Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-18 / 134. szám
Az első magyar—japán vegyesvállalat A megújuló gazdasági élet talán legnagyobb érdeklődést kiváltó elemei a magyar-külföldi vegyesvállalatok. Harmincegyné- hányuk döntő többsége termelő cég. Ilyen a tavaly november elsejével megalakult POLIFOAM Műanyagfeldolgozó Kft is, az első magyar—japán közös vállalat. Előzmény: együttműködés Létrejöttének előzménye a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat saját, belső műszaki fejlesztése, ennek keretében együttműködés a japán Furu- kawa céggel. Ez vezetett ahhoz oz elhatározáshoz, mely szerint a polietilén hab gyártására és értékesítésére önálló, csak ezzel foglalkozó társaságot kell létrehozni. A Furu-kawán. e jelentős japán vegyipari cégen és természetesen a Hungárián kívül a társaság alapító tagja lett két magyar pénzintézet: a Külkereskedelmi Bank és az Állami Fejlesztési Bank, ötödikként csatlakozott, ugyancsak Japánból a C. ITOH Kereskedőház. Az alaptőke összesen 124 millió forint. A továbbiakat Árvái Miklós vegyészmérnök, a Palifoam ügyvezető igazgatója mondja el: A polietilén hab tulajdonképpen egy új műanyag, amely a polietilén fölhabosításával keletekezik. Az építőipartól a csomogolástech- nikán át a cipőgyártásig az iparnak szinte valamennyi területén felhasználható. Tulajdonságai alapvetően mások, mint a poliszti- rolé vagy poliuretáné. Tetszés szerint lehet sűrűbb vagy ritkább, vékonyabb vagy vastagabb, formázható, ragasztható, színezhető. Szocialista országokban még nem gyártják, és jó exportcikk lehet a nyugati országokban is. Az idén megkaptuk a japán gépek megvásárlására az importengedélyt, folyik a beruházás közvetlen előkészítése, a tervezés. Maga az üzem a Gyáli úti Házgyár egyik panel-csarnokában alakul ki, A megalakulásra vonatkozó döntéstől a cégbejegyzésig másfél év telt el, — ez soknak tűnik, de rekordidő, ha a többi, hasonló vegyesvállalat létrejöttének idejét figyelembe vesszük. A Japánban már folyó gépgyártással egyidőben intenzív marketing-tevékenységet folytatunk - ez, mivel új anyagról van szó, rengeteg munkát jelent. A beüzemelésre, próbagyártásra körülbelül egy év múlva, a teljes beindulásra 1986. július 1-től kerül sor. Anyag ezer alakban Egy folyamat kellős közepén vagyunk, keletkezése pillanatában lehetünk tehát tanúi POLIFOnilll gazdasági életünk egy új jelenségének. Nyilvánvaló, hogy az egyik legfejlettebb ipari ország jeles cégeivel együttműködni: világos motiváló érdek — de mi vezeti a japánokat a velünk való együttműködésben? A Polifoam kft három munkatársa, alapító tagja szerint (eddig összesen négyen vannak) az, hogy know-how-t, a jármű-, a textil-, a cipőipar, a sokféleképpen alakítható csomagolástechnika. Hogy világosan lássuk ennek reális esélyeit s egyben a nehézségeit is, hallgassuk meg Somogyi Piroskát, a kft műszaki fejlesztési vezetőjét:- Mivel a könnyű, zárt cellaszerkezetű, préselhető, hővel „hegesztő", textil- vagy műszeripar kamatoztathatja, textíliával együtt használhatja a cipőipar, csőhéjak céljára az építőipar és a hűtő- gépgyártás . . . Sziget vagy adaptálás? Tengerfelszini csővezeték, szerszámostáska, fürdőszoba-berendezések — ez mind polifoam, egyelőre Japánból .. szellemi terméket s ráadásul gépeket is tudnak nekünk eladni. Kiderült, hogy ez a korrekt, biztos és hosszú távú kapcsolatra törekvő japán üzletemberek számára nemcsak az eljárás értékesítéséhez elég, hanem ahhoz is, hogy a kft- ben tulajdonosként közreműködjenek, betanítsák a mi szakembereinket, minta-anyagokat és sok-sok termelési tapasztalatot adjanak át. Ez a körültekintő megfontoltság látszik egyébként abból is, hogy a gyártás, az üzlet teljes felfutásának idejét három évben jelölték meg. Ami a mi hasznunkat illeti, ez többszörös: részben az elsődleges im- portkivóltásból (a polietilén habhoz hasonló anyagok helyettesítéséből), részben a megnyíló exportlehetőségekből, részben abból származik, amit más ágazatok realizálnak majd, többek közt aluminiumfóliával társítható habnak a tulajdonságai alapvetően mások, mint a hasonló műanyagoké, a felhasználókat meg kell győzni arról, hogy ez jobb, mint az eddig használt anyagok, rfészben meg rámutatni a felhasználás sok-sok új módjára, formájára. Az első eset például azt jelenti: az építőipart meg kell győzni arról, hogy az egyszerre hő-, hang- és vízszigetelő habbal nemcsak többféle anyagot, hanem több műveletet és energiát is meg lehet takarítani, a járműipart arról, hogy jobb tömítőanyag, mert nem vizesedik, ezáltal a vele érintkező fém sem korrodál. Az új alkalmazás legjobb példái a hő- és hangszigetelő tapéták, a korszerű csomagolóeszközök a kartonpapír - polietilén hab — doboz párnáz >is, légzáró is. A polietilén hab antisztatikus hatását a A kft munkatársai a Furu- kawa-cég munkáját a helyszínen, Japánban is tanulmányozták: fölöttébb érdekes tapasztalatokat szereztek az ottani emberekről, gondolkodásról. A japán üzletembert —állítják — olyan fajta precizitás, alaposság jellemzi, ami páratlan a világon: semmilyen részleten nem siklónak át „nagyvonalúan", mindent látni akarnak, kis lépésekben, szakszerűen bizonyítva. (Mutatja ezt a kft előkészítő gazdaságossági számításainak példája is - ezekből ugyanis hatvan változat készült...) — Tárgyalásaink legfőbb kelléke egy fekete iskolai tábla volt - mondja Duráczky Zoltán műszaki igazgatóhelyettes —. ezen kellett mindent bizonyítani, akár 10-12 órás tárgyalásokon is. Ezek után viszont a gyakorlati megvalósítás már általában simán ment, az előkészítésre szánt idő tehát megtérült. A japánok sokat adnak a formákra, az udvariasságra, az emberi kapcsolatokra: náluk a szóbeli ígéret az írott szóval ér fel, de ez nem mond ellent annak a szívósságnak, amivel cégük, vállalatuk érdekeit képviselik. Első hallásra semmire sem mondanak igent vagy nemet, minden fontos részletkérdésben specialistát foglalkoztatnak . . . . — Ami a szigetország munkakultúráját illeti - folytatja —, ennek alapja egy, az európaitól teljesen eltérő beállítottság: a japán ember számára a munka örömforrás, önmegvalósítás, sőt kitüntetés . . . Kisebb-nagyobb csoportokban beszélik meg a munka után, hogy s mint lehetne jobban dolgozni, s olyan, egészen apró változtatásokkal is, mint egy gép áthelyezése, egy munkafolyamat sorrend- válfjoztatása, igen jó eredményeket érnek el. A japán munkás tudja, hogy érdemes a vállalatért dolgoznia akár még szabadsága alatt is — ám a vállalat ezt viszonozza : messzemenően gondoskodik még a családról is. Lehet-e adaptálni a japán módszert — akár egy kis vállalat-sziget erejéig is? Mire lesznek képesek a iapón gépek magyar munkással — magyar partnerekkel és szállítási határidőkkel?... Reális, ki nem kerülhető kérdések, gondok ezek már most a Polifoam munkatársai számára. Szembenéznek velük. Hogy milyen eredménnyel, azt az idő dönti el. Varga János r íves ajtók, ablakok Hímesházáról Íves ajtók, ablakok Himes- házáról. — A pécsi belváros rekonstrukciójához, a műemléki helyreállitásokhoz a hímes- házi tsz asztalosrészlege szállítja az íves ajtókat, ablakokat. Elfogadnak egyedi megrendeléseket is. A részleg idei tervezett termelési értéke 15 millió forint. Dinasztiák, külsősök, új belépők Szántósi Árpád a Tihany gőzös kicsinyített másával és a csöpögő kővel Hajós a szárazföldön — A nagymamám mesélte, hogy az apjáék több héten át rakodták be a 700 tonnás uszályt a Tiszán . . . Manapság a gabonaforgalmi mohácsi uszálykikötőjében két műszak alatt megrakják géppel az 1000 tonnát. Mások a munka feltételek, s a hajósélet is nagyot változott — mondja Szántósi Árpád, a MAHART mohácsi ügynökségvezetője. Ő a bezdáni eredetű Szántósi—Magyar hajósdinasztia utolsó tagja, akinek apai és anyai ágon a dédszülei is hajósok voltak. — Mikor határozta el, hogy hajós lesz? — Nem kellett azt külön elhatároznom, annyira természetes volt, hogy az uszálykormányos apám, nagyapám, dédapám nyomdokaiba lépek .. . Sokat mesélt a nagymamám is a ha- jóséletről. Maga is hajózott: uszályon született, ott nevelkedett, s az első világháború idején öccsével együtt matróz lett az apja mellett. Tízéves koromtól a nyári vakációim nagyrészét a nagymama öccsével, Magyar Sándorral a hajóján töltöttem. Ő vitte legtöbbre. A felszabadulást követően egyik újraélesztője volt a dunai hajózásnak, a MAHART-nál vonalfőnökként a személyzet és a haiózás közvetlen irányítója is volt. A víz és az uszály kísérte végig a Szántási-Magyar családot. Ez a családfa most megszakad. Édesapja házában a parányi előkertben hatalmas, feketére festett horgony (vasmacska), rajta kötéldarabon uszályharang lóg, möqöttük lyukacsos homokkő „tölcsér". A fotó kedvéért ráteszi azt a hajómodellt, melyet tanítómestere és példaképe Magyar Sándor készített, és élethű kicsinyített mása a hajdani 600 lóerős Tihany gőzösvontatónak. — Milyen célt szolgált ez a „tölcsér"? — Ez csöpögőkő. Az uszályokon ilyen állt, beleöntötték a Duna-vizét, és alul a lyukacsos szerkezetű kövön hideg és iható víz csöpögött. . . Ma már ez sem tudná ihatóvá szűrni a Duna-vizet. Igaz, a mai uszályokon ivóvíztartály van. A hajdani hajósok családostul éltek az uszályokon. Az volt a lakásuk, játszó- és életterük, az iskolájuk. A hajózás nemcsak biztos megélhetést, hanem életformát is jelentett. A Szántósi és Magyar család szolgált uszályosként, hajósként a DGT, majd későbbi nevén a DDSG osztrák hajózási cégnél, a magyar MEFTER, MESZHART és MAHART vállalatnál. Szántósi Árpád a Kossuth személyszállító gőzösön lett rabja a hajóséletnek. Vakációinak java részét végighajózta Mohácstól Budapesten át Esztergomig és vissza, ki tudja hányszor. — Érettségi után, 1962-ben jelentkeztem matróznak a MAHART-nál, Szerencsém volt, a Sándor bácsi patronált, de a családfám is jó ajánlólevélnek bizonyult. Aztán bevonult - természetesen a dunai flotiliához —, elvégezte a MAHART-nál a hajóstiszti iskolát, majd a kapitányi tanfolyamot. — Tizenöt éven ót hajóztam vontató-, tolóönjáró- és személyhajón, voltam megbízott parancsnok is. Foglalkoztatott mindaz, ami a hajózással összefügg: a kereskedelem, a szállítás, a piackutatás. Lehetőség nyílott mindenre az ügynökségünkön. A Kecskemét motorosról 1977-ben végleg partra léptem. Azóta sem bántam meg. — A MAHART ügynökség vezetőjeként mi a feladata? — Minden hajóval kapcsolatba kerülünk, amelyik megfordul Mohácsnál, akár ügynököljük, akár nem. Az ügynökölési feladaton belül alapvető a hajó kezelése, az okmányozás, a vámkezelések elvégzése, az idegen hajók forint ellátmányozása. A lényeg: minden, a személyzettel kapcsolatos vagy műszaki jellegű ügyben kérésükre intézkedünk, segítünk. De a térségben intézzük az áru ki- és berakását, szervezzük a fuvarokat, és azon vagyunk, hogy mínnél jobban kihasználjuk az európai vízi országút kínálta előnyöket. — A vízi szállítás a (legolcsóbb. Mennyire használják ki a térségben lévő mezőgazda- sági és ipari üzemek? — A bólyi kombinát, a malomipar, a farostlemezgyár és a gemenci erdőgazdaság jelentős mennyiségű árut továbbít a Dunán, ugyanakkor Mohácsra is érkezik áru. A Baranya Megyei Szállítási Bizottság tagjaként is mondhatom: a Duna kínálta lehetőség még messze nincs kihasználva. Ebben szemléleti tényezők is közrejátszanak, anyagiak hiánya is hátráltatja a fejlődést. Mert valóban a vízi a legolcsóbb szállítás. De hiába a sok száz kilométeres olcsó fuvarlehetőség, ha néhány száz, esetleg ezer méteres kiépítetlen szárazföldi árutovábbítási lehetőség hiánya meghiúsítja azt. — Hol jobb, a vízen vagy a parton? — A hajón izgalmasabb volt, itt szerteágazóbb, színesebb minden. Szerencsére nincs két egyforma nap. Rendszeresen találkozom kollégákkal, a hajókra is felmegyek. Jó érezni, ahogy dohog a gépház . . . Murányi László HÉTVÉGE 5.
