Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)

1985-05-22 / 138. szám

1985. május 22., szerda Dunántúlt napló 3 Találkozások választókkal Pécs, 1. sz. választókerületében Aczél György a Meszesi Általános Iskolában Fotó: Cseri László Aczél György és Krasznai Antal látogatásai Igen fontos dolog, hogy o választópolgárok örömeikbe és gondjaikba beavassák válasz­tott vezetőiket, s hogy fordítva is így legyen. Lényegében ezt fogalmazta meg Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja kétnapos ba­ranyai látogatása során, o város és megye vezetői­nek, valamint képviselőjelölt társának, Krasznai Antalnak, a HNF Baranya megyei Bizottsá­ga titkárának társaságában. A pécsi 1-es számú választó- kerület két képviselőjelöltjét — Aczél Györgyöt és Krasznai Antalt — e találkozóra elkísér­te hétfőn Lukács János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára, Szentirányi József, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára, dr. Molnár Zoltán, Pécs város Tanácsának elnök- helyettese és Gergely László, a HNF Pécs városi Bizottságá­nak titkára. A képviselőjelöltek előbb a Kenderfonó és Szövőipari Vál­lalat pécsi gyárába látogattak, ahol Tóth László, a vállalat ve­zérigazgatója fogadta őket, majd Joszt Károly igazgató a gyár életéről, Gálos Antalné párttitkár pedig a gyári párt- bizottság munkájáról adott tá­jékoztatót. Az üzemlátogatás után a vendégek munkásokkal, vezetőkkel folytattak eszmecse­rét. Sokan kérdezték, mondták el véleményüket, így Andainé Apari Júlia, Tanicsné Jánosi Etelka, Serényi Istvánné, Gálos Antalné, Cséki Tihamér, Pap Istvánné, Ludmann István, Lei Jánosné, Horváth Gizella, Berta János, Szűcs János, Szabó Andrásné, Dallos Attilá- né és Cserna László. Szó volt a megbecsülésről, gazdasá­gunk jövőjéről, a nyugdijakról, a szociálpolitikáról, s meg­annyi, sokakat érintő és ér­deklő kérdésről. Aczél György hangsúlyozta: Nem lesz könnyű az átállás, mert kemény, gyötrődéseket is felvállaló úton kell végigmen­nünk ahhoz, hogy elérjük: a jövedelmek a munka haszná­tól függjenek, a szociálpolitikai juttatások pedig a rászorultság mértékétől. A politikai vezetés arra törekszik, hogy legyen rangja a becsülettel és te­hetséggel elvégzett munká­nak. Jövőnk alakulása csak tőlünk függ, s a kérdés — marodunk-e a közepesen fej­lett országok között, avagy megpróbálunk előbbre lépni — a következő ötéves tervidőszak­ban választ kíván. Több lénye­ges feladat fogalmazódik meg; növekedjék feldolgozóiparunk kapacitása, csökkenjen óriási energiaéhségünk, lépjünk a technika, a termelékenység terén, őrizzük meg fizetőké­pességünket, javítsuk életszín­vonalunkat. Az új nyugdíjtörvény munká­lataival kapcsolatban elmon- dottta, egy biztos: rugalmasabb, az emberek munkaképességét, cselekvő szándékát jobban fi­gyelembe vevő, bizonyos mun­kakörökben a továbbdolgozás- ra ösztönző lesz. A településhez szorosabban kötődő kérdésekre dr. Molnár Zoltán válaszolt. Tóth László vezérigazgató a textilipar kor­szerűsítéséről elmondotta, hogy egy már biztos: 100 milliós fej­lesztést kap a vállalat a VII. ötéves tervciklusban, hogy ponyvatermelését megdupláz­hassa. A Pécs-Hirden tett látogatás után a vasasi mozgalmi házba mentek a képviselőjelöltek és a velük tartó megyei-városi vezetők. Itt Kiss József, a lakó­körzeti pártalapszervezet titká­ra és Kása Gyula, az I. számú pártvezetőség titkára fogadta őket. Kiss József szólt az el­múlt évek fejlődéséről, majd Kecskés György, Szabó István, Lafferton Győző, Bugát László, Gregin László, Czukor János, Cseh Mihályné, Horváth Lászlóné kérdéseire válaszoltak a találkozó résztvevői. Sokan szóvátették a közlekedés gond­jait, az utak állapotát, az ál­datlan telefonhelyzetet. dr. Molnár Zoltán ígéretet tett né­hány kérés továbbítására ('Posta, Volán). Gergely László megindokolta, hogy Vasas I. lakóterület miért csak egy ta­nácstagi posztot kapott, majd Lukács János értékelte a fó­rum őszinte légkörét, segítő szándékát. ,,Nekünk, vezetők­nek sem jó, ha öt-hét éve hal­lott, jogos igények csengenek megint vissza e peremterüle­tekről. A megyei pártvezetés azon lesz, hogy kapjon annyi figyelmet a külterület a jövő­ben legalább, mint Pécs bel­városa.” Az est végül baráti beszél­getéssel ért véget. * Kedden Aczél György és Krasznai Antal választókerületi látogatása a Pécsi Kenyér­gyárban kezdődött; útjukon elkísérték őket a megye és a város vezetői. Dr. Csaba István igazgató kalauzolása mellett megtekintették az üzemet, majd rétegtalálkozót tartottak. Dömös Géza párttitkár szólt a mozgalmi életről, többen — így Sudár Imre, Fónai László, dr. Somogyvári Róbert, dr. He- tessy Károly, Csabali András - kérdéseket tettek fel a képvi­selő-jelölteknek. Arra a kér­désre, hogy miként fogadja a város a gyár termékeit, Krasz­nai Antal elmondotta, hogy Pécs elégedett a gyár termé­keinek minőségével, megszokta és megszerette azt a válasz­tékot — 14 fajta kenyeret és több mint ötven készítményt —, amive! a gyár előállt. Aczél György a múltra emlékezve je­gyezte meg: „Közel 40 évvel ezelőtt én azt ígértem, hogy lesz munka és lesz 'kenyér! De arra — mosolyodon el —, hogy 14 féle kenyér, nem gondol­hattam." A Pécsi Szikra Nyomdában Farkas Gábor igazgató és Máiiné Nyers Márta párttitkár kalauzolták a vendégeket. A találkozón sok kérdés érkezett — Horváth Imre, Hangyái Já­nosné, Denke Lajosné, Pécsi István, Sasvári János, Ritlmon Ferenc szólaltak fel —, s Aczél György többek között kiemelte: Az értelmiségi munka, a szel­lem munkája egyre nagyobb értékké válik hazánkban. A meszesi általános iskolá­ban Jedlicska János igaz­gató szólt a 30 éves intézmény életéről, arról a munkáról, melyet e munkás-lakóterületen végeznek a pedagógusok. Ta­kács Géza, az alsófokú okta­tási intézmények pártbizottsá­gának titkára hasonlóképpen szólt, majd többen tettek fel kérdéseket. A válaszok lénye­ge: a pedagógus szakma elis­merésének, tekintélyének tár­sadalmunkban növekednie kell. A tegnapi nap utolsó prog­ramjaként a meszesi József Attila Művelődési Otthonban találkoztak az 1. számú képvi­selői választókerület jelöltjei a választókkal, a lakóterület köz­életi személyiségeivel. Tavasz Lajos, a lakóterületi pártveze­tőség titkára szólt előbb a te­rület életéről, majd Bednár Imre, Nagy Károly, Kónya Mi­hály, Simonovics Ferenc, Per- necker Imre, dr. Horváth Jó­zsef, Török Sándor, Bencze La­josné, Torma Sándorné szóltak sok-sok meszesi problémáról - köztük több jogos igényt vetet­tek fel -, a bányászcsaládok lakta vidék ellátási gondjairól. Lukács János és Szentirányi Jó­zsef válaszai után Aczél György köszönte meg a találkozás le­hetőségét, majd az alábbiakat mondotta:- Nem szabad elfelejteni azt a megtett utat, mely ma mö­göttünk van. Más nép él e ha­zában, mint 40 éve, s más a haza is. A közelgő választási napon - június 8-án -, a meg­tett útra, a jövőt alakitó poli­tikára, társadalmunk összetartó erejére fognak igennel vagy nemmel felelni, A világ is fi­gyel ránk. A külföld demokrá­ciánk próbáját látja a válasz­tásokban, ezért hát ki-ki szive, esze, vélekedése szerint dönt­sön, kit szeretne képviselőjéül látni. Legyen tehát minél több- érvényes szavazati Kozma Ferenc Országgyűlési képviselőjelöltek Baranya megye, 9. sz. választókerület Dr. Balogh Gábor A Mohácsi Farostlemezgyár műszaki igazgatóhelyettese. 1937. június 10-én született Szege­den. Iskolai végzettsége: Erdészeti és Faipari Egyetem, szakképesítése faipari mérnök. 1951- ben tagja lett a DISZ-nek, majd megalakulása után a KISZ-nek. 1955-ben belépett az Építők Szakszervezetébe. Jelenlegi munkahelyén különböző beosztásokban, 1959. óta dolgozik. 1980. április 1-től műszaki igazgatóhelyettes. 1969-től tagja az MSZMP-nek. Alapszervezeti vezetősé­gi tag, később, 1980-ig alapszervezeti titkár. 1975. óta a Mohács Városi Pártbizottság tagja. Elvégezte a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem hároméves tagozatát, 1972-ben műszaki doktori címet szerzett.- Úgy szoktam magam jel­lemezni, hogy nem vagyok mo­hácsi születésű, de dühös lo­kálpatriótaként dolgozom — mondja dr. Balogh Gábor, a MOFA műszaki igazgatóhelyet­tese. Mondja annak ellenére, hogy közel három évtizede él a városban, s „azt hiszem, ennyi idő alatt elfogadott en­gem Mohács, én elfogadtam a vá rest". — Szegeden, a farostlemez­kísérleti üzemben dolgoztam, egészen fiatalemberként, s tudtuk: mennünk 'kell a farost után. ahol üzem épül, ott élünk majd. Még jóformán el sem kezdtek dolgozni az első gépsorok a MOFÁ-ban, ami­kor már ideköltöztem.- Az április elejei tanács­tagi jelölőgyűlésen rengeteg cigarettát szívott. Ideges volt? — Nem. Inkább türelmetlen­nek érzem magam. Én nem kis és nagy lépésekről beszé­lek, hanem gyorsakról és las­súakról. Az utóbbiak, de a még nem eléggé gyorsak is türel­metlenné tesznek, legyen szó a gyár, az itt dolgozó 'kollek­tíva, de mindenekelőtt az én munkám hatékonyságáról. — Azt tartják önről: fanati­kusa a szakmájának.- így igaz. Fel is teszik a kérdést: hogyan jut energiám közéleti munkára, politikai sze­replésre? Ez nem ellentmondá­sos. A kettő nekem együtt adja a teljesség érzetét. Úgy vé­lem: amikor mint a gyár egyik vezetője szakmai kérdésben döntök, annak természetesen van politikai vetülete is. Végül is az eredményes munkához akár szakmai, akár politikai vonalon, egy információtömeg­re van szükség, s ha például a városi pártértekezleten gazda­ságpolitikai kérdés - mondjuk: az ipar fejlesztése — a téma, a véleményem megalapozott­ságához szükségem van a munkahelyemen szerzett ta­pasztalatokra, ismeretekre is. — ön mögött nincsen kép­viselői múlt. — Nem érzem hátránynak. Tudom, hogy mint a MOFA egyik vezetőjének, véleményem - áttételeken keresztül — eljut a kormányzati szintig. Igazi örömet ielent, amikor a Gaz­dasági Bizottság egyik dönté­sében viszontlátom a javasla­tom, mondjuk a középnehéz farostlemez esetleges gyártása a mohácsi üzemben. Tudja, ez a termék — ahogy a nyugati szakvélemény fogalmazza — a természetes faanyag egyetlen alternatívája. Óriási lehetősé­geket látok 'benne. — Ha képviselő lenne, mi­lyen témában szólalna fel? — Kettőben biztos. Minde­nekelőtt a fejlesztést fékező-------------------------------------------------------------------------————.—■ » --------------------------­B orsos János előírások ellen szólnék. Ma a fejlesztési-beruházási tevékeny­séget 18 százalékos felhalmo­zási adóval sújtják . . . Orszá­gos gond. Szólnék a mohácsiak érdekében is: ne csak a fő­utcára „fűzött" részeket gon­dozzák, hanem javítsanak a többi terület kommunális ellá­tásán is. Határozottan kiállnék a szanálások ellen: amit egy­szer megépítettünk, ne rombol­juk le! A Mohács városi Pártbizottság első titkára. 1927. július 29-én született Zalaegerszegen. Iskolai végzettsége: Tanárképző Főiskola, Kató nai Akadémia. 1947-től vesz részt a munkás- mozgalomban. 1957-től tagja az MSZMP-nek. 1962 óta szakszervezeti tag, 1965-ben elvé­gezte a Tanárképző Főiskolát, ugyanettől az időponttól a Mohács városi Pártbizottság első titkára. 1972-ben a Politikai Főiskolán tett eredményes vizsgát, majd 1978-ban elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. 1967-től a Mohács városi Tanács és Végrehajtó Bizottság tagja, 1971-től 1985-ig megyei pártbizottsági tag. 1980-tól országgyűlési képviselő. Még április végén, a mohá­csi Kossuth Filmszínházban tartott jelölőgyűlésen írtam fel Borsos Jánosnak ezt a monda­tát:- Az elmúlt ciklusban is nagy politikai biztonságot je­lentett nekem, hogy olyan kör­zet lakóit képviselhettem, akik jól dolgoznok, szép eredmé­nyeket értek el.- Ez a körzet - folytatja most, hogy szabadságát meg­szakítva sort keríthessünk be­szélgetésünkre —, elsősorban a mezőgazdaság területén je­leskedik: a VI. ötéves tervidő­szak célkitűzéseit már 1984-ben teljesítette. És nem csak ez a jellemző: a politikai cselekvő­készség mögött lelkiismerete­sen dolgozó, megújulási ké­pességgel rendelkező emberek vannak, s ez nekem felelőssé­get szülő hátteret jelentette az elmúlt ciklusban. Átfordítva: ilyen háttér nélkül a képviselő nem dolgozhat felelősséggel.- A gyakran hallott kifeje­zés: cél a szintentartás, érvé­nyes a Mohács-környéki mező- gazdaság eredményeire is?- Ahol most vagyunk, nem állhctunk meg. Véleményem szerint a mezőgazdaságnak nagyobb támogatást kell kap­nia, elsősorban az állattenyész­tésnek, a sertés-, szarvas­marha-tartásnak, baromfite­nyésztésnek. Azért merem ezt így - mintha követelném - fo­gaimuzni, meri a KorzeiDen az eredményesebb munkához a személyi feltételek adottak, vagyis állami intézkedésekre van szükség, amely a cselekvő- készséget lendületben tartja.- Az elmúlt ciklusban kép­viselő, a baranyai képviselő- csoport vezetője volt. £ mun­kájában melyek voltak a vezér­fonalai?- Mindenekelőtt ismernem kellett a térség politikai, gaz­dasági helyzetét, gondjait. Azt is fel kell ismerni, hogy mikor, milyen ügy érdekében van szükség az állami szervek ösztönzésére.- Ezeket elmondhatná, mint a mohácsi városi pártbizottság első titkára is.- Nem is lehet a két funk­ciót - a pártmegbízatóst és a képviselői munkát elválasztani. A felelősségérzetem azonos.- Sok múlhat a képviselőn?- Sok. Látnia kell a jövőt, időben kell cselekednie, lépés­előnyt szereznie. Ha például mint képviselő, nem „hajtom" a földgáz Mohácsra érkezését, nem tartanánk ott, ahol va­gyunk ebben a munkában.- Mit tart az elmúlt ciklus­ban képviselői tevékenysége legnagyobb sikerének?- Annak a szellemnek a ki­alakítását, ami jellemzi a ba­ranyai csoportot: őszinte, bá­tor, önálló vélemények kialakí­tása, ezek határozzák meg parlamenti felszólalásainkat is. — A legnagyobb gondnak?- Minden alkalommal sze­rettem volna alaposan felké­szülni egy-egy ülésszakra, de időnként a koordináció hiánya ezt gátolta. Ilyenkor néha eszembe jutott: talán sok ter­het vállaltam, de Mohács, környéke, az itt dolgozó embe­rek támogatása mindig újabb erőt adott. M. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents