Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-30 / 146. szám
1985. május 30., csütörtök Dunántúlt napló 3 Á KISZÖV Táncegyüttes önálló estje A pécsi Kodály Zoltán Gimnázium kórusának fesztiválsikere Várnában f xviu MEJUTyHATCUEH MAACKH XOPOB I XVHIth INTERNATIONAL CHORAL I KOHKyPC "UPOG T. aHMMTPOB' I MAY COMPETITION BAÍHA-8S I PR Of CWMrrPOV" - VARNA SS Másfél esztendővel ezelőtt alakult újjá a pécsi KISZÖV Táncegyüttes, amely Szabó Sándor vezetésével kedden este önálló műsorral mutatkozott be a közönségnek a Pécsi Nemzeti Színházban. Nemcsak azok várták érdeklődéssel a bemutatót, akik ismerték a tavalyelőtti vezetőségválasztás történetét, hanem azok is, akik hírét vették az együttes törekvéseinek, a kulisszák mögött folyó már-már kegyetlen tempójú munkának. Nos, a kétórás műsor minden tekintetben rászolgált az érdeklődésre. A legnagyobb megelégedéssel azok távozhattak a nézőtérről, akik egy megújult együttest jöttek ünnepelni, hiszen a legelfogultabb ellendrukker sem állíthatja - mert sajnos, ilyen fogalom is létezik a néptáncmozgalomban -, hogy Szabó Sándor csoportja nem tett meg mindent a siker érdekében. A táncfolklórt mint anyanyelvet tisztelő fiatal koreográfus-nemzedék legjobb- jaitól kértek számokat, s ezeket igyekeztek a legmagasabb színvonalon, stílushűen bemutatni. Farkas Zoltán Bácskai szvitje és Román legényese, Zsurálszky Zoltán Székelyföldi táncok, Végső Miklós Feketevonat és Besenyő Gábor Dél-alföldi táncok című koreográfiája egészen kiemelkedő alkotás, de aligha lehetne kivetnivalót találni a többi tánc kompozíciójában is. (Annál sajnálatosabb, hogy a zenészek időnként a lehetetlenségig felhajtották a tempót, kitóncolhatat- lanná téve a szebbnél szebb motívumokat.) Az egész est programján átsütött a bizonyítás szándéka, s az előadott számok valóban önmagukért beszéltek. Éppen ezért kár, hogy a rendkívül hangulatos, harangszóval bevezetett műsor élére bekerült egy olyan ismertető szöveg, ami csak arra volt jó, hogy rontsa a táncosok és a nézők ünneplő kedvét. A sok munkára való hivatkozásnál ékesebben szólt a három vagy négy együttesből összeállt zenekar muzsikája, a közös munkával összeállított mezőségi tánccsokor szívet-lel- ket gyönyörködtető képsora. E műsor után csak azt kívánhatjuk a KISZÖV táncosainak, hogy legyen erejük a munkát folytatni és a jószándékú, okos tanácsokat megfogadni. Havasi i. „Itt mindannyiunk nyelve egy és ugyanaz, mert az éneklés, a művészet és a szépség, a különböző nemzetiségű népek közti barátság közös nyelve." Ezekkel a szavakkal határozták meg a XVIII. Várnai Nemzetközi Kórusfesztivál alapgondolatát, s ezt átérezve lépett fel minden hazai és külföldi kórus, az értékes dijakat felsorakoztató versenyen. Bolgár indulók mellett érkeztek szovjet, román, lengyel, csehszlovák, német demokratikus köztársaságbeli, jugoszláv, osztrák, olasz, belga és magyar kórusok. Magyarországot egy debreceni felnőtt vegyeskor és egy szolnoki gyermekkórus mellett a női karok, valamint a kamarakórus kategóriában a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Bartók Béla Leánykara képviselte. A Kertész Attila vezette pécsi kórus még az elmúlt év decemberében Kaposvárott megrendezett ének-zenei osztályok regionális találkozóján elért győzelmükkel szerezték meg a részvételi jogot a várnai fesztiválra. Most május közepén Várnában az írásbeliző negyedikeseket is nélkülözve, a felnőttek közt szereplő pécsi gimnazisták teljesítményét siker koronázta. Mindkét kategóriában, ahol indultak, szereztek egy-egy harmadik dijat, s ez az erkölcsi elismerés mellett 1300 levát is jelentett. A pécsi lányok műsorát a klasszikus művek mellett Kodály kompozíciók, kortárs magyar zeneszerzők művei, valamint bolgár dalok tették teljessé. A neves zenei szakembereket felvonultató zsűrinek magyar tagja Petrovics Emil volt. A pécsi kórus a televízió által is közvetített zárókoncerten kétszer is felléphetett és külön riport készült róla a szófiai és a várnai rádió számára. Felléptek egy kisváros impozáns koncerttermében, valamint á Bolgár Kommunista Párt KB várnai üdülőjében is. A hangi tisztaság, a zenei kulturáltság és hangulatos előadásmód elismerését jelezte a helyszínen kapott meghívás egy nyugateurópai túrára is. P. T. Holt lelkek Aki ismeri Gogol zseniális szatíráját, az alig állhatta meg, hogy ne üljön péntek este a televízió elé, hogy összevesse a mindig más, mindig több olvasói élményt a tévéjáték keltette hatással. Aki meg nem ismeri a Holt lelkeket, azt bizonyára odavonzza a parádés szereposztás, eny- nyi kiváló színészt - s nem is feltétlenül az unalomig ismert „tévés-arcokat” -, ráadásul száz percbe „sűrítve" igazán ritkán látni a képernyőn. Mikor a regény 1842-ben megjelent, Gogolt mindenféle nemzetárulónak, renegátnak elmondták, pedig „csak” pontos- keserűen ábrázolta a századközép Oroszországát, részletesen, sőt aprólékosan leírta valószerűtlenül valóságosnak, reménytelenül nevetségesnek, ahol holt lelkek adnak-vesznek rangot, feleséget, hatalmat, libatollat s persze Holt lelkeket is, különösebb megrökönyödés nélkül. Szakonyi Károly fölényes biztonsággal vonta össze és mentette át a történetből mindazt, ami egy nagyregényből tévéjátékba átmenthető, Havas Péter nyugodt, olykor túl nyugodt tempójú rendezése bőven hagyott időt az elmélkedésre, a hasonlítga- tásra, az egész produkció tehát korrekt és megbízható adaptáció volt — bárcsak több hasonló tévéjátékot látnánk a televízióban. Butaság, korrupt- ság, hiszékenység, simulékonyság: úgy látszik örök emberi tulajdonságok s örökké hálás karakterszerepek, vagyis ami a Holt lelkek tévéváltozatában dominált pénteken este, az a színészi játék. S minthogy a mű valóban televízióra alkalmaztatott, nem akarták átértelmezni, „aktualizálni” (leporolni meg végképp nem, ugyanis Gogolt valahogy nem fogja a por), az a bizonyos „többlet” az egyes szerepek megformálása, a jellegzetes földbirtokos figurák életre keltése volt. Mondhatni, a produkció legfőbb érdeme, hogy lehetőséget adott Szilágyi Tibornak (Csi - csikov), Rajhona Adómnak (Manyilov), Gobbi Hildának (Korobocska), Dégi /sfvónnak (Nozdrjov), Bencze Ferencnek (Szobakevics) és Horváth Sándornak (Pljuskin), hogy megfogalmazhassák a maguk Holt lelkek-élményét. Nem véletlen, hogy nem a kormányzósági székhely korrupt, ám a Revizorban azért karakteresebb tisztviselőit soroltam fel az imént, hisz a regénynek is, az adaptációnak is a vidéki földbirtokosoknál tett látogatás a hangsúlyosabb, az emlékezetesebb része. Ez a tulajdonképpeni „tabló”, itt vásárolja fel Csicsikov a már meghalt, de a jegyzékben még szereplő jobbágyokat, hogy aztán távolabbi kormányzóságokban eladhassa őket. Szilágyi visszafogott, talán nem is egészen „kibontott" Csicsikovja tehát körbe trojkázik, hogy megismerhessük a telivér, földönjáró Bács Ferencet, a kifinomultan ostoba Rajhonát, az istenfélő, ám önmaga becsapásától még jobban félő Gobbi Hildát, az orosz-Harpagon Horváth Sándort s talán a legösszetettebb, legizgalmasabb figurát, Nozdrjovot, Dégi István egészen kiemelkedő alakításában. Dégi nem a részeget, a csalót, a sunyi számítót játssza el, tehát nem ilyen, vagy olyan, hanem mindezekből ördögi szuggesztivitással gyúrja össze a lecsúszott, szánalomra és gyűlöletre egyaránt méltó, ön- sorsrontó embert. Azt, aki már annyira tönkrement, hogy - a történet szereplői közül szinte egyedül - az őszinteség luxusát is megengedheti magának. Szóval, ha előveszem — és támadt rá kedvem — a Holt lelkeket, a szereplők ezekkel az arcokkal és gesztusokkal „élnek" majd bennem jó darabig. De Nozdrjov Dégi lesz véglegesen. Parti Nagy Lajos A BNV-ről jelentjük A Mecsekben is alkalmazható MVDD- 120 típusú omlasztásos pajzs a vásáron Läufer László felvétele Világhódító útra indult a magyar bányászati kultúra? És mi lett a Mecsekkel? A kérdés tegnap a Budapesti Nemzetközi Vásár bányászati kiállításán merült fel — a választ is ott hallottuk. Marjai lózsel miniszterelnökhelyettes kínai vendégek társaságában, többek között érdeklődéssel tekintette meg a bányászati kiállítást is. Az MVDD — 120-as önjáró komplex fejtést biztosító berendezést is megtekintették, amely tulajdonképpen a mecseki szénmedencében a legnehezebb fizikai munkát — sikeres alkalmazása esetén — kiküszöböli. Világhódító útra indul a magyar bányászati kultúra (?) — kérdeztük a címben. Igen. Június 10-én például Birminghamben, a bányászati világkiállításon mutatják be ezt a berendezést. A BNV-re látogató kínaiakon kívül Indonézia, Csehszlovákia, Anglia is érdeklődik a világon egyedül álló berendezés iránt, amelyet egyébként (a kérdés második, részére is válaszolva) szeptembertől a komlói Béta-bányán alkalmazzák kísérleti jelleggel. (Az MVDD —120 a magyar bányászati kultúra, a magyar bányamérnökök szellemi terméke. Sőt a mecseki szénbányászat mérnökeinek jelentős része van a berendezés létrejöttében, hiszen a rövidítés első betűje a Mecseket jelenti, míg a „V” veszprémi szénbányák kézjegyének tekinthető, a „D” az angol Dowty annak az angol cégnek a nevét jelöli, amely a hidraulikus berendezéseket szállította. Mérei Emil, a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója tegnap a BNV-n ki tudja hányadszor magyarázta a miniszterelnökhelyettesnek az oroszlányi szénbányászoknak és a Dunántúli Napló munkatársainak is a berendezés működését: 1,6 méter és 10 méter közötti vastagságú meredek dőlésű széntelepekben alkalmazható a pajzsos gép, amely 30—50 tonna műszakteljesítményt képes elérni, ez körülbelül 5-szöröse, 6-szorosa a Mecsekben most elérhető átlagos fejtési teljesítményeknek. A pajzsokon a nyitható ablakok lehetővé teszik, hogy a biztosító berendezés felett leomló szenet a művelés alatt álló fejtési térségbe engedjék, így nagy mennyiségű szén nyerhető gravitációs erőkkel, pótlólagos munkabefektetés nélkül. A pajzs hidraulikus fémtámja 2,2 méter maximális magasságban tartja a főtét, egy-egy tám szélessége pedig 1,3 méter. így körülbelül 23 pajzs beépítésével lehet azt a 30 méter szélességű fronthomlokot kialakítani, amelyet a Mecsekbe terveznek. Ma már mindez korszerű fejtési technológia egy méter szénhomlokkal szemben, 1 milliós értéket képvisel a mecseki szénbányászatban. A munka humanizálása ilyen anyagi feltételekkel jár a mecseki szén- bányászatban. A hosszúra nyúlt kemény tél bizonyossá tette, hogy minden országnak alapvető érdeke, szénvagyonának gazdaságos kitermelése (természetesen minden ásványanyagra igaz ez) talán ennek is köszönhető, hogy a „hideg napok" remélhetően elmúlnak a bányászatban is. A Minisztertanács legutóbbi határozata értelmében a kormány 700 millió forint terven felüli támogatással segíti a szénbányászat gépesítését, a technikai feltételek javítását és a tervezettnél nagyobb mértékben nőhet a bányászok keresete is. Visszatérve a BNV-n látott MVDD-120-as berendezésre, amely a kiállításon a miniszterelnök-helyettes számára újabb export, a bányászokban pedig erejük, egészségük megvédésének újabb lehetőségét villantotta fel, óhatatlanul is felmerül a kérdés. Tehát ez a berendezés a bányászok oly hosszú évtizedek óta dédelgetett álmának beteljesülése? A bányamérnök, a vezérigazgató természetesen nem áldmodoz- hat. Az MVDD—120-as, 160-as 320-as (a számok a pajzs teherbírását jelölik) és a Mecsekben már működő, a Dunántúli Naplóban már többször ismertetett korszerű berendezések remélhetően a mecseki szénmedence összes telepében reményt keltő gépesítési kísérleteket jelentenek. Talán ezt a reményt erősíti az is, hogy 1985 végére a széntermelés 30 százalékát az ilyen komplex biz- tosítású fejtésekből adják. Türelem és pénz kell. Mindkettőből kevés van. A nagy teljesítményű komplex fejtést biztosító berendezések megkövetelik a bányatérségek előkészítésének gyorsítását, gépek nélkül ez sem megy. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat F6-HKT típusú vágathajtó kombájnja a korábbihoz hasonló berendezésnek a korszerűsített változata, bizonyára hazai és sok külföldi bányában is jól alkalmazható lesz. Félő, hogy a Mecsekben nem. 'Miként a komplex fejtésbiztosító jövesztő és szállító berendezések esetében is vannak reménykeltő kísérletek, úgy a vágathajtó gépek kifejlesztésére is lehetne a hazai szellemi erők olyan koncentrációját létrehozni, amely a Mecsekben, hazánkban, külföldön alkalmazható, vágathajtó kombájnt hozna létre. L. J.
