Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-02 / 90. szám

2 Dunántúli napló 1985. április 2., kedd Moszkvában megnyílt a magyar kiállítás (Folytatás az 1. oldalról) Hétfőn Apró Antalnak, az MSZBT elnökének vezetésével a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége és a Szovjet-jMa- gyar Baráti Társaság meghívó­sóra Moszkvába utazott a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társaság küldöttsége. A delegáció a szovjet fővárosban részt vesz a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójáról megemlékező rendezvényeken. Mihail Gorbacsov és Lázár György megbeszélése Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn Moszkvá­ban találkozott Lázár György- gyel. az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjával, a Minisz­tertanács elnökével, aki magyar párt- és kormányküldöttség élén érkezett a szovjet fővárosba. Szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésükön nagyra érté­kelték a magyar—szovjet kap­csolótok alakulását, s hangsú­lyozták: az SZKP és az MSZMP szakadatlanul arra törekszik, hogy tovább erősítsék a sokol­dalú együttműködést, a két nép közötti testvéri barátságot. Ez­zel összefüggésben rámutattak a hétfőn megnyílt jubileumi ki­állítás jelentőségére. A „Ma­gyarország a szocializmus út­ján" című kiállítás nagyszerűen ábrázolja a magyör népnek a fasizmus alóli felszabadulás óta eltelt negyven évben elért ered­ményeit, a Szovjetunió és Ma­gyarország erősödő együttmű­ködését. Lázár György és Mihail Gor­bacsov megelégedéssel szóltak arról, hogy aláírták a két ország közötti gazdasági és műszaki» tudományos együttműködés fej­lesztésének 2000-ig szóló hosszú távú programját, ami fontos új lépést jelent a két ország kap­csolatainak erősítésében, vala­mint a KGST-tagállamolc felső szintű gczdasági - értekezletén hozott határozatok megvalósí­tásában. Mihail Gorbacsov végezetül sok sikert kívánt a magyar kommunistáknak, valamennyi magyar dolgozónak oz MSZMP Xlll-ik kongresszusán hozott ha­tározatok végrehajtásához. A magyar párt­éi kormányküldöttség hazaérkezett Moszkvából Hazaérkezett a Szovjetunióból Lázár György, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, aki párt- és kormányküldöttség élén rész; vett a hazánk felszaba­dulásának 40. évfordulójára rendezett moszkvai jubileumi kiállítás megnyitóján. A dele­gáció tagjai voltak: Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Faluvégi La­jos és'Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettesei, Ve­ress Péter külkereskedelmi mi­niszter, Roska István külügymi­niszter-helyettes és Rajnai Sán­dor, hazánk moszkvai nagykö­vete. A küldöttség fogadtatására a Ferihegyi repülőtéren megje­leni Csehák Judit, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, és Várkonyi Péter, az MSZMP KB tagja, külügyminiszter. Je­len volt Vlagyimir Bozovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykö­vete. Emlékezés a felszabadító hősökre (Folytatás az 1. oldalról) és Krasznai Antal, a Hazafi­as Népfront Baranya megyei Bizottságának titkára helyez­ték el a megemlékezés virá­gait. Az Intranszmas magyar- bolgár társaság nevében Te­van Györgyné, az Intransz­mas MSZMP Bizottságának titkára és Stahl Pál főmérnök koszorúzta meg a bolgár hő­sök harkányi emlékművét. Az ünnepség a katonai díszegység tisztelgésével és az Internacionálé hangjaival zárult. Beremenden, a hazánk fel­szabadításáért elesett jugo­szláv hősök emlékművénél rendeztek koszorúzási ünnep­séget. A honvédség díszszázadának tisztelgése után elhangzott a jugoszláv és a magyar him­nusz, majd indulók hangjai­ra megkezdődött a koszorú­zás. Az Elnöki Tanács nevében Pióker Ignác és Vida Miklós, az Elnöki Tanács tagjai, a Minisztertanács képviseletében Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter, Út­ban Lajos közlekedési minisz­ter és Bényi József külügy­miniszter-helyettes, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nagykövetsége részéről Milovan Zidar nagy­követ és Mariján Mózsgon ez­redes, katonai és légügyi at­tasé, a budapesti diplomáciai testület nevében Francisco de Assis Grieco, a Brazil Szövet­ségi Köztársaság nagykövete, Abdul Aziz Masharika, a Szí­riái Arab Köztársaság nagy­követe, Zbigniew Ohanowicz altábornagy, a Lengyel Nép- köztársaság nagykövetségé­nek katonai és légügyi atta­séja és Hong Hai ezredes, a Vietnami Szocialista Köztár­saság nagykövetségének ka­tonai és légügyi attaséja ko- szorúzták meg az emlékmű­vet. A Honvédelmi Minisztérium képviseletében Szórádi Zol­tán vezérőrnagy, miniszter- helyettes, Miski Béla ezredes és Balogh Kálmán ezredes koszorúzott. A Magyar Szocialista Mun­káspárt nevében Lukács Já­nos, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Pártbizott­ság első titkára és Illés István, az MSZMP Siklósi városi Bi­zottságának első titkára, a tanácsok részéről Horváth La­jos, a Baranya megyei Tanács elnöke és Németh László Be- remend nagyközségi közös tanács elnöke, a Hazafias Népfront képviseletében Adóm Antal, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságá­nak elnöke és Krasznai Antal, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságának titkára helyeztek el koszorúkat a jugoszláv hősök beremendi emlékművénél. Az ünnepség a díszőrség tisztelgésével és az Internacio- nálé hangjaival zárult. NAGYVILÁGBAN Gromiko eszmecseréje az indiai hadügyminiszterrel Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere hétfőn Moszkvában, a Kremlben megbeszélést lolytatott Nara- szimha Rao indiai hadügymi­niszterrel, aki hivatalos bará­ti látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. A két ország kapcsolatait hagyományosan jellemző ba­rátság és kölcsönös megértés légkörében megtartott találko­zójukon áttekintették a szov­jet—indiai kapcsolatokat és eszmecserét folytattak a nem­zetközi élet néhány kulcsfon­tosságú kérdéséről. Gromiko és Rao elégedetten állapítot­ta meg, hogy a két ország bé­ke, barátsági és együttműkö­dési szerződése alapján egyre dinamikusabban fejlődnek a Szovjetunió és India baráti kapcsolatai. A feszült nemzetközi hely­zetről, a folytatódó fegyverke­zési hajszáról és az űrfegyver­kezés veszélyeiről szólva And­rej Gromiko nagy elismerés­sel szólt a hat állam vezetői által ez év januárjában el­fogadott delhi nyilatkozatról, amely arra szólítja fel a világ országait, hogy tegyenek meg mindent a fegyverkezési haj­sza mielőbbi megszüntetése, a nukleáris fegyverzetek kor­látozása majd megsemmisíté­se, végül magának a nukleáris háború veszélyének kiküszöbö­lése érdekében. Naraszimha Rao hangsúlyoz­ta, hogy a Radzsiv Gandhi ve­zette indiai kormány különö­sen nagy figyelmet szentel az egyetemes béke megőrzésének. India kormánya már eddig is tett, a jövőben is kész erőfe­szítéseket tenni. India más bé­keszerető államokhoz hason­lóan érdekelt a Genfben meg­kezdődött szovjet—amerikai tárgyalások sikerében, a ve­szélyes fegyverkezési hajsza megszüntetésében. m -w Szudánban, ahol a múlt héten súlyos zavargások robbantak ki, a hadsereg őrködik a renden. A képen katonai jármű a fő­városban. (Telefotó — AP — MTI — KS) Ronald Reagan elnökkel ta­lálkozott hétfőn Washington­ban Dzsafaar Nimeri szudáni államfő. Nimeri nem hivatalos látogatáson tartózkodik az amerikai fővárosban. A hétfői taláikozáson a LAPZÁRTA A pécsi Honvéd Kórházban elhunyt Decsi László ötven­három éves mórágyi vájár, aki a március 13-'j Zobák-aknai sújtólégrobbanás során súlyos, életveszélyes sérüléseket szen­vedett. Halálának fő oka rend­kívül súlyos légúti égése volt, amelyet a gondos orvosi ke­zelés sem tudott meggyógyí­tani. A pécsi Honvéd Kórházban még nyolc komlói bányászt ápolnak. Koronczay József or­vosezredes, a kórház igazga­tója az MTI munkatársának el­mondotta, hogy valamennyiük állapota kielégítően javul, s várhatóan többüket még ezen a héten hazaengedik. szudáni elnök kérte, hogy az Egyesült Államok engedélyez­ze a korábban felfüggesztett segélyek folyósítását. A tavalyi és az idei pénzügyi évre szóló keretből ugyanis Washington nem engedélyezte 180 millió dollár kifizetését, mivel Szudán képtelen volt eleget tenni nemzetközi fizetési kötelezett­ségeinek és nem hajtotta vég­re a nemzetközi pénzügyi szer­vezetek által a további segé­lyek feltételéül megjelölt gazdasági intézkedéseket sem. A kartumi kormány most leér­tékelte az ország pénzét, fel­függesztette egyes fogyasztási cikkek ártámogatását a wa­shingtoni út küszöbén. Amerikai részről aláhúzták, hogy Szudánt az Egyesült Államok fontos szövetségesnek tekinti az afrikai kontinensen. Ismeretes, hogy Nimeri kész­nek mutatkozik támaszponto­kat biztosítani a gyorsan be­vethető amerikai alakulatok számára. Ezzel együtt azonban Washingtont aggasztja a szu­dáni belső válság, az elnök helyzetének meggyengülése. unjüi »iílL'S Fllmmüsorok április 4-én HAZANK FELSZABADULASANAK 40. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE ♦ Pécs, Kossuth, de. HÁNY AZ ÓRA VEKKER UR? Kísérőműsor: Színes és fekete ♦ Pécs, Kossuth, délután A TITOKZATOS ÖVEZET ♦ Pécs, Petőfi, HAN.Y AZ ÓRA VEKKER ÚR? Kísérömüsor: Csak egy kis emlék ♦ Pécs, Pork, NAPPALI SÖTÉTSÉG Kísérömüsor: Budai ezred ♦ Komló, Zrínyi, TISZTA ÉGBOLT ♦ Mohács, Kossuth, HIDEG NAPOK ♦ Szigetvár, Zrínyi, A HOSSZÚ VAGTA ♦ Siklós, Táncsics, OKTÓBERI VASÁRNAP Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Nemes Dezső elvtárs, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Párttörténeti Intézet nyugalmazott igazgatója, Kossuth- díjas, a Magyar Tudományos Akadémia tagja hosszan tartó be­tegség után, 1985. március 30-án elhunyt. Nemes Dezső elvtárs temetése április 10-én, szerdán 14 óra­kor lesz a Mező Imre úti temetőben. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető- diszravatalozójában. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Tudományos Akadémia * Nemes Dezső 1906. szeptember 6-án született Lőcsén. Az első vi­lágháborút követően Budapestre került, és a kárpitos szakmában helyezkedett el. Már tanonc korá­ban beiratkozott az asztalos szak- szervezet egyik ifjúmunkás köré­be. Szakszervezeti munkája során került kapcsolatba a Kommunisták Magyarországi Pártjával; 1926 szeptemberében lett a párt tagja. 1927 júniusában a KMP Közpon­ti Bizottságának megbízásából részt vett a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének újjá­szervezésében. Ugyanabban az év­ben a KIMSZ titkára lett, és je­lentős szerepe volt abban, hogy 1928 tavaszán megjelenhetett a szövetség lapja, az Ifjú Proletár. Letartóztatták, 2 évet töltött vizs­gálati fogságban, ezután 3 évre ítélték, 1931 nyarán azonban sza­badlábra helyezték. Ezt követően a párt vezetősége Moszkvába küld­te, a Kommunista Internacionálé Nemzetközi Lenin-iskolá jóra. 1933 júniusában illegálisan hazatért, s a KMP budapesti titkára lett, 1934 márciusában pedig — mint a ha­zai illegális kommunista mozgalom egyik vezető alakját — bevonták a Központi Bizottság munkájába. 1936 márciusában a párt utasítá­sára ismét a Szovjetunióba utazott. A második világháború időszakát itt élte át. Beiratkozott a moszkvai Lomonoszov Egyetem történelem fakultására. A nagy honvédő há­ború kezdetekor a Kommunista Internacionálé apparátusába került, s e munkája mellett folytatta egye­temi tanulmányait. 1943-ban, a Kommunista Internacionálé felosz­latását követően a magyar hadi­foglyok között végzett munkát; 1945 tavaszán a hadifoglyok részére kiadott Igaz Szó című hetilap mun­katársa, majd szerkesztője lett. 1945 augusztusában tért haza és a Szakszervezeti Tanács egyik tit­kára lett. Ezt a tisztségét 1948 őszéig töltötte be. Ettől kezdve, 1950 februárjáig a párt képviselője volt, a Tájékoztatási Iroda kéthe­tenként megjelenő lapja, a Tartós békéért, népi demokráciáért! szer­kesztőségében. 1950—1953. között a Népművelési Minisztérium egyik fő­osztályát vezette. 1953—1956. között a párt könyvkiadójának, a Szikrá­nak volt az igazgatója. 1956 tava­szától a Pártfőiskola vezetője, 1957-től 1961-ig a Népszabadság főszerkesztője volt. 1957 májusában az országos pártértekezleten meg­választották az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, s egyben a Politikai Bizottság póttagjának. 1959-től 1980-ig a párt Politikai Bizottságának tagja, emellett 1961 és 1965 között a Központi Bizottság titkára volt. Nemes Dezső azok közé az elv­hű, a párt tömegkapcsolatait féltő kommunisták közé tartozott, akik érzékelték az 50-es évek torzulá­sait, ezek kiküszöbölésére töreked­tek. Az ellenforradalom időszaká­ban fellépett az osztályharcos erők tömörítéséért, a párt megújhodá­sáért. Jelentős része volt az MSZMP Politikájának kidolgozásá­ban és népszerűsítésében. Mint a párt vezető testületéinek tagja, ar­ra törekedett, hogy a proletár in­ternacionalizmus eszméje alapján részt vegyen a kommunista pártok politikai egységének kikovácsolá­sában. Nemes Dezső a magyar marxista történetírás jeles képviselője volt. 1958-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1964-ben pedig rendes tagjává választotta. 1954- ben Kossuth-díjat, 1975-ben Állami­díjat kapott. 1965-től 1967-ig, majd 1980-tól 1983-ig, nyugállományba vonulásáig állt a Párttörténeti In­tézet élén. Emellett tagja volt szá­mos tudományos testületnek, el­nöke a Magyar Tudományos Aka­démia Történeti Bizottságának, il­letőleg a Magyar Történészek Nem­zeti Bizottságának. Mozgalmi és tudományos tevékenységéért szá­mos magas kitüntetésben részesült. 75. születésnapja alkalmából meg­kapta a Magyar Népköztársaság rubintokkal ékesített zászlórendjét. Történetíróként érdeklődése első­sorban a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom fő fejlődésmene­tére irányult. Alig van a magyar munkásmozgalom történetének olyan periódusa, amellyel ne foglalkozott volna. Főszerkesztője volt A magyar forradalmi munkásmozgalom törté­nete című nagyszabású összefog­laló munkának, amely 1848-tól 1962- ig tárgyalta munkásmozgalmunk történetét. Számos tankönyv és tu­dományos kiadvány szerzője, illetve szerkesztője. Több munkája idegen nyelven is megjelent. írásait mindig a tényszerűségre, tárgyilagosságra való törekvés 'jel­lemezte. Nany jelentőséget tulajdo­nított az egyes történeti kérdések­kel kapcsolatos vitáknak; azt vallot­ta, hogy tudományos eszmecserék nélkül a morxista történettudomány fejlődése nem képzelhető el. Tevékenységének két fő területét szerves összefüggésben látta. Párt­munkás és tudós volt egyszemély- ben. A történettudomány művelésé­vel is a párt politikáját szolgálta. Puritán egyéniséqe, saját egészsé­gére sem tekintő szorgalma nagy hatással volt mindazokra, akik is­merték. A történeti problémáik soha*- sem kötötték le annyira, hogy ne maradt volna ideje a politikai mun­kára. Betegágyán részt vett a XIII. pártkongresszus előkészítésében is. Még megérhette, hoqy a kongresz- szus ismét a Központi Bizottság tagjainak sorába választotta. Elhunyt Győré József Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Győré József elvtárs, a munkásmozgalom régi harco­sa, 1985. március 28-án el­hunyt. Győré József elvtárs temeté­se április 9-én, kedden 14 órakor lesz a Mező Imre úti temetőben. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órátóí róhatják le ke­gyeletüket a Mező Imre úti temető diszravatalozójában. Az MSZMP Központi Bizottsága, Belügyminisztérium * GyÖre József 1902. november 16- án született Budapesten, munkás­családból származott. 1919 óta volt a szakszervezet, s 1934 óta a párt tagja. 1916-ban vasesztergályosként Végső búcsú Olt Elvtársai, barátai, harcos­társai végső búcsút vettek hét­főn a Mező Imre úti temető diszravatalozójában az életé­nek 81. évében elhunyt Olt Károlytól, a munkásmoz­galom régi harcosától. A vörös drapérián elhelyezett, koszo­rúkkal övezett urnájánál — ahol kitüntetéseit bibor pár­nákon helyezték a hamvait tar­talmazó urna elé — díszőrsé­get álltak pórt-, állami és társadalmi életünk vezető sze­mélyiségei, egykori harcostár­sai. A hamvasztás utáni gyász- szertartáson a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi kezdett dolgozni Kőbányán, a Lamport Gyárban. Itt kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalomba. Tagja lett a Szabadság Ifjúmunká­sok Körének. A felszabadulás előtt több gyárban dolgozott esztergá­lyosként, gépmunkásként. Aktívan részt vett szakmája gazdasági har­caiban, emiatt a Horthy-rendszer kíméletlenül üldözte. 1945-től gödöllői járási párttitkár, majd a Központi Bizottság instruk­tora lett, 1949-től Szobolcs-Szatmár megyei titkárként dolgozott. 1952-től belügyminiszter, majd 1953-tól 1955- ig miniszterhelyettes volt. 1956 ja­nuárjától októberig Tolna megyei pártbizottság titkári, majd 1957-től a Fővárosi Bíróságon népbírói tiszt­séget töltött be. 1951-től 1954-ig az MDP Központi Vezetőségének, 1954- től 1962-ig pedig a párt Központi Revíziós Bizottságának tagja volt. 1958. november 26-án megválasztot­ták országgyűlési képviselőnek Sza- bolcs-Szatmár megyében, e meg­bízatását 1963-ig látta el. Több magas állami kitüntetésben részesült. Károlytól Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa, a Pénzügyminisztérium és a Ma­gyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége nevében Hetényi István pénzügyminiszter vett végső búcsút az elhunyttól. Hangsúlyozta: Olt Károly élet­útja egy igaz ember életpá­lyájáról tanúskodott. Olyan, teljes emberi életet élő em­bertől, a munkásmozgalom ré­gi harcosától búcsúzunk most. oki a változatos életsorsa min­den állomásán kapott felada­tát őszinte meggyőződéssel vállalta, idejének és energiá­jának teljes latbavetésével munkálkodott annak maradék­talan megoldásán.

Next

/
Thumbnails
Contents