Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-20 / 136. szám
1985. május 20., hétfő Dunántúli napló 5 Az üszögi kastély Egy üzem — egy műemlék Székesfehérvárról, az IKARUS Gyárból hozott a posta egy felhívást. Hitetlenkedve, majd növekvő örömmel olvastam soraikat. A székesfehérvári gyár felhívással fordult az ország vállalataihoz, gyáraihoz, üzemeihez, szövetkezeteihez, intézményeihez, vállalják el egy-egy műemlék patronálását, állandó gondozását. Noha van rá számos példa, gazdálkodó egységeinktől nem szoktuk meg, hogy régi városrészeink vagy egy szép épület miatt fájjon a fejük. ' Éppen ezért kérdeztük meg Bállá Károlyt, a székesfehérvári IKARUS Gyár igazgatóját, mi indította őket erre az akcióra.- A nemzeti értékeink iránt érzett aggodalom vezetett bennünket. Látjuk, hogy az Országos Műemlékfelügyelőség évente több száz millió forint árán állítja helyre műemlékeinket, és azok a gondozás híján 10-15 év múlva ismét a romlás állapotába jutnak. Mert senki sem foglalkozik karbantartásukkal. Pedig olcsóbb dolog időben megigazítani egy félrecsúszott tetőcserepet, és nem akkor mérlegelni a kiadásokat, vagy kérni az államtól milliókat, amikor már a tetőt sodorta el a szél.- Milyen konkrét tevékenységre gondoltak? — Az „Egy üzem — egy műemlék” akcióval sok régi paraszt- vagy polgórház, esetleg nagyobb műemlék megmenthető volna, ha karbantartásukat egy üzem, egy brigád vállalná. Ugyanakkor részt vennének az épület használatában is.- önök mit vállalnak ebből a programból?- Székesfehérvár értékes műemlékegyüttese a rácvárosi rész. Helyreállítási terve régóta megvan, csak a pénz hiányzott hozzá. A rendezési terv célkitűzéseinek megfelelően mj vállaljuk az egyik ház műemléki helyreállítását, és egyben megszervezzük, hogy a többiről más székesfehérvári üzemek gondoskodjanak. Régi, feledésbe merült mesterségek élő bemutatását tervezzük, üzemi szakköröket, klubokat helyeznénk itt el dolgozóink számára.- Mennyire látja jellemző- kításában. Vagy a Mezőségi nek a gazdálkodó egységek és a műemlékek ilyen kapcsolatát? — Megyénkben a Csákvári Állami Gazdaságot említeném, amely a csalai kastély rendbehozatalát patronálja egy svájcF szállodai céggel közösen. Vagy a TAURUS Gumigyárat, amely a seregélyesi kastélyt mentette meg, és ott oktatási központot rendezett be. Gyarapodnak a jó példák. Tegyük hozzá, Baranyában is: a Pécsi Állami Gazdaságot emelnénk ki, amely jó léhető- séget látott az üszögi kastély turisztikai célokra való kialakításában. Nem kell tehát feltétlenül gondolkodni. Az értéket kell észrevenni és óvni — hiszen ha jól megnézzük, új épületeinkre is ráfér a karbantartás. Pedig felettük még nem szállt el az idő... G. O. Inhoff Ede Amaf'őrkénf', szórakozt-ató zenészként kezdte a ma országelső trombitás Strand Helyett a kollégiumban Zákányi Csaba és Danajka László is szeretne egy hónappal idősebb lenni... Fotó: Cseri László Szorít a vizsgaidő Legalább annyira tekervé- nyes pályájú művész, mint ahány csavarintás akad fényes hangú és küllemű hangszerén, a trombitán. Erdősmároki családjában ő előtte zenész nem volt; pályáját tehetségén és jó tanárain kívül „mások” aligha egyengették. Kitanulta az asztalosszakmát - apró, leheletfinom díszítőelemként illeszti ide e motívumot —; amatőr muzsikusként kezdte a Mohácsi Városi Fúvószenekarban. Dolgozott Szegeden, immár szólistaként, de még fontosabbnak tartja, hogy Siklóson szórakozóhelyen, „vendéglátóipari zenészként” is teljesített szolgálatot. . . — Nagy része van ennek abban — mondja a POTE parkjában, a próba szünetében hogy teli talppal állok a zenében: ott tanultam meg a közönséggel kontaktust teremteni, hogy nincs lámpalázam, gátlásom semmilyen hallgatóság lőtt; márpedig otthon, szobában remekelni, vagy mások előtt, pódiumon, egyáltalán nem ugyanaz. Az említett amatőregyüttes egyébként — mutat rá — sokadmagával term ette azokat, okik — Környei Vilmos és Ru- bányi Péter, a kiváló tanárok és szervezők jóvoltából — eljutottak az „Értől az Óceánig”. S azsinka István vele együtt fúj az Állami Hangversenyzenekarban, Kesztler György az Opera zenekarának fagottosa, Tornai Ferenc pedig a világ egyik zenei fővárosában: a salzburgi Mozarteum együttesében klarinétozik. Életének legnagyobb, legizgalmasabb fordulatára így emlékezik: — Tizedmagammal jelentkeztem az ÁHZ első trombitási próbajátékára: három fordulóban, zenekari és szólójátékok alapján maga az igényességéről, szigorúságáról közismert főzeneigazgató, Ferencsik János döntött éppen mellettem. A tíz közül egyedül nekem nem volt meg a főiskolai diplomám; az élet úgy hozta, hogy ma is csak a főtanszaki vizsgákkal rendelkezem . . . Az élet — szerencsére - nem kér mindig, mindenkitől diplomát; tőle is csak azt kérik, hogy játsszon . .. Teszi is, szívesen, örömmel, bárhol Magyarországon, Európában, Amerikában vagy Japánban. A pesti Operában épp úgy kisegít, mint a Rádióban, a Stúdió 11-ben. A ma esti pécsi koncert után, amelyen Hummel Esz-dúr versenyművét játssza, egy hónapra az NSZK- ba megy, ahol koncertezik is, szórakoztatózenét is játszik egy északi-tengeri' szigeten, majd az ÁHZ-val: Amerika... Nem sok ez? .. . — Heti öt koncert, plusz a próbák, tanítás a pesti szak- középiskolában, a gyakorlás; akárhogy is számolom: reggel nyolctól este tízig zene. . . Mégse fáradok el: a zene az életem, ha úgy tetszik, a .hobbym is, ebből a szempontból szerencsés vagyok . . . Varga J. Süt a nap, legalább 25 fok meleg van, a legtöbben mégis idebent a szobákban ülnek. Körülöttük könyvek, jegyzetek, teás-, kávéspoharak. Az egyetemeken, fiőskolákon már tart, vagy ezekben a napokban kezdődik a vizsgaidőszak. Kovács Éva, a tanárképző kar matematika—kémia szakos harmadéves hallgatója, tegnap délután szerveskémia- szigorlatra készült. Úgy tervezte, hogy estefelé egy rövid s{étát azért engedélyez- magának. A 624-es szoba két lakója, a sombereki Inhóf László és Henczi Béla negyedéves hallgatók, s ők már a június elején kezdődő államvizsgára tanulnak. Béla délután 3 órakor épp egy matematikatételt dolgozott ki, Laci akkor kezdte a tanulást, de előtte föltett egy kávét. Az államvizsga után, ősztől már tanítanak. Laci Siklósra adta be a pályázatát, Béla hazamegy a Zala megyei Nagykapor- nakra. Abba az általános iskolába, ahol őt is tanították. Az Orvostudományi Egyetem Balassa kollégiumának B. épületében is hasonló kép fogad bennünket. A 603-as szoba lakói — az ötödéves Zákányi Csaba és a negyedéves Danajka László — is szeretnének egy hónappal idősebbek lenni. Szívesebben beszélnek a nyári programokról, mint az előttük álló vizsgákról. Több napot táborban töltenek, no és természetesen otthon. Csaba Nagykanizsán, Laci pedig Pápán. Laci úgy tervezi, hogy legalább egy hónapot dolgozik kőművesek mellett, vagy a vendéglátó- iparban, mert megígérte húgának, hogy augusztusban egy hétre Prágába mennek, s az útiköltség egy részét meg kell keresni. De addig még előttük áll néhány próbatétel: Csabának legközelebb a tár- sadaldmorvostan vizsga, Lacinak pedig a sebészeti gya- -korlat befejezése. T. É. Utonállók módján M. L. ült az autóban, figyelte, ahogy a rendőr megbüntet néhány fiatalembert. Másnap éjszaka azután a felelősségre- vonás miatt megsértődöttek közül ketten jól elverték . . . Január 20-án a Hirden lakó Trábert József és a fazekas- bodai Szabó József több társával Nagyközárban szórakozott. A hajnali órákban igyekeztek hazafelé gépkocsival, amikor velük szembe hajtott a körzeti megbízott. Föltűnt neki: mintha túl sok lenne a fej abban az autóban! Megfordult, utánuk ment, megállította őket, s valóban: heten szorongtak a kocsiban. A körzeti megbízott 200 forint bírságot szabott ki. Mindezt a rendőr kocsijában ülő M. L. végignézte. Másnap, éjfél után nem sokkal gyalogosan ment hazafelé a 6-os úton lévő Shell-kútnál. Arra hajtott Trábert és Szabó, felismerték. Úgy vélték, ő szólt a rendőrnek, hogy túl sokan ülnek a kocsijukban. Kicsit előbbre mentek, kiszálltak az autóból, megvárták M. L.-t, jól megverték-megrugdosták, minek szól bele a dolgukba. M. L. feljelentette őket. A kmb-s rendőr kihallgatta a két fiatalembert, akik ezt követően a sértettet lakásán felkeresték és bocsánatot kértek. Később az első fokú tárgyaláson - a Pécsi Városi Bíróságon - elismerték cselekményüket. Ezeknek — a beismerésnek, a bocsánatkérésnek — súlya lett: az első fokú bíróság ugyanis csak javító-nevelő munkára ítélte őket, az I. rendű vádlottat, Trábertet 10 hónapra, a II. rendű vádlott Szabót 8 hónapra. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett, mert véleménye szerint: „A büntetés kiszabása során az első fokú bíróság nagy jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek. A javitó-nevelő munka túlzottan enyhe." Kérte indítványában súlyosbító körülményként a bíróság vegye figyelembe azt, hogy Tráberték útonálló módon követték el tettüket. Felfüggesztett szabadságvesztésbüntetés kiszabását javasolta a II. fokon eljáró Baranya Megyei Bíróság dr. Bertha Pál tanácsának. Ha marad az I. fok ítélete, a bércsökkentéssel kiszabott javító-nevelő munka, a két fiatalember, akit garázdaság vétségében találtak bűnösnek, kényszer alá kerül, azaz, köznapi nyelven szólva: hónapokon keresztül a bőrén érezte volna a törvény szigorát. Ám ha felfüggesztett szabadságvesztésbüntetésre ítélik őket a másodfokú tárgyaláson — az ügyészi indítványnak megfelelően —, akkor csak arra kellett volna vigyázniuk, hogy újabb balhét egyhamar ne kövessenek el. Éppen ezért döntött úgy dr. Bertha Pál tanácsa, hogy felfüggesztett helyett végrehajtható szabadságvesztés-büntetést szab ki, éspedig mindkét vádlottat öt-öt hónapra ítélve. A jogerőre emelkedése után kérdeztük az ítéletről dr. Bertha Pált. — Figyelemmel voltunk természetesen az elkövetés motívumaira is, s nemcsak a bosz- szúra, hanem ezen kívül arra is, hogy aki egy hatósági intézkedés mellett van — mint volt M. L. —, azt meg kell védenünk. Érzékeltetni akartuk az ítélettel, hogy nem értünk egyet az emberek közömbösségével, igenis, segíteni kell azokat, akik a rend védelme érdekében hatósági munkát végeznek. Mészáros Attila Felszabadulási úttörő művészeti találkozó Szigetvárott Kedvezett a hétvégi időjárás azoknak a baranyai általános iskolásoknak, akik szombaton és vasárnap hangulatos, szép környezetben, a szigetvári vár udvarán vehettek részt az idei Felszabadulási úttörő művészeti találkozón. Az esemény több mint ötszáz gyereket mozgatott meg, s akkor még nem beszéltünk a nézőkről. Szombaton tartották a fúvószenekarok és a dramatikus játszókörök minősítéssel egybekötött bemutatkozását. Arany minősítést kapott a pa- lotabozsoki és a gyárvárosi fúvószenekar (a palotabozso- kiakra egyébként azt mondta a zsűri, hogy nemzetközi színvonalon játszanak); ezüst minősítéssel végzett a siklósi, a komlói, a pécsvárod-geresd- laki és a sásdi fúvószenekar. • A dramatikus szinjátszók tíz csoportja lépett fel szombaton, közülük a mohácsi Bro- darics téri kisdobos, a pécsi Berek utcai úttörő, a mágocst kisdobos és a mohácsi Széchenyi téri úttörő színjátszó csoport kapott különdíjat. Még május elején, a Nevelési Központban lett aranyérmes a pécsi Petőfi utcai Általános Iskola bábcsoportja, akik úgyszintén felléptek szombaton a művészeti találkozón, sőt, az esti tábortűznél is adtak műsort. Ugyancsak a szombati naphoz kapcsolódik egy kiállítás: a megyei általános iskolások népművészeti és technikai szakköreiben készült legjobb munkákat állították ki Szigetvárott. Itt a művészeti találkozó résztvevői száztizennégy úttörő és kisdobos szakköri munkáit nézhették meg. A kétnapos találkozó tegnap délelőtt gálaműsorral zárult. A műsort a kiváló palo- tabozsoki fúvószenekar nyitotta meg, majd az általános sikert aratott bábműsorral következett a Béka show-val, Mehemeddel, Brekivel. A gálaműsoron fölléptek az általános iskolák néptánc-csoportjai is, akik számára a minősítő egyébként jövőre lesz. A népviseletbe öltözött csoportok közül külön ki kell emelni a 39-es dandár úti iskola csángó ruhás csoportját; ők voltak a legszebbek, legele- gánsabbak. A gála végén valamennyi résztvevő megkapta a fesztivál emlékplakettjét, s. kiosztották a különdíjakat. D. Cs. fi tárgyalóteremben
