszteket hívtak, de mindent tanultunk, ami a rendőrségi munkának része. Rangban előrelépést nem jelentett elvégzése, ezt különben is elvették később, s 1948. január 1- től I. osztályú rendőrirodai tiszt lettem. Ha jól emlékszem, 1970-től kerültem hivatásos állományba. 1951-ben — tanúsítják a kiállításon is látható dokumentuAndrás Ferencné egyik régi munkatársával a rendőrség 40. évfordulóján rendezett kiállításon mok — a Közbiztonsági Érem bronz fokozatával tüntették ki. Emléklap a felszabadulás 10. évfordulója alkalmából, a pártmunka elismeréséül. „A Belügyminisztérium állományában töltött 30 éves szolgálata és eredményes munkája elismeréséül a Szolgálati Érdemérem kitüntetést adományozom. Ben- kei András, 1975. július 7." De megkapta a Haza Szolgálatáért ezüst és arany fokozatát is, 25 évvel ezelőtt a Kiváló Szolgálatért érdemérmet. Nyugodtan mondhatja — és mondja is —, hogy munkáját elismerték. A Baranya megyei Rendőr-főkapitányságon népszerű volt. Néha ugyan eszébe jutott — meséli —, hogy egy kezdő, fiatal nyomozónak ő miért Giziké, mint ahogy az egyik, munkatársait a keresztnevükön csak a legritkább esetben szólító főkapitánynak is az volt, de a férje mindig megnyugtatta: hidd el, Gizi- kém, ez a legnagyobb elismerés! — Mi volt a munkájában a legfárasztóbb? — Bűnügyi nyilvántartó és statisztikus voltam, ebből a beosztásból mentem nyugdíjba, törzszászlósi rendfokozattal. Szoros együttműködésben dolgoztunk az értékelőtiszttel. Elkészítem a statisztikákat, s azt kellett mondanom a főnöknek: sajnos, ez van... Egyedül végeztem ezt a munkát 10 éven keresztül, elképesztő igénybevételt jelentett, a napi nyolc óra soha sem volte lég rá. S hibátlanul kellett csinálni, egy statisztikus nem tévedhet! Egy évet hosszabbítottam, mert úgy éreztem, szükség van rám. De nyugdíjba menetelemet követően nagyon nehezen szoktam meg azt, hogy nincsenek határidők. . . Minden hónapban izgultam: elment-e időben a statisztikai jelentés? Mészáros Attila