Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-12 / 159. szám

1985. június 12., szerda Punomon napló 3 Az MSZBT Országos Elnökségének ünnepi ülése Negyven évvel ezelőtt, 1945. június 9-én alakult meg a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság, a mai MSZBT előd­je. A jubileum alkalmából a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság Országos Elnöksége kedden ünnepi ülést tartott a Parlament vadásztermében Az elnökségben foglalt helyet Óvári Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Berecz János, a KB titkára, Vlagyimir Bazovszkij, a Szov­jetunió magyarországi nagy­követe és Filipp Jermas, a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság elnöke, az ünnepi ren­dezvényekre hazánkba érke­zett szovjet küldöttség veze­tője. Biró Gyula, a társaság fő­titkára köszöntötte az orszá­gos vezetőség tagjait, a meg­hívottakat, a magyar közélet jeles képviselőit, a mozgalom veteránjait, a szovjet vendé­geket. Enélkül aligha őrizhettük vol­na meg gazdaságunk stabi­litását a mögöttünk levő, a vi­lággazdaság válságától ter­hes években. Jövőbeni fejlődésünket is ar­ra a hosszú távon biztonságot nyújtó műszaki, tudományos, gazdasági együttműködésre építhetjük, amelynek fő irányai az ezredfordulóig jól belátha­tok. — A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainknak vannak más meghatározó tényezői is a gaz­dasági érdekek mellett — mon­dotta Berecz János. — Szövet­ségünk legerősebb összetartó ereje, hogy mindkét országban a marxizmus—leninizmus esz­méi vezérlik a fejlődést, mind­két országban a fejlett szocia­lista társadalmat építik, tökéle­tesítik. Jól tudjuk és meggyő­ződéssel valljuk, hogy szocia­lizmus a Szovjetunió nélkül, tő­le eltávolodva nem létezik. Végezetül további sike­res munkát kívánt az szág mind több területre kiter­jedő együttműködését, a két nemzet kulturális értékeinek cseréjét. A Szovjetunió népünk szocia­lista építőmunkájának, hazánk függetlenségének legfőbb nem­zetközi tálmasza. A magyar- szovjet barátság és együttmű­ködés minden oldalú fejleszté­se alapvető érdekünk, és ezért pártunk és államunk politikájá­nak sarkalatos pontja. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság akkor tölti be hiva­tását eredményesen, ha moz­galmi eszközeivel az együttmű­ködés további területeit kutat­ja fel, bővíti a két nép egy­másra vonatkozó ismereteit, s a személyes kapcsolatok révén érzelmileg is közelebb hozza egymáshoz a magyar és szov­jet embereket. Az évforduló alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében üdvözlöm a Magyar-Szovjet A képen: Berecz János beszél Ezt követően Apró Antal, az MSZBT elnöke mondott ün­nepi beszédet, aki többek kö­zött a következőket mondotta. — A kölcsönös megértés és barátság jellemezte a magyar és a szovjet emberek első ta­lálkozásait — hangsúlyozta Apró Antal. Az új élet nagy­szerű lehetőségét ismerték fel a társaság alapítói, akik el­határozták: mindent megtesz­nek azért, hogy a két nép és kultúrája közelebb kerüljön egymáshoz. Szent-Györgyi Al­bert, Szakosíts Árpád, Illyés Gyula, Gábor Andor, Kodály Zoltán, Révai József, Zilahy Lajos, Ligeti Lajos és sokan mások tettrekész előmozdítói lettek a két nép közeledésé­nek. — A pezsgő, baráti, alkotó légkör a felszabadulás első percétől az ország egész te­rületén érződött: egy év alatt a társaság budapesti és vi­déki csoportjai több mint fél­millió tagot számláltak. A ma­gyar üzemekben, intézmények­nél, vállalatoknál egymás­után alakultak meg a társa­ság szervezetei: lelkes akti­visták ezrei, a Szovjetunió ré­gi és új barátai vállaltak egy­re több feladatot. Apró Antal beszéde után Berecz János emelkedett szó­lásra. Ismertette az MSZMP Központi Bizottságának üd­vözletét, a párt elismerését azért, hogy a mozgalom be­tölti hivatását, eredményesen teljesíti a magyar társadalom egészére kiterjedő küldetését: ápolja és gazdagítja Magyar- ország és a Szovjetunió kap­csolatait, a két nép barátsá­gát. A továbbiakban kiemelte: — Nemzeti létünk, bizton­ságunk, gazdasági fejlődé­sünk egyik legfontosabb for­rása a negyven éve gazda­godó együttműködés. Gazda­ságunk ez idő alatt számára létfontosságú technikát és technológiai tapasztalatokat, nyersanyagot, energiát kapott, termékeinek pedig biztos pia- -cot talált a Szovjetunióban. MSZBT tagcsoportjainak, min­den tisztségviselőjének és akti­vistájának, majd átnyújtotta a társaság elnökének a Béke és Barátság érdemrendet, ame­lyet az Elnöki Tanács adomá­nyozott az MSZBT-nek. Berecz János ezt követően átadta Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának a társa­sághoz intézett levelét, amely így szól: „Tisztelt Eivtársak! Barátaim! Negyven évvel ezelőtt bontott zászlót az a széles körű társa­dalmi mozgalom, amely a ma­gyar—szovjet barátság ápolá­sát tűzte ki célul, s amely az­óta évtizedeken át, tisztes munkával kimagasló eredmé­nyeket ért el a két nép testvé­ri kapcsolatának fejlesztésé­ben, elmélyítésében. A magyar—szovjet barátság eszmei és érzelmi gyökerei a Nagy Októberi Szocialista For­radalom időszakáig nyúlnak vissza. A magyar proletariátust a szovjet forradalom példája ihlette, amikor 1919 márciusá­ban kivívta hazánkban a dol­gozó nép hatalmát. A Magyar Tanácsköztársaság születése pillanatában baráti szövetsé­get ajánlott szovjet-orosz test­vérének. Ezeket a történelmi, érzelmi gyökereket nem tudta kitépni munkásosztályunk, né­pünk emlékezetéből és szívéből az ellenforradalmi rendszer hu­szonöt esztendős uralma és rá­galomhadjárata sem. Történelmi sorsfordulónk, fel- szabadulásunk hónapjaiban or­szágszerte alakultak szovjetba­rát társaságok, egyletek, s e spontán népi mozgalmat fog­lalta egységes szervezeti keret­be a Magyar—Szovjet Művelő­dési Társaság. Tevékenysége átfogta a társadalom széles ré­tegeit, programja kifejezte né­pünk messzemutató érdekeit. A mai nevén 1957-ben újjáala­kult Magyar—Szovjet Baráti Társaság a tagcsoportok moz­galmi munkájára építve sokat tett azért, hogy népünk mind jobban megismerje a Szovjet­unió fejlődését, a szovjet em­berek életét, segítse a két or­Baráti Társaság aktivistáit, a tagcsoportokba tömörülő dol­gozókat, a tisztségviselőket, akik odaadó, fáradhatatlan munkával, meggyőző szóval, személyes példamutatással se­gítik a magyar—szovjet barát­ság elmélyítését. Köszöntőm a gazdasági, a tudományos, a kulturális együttműködés bővítéséért te­vékenykedő társadalmi munká­sokat, mert e kapcsolatoknak nélkülözhetetlen szerepük van szocialista társadalmunk épí­tésében, országaink műszaki- tudományos haladásának meg­gyorsításában, életünk gazda­gabbá tételében, üdvözlöm a mozgalom keretében dolgozó pedagógusokat, ifjúsági veze­tőket és mindazokat, akik e munkájukkal is hozzájárulnak a fiatalok szocialista szellemű, hazafias és internacionalista ■neveléséhez. A társaság megalakulásá­nak negyvenedik évfordulóját annak tudatában ünnepelhetik, hogy fontos, jó ügyet szolgál­nak, és a végzett munkának nagy és szép eredményei van­nak. Vigyék és fejlesszék to­vább a négy évtized nemes, értékes örökségét. Még egyszer köszöntőm önö­ket a 40. évforduló alkalmából és gratulálok a magas kitün­tetéshez, a iBéke és Barátság Érdemrendhez. További ered­ményes, jó munkát kívánok a Magyar-Szovjet Baráti Társa­ság tisztségviselőinek és min­den aktivistájának. Budapest, 1985. június 9. Szívélyes üdvözlettel: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára" * Az ünnepi ülést megelőzően az MSZBT Országos Elnök­sége a társaság megalakulásá­nak 40. évfordulója alkalmából kitüntetési ünnepséget rende­zett a Parlament delegációs termében. A két nép barátsá­gának elmélyítése érdekében végzett több évtizedes kiemel­kedő munkájukért 34 személy vehette át az MSZBT aranyko- szorús jelvényét. Negyvenket- ten emlékplakettet és hatan emléklapot kaptak. A kitünte­téseket Apró Antal nyújtotta át. * Nógrádi Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság aranykoszorús jelvényét kapta meg kedden a Parla­mentben. Pályázati felhívás Környezetvédelmi beruházások támogatására A Baranya megyei Tanács pályázatot hirdet a gazdál­kodó — kivételes esetekben költségvetési — szervek már működő létesítményei kör­nyezetszennyező vagy káro­sító hatását csökkentő, illet­ve megszüntető pótlólagos beruházásainak támogatásá­ra (levegőszennyezés, veszé­lyes hulladék, környezeti zaj témakörökben). A Központi és a Tanácsi Környezetvédelmi Alapból ad­ható támogatás elnyerésére irányuló pályázatokat — az előírt mellékletekkel együtt — a Baranya megyei Tanács V. B. építési és vízügyi osztályá­hoz (Pécs, Rákóczi út 34. Pf. 121, 7601) ez évben legké­sőbb augusztus 1-ig lehet benyújtani. A támogatásban részesíthe­tő környezetvédelmi beruhá­zások köréről, a pályázat fel­tételeiről és módjáról részle­tes felvilágosítást az építési és vízügyi osztályon Gőbölös István levegőtisztaság-védel­mi felügyelő ad (tel.: 12-222/ 177). Baranya megyei Tanács V. B. Építési és Vízügyi Osztálya Hé$y évtized a rendőrségen András Ferencné Kellett, hát ment. Pedig pár hónappal korábban házasod­tak össze férjével, az akkor Vil­lányban kinevezés nélküli rend­őrkapitányként dolgozó daliás fiatalemberrel, s már terhes volt későbbi kislányával, amikor az V. kerületet „szétdobták” ismét három megyére — 1950-ben —, az alig több mint 20 éves fiatalasszony Kaposvárra került, férje maradt Baranyában. — Számolgattuk — mondja —, hogy férjem mellé egy kis kapitányságra nem mehetek, őt ugyan Pécsre helyezhetik, de ennek sem volt nagy valószínű­sége, végül azt találtuk ki: mindketten megyünk tovább, valahova. . . Bejött a negyedik variáció, amivel nem számol­tunk. . . Hónapok teltek el, amíg visszakerült Pécsre: egy rend­őrházaspár ugyancsak két me­gyére „osztódott”, a csere kí­nálta magát, megkapták a be­leegyezést — ám lakásuk to­vábbra sem volt. — Férjem az édesanyjánál lakott, én az enyémnél, regge­lente ugyanarra a villamosra szálltunk, így találkoztunk, be­széltük meg a legfontosabba­kat, két megálló között... — Nekünk ez akkor termé­szetes volt — mondja a még mindig magas termetű, lebar­nult bőrű András Ferenc. — Amit akkor csináltunk, amit vállaltunk, amit magától érte­tődőnek tartottunk, annak szá­zadrészétől fejreállnak ma az emberek. A közelmúltban kiállítás nyí­lott Pécsett a Várostörténeti és Munkásmozgalmi Múzeumban: „A demokratikus rendőrség 40 éve Baranyában" címmel. A tablókon dokumentumok, a ko­rabeli sajtó témához kötődő cikkeinek fénymásolatai, néhá­nyon : sorsok. Többek között Kercza Gizelláé is. ,,Magyar belügyminiszter 279 334. sz. 1945. IV. 12. BM. Kinevezem önt a magyar ál­lamrendőrség kötelékébe. . . . . . rendőrirodai alhadnaggyá és szolgálattételre a magyar államrendőrség szentlőrinci já­rási kapitányságához beosztom. Kinevezése ideiglenes..." Azután egy névsor, az ak­kor villányi kapitányságon dol­gozóké, közöttük András Fe­renc főhadnagyé és Kercza Gizelláé. Majd egy újabb: „Kercza Gizella úrnőnek, rend­őrirodai alhadnagy. Értesítem, hogy önt a magyar államrend­őrség villányi járási kapitány­sága állományából — szolgá­lati érdekből — a magyar ál­lamrendőrség szentlőrinci já­rási kapitánysága állományába áthelyeztem. 1947. január 16. A miniszter rendeletéből dr. Aczél György sk. rendőr-alez­redes." Részlet az önéletrajzból: „A közeljövőben házasságot kö­tünk András Ferenc rendörlő- hadnaggyal, aki a villányi ka­pitányság állományában dol­gozik." — Együtt kezdtük — mondja az 1984. december 31-től nyug­díjas András Ferencné, akinek közismerten szelíd természetét most is tükrözi az arca —, Ko­sa Gyula, Rideg Mátyás. . . és persze a férjem. 1945 augusz­tusában nem voltam még 17 éves. Amikor a belügyminiszté­rium átvette a rendőrséget, nem alkalmaztak, mert túl fia­tal voltam. Közbenjártak értem, váratlanul közölték velem, hogy mégis dolgozhatok a rendőrsé­gen, irodai alhadnaggyá ne­veztek ki. Csodálkoztam: ho­gyan? Egyszerű! — felelték, — azt lódítottuk, hogy korábban születtél! Amikorra rájöttek a csalásra, már elmúltam 18 éves. . . Pénzügyi teendők, le­író és minden egyéb segédhi­vatali munka — nagyjából így nézett ki a feladatköröm. A hatalmi harcból nem sokat éreztem meg. Tudtam, hogy az egyik hadnagy kisgazdapárti, a kapitány kommunista. Állás­foglalásomat, elveimet akkor senki sem kérdezte. Dolgoztam, télen sokat fáztam. A volt kas­télyba költözött a szentlőrinci kapitányság, nem volt mivel fű- tenünk, néha a rendőrök el­mentek, kivágtak egy fát, amíg az tartott, meleg volt. Gyalog jártunk, lovasfogattal vidékre, amikor az első Csepel-kerék- párok elkészültek, a rendőrök kapták meg, kedvezménnyel vásárolhatták — de csak a férfiak. Talán az inflációs idők vol­tak számomra a legnehezeb­bek. Előfordult, hogy naponta kétszer is be kellett jönnöm Pécsre, s nagyon kellett siet­nem: az állomány fizetése ná­lam volt, amiért délben még lehetett valamit vásáro'ni, az este már nem sokat ért. Ugyan­csak nyomtam a pedált, a szó szerint a pénzért hajtottam! — Mikor érezte, hogy végleg megállapodott a rendőrségnél? — Az ideiglenesnek mondott kinevezés ellenére az első perc­től. Nagyon jó gyorsíró voltam, bárhol elhelyezkedhettem volna Pécsett is. Maradtam azonban a szentlőrinci kapitányságon, sőt: 1947 elején elküldték egy tanfolyamra is, ahova ugyan irodatiszteket hívtak, de min­dent tanultunk, ami a rendőr­ségi munkának része. Rangban előrelépést nem jelentett el­végzése, ezt különben is elvet­ték később, s 1948. január 1- től I. osztályú rendőrirodai tiszt lettem. Ha jól emlékszem, 1970-től kerültem hivatásos ál­lományba. 1951-ben — tanúsítják a ki­állításon is látható dokumentu­András Ferencné egyik régi munkatársával a rendőrség 40. évfordulóján rendezett kiállítá­son mok — a Közbiztonsági Érem bronz fokozatával tüntették ki. Emléklap a felszabadulás 10. évfordulója alkalmából, a párt­munka elismeréséül. „A Bel­ügyminisztérium állományában töltött 30 éves szolgálata és eredményes munkája elismeré­séül a Szolgálati Érdemérem kitüntetést adományozom. Ben- kei András, 1975. július 7." De megkapta a Haza Szolgálatá­ért ezüst és arany fokozatát is, 25 évvel ezelőtt a Kiváló Szol­gálatért érdemérmet. Nyugodtan mondhatja — és mondja is —, hogy munkáját elismerték. A Baranya megyei Rendőr-főkapitányságon nép­szerű volt. Néha ugyan eszébe jutott — meséli —, hogy egy kezdő, fiatal nyomozónak ő miért Giziké, mint ahogy az egyik, munkatársait a kereszt­nevükön csak a legritkább esetben szólító főkapitánynak is az volt, de a férje mindig megnyugtatta: hidd el, Gizi- kém, ez a legnagyobb elisme­rés! — Mi volt a munkájában a legfárasztóbb? — Bűnügyi nyilvántartó és statisztikus voltam, ebből a be­osztásból mentem nyugdíjba, törzszászlósi rendfokozattal. Szoros együttműködésben dol­goztunk az értékelőtiszttel. El­készítem a statisztikákat, s azt kellett mondanom a főnök­nek: sajnos, ez van... Egyedül végeztem ezt a munkát 10 éven keresztül, elképesztő igénybe­vételt jelentett, a napi nyolc óra soha sem volte lég rá. S hibátlanul kellett csinálni, egy statisztikus nem tévedhet! Egy évet hosszabbítottam, mert úgy éreztem, szükség van rám. De nyugdíjba menetelemet követő­en nagyon nehezen szoktam meg azt, hogy nincsenek határ­idők. . . Minden hónapban iz­gultam: elment-e időben a statisztikai jelentés? Mészáros Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents