Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-03 / 119. szám
© Dunántúlt napló 1985. május 3., péntek Honismeret A szakszervezetek újjászervezése Tállya emlékei Az ország felszabadult területein a párt- és a népi szervekkel egyidő- ben alakultak meg és kezdték el működésüket a szakszervezetek. A szegedi, a debreceni, a pécsi, a szolnoki, a miskolc-diósgyőri, a salgótarjáni nagyüzemi munkások, a viharsaroki, a tiszántúli, a Duna—Tisza-közi nincstelenek, szegényparasztok voltak az elsők a szakszervezetek megalakításában. Csorváson 1944. október elején 800 taggal megalakul a Földmunkások Szövetségének helyi szervezete, Szentesen az ipari munkások 21 szervezete alakult meg. Szeged október 11-én szabadul fel, és azonnal kapcsolatba lépnek a város szovjet katonai parancsnokával a teendők megbeszélése végett. Megindítják a gyárakban a termelést, üzemi bizottságot alakítanak. November végén már 16 helyi központ működött, köztük az építők, textilesek, élelmezésiek, húsipariak, orvosok, pedagógusok és más szakmáié. Januárra kidolgozzák a szabad szakszervezetek új alapszabályát, és megjelent a szak- szervezetek helyi közlönye, a Munka. Megalakult a Szaktanács Debrecenben a felszabadulás után a szakszervezetek segítik a romok eltakarítását, a közbiztonság megszervezését. A városi szakszervezeti bizottság, mindenkire kötelező és pénzzel meg nem váltható munkaszolgálatot követelt, hogy a demokrácia minden vonalon érvényesüljön. A Dunántúl déli részében, Pécsett, Mohácson, Siklóson is megindul a mozgalom újjászervezése. A pécsi „Szaktanács” irányításával a munkahelyeken megszervezik a bizalmi testületeket, amelyek az üzemi bizottság jogkörét is ellátják. Miskolcon a borsodi szervezetek összefogására megalakul az Észak-Magyarországi Szakszervezetek Szövetsége. Szolnokon 5000 tagot számláló szervezet alakul. A salgótarjáni szénbányáknál több mint 8600, az acélgyárban 3500 tagú szervezetek működtek. 1945. február 13-án felszabadul Budapest. A főváros pesti részén mór azt megelőzően megindult a szakszervezetek újjászervezése. Debrecenből megérkezik Kossá István, felkeresi Apró Antalt és együtt látnak munkához. Ismert szak- szervezeti, illetve szociáldemokrata vezetőkkel — Bechtler Péterrel. Kőműves Józseffel — veszik fel a kapcsolatot, hogy a Szaktanács megalakítása végett hívjanak össze értekezletet. Január 18-án a Pest környéki helyekről és a főváros más részeiből érkeztek vezetők, a szabómunkások Almássy téri székházába. A jelenlévők megbízták Apró Antalt, Kossá Istvánt, Kisházi Ödönt és Kőműves Józsefet, hogy előkészítő munkát végezzenek az új szak- szervezeti tanács megalakítására. Elfogadták a munkáspártok 1944. október 10-i határozatát az egységes szakszervezeti mozgalom megteremtéséről. Az előkészítő bizottságban a megalakuló új szervezet vezető posztjainak betöltéséről az elnöki, a főtitkári helyek, illetve képviseleti arányok körül vita alakult ki. Miután abban is megállapodtak, hogy a sorra kerülő XVI. kongresszusig minden tisztség ideiglenes lesz, így egyetértettek abban, hogy Kossá István legyen a Szaktanács főtitkára. Január 22. vagy 23-án a két munkáspárt megbízásából Apró Antal, Kossá István, Kisházi Ödön, Kőműves József, Bakacsi Lajos aláírták a Szaktanács összetételét tartalmazó javaslatot. 1945. február 7-én megalakul az új Szakszervezeti Tanács. Javasolták, hogy az elnök Vas Witteg Miklós (SZDP), alelnök Török János (SZDP), főtitkár Kossá István legyen. A Szaktanács megalakulásával újra Budapest lett a szak- szervezeti mozgalom központja. A fővárosban a dolgozók tömegesen léptek be a szakszervezetekbe. Megalakul az értelmiségi alkalmazottak szakszervezete is. 1945 márciusában 42 szakszervezetnek 80 ezer tagja van. Igen nagy számban voltak régóta szervezett munkások, tekintéllyel bíró, a baloldali gondolkodásúak, akik közül sokat választottak a helyi csapat vezetőjének. Ki leltet tag? A szakszervezetek újjászervezésével egyidőben felmerülnek azok a politikai, szervezeti kérdések, amelyeknek helyes megválaszolása meghatározó a mozgalom további helyének, szerepének alakulásában. El kellett dönteni például, hogy politizáljanak-e a szakszervezetek, vagy ne politizáljanak, iparági formában szervezkedjenek-e, vagy pedig szakmánként? Végül —, de nem utolsósorban — állást kellett foglalni abban is, hogy ki lehet szak- szervezeti tag? Ami az első kérdést illeti — politizáljanak-e a szakszervezetek, vagy ne? — ismeretes, hogy Bán Antal, az SZDP több más jobboldali vezéralakja a gazdasági harcra akarta korlátozni a szakszervezetek teendőit. A kommunisták viszont—, akiket a baloldali szociáldemokraták is támogattak — arra hivatkoztak, hogy a szak- szervezetek is aláírták a Magyar Függetlenségi Front programját, tehát elkötelezték magukat a fasizmus elleni, illetve a demokratikus Magyarországért vívott harc mellett. A szakszervezetek hűek maradtak ehhez a programhoz, az élet tehát a kommunistákat és a baloldali szociáldemokratákat igazolta. A másik vita — iparági keretek között szervezkedjenek-e a szakszervezetek, vagy pedig szakmánként? — kompromisz- szummal ért véget. Az MKP és SZDP megegyezése eredményeként — a kommunisták az iparági formát támogatták, a szociáldemokraták a szakmai szervezkedést — részben iparági, részben szakmai alapon szervezkedtek a szakszervezetek. A Szaktanács megalakulása idején például úgy foglaltak állást, hogy azokon a területeken, ahol korábban nem volt szakszervezet, ott iparági formában szervezkedjenek. Az újjászervezés kezdetén tisztázták: ki lehet a szakszervezet tagja. A Szegedi alapszabály úgy foglalt állást, hogy — „tagja lehet minden szellemi, testi és földműves dolgozó, valamint kisiparos, kiskereskedő és kisparaszt, aki foglalkozásának megfelelően a szabad szakszervezetekbe belépni óhajt". Budapesten úgy döntöttek, hogy „a szakszervezet tagja lehet minden demokratikusan gondolkodó magyar dolgozó, politikai pártállásra, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül". Ez utóbbi a proletár, a munkavállalói mivoltra helyezi a hangsúlyt. Figyelembe véve, hogy a kisiparosoknak, kiskereskedőknek létezett érdekvédelmi szerve: az ipartestület. A „ki lehet a szakszervezet tagja?" kérdés szabályozása szükséges volt azért is, mert a felszabadulás után olyan közhangulat alakult ki, hogy szervezett munkás csak szervezett munkással dolgozik. Ez a hangulat kialakította a kötelező belépést. A nyomdászoknál már egy évtizede csak szervezett munkás dolgozhatott. Az építők a kötelező tagságot azzal indokolták, hogy a szak- szervezetnek „42 éves fennállása óta egyik legfontosabb célkitűzése a teljes szervezettség”. A közlekedésiek 1945. április 8-án nagygyűlésükön mondották ki: „szervezetlen munkással nem hajlandók dolgozni". A hivatásos zenészek a zenekar vezetőjét tették felelőssé: hogy mindenki tag legyen, a tagsági díjat a fizetésből vonták le. A kötelező tagság helyessége mellett azzal érveltek, hogy „nem akkor kell a szak- szervezetbe járni, amikor a munkásság megkapta a maga követelését, hanem akkor, amikor még nincs kézben, amikor ki kell azt verekedni”. A lendületes szervező munka eredményeként 1945 áprilisában már 156 710 tagja volt a szakszervezeteknek. A legnagyobb taglétszámmal a vasasok, az élelmezésiek, a textilesek, a közlekedésiek, a földmunkások, vasutasok, postások voltak. Nem vártak utasításra Az országot ért, mintegy 22 milliárd pengős kár, a pusztítás megszüntetése összehangolt erőfeszítést követelt. A szak- szervezetek, hogy eredményesebben láthassák el a rájuk háruló politikai feladatokat, a termelés megindítása, az újjáépítés sikere érdekében üzemi bizottságot alakítottak. A tőkések jelentős része Nyugatra ment. Itthon maradt képviselőik műszaki vezetők jelentős részét múltbeli magatartása miatt nem engedték dolgozni. A munkások maguk fogtak az újjáépítéshez. Előkerültek az elrejtett gépek, fontos alkatrészek, anyagok. Az üzemek egymást segítették, anyagot, embert kölcsönöztek, hogy mielőbb megindulhasson a termelés. Nem vártak — nem várhattak — központi utasításra, hanem azonnal legjobb tudásuk, munkában szerzett tapasztalatuk alapján hozzáfogtak a termelés megindításához. Jakab Sándor Tállya is egyike azon közsé- ségein'knek, amelyek valamikor a középkorban városi kiváltságokkal rendelkeztek, de a későbbi mostoha körülmények és az újabb kori kereskedelmi útvonalak módosulása miatt visszacsúsztak faluvá. A Szerencstől tíz kilométerre északra fekvő község ma kiesik a fő forgalomból, s ezért kevéssé látogatott. Pedig érdemes ott körülnézni, különösen annak, akit érdekelnek a múlt még látható emlékei. A község szélén, a régebbi Vár-begyen, a mai Óvár-dű- lőn valamikor vár állott, amelyet a tatárok megostromoltak, de bevenni nem tudtak. A múlt században még nagyarányú romjaiban volt látható, ma már alig maradt belőle valami. Ugyanígy tűnt el a közelében állt Mekets-vár is, amely a tállyainak valamiféle véd- műve lehetett. A következő, az ostromlók részéről sikeres várvívás Zsigmond király idejében zajlott, amikor az ellene fölkelt nagyurakkal, többek között a tállyai Czudarokkal és Debrői Istvánnal számolt le a király híve, Perényi Péter. A vár a török hadjáratok alatt kezdett pusztulni, mert a pénz a fontosabb erősségek korszerűsítéséhez kellett. Míg a vár omladozott, a község polgársága egyre gyarapodott. Különösen a kitűnő tállyai borok révén. Ez időtől emlegetik az oklevelek Tállyát városként. A fellendülést a XVII. század hozta, amikor 1631-ben a király vásártartási szabadalmat adott a városnak, és a tállyai polgárokat a regéd ütközetben tanúsított vitézségükért mindennemű adó és terhek viselése alól felmentette, és Szent Mihály napjától Szent György napjáig terjedő időre szabad bormérési jogot biztosított számúkra négy kocsmában, azzal a kedvezménnyel, bogy a csapsrékeket mindig oda helyezhetik, ahol boraik a legnagyobb kelendőségre számíthatnak. Mindazonáltal a földesúr jogának elismeréséül évente két hordó bort voltak kötelesek átgörgetni az éppen akkori földesúrnak. 1633-ban például Esterházy Miklós nádornak, 1647-től pedig már I. Rákóczi Györgynek és feleségének, Lórántffy Zsuzsannának. Ebben az időben a várost kőfal övezte, amelynek két főkapuja volt. A falakat 1763-ban még alaposan felújították, de azután a XIX. században megkezdték lebontásukat. Köveiből épült többek között a város iskolája. Súlyos kárt okozott Tállyán az 1810. évi tűzvész, amelynek 180 lakóház, két templom és a városháza a teljes városi levéltárral esett áldozatul. A Rákócziak emlékét egy kúria és egy kastély őrzi. A kúriát Rákóczi Zsigmond építLavotta síremléke Tállyán tette 1591 körül, miután felesége ráíratta itteni birtokát. A mellette álló Rákóczi-kastély későbbi, barokk épület. A két Rákóczi-ház alatt terebélyes pincerendszer rejtőzik, alagút- jai a katolikus templomig is elvisznek. Hogy nem csupán a jeles borokat tárolták bennük, hanem menedékhelyül is szolgált, arra a pince konyhájának füstös szelelőnyílásai és a csillagboltozatos terem a bizonyíték. Tállyán gyűltek össze I. Rákóczi Ferenc hívására 1670 tavaszán a Wesselényi-össze- esküvéshez csatlakozott tiszántúli vármegyék küldöttei tanácskozásra, itt tartott gyűlést 1683 nyarán Thököly Imre, és 1708-ban pedig II. Rákóczi Ferenc rendelte ide november 22-re a közeli vármegyék küldötteit, hogy megtárgyalják, miként folytassák a harcot a trencséni csatavesztés után. Innen vonultak aztán ót Sárospatakra, ahol a híres halálos ítéletet hozták Bezerédi Imre és Bottka Adóm fejére. Tállyán járva érdemes még megnézni a három templomot (a középkori eredetű, katolikus templomban egy Maulbertsch- oltárkép van), az árkádos, barokk postaházat, amely valamikor kolostor volt, majd kisétálni a falu szélén hallgató temetőbe. Itt hajdan díszes, ma jobbára roskadozó kripták, mauzóleumok regélnek a régiekről. Itt nyugszik az 1820- ban elhunyt híres magyar zeneszerző és hegedűs, Lavotta János. Síremlékét 1831-ben állíttatta Újfalussy Mihály. Május 4-én teljes holdfogyatkozás Ritka természeti jelenséget figyelhetnek meg a csillagászat iránt érdeklődők május negyedikén, szombaton, amikor is teljes holdfogyatkozás lesz. Utoljára 1982. január 9- én követhettük volna nyomon a teljes holdfogyatkozást, ám akkor a borús idő miatt elmaradt — legalábbis a látvány. A teljes holdfogyatkozás akkor következik be, amikor bolygónk a nap körüli pályán vándorolva úgy kerül a Nap és a Hold közé, hogy a nap sugarait „elzárva” teljes árnyékot vet a holdra. Erre a pillanatra nálunk három-négy évig kell várni. Most az esti órákbán következik be a holdfogyatkozás, s ezért - ameny- nyiben felhőtlen lesz az ég — különösen jól nyomon lehet követni a csillagászati kuriózum egyes fázisait. A teli hold 20 óra 16 perckor „csorbul meg", és 21 óra 22 perckor kerül a földnek teljes árnyékába. 22 óra 30 perctől az árnyék fokozatosan visszahúzódik, s 0 óra 33 perckor véget ér a holdfogyatkozás, újból egészében látszik a korong. Évszázadokon keresztül nagy vo'i a jelentősége a teljes holdfogyatkozásnak, szerte a világon ugyanis támpontul szolgált az órák összeigazítá- sához. Ma inkább a légkört kutató fizikusok számára értékes ez a jelenség. A Föld légköréből a napnak bizonyos megszűrt sugarai az árnyékolás ellenére mégis eljutnak a holdra: ezek visszatükröződését vöröses, derenqő fénynek látni a Hold felszínén. Ebből a tényből különféle mérések alapján a fizikusok adatokat nyerhetnek a Föld légköréről. ötvenféle nyári szandál Mintegy 320 ezer pár, divatos, női és 180 ezer pár leánykaszandál kerül az üzletekbe mintegy 50-féle kivitelben a Minőségi Cipőgyár által gyártott modellek közül az első félévben. A jó idő még várat magára, de a cipőboltok széles választékban kínálják a lábbeliújdonságokat. Az idei szandáldivat jellemzője, hogy egyaránt megtalálható az alacsony, a középmagas és a magas sarkú lábbeli. A színek közül a piros a favorit, de éppoly divatos az okkersárga és továbbra is tartja magát a fehér, alkalomra pedig a fekete. Az idei nyári női és lánykalábbelin kevesebb a tűzés, az egyéb díszítés, ugyanakkor a felsőrész egyszerűbb, mégis elegánsabb. Minden árkategóriában megtalálhatók a legdivatosabb modellek. A bőr felsőrészből gyártott női lábbelik között az idén megjelent az olasz importból származó sevró alapanyagú, exkluzív szandál is. Dr. Csonkaréti Károly Horgászat E sorok írásakor már a megye mind a huszonnyolc horgászegyesülete megtartotta évi közgyűlését, eleget téve a működési alapszabályban foglaltaknak. Az idei közgyűlések színvonala tovább emelkedett. Jellemző vonása volt, hogy két egyesület kivételével a tagság és a küldöttek határozatképes létszámban első összehívásra megjelentek. Az egyesületi közgyűlések megyénkben évek óta aktívak, élénk viták vannak néhány kérdésben. Örvendetes. hogy ezek a kérdések olyan jellegűek, amelyek a jobb halgazdálkodást, a rend és fegyelem megtartását, az ifjúsági horgászokkal való törődést vagy a környezetvédelmet szolgálják. Természetes, hogy ezek közül fő helyen a hclfogós lehetősége áll. A saját vízzel rendelkező A horgászegyesületi közgyűlésekről egyesületeknél már tudatosult az a tény, hogy természetes szaporulatra nem lehet a halfogást építeni, tehát a kifogható halat meg kell venni. Any- nyi halat tudnak fogni a vizükből, amennyit kihelyeznek, ezért a fogható halmennyiség a területi jegy ár függvénye. Több helyen viták alakultak ki a gazdálkodás jövőjét illetően, de a területi jegy árának emelését- a jobb fogás reményében- nem ellenezték. Az egyesületek vezetőségének beszámolói színvonalasak voltak, jól tükrözték az egyesületi élet gondjait, eredményeit. Igen lelkiilsmeretes, odaadó szervező munkát igényelt, amíg az egyesületek eljutottak a szervezeti, közösségi élet jelenlegi színvonalára. Sok akadállyal kellett megküzdeni, amíg széppé tették tavaikat, összekovácsolódott a tagságuk. Sajnos, van még néhány egyesület, ahol igen sok a tennivaló, elsősorban a kollektivitás és a demokratizmus terén, de a fegyelmi helyzettel sem lehetünk elégedettek. A közgyűléseken megválasztották a jelölést előkészítő bizottságokat, amelyeknek feladata lesz, hogy a következő ötéves időszakra — a tagság véleményét kikérve — javaslatot tegyenek az egyesületi vezetőkre. Nehéz időszak következik, de a közösség összefogásával igen sok probléma megoldható. Az idei közgyűléseken két horgászegyesület alakulásának jubileumi évfordulóját is ünnepelte. A Mohácsi Dolgozók HE 40 éve, a Pécsi Bányász HE 25 éve alakult. Többen megemlékeztek az akkori nehéz horgászkörülményekre és a folyóvizek gazdagabb halállományára. Az ünneplő egyesületek közgyűlésének hangulata jól illeszkedett a 40 éves felszabadulási évfordulóhoz. Az alapító tagok közül többen kitüntetésben, vállalati elismerésben, ajándéktárgyakban részesültek. A horgászmozgalom tevékenységét a megye párt- és állami vezetése elismeri, a mozgalom jól szolgálja a szabadidő kulturált eltöltése mellett a haltenyésztésre kevésbé alkalmas vizek hasznosítását, azokon népgazdaságikig hasznos termék előállítását. Jövőre új üzemtervek készülnek, melyek újabb feladatok elé állítják a horgászközösségeket. Már most előterveket kell készíteni és meg kell határozni a halgazdálkodás színvonalát, annak anyagi vetüle- tét, figyelembe véve a várható halárak alakulását. Végig kell gondolni a telepítés mértékével értékarányos halfogás és horgászrend kialakítását. Nincs szükség a horgászlétszám további növelésére, csak abban az esetben, ha az új horgászvízzel együtt jelentkezik. Várhatóan a következő tervidőszakban egyre nehezebb lesz a horgászmozgalom tagjává válni, aki pedig vét a halászati törvény, vagy az egyesületi szabályok ellen, véglegesen megválik a mozgalomtól. összegezve a közgyűlések mindenütt eredményekről számoltak be, kritikusan feltárták a még meglévő hibákat és nagyvonalakban meghatározták a fejlődés irányvonalát, de ezeket a célokat csak a tagság széles körű összefogásával lehet megvalósítani. Dr. Kovács Zoltán IB-titkár
