Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)

1985-05-20 / 136. szám

1985. május 20., hétfő Dunántúli napló 5 Az üszögi kastély Egy üzem — egy műemlék Székesfehérvárról, az IKARUS Gyárból hozott a posta egy fel­hívást. Hitetlenkedve, majd nö­vekvő örömmel olvastam sorai­kat. A székesfehérvári gyár fel­hívással fordult az ország vál­lalataihoz, gyáraihoz, üzemei­hez, szövetkezeteihez, intézmé­nyeihez, vállalják el egy-egy műemlék patronálását, állandó gondozását. Noha van rá számos példa, gazdálkodó egységeinktől nem szoktuk meg, hogy régi város­részeink vagy egy szép épület miatt fájjon a fejük. ' Éppen ezért kérdeztük meg Bállá Károlyt, a székesfehérvári IKARUS Gyár igazgatóját, mi indította őket erre az akcióra.- A nemzeti értékeink iránt érzett aggodalom vezetett ben­nünket. Látjuk, hogy az Or­szágos Műemlékfelügyelőség évente több száz millió forint árán állítja helyre műemlékein­ket, és azok a gondozás híján 10-15 év múlva ismét a romlás állapotába jutnak. Mert senki sem foglalkozik karbantartá­sukkal. Pedig olcsóbb dolog időben megigazítani egy fél­recsúszott tetőcserepet, és nem akkor mérlegelni a kiadáso­kat, vagy kérni az államtól milliókat, amikor már a tetőt sodorta el a szél.- Milyen konkrét tevékeny­ségre gondoltak? — Az „Egy üzem — egy mű­emlék” akcióval sok régi pa­raszt- vagy polgórház, esetleg nagyobb műemlék megment­hető volna, ha karbantartásu­kat egy üzem, egy brigád vál­lalná. Ugyanakkor részt venné­nek az épület használatában is.- önök mit vállalnak ebből a programból?- Székesfehérvár értékes műemlékegyüttese a rácvárosi rész. Helyreállítási terve régóta megvan, csak a pénz hiányzott hozzá. A rendezési terv célki­tűzéseinek megfelelően mj vál­laljuk az egyik ház műemléki helyreállítását, és egyben meg­szervezzük, hogy a többiről más székesfehérvári üzemek gondoskodjanak. Régi, feledés­be merült mesterségek élő be­mutatását tervezzük, üzemi szakköröket, klubokat helyez­nénk itt el dolgozóink számára.- Mennyire látja jellemző- kításában. Vagy a Mezőségi nek a gazdálkodó egységek és a műemlékek ilyen kapcsola­tát? — Megyénkben a Csákvári Állami Gazdaságot említeném, amely a csalai kastély rendbe­hozatalát patronálja egy svájcF szállodai céggel közösen. Vagy a TAURUS Gumigyárat, amely a seregélyesi kastélyt mentette meg, és ott oktatási központot rendezett be. Gyarapodnak a jó példák. Tegyük hozzá, Baranyában is: a Pécsi Állami Gazdaságot emelnénk ki, amely jó léhető- séget látott az üszögi kastély turisztikai célokra való kiala­kításában. Nem kell tehát fel­tétlenül gondolkodni. Az érté­ket kell észrevenni és óvni — hiszen ha jól megnézzük, új épületeinkre is ráfér a karban­tartás. Pedig felettük még nem szállt el az idő... G. O. Inhoff Ede Amaf'őrkénf', szórakozt-ató zenészként kezdte a ma országelső trombitás Strand Helyett a kollégiumban Zákányi Csaba és Danajka László is szeretne egy hónappal idősebb lenni... Fotó: Cseri László Szorít a vizsgaidő Legalább annyira tekervé- nyes pályájú művész, mint ahány csavarintás akad fé­nyes hangú és küllemű hang­szerén, a trombitán. Erdősmároki családjában ő előtte zenész nem volt; pá­lyáját tehetségén és jó taná­rain kívül „mások” aligha egyengették. Kitanulta az asz­talosszakmát - apró, lehelet­finom díszítőelemként illeszti ide e motívumot —; amatőr muzsikusként kezdte a Mohá­csi Városi Fúvószenekarban. Dolgozott Szegeden, immár szólistaként, de még fonto­sabbnak tartja, hogy Siklóson szórakozóhelyen, „vendéglátó­ipari zenészként” is teljesített szolgálatot. . . — Nagy része van ennek ab­ban — mondja a POTE parkjá­ban, a próba szünetében hogy teli talppal állok a zené­ben: ott tanultam meg a kö­zönséggel kontaktust teremte­ni, hogy nincs lámpalázam, gátlásom semmilyen hallgató­ság lőtt; márpedig otthon, szobában remekelni, vagy má­sok előtt, pódiumon, egyálta­lán nem ugyanaz. Az említett amatőregyüttes egyébként — mutat rá — so­kadmagával term ette azokat, okik — Környei Vilmos és Ru- bányi Péter, a kiváló tanárok és szervezők jóvoltából — el­jutottak az „Értől az Óceá­nig”. S azsinka István vele együtt fúj az Állami Hangver­senyzenekarban, Kesztler György az Opera zenekarának fagottosa, Tornai Ferenc pedig a világ egyik zenei fővárosá­ban: a salzburgi Mozarteum együttesében klarinétozik. Életének legnagyobb, legiz­galmasabb fordulatára így emlékezik: — Tizedmagammal jelentkez­tem az ÁHZ első trombitási próbajátékára: három forduló­ban, zenekari és szólójátékok alapján maga az igényessé­géről, szigorúságáról közis­mert főzeneigazgató, Ferencsik János döntött éppen mellet­tem. A tíz közül egyedül ne­kem nem volt meg a főiskolai diplomám; az élet úgy hozta, hogy ma is csak a főtanszaki vizsgákkal rendelkezem . . . Az élet — szerencsére - nem kér mindig, mindenkitől diplo­mát; tőle is csak azt kérik, hogy játsszon . .. Teszi is, szí­vesen, örömmel, bárhol Ma­gyarországon, Európában, Amerikában vagy Japánban. A pesti Operában épp úgy kisegít, mint a Rádióban, a Stúdió 11-ben. A ma esti pé­csi koncert után, amelyen Hummel Esz-dúr versenyművét játssza, egy hónapra az NSZK- ba megy, ahol koncertezik is, szórakoztatózenét is játszik egy északi-tengeri' szigeten, majd az ÁHZ-val: Amerika... Nem sok ez? .. . — Heti öt koncert, plusz a próbák, tanítás a pesti szak- középiskolában, a gyakorlás; akárhogy is számolom: reggel nyolctól este tízig zene. . . Mégse fáradok el: a zene az életem, ha úgy tetszik, a .hob­bym is, ebből a szempontból szerencsés vagyok . . . Varga J. Süt a nap, legalább 25 fok meleg van, a legtöbben még­is idebent a szobákban ül­nek. Körülöttük könyvek, jegy­zetek, teás-, kávéspoharak. Az egyetemeken, fiőskolákon már tart, vagy ezekben a napok­ban kezdődik a vizsgaidőszak. Kovács Éva, a tanárképző kar matematika—kémia sza­kos harmadéves hallgatója, tegnap délután szerveskémia- szigorlatra készült. Úgy ter­vezte, hogy estefelé egy rö­vid s{étát azért engedélyez- magának. A 624-es szoba két lakója, a sombereki Inhóf László és Henczi Béla negyed­éves hallgatók, s ők már a júni­us elején kezdődő államvizs­gára tanulnak. Béla délután 3 órakor épp egy matematika­tételt dolgozott ki, Laci akkor kezdte a tanulást, de előtte föltett egy kávét. Az állam­vizsga után, ősztől már taní­tanak. Laci Siklósra adta be a pályázatát, Béla hazamegy a Zala megyei Nagykapor- nakra. Abba az általános is­kolába, ahol őt is tanították. Az Orvostudományi Egyetem Balassa kollégiumának B. épületében is hasonló kép fo­gad bennünket. A 603-as szo­ba lakói — az ötödéves Zá­kányi Csaba és a negyedéves Danajka László — is szeret­nének egy hónappal időseb­bek lenni. Szívesebben beszél­nek a nyári programokról, mint az előttük álló vizsgákról. Több napot táborban tölte­nek, no és természetesen ott­hon. Csaba Nagykanizsán, La­ci pedig Pápán. Laci úgy ter­vezi, hogy legalább egy hó­napot dolgozik kőművesek mellett, vagy a vendéglátó- iparban, mert megígérte hú­gának, hogy augusztusban egy hétre Prágába mennek, s az útiköltség egy részét meg kell keresni. De addig még előttük áll néhány próbatétel: Csabának legközelebb a tár- sadaldmorvostan vizsga, Laci­nak pedig a sebészeti gya- -korlat befejezése. T. É. Utonállók módján M. L. ült az autóban, figyel­te, ahogy a rendőr megbüntet néhány fiatalembert. Másnap éjszaka azután a felelősségre- vonás miatt megsértődöttek közül ketten jól elverték . . . Január 20-án a Hirden lakó Trábert József és a fazekas- bodai Szabó József több társá­val Nagyközárban szórakozott. A hajnali órákban igyekeztek hazafelé gépkocsival, amikor velük szembe hajtott a körzeti megbízott. Föltűnt neki: mint­ha túl sok lenne a fej abban az autóban! Megfordult, utá­nuk ment, megállította őket, s valóban: heten szorongtak a kocsiban. A körzeti megbízott 200 forint bírságot szabott ki. Mindezt a rendőr kocsijában ülő M. L. végignézte. Másnap, éjfél után nem sok­kal gyalogosan ment hazafelé a 6-os úton lévő Shell-kútnál. Arra hajtott Trábert és Szabó, felismerték. Úgy vélték, ő szólt a rendőrnek, hogy túl sokan ülnek a kocsijukban. Kicsit előbbre mentek, kiszálltak az autóból, megvárták M. L.-t, jól megverték-megrugdosták, mi­nek szól bele a dolgukba. M. L. feljelentette őket. A kmb-s rendőr kihallgatta a két fiatalembert, akik ezt követően a sértettet lakásán felkeresték és bocsánatot kértek. Később az első fokú tárgyaláson - a Pécsi Városi Bíróságon - el­ismerték cselekményüket. Ezek­nek — a beismerésnek, a bo­csánatkérésnek — súlya lett: az első fokú bíróság ugyanis csak javító-nevelő munkára ítélte őket, az I. rendű vádlot­tat, Trábertet 10 hónapra, a II. rendű vádlott Szabót 8 hó­napra. Az ügyész súlyosbításért fel­lebbezett, mert véleménye sze­rint: „A büntetés kiszabása során az első fokú bíróság nagy jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek. A javitó-nevelő munka túlzottan enyhe." Kérte indítványában súlyosbító körülményként a bí­róság vegye figyelembe azt, hogy Tráberték útonálló mó­don követték el tettüket. Fel­függesztett szabadságvesztés­büntetés kiszabását javasolta a II. fokon eljáró Baranya Me­gyei Bíróság dr. Bertha Pál ta­nácsának. Ha marad az I. fok ítélete, a bércsökkentéssel kiszabott ja­vító-nevelő munka, a két fiatal­ember, akit garázdaság vétsé­gében találtak bűnösnek, kény­szer alá kerül, azaz, köznapi nyelven szólva: hónapokon ke­resztül a bőrén érezte volna a törvény szigorát. Ám ha fel­függesztett szabadságvesztés­büntetésre ítélik őket a másod­fokú tárgyaláson — az ügyészi indítványnak megfelelően —, akkor csak arra kellett volna vigyázniuk, hogy újabb balhét egyhamar ne kövessenek el. Éppen ezért döntött úgy dr. Bertha Pál tanácsa, hogy fel­függesztett helyett végrehajt­ható szabadságvesztés-bünte­tést szab ki, éspedig mindkét vádlottat öt-öt hónapra ítélve. A jogerőre emelkedése után kérdeztük az ítéletről dr. Ber­tha Pált. — Figyelemmel voltunk ter­mészetesen az elkövetés motí­vumaira is, s nemcsak a bosz- szúra, hanem ezen kívül arra is, hogy aki egy hatósági in­tézkedés mellett van — mint volt M. L. —, azt meg kell vé­denünk. Érzékeltetni akartuk az ítélettel, hogy nem értünk egyet az emberek közömbössé­gével, igenis, segíteni kell azo­kat, akik a rend védelme érde­kében hatósági munkát végez­nek. Mészáros Attila Felszabadulási úttörő művészeti találkozó Szigetvárott Kedvezett a hétvégi időjá­rás azoknak a baranyai álta­lános iskolásoknak, akik szom­baton és vasárnap hangula­tos, szép környezetben, a szi­getvári vár udvarán vehettek részt az idei Felszabadulási úttörő művészeti találkozón. Az esemény több mint ötszáz gyereket mozgatott meg, s ak­kor még nem beszéltünk a nézőkről. Szombaton tartották a fú­vószenekarok és a dramatikus játszókörök minősítéssel egy­bekötött bemutatkozását. Arany minősítést kapott a pa- lotabozsoki és a gyárvárosi fúvószenekar (a palotabozso- kiakra egyébként azt mondta a zsűri, hogy nemzetközi szín­vonalon játszanak); ezüst mi­nősítéssel végzett a siklósi, a komlói, a pécsvárod-geresd- laki és a sásdi fúvószenekar. • A dramatikus szinjátszók tíz csoportja lépett fel szomba­ton, közülük a mohácsi Bro- darics téri kisdobos, a pécsi Berek utcai úttörő, a mágocst kisdobos és a mohácsi Szé­chenyi téri úttörő színjátszó csoport kapott különdíjat. Még május elején, a Nevelési Köz­pontban lett aranyérmes a pécsi Petőfi utcai Általános Iskola bábcsoportja, akik úgy­szintén felléptek szombaton a művészeti találkozón, sőt, az esti tábortűznél is adtak mű­sort. Ugyancsak a szombati nap­hoz kapcsolódik egy kiállítás: a megyei általános iskolások népművészeti és technikai szakköreiben készült legjobb munkákat állították ki Sziget­várott. Itt a művészeti talál­kozó résztvevői száztizennégy úttörő és kisdobos szakköri munkáit nézhették meg. A kétnapos találkozó teg­nap délelőtt gálaműsorral zá­rult. A műsort a kiváló palo- tabozsoki fúvószenekar nyitot­ta meg, majd az általános si­kert aratott bábműsorral kö­vetkezett a Béka show-val, Mehemeddel, Brekivel. A gá­laműsoron fölléptek az általá­nos iskolák néptánc-csoport­jai is, akik számára a minősí­tő egyébként jövőre lesz. A népviseletbe öltözött csopor­tok közül külön ki kell emelni a 39-es dandár úti iskola csángó ruhás csoportját; ők voltak a legszebbek, legele- gánsabbak. A gála végén va­lamennyi résztvevő megkapta a fesztivál emlékplakettjét, s. kiosztották a különdíjakat. D. Cs. fi tárgyalóteremben

Next

/
Thumbnails
Contents