Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)

1985-05-21 / 137. szám

1985. május 21., kedd Dunántúlt napló 3 Országgyűlési képviselőjelöltek Baranya megye, 8. sz. választókerület Dr. Breznicki József A Pécsváradi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkás- képző Intézet igazgatója. 1933. június 28-án született Sió- agárdon, kisparaszt családban. Iskolai végzettsége: agrártudo­mányi egyetem és mezőgazdasági tanárképző intézet. Politikai végzettsége: Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem. A földművesszövetkezet üzemegységvezetője Sióagárdon, 1957—58-ban, majd 1959-ig a szekszárdi MÉSZÖV állattenyész­tési főelőadója. 1959—62-ben a Mezőgazdasági Szakiskola di­ákotthonának vezetője Lengyelben. Ezt követően, 1967-ig a szekszárdi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanára. 1967. óta jelenlegi munkahelyén, a pécsváradi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézetben igazgató. 1961. óta párttag, tagja a nagyközségi Pártbizottság végrehajtó bizott­ságának.- Negyedik jelöltként Pécs- váradon választották a képvi­selőjelöltek sorába. Mit jelen­tett az ön számára ez az ese­mény?- Meglepett ez a jelölés. Ugyanakkor láttam, mint élnek az emberek demokratikus jo­gukkal. Szavazataik nekem azt jelentik, hogy méltányolják eddigi, iskolaigazgatóként, ta­nácstagként, párt-végrehajtó­bizottsági tagként végzett mun­kámat. Szavazataikban az a tény is megnyilvánult, hogy Kaszapovics András óta nem volt közvetlen képviselője en­nek a területnek.- A HNF programján belül ön mit tart fontos tennivaló­nak ebben a választókerület­ben?- Nem ismeretlen előttem ennek sem hegyháti, sem zen- gőalii része, mindkettő nagy­községi központokkal bíró ap­rófalvas terület. Az itt lakók érdekében és a város teher­mentesítése céljából is a fal­vak népességmegtartó erejének növelését látom fontos tenni­valónak. A szolgáltatások szín­vonalán kellene javítani, hogy friss kenyérért, húsért ne kell­jen Sásdra, Mágocsra, Pécs- váradra utazni, a nagyközségi centrumokban pedig úgy javí­tani az ellátást, hogy ne Pé­csen vagy Dombóváron lehes­sen csak beszerezni a műszaki cikkeket. — Ön agrárszakember és pe­dagógus. E kétfajta szemszög­ből miként látja a feladatokat? — Ismerem a mezőgazdasá­gi üzemek gondjait, és úgy ér­zem, ezek is összefüggenek a falvak vonzóerejével. Támogat­ni szeretném azokat a fiatalo­kat, akik falun akarnak dolgoz­ni, csládot alapítani, hiszen ha ők falun maradnak, az idősek gondján is könnyebben lehet segíteni. Vidéki nyugdíjasházak gondolatát sem tartom eive- tendőnek. Pedagógusként min­denekelőtt az általános iskolák oktatási feltételeinek javítását látom fontosnak és a pedagó­gusok anyagi, erkölcsi megbe­csülését. Mellettük az iskolai fizikai dolgozókét is, akiknek most igen kedvezőtlen a hely­zete. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy területünk bányászok lakta vidék is. Itt igazán látható, milyen aktuális feladat a bányászat régi te­kintélyének a visszaállítása. Ügy érzem, mindezt csak apró lépésekben, hosszú távon tud­juk megoldani, és nem hanya­golhatjuk el az emberek meg­nyerését e feladatok támoga­tására. * Renner Tibor A sásdi „Búzakalász" Mgtsz elnöke. 1931. május 25-én szü­letett Mezőberényben, parasztszülők gyermekeként. Iskolai vég­zettsége: agrártudományi egyetem. Politikai végzettsége: 3 hó­napos pártiskolai tanfolyam. Pályáját a Kereki Állami Gazda­ságban agronómusként kezdte, 1950-ben. 1954—57. között a Bikali Állami Gazdaság Uzemegységvezetője, majd 1962-ig a Beremendi Állami Gazdaság főagronómusa. 1962—1970. között a sásdi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. Jelenlegi munkahelyén főagronómusként dolgozott 1972-ig. Az­óta a termelőszövetkezet elnöke. 1951. óta párttag. Tagja a Komló városi Pártbizottságnak, a MÉSZÖV Baranya megyei el­nökségének.- Renner elvtársai első íz­ben jelölte országgyűlési kép­viselőjelöltnek a Hazafias Nép­front. Hogyan fogadta ezt a gondolatot?- Váratlanul ért, annál is inkább, mivel termelőszövetke­zetünk ugyan hetedszer nyerte el a kiváló címet, mégis ne­héz év előtt áll. A megválto­zott szabályzók és az árdrágu­lások most súlyosan érintenek minden termelőszövetkezetet.- Mi az, amiért mégis elvál­lalta a jelöltséget?- Sásdon élek, 1954 óta rö­vid megszakítással a sásdi já­rásban tevékenykedem. A me­zőgazdasági osztály vezetője­ként valamennyi termelőszö­vetkezettel megismerkedtem a járásban, és választókörzete­met Pécsvárad kivételével iái ismerem. Tudom, hogy a kis­községeké a legsúlyosabb gond minden területen.- Hogyan képviselné kerü­letében a HNF programját?- E kisfalvak gondjain a termelőszövetkezeti mozgalom keretében lehet és kell segíte­ni. Nem tudom eléggé hangsú­lyozni, mit jelent az. ha egy kedvezőtlen adottságú tsz — és területünkön sok ilyen van - nem sík vidéken, hanem dombok, hegyek között gazdál­kodik. Hiszen a dombvidéken óriási a gépek igénybevétele, fele idő alatt mennek tönkre, mint a síkságon, és ezért itt magasabb a búza, a kukori­ca, a tej önköltségi ára. Ugyan­akkor csökkent az ártámogatás és növekedtek az árak. 1986. január 1-től megháromszoro­zódik az az adó, amit a tsz- eknek a községfejlesztési alap­ba kell befizetniük. Eddig ez a bruttó jövedelem 1-1,2 szá­zaléka. Ha tehát a kedvezőt­A Sopiana Gépgyár bemutatója Moszkvában len adottságú szövetkezetek ügyét jól képviseljük, akkor az ilyen területen lévő aprófalvak körülményein is segíteni tu­dunk. A tsz-ek ügye tehát ezen a mezőgazdasági területen el­sőrangú kérdés. — E falvak helyzetét súlyos­bítja, hogy sokhelyütt nitrátos az ivóvíz, rosszul ellátott és kezdetleges a bolthálózat, és a kisebb vásárlásokat is Sás­don, Dombóváron, Pécsett és Komlón kell lebonyolítania a lakosságnak. Utazniuk kell két kiló húsért, egy pár cipőért, harisnyáért. Nyáron megold­hatatlan a friss hússal, tejjel való ellátás. A ZALAHÚS üze­mének példáját szorgalmaz­nám: Zalában kimért, zsugor­fóliába csomagolt húsokat visz­nek ki a falvakba, hűtőszek­rényben jól tárolható, higiéniai szempontból kielégítő módon. Ezeket a gondokat szeretném szóvá tenni valamennyi fóru­mon. Gállos Orsolya Nagy érdeklődés és figyelem kísérte a pécsi Sopiana Gép­gyár bemutatóját Moszkvában, a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából ren­dezett jubileumi kiállításon. A pécsi gyár a Szovjetunióban neim ismeretlen, hiszen évek óta exportál gépsorokat, mégis jelentősen megnőtt az érdek­lődés a bemutatott tubusgyár­tó berendezés iránt, melyet most a szovjet élelmiszeripari szakemberek is tüzetesebben szemügyre vehettek, miután a gépsort eddig csak a gyógy­szer-, illetve a vegyiparban al­kalmazták. A kis terület miatt ezúttal csak a gépsor egy részét tud­ták bemutatni, az érdeklődő szakemberek a prés-, valamint az esztergagéppel ismerked­hettek meg közelebbről. A ki­állítás során egyébként video­felvételekről folyamatosan ér­tesülhettek az egész gépsor működéséről. Ugyan a jubileumi kiállítás nem volt vásár, hatására a ké­sőbbiekben mégis komoly üz­letkötésekre lehet számítani, így már a meglévő szerződé­sek, üzletkötések mellé az élel­miszeripar is csatlakozni kíván, legalábbis minden jel erre mutat. A Sopiana eddig évente csaknem 120 millió forint érték­ben szállított gépsorokat a Szovjetunió különböző köztár­saságaiba. Eladásaik várha­tóan bővülni fognak. A tubusgyártó gépsor mel­XüSalBco» a Halasztókkal Szembesülés a fogyasztókkal Évről évre csökken a szarvas­marha-állomány. Kell a tej és a hús, de hol az ösztönzés? Az ipar melyik szerkezetét kell fejleszteni, főként itt Baranyá­ban mit? Elégséges-e a falu felé fordulás ismételt hangsú­lyozása, mit szánnak, mennyit fordítanak a falura? A fo­gyasztói ár magas, a keres­kedelem átlagban kicsiny nye­reséggel dolgozik, hálózat- fejlesztésre saját erőből kép­telen, vagyis az ipar rossz munkájától és magas óraitól szenved. . . Gazdasági munka- közösségek nélkül vajon meg tudnád-e oldani saját vállala­todnál a termelést? ... A pécsi Mészöv-székház tanácstermében tegnap meg­annyi súlyos, kérdőjeles mon­dat hangzott el, teljesen ért­hetően és megfelelő fóru­mon: egy országgyűlési kép­viselőjelölt, Brun József ta­lálkozott Pécs kereskedelme és szolgáltatása dolgozóinak képviselőivel. A nem nagy­számú, de annál élesebb nyel­vű — rétegtalálkozónak elke­resztelt - összejövetel házi­gazdája Kasza Tibor, a Mé­szöv elnöke volt, aki úgymond a nyílt kártyákkal való ját­szósra, meredek kérdések fel­tevésére, a párbeszédre kérte a résztvevőket, olyan minősé­gükben is, mint akik partne­rei, vásárlói a Baranya me­gyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalatnak, melynek igazga­tója Brun József. Ezt követő­en kérdés-felelet párbaj kö­vetkezett, főként a körül for­golódva, miért nem kerülhet, vagy hogyan kerülhetne hús­ból és másból nagyobb adag asztalunkra. Meg kell mon­danom, a jelölt nyílt, szakértő válaszaival, érveléseivel a résztvevők között jó benyo­mást keltett. Brun József bemutatkozás­ként mindenekelőtt a XIII. pártkongresszuson -, melyen mint küldött vett részt — szer­zett élményeiről és a kong­resszus üzenetéről szólt, de mindjárt egyéni véleményét is hangoztatva, olyan nagy kér­désben például, minthogy a költségvetés egyensúlya és a vállalati törekvések. Ha a vál­lalati érdekeltséget nem tud­juk megteremteni, nem lesz egyensúly. Aztán záporoztak a kérdé­sek, de immár a képviselője­löltnek. Sajnos, csökken a szarvasmarha-állomány, de újabban a sertésállomány is a megyében. Intézkedni kell, a Baranya megyei Tanács komoly kezdeményezést tett, rövidesen a kormány tárgyalja a szarvasmarha-tenyésztés fel­lendítésének ügyét, a sertés- tartás ösztönzésére a húsipar maga kezdett akciót. A bara­nyai iparstruktúra-váltósa .., Átgondoltabban kell alakítani az iparszerkezetet. Tudomásul kell venni, más szemlélet kell, a régi gépeket kidobni, meg­teremteni az alapot élenjáró licenciák vásárlására. A falu felé fordulásról ... Most, ami­kor kevés a közpénz, meg kell találni a közös utat, Pécs vá­ros — mint megyeszékhely és mint regionális központ — mi­lyen irányban növekedjék. Az­tán egy másik kérdésre Brun József: nem minden a techni­ka — technika és szervezés együtt... A munkakultúrában legyünk fölkészülték, íme, így sorjáztak a felveté­sek és a válaszok, okos gon­dolatok, melyeknek sodrásából csak ízelítőt tudtunk adni. Az­tán a végén egy kérdés, te­gező viszonyban a képviselő- jelöltnek: gmk nélkül meg tud­nád-e oldani saját vállalatod termelését? Nem, de azt sze­retném, ha elérhetnénk, hogy azt főmunkaidőben meg tudjuk oldani... Aztán még hangok: ha oda kerülsz a „nagyházba", körömszakadtáia védjed, amit elmondtál , . . Felelősségre vo­nunk. Miklósvári Zoltán — Mire figyel a nagyközség értelmisége? Mire figyel egy nagyközség értelmisége? Melyek azok a kérdések, amelyekre választ várnak országgyűlési képviselő- jelöltjeiktől? Mi az, ami ezek­ben az években leginkább fog­lalkoztatja azokat, akikről a közfelfogás úgy véli: igényei­ket vajmi nehezen tudják ki­elégíteni munkahelyük megha­tározta lakóhelyükön? Egyér­telműen kiderültek a válaszok tegnap Bolyban, a Mezőgaz­dasági Kombinát központjában rendezett rétegtalólkozón, ahol Szentistványi Gyuláné és Kré­memé Mihelisz Teréz képvise­lőjelöltek adtak tájékoztatást és a feltett kérdésekre vála­szokat a nagyközség és környé­ke értelmiségeinek. Tulajdon­képpen két fő területre kon­centrálódtak a választók által feltett kérdések: gazdálkodás- gazdaságosság, területfejlesz­tés. A kombinát központjának nagytermét zsúfolásig megtöl­tő érdeklődőket - és a képvi­selőjelölteket - Szabó János vezérigazgató köszöntötte. Mégpedig felidézve egy kö­zelmúltban hallott rádióripor­tot - az országgyűlési válasz­tások, a képviselők jelölése volt ennek a témája —, elme­sélve: ott, a riportban a válasz­tók azt mondták, hallgassuk meg először a képviselőjelöl­teket, mit ígérnek, utána majd szavazunk, jelöljük-e őket. Nos, tegnap délután a részt­vevők korántsem ígéreteket vártak. Nagyon is a realitások talaján mozogva, azokat mesz- szemenően figyelembe véve tették fel kérdéseiket, jól tud­va persze azt, hogy a Mező- gazdasági Kombinát Bolyban meghatározó erő, s ma már itt dolgozni, eredményeket produkálni rangot jelent, és jó példát arra, hogy az agrárér­telmiségiek alkotómunkája magas szinten mozog. Nem véletlenül utalt arra bevezető gondolataiban Szent­istványi Gyuláné is, hogy a XIII. pártkongresszus határoza­tában és a HNF választási fel­hívásában is olyan komoly, nagy súlyú feladatok vannak megjelölve, amelyek teljesítése tanult, képzett főket kíván. Utalt ezzel összefüggésben az új oktatási törvényre is, amely fokozott hangsúlyt helyez pél­dául a nyelvtanulásra, a tech­nikusképzésre, a gyakorló pe­dagógusok tapasztalatainak felhasználására. Voltak persze a rétegtalál­kozón igazán fogas kérdések is. Például: a kombinát évente 16 millió forintot fizet be terü­letfejlesztési adó címén, ugyan­akkor ennek az összegnek nem kerül vissza méltányos része az értéket produkáló területre. Lehet-e az arányon változtat­ni? A részletes válasz termé­szetesen függ a következő terv­időszak rész-számainak isme­retétől — ezek azonban még kidolgozás alatt vannak, ám — hangsúlyozta Szentistványi Gyuláné. a HNF Országos Ta­nácsának alelnöke. aki koráb­ban képviselője volt a parla­mentben a területnek — a fel­vetés teljesen jogos, érdemes a továbbításra. Erőteljesen foglalkoztatta a résztvevőket a kisebb falvak sorsa. A felvetett kérdésekre válaszolva Krémemé Mihelisz Teréz, a himesházai termelő­szövetkezet elnökhelyettese, a választókerület másik képvise- lőjelöltie elmondta, hogy az ilyen községek érdekében a termelőszövetkezetek eddig is erejükön felül igyekeztek segí­teni, nagy könnyebbséaet je­lentene, ha mindezt a jövőben adókedvezmény mellett csinál­hatnák. A rétegtalálkozó Szabó Já­nos zárszavával ért véget. M. A. MT—70 típusú gyöngymalom előkészítése a szovjet exportszállításhoz a Sopiana Gépgyárban. Fotó: Proksza László lett jelentős érdeklődés mutat­kozott a gyár 'MT— 140-es és 70-es típusú vegyipari beren­dezései iránt. Ezek tulajdon­képpen festékek gyorskeveré­sére alkalmasak, melyeket a gyár a CHEMOLIMPEX-en ke­resztül exportál-. P. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents