Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-29 / 145. szám
1985. május 29., szerda Dunántúli napló 3 Májusi „hózápor” A legalkalmasabb pillanat, hogy a kanadai nyarakról beszéljünk, most érkezett el. Amikor Pécs- szerte száll a rengeteg fehér pihe, időnként olyan sűrűségben, hogy hózápor benyomását kelti. A leg- gyengéb fuvallat is a hátára veszi, így aztán lehetetlenség védekezni ellene. Mindent és mindenkit eláraszt, az érzékenyebb embereknél pedig allergiás panaszokat kelt. Hogyan kerültek ezek a fák a városba, s árasztanak el főleg gyermekintézményeket? A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalatnál elmondták: ez a fa az ún. városi fásítási előírásban nem szerepel éppen a nagymérvű szemetelése miatt, ezért aztán soha nem is ültettek ilyent. Hogy mégis van? Jószándékú társadalmi munkának köszönhető, hogy a gyorsan lombot — ezáltal árnyékot is .adó - fákat innen-onnan szerzett csemeték formájában bölcsődék, óvodák, iskolák udvarára elültették, de került közülük illegálisan lakóterületi parkokba, házak körüli zöldsávokba is. A szakvállalat több okból is arra törekszik, hogy ezt a jelenleg másfél-kétezerre tehető, májusban mindenkinek bosszúságot okozó faállományt fokozatosan felváltsa olyan fákkal, amelyek ellenállnak a szélhatásnak, elegendő árnyékot adnak, bírják a városi talajt és nem túl nedvességigényesek. 5-10 évre tehető a teljes csere, mert egyszerre természetesen nem lehet eltüntetni őket, hiszen mindenképpen hiányoznának. Milyen okok teszik szükségessé a cserét a májusi szemetelésen kívül? Ha idősödik a kanadai nyár, ún. ágszáradás következik be, tekintélyes vastagságú ágak törnek le minden különösebb külső hatás nélkül, súlyos balesetveszélyt okozva.. Van, amikor tőben kezd korhadni a fa úav, hogy már egy kisebb szélroham is kidöntheti. A módszeres cserét úgy hajtják végre, hogy ahol sűrű a kanadai nyár, ott ritkítják, aztán azokat vágják ki, amelyek túl közel vannak a lakóházakhoz, s egyes lakásokat teljesen beárnyékolnak. Egyidejűleg természetesen a pótlásukról is gondoskodnak, természetesen olyan helyre ültetve az új fákat, ahol későbbi tere- bélyesedésük során sem zavarnak senkit. Egyébként még annyit: a kanadai nyár e/dej körülmények között — papírfaként — 25 éves korában vágásérett. A Pécsett ül-^ tetgetett fák nagyjából ezekben az években jutnak ebbe a korba. H. I. A tavaszi BNV-ről jelentjük Az ORION gyár impozáns kiállítása Läufer László felvétele Tudomány és műszaki fejlesztés; mechatronika, informatika Lelki beszélgetések Együtt könnyebb Szombat esti szabadidőklub Ami engem illet, a BNV-n az MTA és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság pavilonját (23.) figyeltem talán legnagyobb érdeklődéssel. A tudomány és a műszaki haladás e két hazai leléteményesének már régen helyet kellett volna kapniuk — mégpedig ilyen hangsúlyos helyet — iparunk fórumán, hiszen világméretű tapasztalat, hogy a gazdaság, a termelés felgyorsítása elsősorban attól függ, hogyan tudjuk a tudományos eredményeket a gyakorlati, üzleti haszon aprópénzére váltani. A tudományos eredmények ilyen formájú népszerűsítése természetesen nem könnyű: lehet, hogy a legnagyobb „találmány" csupán egy csipetnyi fehér por — mit mutat ez egy kiállításon? . . . Mégis, a rendezők törekvése már most is sikeres volt, főleg a Biotechnológia című multivíziós (mozivászon-nagyságú képernyőre vetített) program esetében, amellyel többek közt arra kívánták felhívni a látogatók figyelmét, hogy hazánkban a biotechnológiai módszerek elsajátításához, továbbfejlesztéséhez a szakértelem és tapasztalat részben me-gvan, részben . megszerezhető, nagy mennyi-, ségben rendelkezésünkre áll a nyersanyag is - egyebek közt az évente több mint 50 millió tonna (!) növényi eredetű szárazanyag, biomassza formájában. Anyagok — vegyületek - technológiák — ezt a címet viselte az MTA kiállítása, arra mutatva rá, hogy mindezek új formái ma különösen fontosak, mert műszaki - gazdasági megújulásunk: végső soron a jövőben jól értékesíthető, eladható termékek alapját képezik. Az OMFB standjain a központi gondolat: az elektronika az emberért. Ennek kapcsán korántsem csak a számítógépek alkalmazásáról van szó; a meghatározó elem a számítástechnika, a távközlés és az automatizálás fokozódó integrációja. Jól, célszerűen együttműködő hálózatok jönnek létre, új vagy újszerű munkahelyi és lakossági szolgáltatások, információs rendszerek. Nemcsak a vállalati folyamatok áttekintése, irányítása, szervezettsége javítható így — a háztartási beszerzések, a javító, szolgáltató hálózatok megszervezése sem ritka már ezen a módon, a legfejlettebb országokban. Csak néhány példa a helyszínen részletesen ismertetett megoldásokból: a mérnöki munka segítése - többek közt - .az oktatásban, a térképezésben, az épülettervezésben, a legkülönbözőbb döntéselőkészítések, folyamatirányítás; mezőgazdasági, főleg gépészeti és állattenyésztési programok; .szállodai kábel-tévé, az URH-adó—telefon kombinációk és így tovább. Feltétlen figyelmet érdemel az MTA—OMFB csarnok egy harmadik, újszerű profilja: az informatika, azaz a korszerű tudományos és műszaki-gazdasági információszerzés fontosságának népszerűsítése. Alighanem egész gazdasági életünkben ebben van a legtöbb javítani, változtatni való: a pontos, naprakész és széles körű informálódás nálunk - enyhén szólva - gyenge lábon áll, pedig minden helyes elképzelés, döntés forrása, kiindulópontja. Milyen segítséget ajánlanak a kiállítók? Az Ipái Informatikai Központ pl. Mechatronika címmel új, összefoglaló témafigyelést indít, amellyel tehermentesíteni akarja a szakembereket, kutatókat és fejlesztőket a döntéselőkészítés nagyon időigényes feladataitól. A profil kiterjed az ipar valamennyi területére! Ugyanez a cég számítógépes szabadalmi témafigyeléssel is a fejlesztők segítségére siet, az MTA Könyvtárának Informatikai Főosztálya pedig heti gépi szakirodalomfigyelő szolgáltatást indít egy amerikai intézet, az SCI (Science Citation Index) közreműködésével négyféleképpen is: tartalomjegyzékfigyelés, témafigyelés és úgynevezett idézettségfigyelés. formájában. A háttér: minden tudományág összes,, világviszonylatban jelentős folyóirata, közleménye. Varga János Társadalom- tudományi körökben gyakran és jog- Igal panaszolt 'tény, hogy a modern társadalmakban sorvadnak vagy felbomlanak a hagyományos közösségek. Kevesebb szó esik arról, hogy megoldatlan emberi problémákra választ kereső újak is alakulnak. Legutóbbi témánkat folytatva ezúttal egy ilyen (szaknyelven „önsegítő csoportnak” nevezett) kezdeményezést mutatunk be, idézve a szervezők szavait: „1983. decemberében a kertvárosi Apáczai Csere János Művelődési Ház Pécsett először indított válási szemináriumot. Kis csoport elkeseredett, de kíváncsi ember jelentkezett. A háromnapos rendezvénysorozaton az előadások után kiki elmondta saját gondjait, tapasztalatait, csalódásait. Az utolsó napon a magány, a társtalanság elviseléséről beszélgettünk. A válás, a volt barátoktól, ismerősöktől való elszakadás sokunk számára hosszabb-rövidebb ideig tartó elszigetelődést okozott. Rendezvényekre, szórakozóhelyre járni kínos szituációkat teremtett, hiszen szégyelltük társ- talanságunkat, magányunkat. A szeminárium után természetes igényünk támadt az együttmaradásra, közös programoknak örültünk. Közben sokat beszélgettünk a többi egyedülálló, elzárkózó emberről és kialakult bennünk az a meggyőződés, hogy találkozásainkat nyitottabbá kellene tenni. 1985 februárjában a Művelődési Ház segítségével létrejött az első nyitott klubest. Azóta a Szombat esti szabadidőklub a páros hetek szombatján 17 órától várja mindazokat, akik szeretnek művelődni, táncolni, s nincs társaságuk. Tagjaink létszáma egyre bővül. A következő találkozásokra vitaindító előadásokat szervezünk olyan témákból, ami az egyedülálló emberek mindennapos gondjaival függ össze. A kisgyermekes szülők gondjaira is adott a megoldás: az Apáczai Központ diákotthonában gyermekhotel működik, ahol az ösz- szejövetelek idején kényelmes környezetben, kellemesen tölthetik el az időt a gyermekek." A klub tagjai hozzájárulnak a további szemináriumok szervezéséhez is. Akik kedvet éreznek hozzá — megfelelő „kiképzés” és szakmai segítség mellett — a későbbiekben vitacsoportokat is vezetnek majd. Noha a mindennapi tapasztalat és a „józan eszünk" szerint a természetes emberi segítség szerepe felmérhetetlen jelentőségű a társadalom számára — nemcsak a nagy válságok átvészelésében, de mindennapi gondjaink megoldásában sem lehetünk meg enél- kül —, a lelki egészségvédelem szakemberei meglepően későn kezdték „felfedezni” a fontosságát. Ma is elég keveset tudunk arról, hogyan is működnek a hétköznapi életben a „laikusok” (tehát nem pszichiáter vagy pszichológus által nyújtott) segítő kapcsolatok. De hogy hatékonyan működnek, azt nagyon sok vizsgálat támasztja alá. Ezek alapján bizonyított, hogy az ember érzelmi egyensúlyának és ezen keresztül testi és lelki egészségének megóvása attól függ, hogy milyen tág és mennyire teherbíró az a társas háló (barátok, ismerősök, rokonok által nyújtott lélektani támogató rendszer), amely körülveszi a naponta próbára tett és időszakosan túlterheltté váló „atomkori személyiséget". Ha ez a társas háló hiányosan működik, vagy mint a válás, gyász, tartós betegségek esetén átmenetileg vagy véglegesen felbomlik, akkor újraszervezéséről- vagy időszakos pótlásáról mentálhigiénés szervezéssel kell gondoskodni. (Ez egyben a komolyabb lelki zavarok, megbetegedések megelőzését is jelenti.) A válási szeminárium és a hozzákapcsolódó, tagjainak kölcsönös támogatást nyújtó csoport legfontosabb hatása, hogy „összehozza" az azonos élethelyzetű, problémájú embereket. Az azonosság persze csak látszólagos, éppen ebben rejlik a megélt tapasztalatok által biztosított - gyakran alábecsült — segítő erő. A résztvevők számára megerősítő és gyakran meglepő élmény, hogy milyen sokat képes az ember segíteni a másiknak, ha erre alkalma van, és ha néhány pszichológiai ismeret is segít az eligazodásban, az átélt tapasztalatok rendezésében. Dr. Telkes József Tanácstagjelöltek Kacsótáról K acsótán úgy hozta a sors, hogy az egyik választó- kerületben két tanácstag verseng az újabb öt évre szóló megbízatásért-: Szentes Sándorné, aki 1967-ben járási tanácstagként kezdte, s most a harmadik ciklust csinálja végig a szentlőrinci nagyközségi tanács végrehajtó bizottsági tagjaként és Pető József, aki viszont —■ egyébként is fiatalember lévén — az első ciklus végén jár. Ők beszélnek most magukról. SZENTES SÁNDORNÉ: — Most itt, a szentlőrinc! Úttörő Tsz kacsótai tehenészetében dolgozom portásként, a férjemmel ketten vagyunk, akik még dolgozunk — 36 éve! — az alapítók közül. A kacsótai „Jobb sors" tszcs-nél kezdtük ... A tanácsi munkát szinte örököltem, hiszen az édesanyám itt a faluban volt tanácselnök, amíg volt tanács, utána Szentlőrincen volt elnök- helyettes. Én a végrehajtó bizottsági tagságommal az ő örökébe léptem, amikor nyugdíjba ment. Az első, amit még járási tanácstagként tudtam elintézni a falunak: sikerült „megállítani" az autóbuszt, s a közlekedésre azóta sincs panaszunk. Amikor elment a tanács, nehezebb lett minden. Az ilyen kis községeknek is van vágyuk, álmuk, s mi hiába akartuk azokat megvalósítani, nem nagyon ment. Talán majd most, hogy lesz elöljáróság . . . Sokat gondolkodtam már ezen, és úgy vélem, talán nagyobb lesz így a tanácstagok tekintélye és többet lehet tenni a faluért. Leszünk mcfjd öten .— illetve akiket majd megválasztanak —, s lehet majd csinálni, talán jobban is mint eddig. Mert sajnos voltak tanácstagok itt, akik nem nagyon mozogtak. Hogy mit kellene csinálni? Valamit a régi kultúrházzal, amire az ittenieknek mintha nem lenne szükségük. Aztán a Mecsektej felajánlotta a régi épületét az út mentén, amit már nem használnak, nekünk meg — a falunak — jó volna az italbolt részére. Ahol most van, nincs víz és ez örökös gond. De amit én a magam részéről a legfontosabbnak tartok: legyen végre saját orvosi rendelőnk. Tudom: van, de a Me- csektejnél és mi valahogy úgy érezzük, így nem a falué . . . PETŐ JÓZSEF: .— A nagyközségi KISZ-bi- zototság tagjaként jelöltek annak idején mint tősgyökeres ‘ kacsótait tanácstagnak. Hát, ami azt illeti, az utóbbi két évben bizony nem nagyon tudtam tevékenykedni, mert nagyon lekötött az üzlet, a szentlőrinci Sport-falatozó, amit egy társammal szerződésesen üzemeltetünk. Most már berá- zódott, több időm lesz a tanácstagi munkára is, ha megválasztanak. Különben sem szeretnék kiesni a közéletből ... Én a falu legnagyobb gondjának a szeméttelepet tartom. Kijelölték a helyét, de nem közelíthető meg, mert nincs tisztességes útja, ezért aztán a szemetet szanaszét rakják le, a szél hordja ... Ezen segíteni kell végre! Az ellőjáróság például ilyen munkára is mozgósíthatná a falu népét. Mert ez a fajta mozgósító erő ma hiányzik. Igen, az elöljáróság . . . Nagyon jó lenne, ha majd úgy gazdálkodhatna, ha lesz pénze, hogy -pl. segélyezhetné a rászoruló öregeket, meg valami jnódon törődhetne a veszélyeztetett kiskorúakkal. Aztán a művelődési házzal is . kellene valamit csinálni. A fiataloknak nincs hol összejönniök. Valamikor volt a faluban iskola, a tanító volt az — jól emlékszem erre —, aki összefogta az embereket, akire mindenki felnézett, s akinek a kezdeményezésére mindent megcsináltak. Ilyen valakinek kellene lennie majd az elöljáróság vezetőjének is. 5 ha lesz ilyen, talán nem járunk úgy, mint a régi tanácsházzal, amit a falu meg akart tartani — így határozott a falugyűlés is—, mert ott volt az orovosi rendelő, aztán mégis eladták . . . H. I.
