Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-30 / 117. szám

Erősödjék a szocializmust építő népek egysége! Skoda hátsó ülésén arra készül, hogy majd a mamánál Szabolcson alszik még egyet. Lvov-Kertvárosban laknak, de az „Istvánder" iskolába jár a gyerek. A 100 éves oktatási intézmény mindig is ezer szál­lal kötődött a bányához, most égető-kemencék, mész-, tégla- és samottégető blokkok, sőt még vasöntöde létrehozásával az akkori manufakturális fejlő­dési követelmények szerint cse­lekedtek. Az első világháborút meg­előző években viszont már az általános ipari fejlődés és a külföldi tapasztalatok egyér­telművé tették, hogy a terme­lés és teljesítmények növelé­se, a termelési költségek je­lentős mértékű csökkentése a bányászatban paröncsszerű szükségesség és ez csak az üzemkoncentrációval, a szál­lítási koordinációval, a vég­termék-kibocsátással, vagyis a szénelőkészítés centralizáció­jával és a vállalati igazgatási rend racionalizálásával lehet­séges. Ennek a nagy feladat­nak a tervezése és végrehaj­tása az akkori igazgatóra, a brünni származású dr. Jisinsky Jaroslávra hárult, aki koráb­ban évekig a cseh—morva bá­nyamérnökképzés tanára, majd kerek egy évtizedig az Osztra- va környéki bányák tanács­adója volt.- Az akkor működő, átlago­san 230 méter mélységű, fa­ácsolatú, elavult szállítóberen­dezésekkel rendelkező György-, Ferenc József és Rücker-aknák helyett egy 500 000 tonna éves kapacitású aknát mélyítettek. Hozzá kell tennem, hogy az 1924-ben a pécsi szénmeden­cében működő András-, Schroll-, Károly-, György-, Fe­renc József, Rücker- és Tho- men-aknák összesen 551 000 tonna szenet termeltek. A mé­lyítés utón készült el a kecses lábakon nyugvó, óriás buzo­gányra emlékeztető aknato­rony, amely dísze, szimbóluma a szabolcsi dombtetőnek. Dr. Szabolcs Lajos, aki több mint négy évtizedig dolgozott a mecseki szénmedencében, már-már lírai megfogalmazás­ban beszél az aknáról. „Nem is csoda. István I. akna összes bányászati és gépészeti be­rendezése, felszerelése, tech­nikai szempontból az európai csúcsot jelentette. Magyaror­szágon még sehol nem mé­lyítettek 400 méter mélységű aknát egy ütemben. Újdonság volt a 6 méteres átmérőjű, fa­lazott körszelvény, a Köpe- rendszerű szállítógép, az eme­letes kas, a kasfogó berende­zés, a súly és légfék kombiná­ció a szállítógépen, és az el­érhető másodpercenkénti 15 méteres sebesség is egyedül­álló volt... A magyar bányá­szat történetében eddig nem volt olyan akna, amely nagy rekonstrukció, alapvető szer­kezeti elem cseréje nélkül 60 évig ellátta volna szállítási fel­adatát. Az eddigi legöregebb aknaveterán a várpalotai SKIP-akna volt a maga 45 évével..." * Hideg április végi reggel, öt óra. Talán hajnalt is írhatnék, de a bányászok számára tu­lajdonképpen már kezdődik a munkanap. Nagy Sándor, Pécs-Bónyaüzem előkészítő körletének aknásza visz az üzem fele, kisfia mellette a Legutóbb az iskola tantestü­lete Állami-díjat kapott. A tan­testület mindig is sokat tett a település kulturális és sport­életének fejlesztésében. A har­mincas években szinte éven­ként nyert díszserleget a dalár­da Kacsurek József vezetésé­vel. Később az idős Markvart, majd a Gorierik vezetésével országos hírnevet szerzett a zenekar. A futballcsapat is mindig jelentős szerepet ját­szott á bánya, a település, sőt Baranya sportjában is . . . * A pártirodán már fél hatkor nagy a forgalom. Lelovics Im­rét ebben az esztendőben vá­lasztották meg a pártbizottság titkárává, bár már régen dol­gozik ezen a területen. Alap­szervi párttitkár, előtte, pedig hosszú évekig ifjúsági vezető volt. Harminchat esztendős, mindkét nagyapja itt dolgozott az üzemben, miként apja is. — András-aknán, majd Kom­lón jártam vájáriskolába — mondja —, onnan egyenesen a bányaipari technikumba irat­koztam. Az oklevéllel a zse­bemben azonnal a fejtőkala­pácsot fogtam kézbe. Hat évig dolgoztam a fejtésben, majd különböző technikusi beosztá­sokban ismerkedtem meg az üzem életének minden részle­tével. Most furcsa is ez a be­Igaz, eddig csak a fejtés fel­ső harmadát láttam, igaz, most már halad az idő, a maróhen­ger még nem indult, s Bakány Lajostól, illetve a csapattól ma délelőtti műszakban is 500 ton­nányi termelést várnak. Bizony a fejtés alsó harmada, mintha Istvón-akna történeti fejlődé­sének illusztrációja lenne, mintha a gyönyörű felső rész alatt emlékeztetni akarna a múltra, s arra, hogy sok még a tennivaló . .. * — Bizony nagyon sok — mondja Csethe András üzem­vezető, amikor már kinn, de még kifürdetlenül találkozunk. Olyan mértékű technikai, tech­nológiai váltásra van szükség, mintamikor István I. akno épült. István III. ckna megépültével mód nyílik a régi aknák pillé­rében levő 20 millió tonna kitű­nő minőségű szén lefejtésére. — István-aknán próbálták ki a húszas évek végén — az EICKHOFF cég első korszerű jövesztőgépét, amelynek egy példányát a bochumi múzeum­ban most is őriznek, — mondja az üzemevezető. Mi most ismét ennek a cégnek a gépeivel kí­sérletezünk, dolgozunk többek között. Elődeink magasra tették a mércét, s nekünk most, bár­milyen nehéz helyzetben is van a bányászat, bármennyire is ke­A pajzsos, marótárcsás DOWTY-fejtés is, mint hallom, számítógépet kapnak az üzemtől. Vajon bá­nyászok lesznek az itt tanuló fiúk? Eszembe jut, amit nem­régiben Mérei Emil, a Mecse­ki Szénbányák vezérigazgatója mondott: olyan lesz az új Ist­ván -akna, amelyben új tech­nológiák, új gépek, még a mikroelektronika is nagy sze­repet játszik, de ezt a mostani bányászoknak, fiaiknak kell alkalmazniuk. A buszmegállókban minde­nütt bányászok. Fehérhegynél lekanyarodunk Szabolcsfalu fe­lé. Új házak egész sora, né­hány helyen a telkek hátsó felén látjuk csak, milyen is lehetett az egykori bányatele­pülés. A templomnál felfele megyünk az új légakna, az is­kola mellett. . . István I. akna mélyítésével csaknem egyidő- ben épült fel Györgytelep, a Rigli, a Hatház, az ötház, a Háromház nevű utcákkal Sza- bolcstelep — Luftkolónia - a Tűzoltó, a Csermák, a Füstölő, a Pék, a Mozisorral, összesen 729 lakást magába foglalva^ Ezt követte az akna körüli la­kótelep kiemelkedő létesítmé­nyével, a 210 fős legényszálló­val, amit Óraháznak hívtak. Györgytelep, Lantosvölgy, Rickertelep, Judenburg, Me­szestelep a bánya mindenkori utánpótlását biztosította. A felszabadulás után viszont a párt, a közigazgatás, a rend­őrség, a katonaság több ve­zetője innen indult el a bá­nyán kívüli életpályán. osztás, csak azon kapom ma­gam mindig, hogy a bányában vagyok. Miként most is. A vasvájárnál szakadtunk el a bányától. Az előbb Berczki Jánossal találkoztunk. Munka­társaival egy vasútról leesett rakodógéppel küszködött. Az osztóvágaton Hercegh József és Jovánovics Márton dolgozik. Egy pillanatra megállunk. Ist­ván-aknán újították ezeket a zászlós acéltámokat, amelyek a fejtés feletti szintes vágatot tartják. A fejtésbe 74 DOWTY- pajzsot építettek be, a tárnok csillogó léniája mellett me­gyünk lefele, a fejtés homlo­kát, főtéjét, az öregfejtést érezhető biztonsággal fogja a pajzs. Misángyi Ferenc vájár injektáláshoz készülődik. Ma­gasnyomással vizet présel a szénfalba, hogy majd amikor a maróhenger megindul, ne le­gyén akkora por. Ács Zoltán vájár, lakatos a pajzs irányító szerkezetét vizsgálja. Ebben a fejtésben — megvallom a me­cseki szénmedencében ilyen szép, biztonságos, rendezett tömegtermelő munkahelyet még sosem láttam — a vájár-, a lakatos-, a géplakatos­szakma egyaránt fontos. Leg­jobb, ha mindkettő megvan. Bakány Lajos aknász nem tud velem lelkesedni, pedig ő is, apja is -, aki szintén jó né­hány évtizedet lehúzott István- aknán - bizonyára emlékeznek a régi fás fejtésekre, amelyek­ben néha azt érezte az em­ber, mintha vihar tépte, törte volna a tárnokát. vés a pénz, vállalnunk kell a jelent, o jövőt is. Itt van pél­dául a DOWTY. Már most a harmadik kísérlet során olyan területeken próbáljuk ki, amely­re korábban gondolni sem le­heteti volna. Ha sikerül, s ter­mészetesen a termelési ered­mények is jönnek, újabb kunsztstiklike; próbálunk ki ve­le. Ez az alkalmazás már a mi szellemi termékünk . . . * Csethe András az új üzem­vezető korát tekintve minden tizonnycl István III.-aknán is dolgozik majd. István I.-aknán 8 millió tonno szén, 4 millió tonna meddő jött ki. Hat évti­zed dcrtt 15 000 ember dolgo­zott itt, í olyan kiváló szakem­berek irányították az üzemet, mint Szikora Gyula, Kusnyér Zoltán. Martinék Ferenc, Kis Nagy József, Szílas László, Ve- reczkei Rezső, Tavasz Lajos, Tátrai József, Szokola Ferenc, Zoboki Béla. akik bányászati kultúrát teremtettek. Nem vé­letlen, hogy ebben az üzemben küzdöttek, küzdenek a legered­ményesebben a bányakataszt­rófák ellen. István III.-akna betontornya már áll. Alatta mintegy 50 mé­ternyi aikna tátong, körülötte serény munka folyik. Három torony jelzi már a bányászatot itt a szabolcsi dombon. Az új aknáról méa nem lehet olyan lírai képe'; festeni, mint Sza­bolcs dr. tette a régiről, de a szabolcsi bányászok minden bizonnyol megteremtik azt is .. . Lombosi Jenő Fotó: Erb János A bányászok lakóházaiból álló új utcasor Szabolcsfaluban Veterán és ifjú bányászok az István-aknai 60 éves ünnepségen A vasvájár, vagy ahogy a fejtésben becézik, a Kislanger - áll. A több tonnás gép­monstrumot autósebességváltó- nyi karral mozgásba lehetne hozni, a maróhenger éles fo­gaival szinte a szénfalhoz ér. Kora reggel van, a fejtési csa­pat nemrégiben szállt le, még az előkészítő munkafolyamatok folynak. Kísért a gondolat, a nem bá­nyász olvasók kedvéért úgy írom le. mintha már működ­ne. . . Amikor feldübörög a monstrum, a fogak belemarnak, szinte harapják a széntelepet, a fejtést ellepi a por, a kapo­réban megindul lefele a szén­folyam. Talán egyik vájár azt is mondaná: olyan vastagon ömlik, mint a ló dereka . . . Jó- néhányszor láttam másutt mű­ködni, Budányi Gaszti a fotó kedvéért meg is fogja az indí­tókart, ő is értő kezelője. Nem teszem, nem lenne jó! A bányászok talán sosem vol­tak annyira érzékenyek, mint mostanában. Az előbb megál­lított egy vájár, s már csaknem elhittem, hogy vállon vereget­nek. Hirtelen döbbentem rá. inkább fejbe: valamiféle 125 tonnás vájárról beszél, amelyet én hoztam a világra valame­lyik riportomban. Itt, ebben a korszerű komplex gépesített fejtésben is az egy műszakra eső legnagyobb teljesítmény is csak hatoda, tizede lehet. Nem hagyott nyugodni a lehetőséges elírás, hiszen róluk, elsősorban nekik minden esetben értük születnek az írások. Előkeres­tem a Pécsbánya című könyvet: megnyugodtam az egész csa­pat teljesítményéről volt szó. Harmadszor indítják be a DOWTY-t Pécs-Bányaüzem­ben, s nemcsak Langer Laci, mások is egyre több reményt fűztek hozzá . . . * Hat évtizede, 1925. április 26-án avatták fel István I. ak­nát, a DGT legkorszerűbb bá­nyaüzemét, az akkori Szent Ist- ván-aknát. Dr. Szabolcs Lajos, a vállalat nyugdíjas osztályve­zetője, az üzem történetének kitűnő ismerője, beszél az akko­ri eseményekről:- Talán kicsit az előzmé­nyekről is kell szólni - mond­ja. - Egységes pécsi szénbá­nyászatról talán attól az idő­ponttól beszélhetünk, amikor a Duna Gőzhajózási Társaság öt- venegynéhány év alatt felvá­sárolta a sok apró bányatel­ket, tárót, aknócskákat és ter­mészetesen a bányaművelési jogot is a pécsbányai Lámpás­völgytől Vasas-Hosszúhetényig, illetve Váraljáig. Folyamatos, de nem túl jelentős korszerűsí­tések, a brikett-üzem, koksz­Langer Laci azt mondja: „Ha 20 éve hoztak volna ilyen gé­peket, ma kétszer ennyien len­nénk, mint így és kétszer eny- nyire erősek, mint most va­gyunk." Ebben a műszakban többnyire ő kezeli a maróhen­gert, de ma a csapatvezetői teendőket is el kell látnia. V Hat évtized V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents