Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1985-04-26 / 113. szám
a Dunántúlt napló 1985. április 26., péntek Közgazdasági élet Hogyan tovább a vállalati belső mechanizmussal? A z idei évtől jelentős változások következtek be a gazdaságirányítás rendszerében, de hogyan változzék a mechanizmus a gyárkapun belül? Ezzel kapcsolatban még januárban adtuk közre dr. Zeller Gyula gondolatait, vitára ösztönözve Közgazdasági élet oldalunk olvasóit. Most újabb hozzászólásokat adunk közre. A gazdaság piacszerűségének erősödése kikényszerítheti a belső irányítási rendszer fejlesztését Uj vállalatvezetési firmák - csak keret, amit tartalommal kell kitölteni Hozzászólásunkat olyan kérdések köré csoportosítottuk, amelyek között az összefüggések nyilvánvalóak, mégis szükséges néhány ellentmondás vagy tisztázatlan összefüggés feltárása. Társadalmunk sajátosságából fakadó követelmény, Hogy a demokratikus fejlődés ne csak társadalmi mértékű legyen, hanem az egyének szintjén is érezhető hatást fejtsen ki. A demokratikus fejlődés szélesítését segítik elő az új vezetési formák, amelyekkel párhuzamosan a vállalat belső mechanizmusai is változtatásra kerülnek. Legalábbis azokat a folyamatokat tekintve, amelyek a vezetőkiválasztás rendszerét érintik. A decentralizációs folyamat jelentősége Egyetérthetünk a vitacikk szerzőjének azon aggodalmával, amely azt a kérdést érinti, hogyan lehet olyan információs helyzetbe hozni a vállalati tanács, vagy vezetőség tagjait, hogy azok érdemben tudjanak dönteni. Ennek a kardinális - a rendszer működését meghatározó — kérdésnek megoldása véleményünk szerint a decentralizáció folyamatának erősítésében rejlik. Ha ez nem következnék be, akkor a testületek munkájában az operativitás fog teret nyerni. Működésükben a hosszú távú gondolkodás kényszere helyett a részkérdések feszítő alkumechanizmusai válnak uralkodóvá. Ennek esélye véleményünk szerint igen nagy, mivel az egyes tagok saját munkaterületük érdekeinek képviselői is. Nyilvánvalóan az e területeken jelentkező feszültségek feloldásában érdekeltségük nagyobb, mint a vállalat hosszabb távú elképzeléseinek gondjai által kifejtett feszítő erő. Az e testületekben folyó munka eredménye akkor lesz kielégítő, ha a részegységek érdekei és a vállalat egészének érdekei közelítenek egymáshoz. Ezen érdekegyeztetést segítik elő a belső irányítási rendszer fejlődését kikényszerítő hatások. A vállalat és környezetének kapcsolatában megjelenő kényszer azonban nem minden vállalatra gyakorol egyforma hatást. Véleményünk szerint az államigazgatási irányítás alá tartozó vállalatok esetében a belső mechanizmusokban lényeges változás nem várható. Ennek alapvető okát abban látjuk, hogy a környezet nem változott olyan mértékben, hogy az kényszerítő erőként hasson. Nem változott meg az árrendszer, a költség- vetési kapcsolatokban lényeges változás nem történt. Ezért nem várható előrelépés sem a vállalaton belüli szervezeti, sem a vállalatközi kapcsolatokban. Az előzőekben említettük a decentralizáció fokozódásával kapcsolatos várakozásokat. A folycmatnak azonban vannak korlátozó tényezői. Ezek közül csak a legfontosabbat emeljük ki. Ez maga a termelési folyamat, amely meghatározza a belső irányítási rendszer fejlesztésének lehetőségeit, esetleges változtatása a modernizálás irányait is. A termelési folyamat vertikális jellege - a sajátosságok figyelembevételével - határt szab a külső kapcsolatok létesítésének, az önállóság biztosításának. Nem lehetséges tehát olyan részegységnek önálló jogosítványokat biztosítani, amely nem végtermék előállító, a piac (a termelő fogyasztás, vagy végső fogyasztás) szempontjából. A belső elszámolási mechanizmusok kialakítása is korlátozott mértékű lehet ilyen esetben, mivel a költségek között találhatók olyanok is, amelyek üzemre csak nehezen bonthatók meg. Nem célszerű tehát olyan egységnek az eredmény érdekeltségét előtérbe állítani, amely részegységet állít elő, és az önmagában nem piacképes. Az ilyen termékre megállapított belső ár elmarad a 'külső reálpiac értékítéletétől, és csak kombinált ár lehet, amely mindenképpen magában hordja a torzítás lehetőségét, nehezíti a tisztánlátást. Az eredményérdekeltség fokozása csak fokozatosan képzelhető el. Először a költségek részegységek szerinti megállapítását kell ilyen esetekben célul kitűzni. Egészen más a helyzet a horizontális kapcsolatban álló szervezeti egységek esetében. Ekkor már lehetséges nagyobb fokú önállóság biztosításával a nyereséget az érdekeltség centrumába állítani. önálló költségvetési kapcsolatok teremtése is lehetséges horizontális kapcsolatok uralkodó volta esetén. A szervezetfejlesztés tartalma A vitaindító cikk szerint „El kellene végre azt is érnünk, hogy a szervezetszemlélet helyét átvegye az eredményszemlélet". E tekintetben úgy is fogalmazhatunk, hogy eddig sem a jó értelemben vett „szervezet" szemlélet uralkodott, hanem a „létbizonyítás szükségszerűségének" szemlélete. A szervezetkorszerűsítés (vállalaton belül) az esetek többségében döntően az egyes részegységek átcsoportosításából állt, a szervezeti séma építőkockái rendeződtek át ezzel. A szervezetfejlesztés formai követelményei ezáltal megvalósultak. A szervezetfejlesztés tartalma azonban a szervezet hatékony működése érdekében a felső vezetés által kezdeményezett, kollektiven megvalósított változás a szervezet céljában. működési módjában, szervezeti struktúrájában, az emberi kapcsolatokban. Ezen követelményeknek megfelelő szervezetfejlesztés nem minden esetben érvényesült a gyakorlatban. Az ilyen változások eredménytelensége aztán a szervezetfejlesztéssel szembeni fenntartásokat erősítette. A felgyorsult környezeti változások hatásai a vállalatokon belül csak késleltetve, vagy egyáltalán nem jelentkeztek. A vállalat környezetét alkotó egyik legfőbb tényező a mindenkor érvényes gazdaságirányítási rendszer. Ennek egyes elemeiben bekövetkező minden változásnak hatást kellene gyakorolnia a vállalatra, és annak belső folyamataira. Ez azonban csak akkor érezteti hatását, ha megváltozik maga a termelési folyamat. Ha erre nem kerül ror, nem várható, hogy megújul a vállalaton belüli tervezési, ösztönzési, szabályozási alrendszer, illetve a szervezeti felépítés. Vállalva a kockázatot A belső irányítási rendszer elemei nem kezelhetők egységesen. Differenciált felfogásuk és vizsgálatuk szükséges. Az egyes elemek harmonikus fejlesztése elengedhetetlen feltétele a jó működésnek. A belső irányítási folyamatok változásának hatására a szervezet szintjén eredménynek kell jelentkezni. Ez az eredménytöbblet azonban csak olyan módon érhető el, ha a részegységek tervezési, ösztönzési, szabályozási mechanizmusai egyirányba fejtik ki hatásukat. A vállalkozás, mint közgazdasági kifejezés szóban gyökerezik a vállalat, mint szervezet léte. Jelzi azt, hogy a szervezet ésszerű racionális keretei között kockázatot vállalva gazdálkodik. Ez csak akkor inspiráló, ha létezik a bukás veszélye, mert ez lehetővé teszi a kiugrást, a környezetben lévő más szervezeteknél nagyobb növekedést. Ehhez pedig piaci viszonyok szükségesek, amelyekben a teljesítménykülönbségek kitűnnek. Ne a szabályozórendszer egyes hatásainak torzító mechanizmusai határozzák meg a kibocsátott teljesítmények értékelését. Ekkor reálisan mérlegel- hetők a kitűzött célok, az elérésükért kifejtett munka. A belső mechanizmusok hatékony alakítása nem jogszabályi kérdéssé degradálódik, hanem tényleges létkérdéssé lesz. Ha a gazdaság piacszerűsége fokozódik, akkor ez kikényszeríti a belső irányítási rendszer fejlesztését úgy, hogy az eredmény fokozása legyen a fő cél, és az értékelés alapja. Ilyen környezetben nyerhetnek igazi értelmet a vállalatvezetés új formái. Dr. Biróné dr. Papp Ilona — Dr. Biró Zoltán A gazdaságirányítás egyik alkotó elemének, jelentős alrendszerének tekinthető c gazdálkodás szervezeti rendszere. A szervezeti-irányítási struktúra nagymértékben befolyásolja a gazdaságpolitikai célok elérését. Ezért kell foglalkoznunk a vállalati belső mechanizmus funkcionálásának kérdésével. A jelenlegi külső és belső gazdálkodási teltételek határozot- tabbcn megkövetelik a jövedelemtermelő képesség erőteljesebb fokozását, a hatékonyabb gazdálkodást, a dolgozók tulajdonosi tudatának fokozását, c gazdálkodásért való felelősség növelését. Vállalkozó- készség, piacorientáltság, rugalmasság A korábbi év^k tapasztalatai szükségessé tették a vállalatok kapcsolctrendszerének, valamin, c. vállalatok belső viszonyainak áttekintését, bizonyos mértékű módosítását. A változások - trösztök egy részének megszűnése, kisvállalati forma, leányvállalatok alapításának lehetősége - több esetben hoztok kedvező eredményeket a gazdálkodás területén. A további fejlődés egyik clapvető tényezőjének kell te- há. tekinteni, hogy a központi irányítás érvényesülése mellett bővüljön o vállalatok önállósága, fejlődjön a vállalkozó- készség, javuljon a piacorientáltsághoz igazodó rugalmasság. Úgy gondolom, hogy ennek megvalósulásához alapfeltételként kell elfogadnunk azt, hogy o szabályozósnak nagyobb szobadságfokot, lehetőséget kelj biztosítania a vállalatok számára a pénzalapok rocioná- lisabb telhosznólásához, a dif- ferenciáltcbb anycgi ösztönzés, egyéni érdekeltség megvalósításához. A szabályozórendszeren belül bekövetkezett változások - lehetőségeinket figye- lembevéve - ezt kívánják lehetővé tenni a gazdálkodó egységek számára. A racionálisabb gazdálkodás másik feltételének kell tekintenünk a gazdálkodó egységek öntevékenységének olyan jellegű erőteljesebb fokozását, amelyben határozottabban jut érvényre a perspektivikus célok mec valósulásái biztosító magatartás, amely dinamikus fejlődési eredményez. A vállalatok szervezeti rendszerében létrehozott változások segíteni, erősíteni kívánják a jobb megvalósulás lehetőségét. A rendszeren belüli változások hatékonysága - c működési re I té te I re nd s ze.' biztosításán kívül - jelentős mértékben attól ir függ. hogy a forma menynyire töltődik meg tartalommal. Az új vállalatvezetési formák közös jellemzője, hogy a vállalati kollektive, vagy annak képviseletében eljáró testület -a korábbi gyakorlathoz képest - c döntésekben, a gazdálkodásban, a működésben több iogo; és kötelezettséget kap. Úgy gondolom, nem elégséges c dolgozói kollektívák döntési jogkörét, kockázatvállalását és felelősségéi c gazdálkodásban deklcrálni, a részvételi lehetősége; a vezetésben formaion biztosítani. Döntést csak felelősséggel lehet meghozni. Ennek biztosításé érdekében a testület tagjainak kiválasztásánál szükségszerű és célszerű biztosítani szervezeti szinten a kellő informáltságot, politikai, szekmoi kvalifikáltságot, kellő szintű felkészültséget, meri csak így születhetnek megalapozott, érdemi döntések. A hatékony működés biztosítósa érdekében tehát a testűiéi megválasztásánál fokozott ligyelemmel kell kísérni, hogy olyan munkatársi összetételt biztosítsunk, amelyben a döntési jogkörbe tartozó minden egyes területhez kapcsolódóan szakképzett, kellő informáltsággal rendelkező munkatársak legyenek. (Nem elképzelhetetlen ennek megvalósulása, hiszen a korábbi szervezeti rendszerben is ilyen jellegű információ- bázisra kellett támaszkodnia döntéseinél a gazdálkodó egység vezetőjének, ho ezzel o lehetőséggel maximálisan élt.) El kell ismerni azt is, hogy e testületek érdemi működése a megalakulást követően egyes esetekben nem mindig lesz zökkenőmentes, de ha a testületek minden tagja egymással szemben igényes, követelményeke': támcszt, segítő magatartást tánúsít, és mértéktaróan türelmes is, ekkor c vezetés szinvoncla minden bizonnyal javulni fog és a kezdeti nehézségek megszűnnek. (Több szem többet lát.) A meghatározót; időre választót; vezetőkkel szemben egyik követelményként kell hogy meglogclmazódjon - és ezt kell erősíteniük a testületeknek is -, hogy rövid távú egyéni érdekek ne homályosítsák el a hosszabb távú, perspektivikus, kollektiv érdeke; segítő célkitűzéseket, amelyek pozitív hatása csak későbbi időszakban realizálódik. Meggyőződésem, hogy csak így valósulhat meg az egyéni és közösségi érdekek konvergenciája. Az új vállalat- szervezési formák működésével tehát meg kell valósítani a dolgozói kollektívák felelősségének és érdekeltségének erősítését. Az új szabályozás 1985. január 1-től a vállalatok állami irányítása és felügyelete területén o korábbi gyakorlathoz képes; jelentős módosításokat tartalmaz. A jelenlegi fejlesztés elsősorban az irányítás közvetet; módszereit erősíti, az egyes vállalatokra vonatkozó közvetlen beavatkozást jelentősen mérsékli. Meggyőződésem, hogy ez az intézkedéssorozat biztosítani és egyben segíteni kíván- jc a vállalatok szervezetrendszerében megvalósítandó célkitűzések elérését. A gazdálkodó egységeknek ezekkel a lehetőségekkel, jogaik érvényesítésével élnick kell. Nincs csodaszer! Az állami vállalatok vezetésének és irányításának továbbfejlesztésére hozott intézkedéseke: tehát nem helyes olyan „esodefzernek" tekinteni, mely egyedüli qyóqyszer a gazdálkodó''' jobbítására. Látni kell ezonban, hogy a szervezeti rendszer korszerűsítése, ez új ve llclatvezetési módszerek alkalmazása azzal, hogy a vállalatok önállóságát, a dolgozó kollektívák felelősségét, érdekeltségét növeli a vezetésben vele részvételüké; határozot- tabbc n biztosítja, olyan formát, keretet teremt meg, amely hatalmas erőket tesz szabaddá a hetékoryabb gczdclkodás megvalórítcsQ érdekében. Dr. Murányi Szabolcs Rovatszerkesztő: MIKLÓSVARI ZOLTÁN PÉCS SZÜLETTEK Takács Ivett, Sramkó Gabriella, Dobszai Éva, Kajsza Olivér, Gordos Éva, Részeg Réka, Sági Renáta, Horváth Zsuzsanna, Szép Annabella, Freiszberger Mónika, Ivánkovics Krisztina, Szadai Ilona, Zsolnai Viktor, Balázs József, Varga Szilárd, Éva Béla, Katona Gábor, Rackó Zoltán, Szálteleki Kitti, Molnár Hajnalka, Bősz Viktória, Gyúró Tamás, Andrelli Tamás, Czukor Beatrix, Sebestyén Blanka, Méhész Krisztián, Balics Máté, Grosch Csaba, Tereki Zsófia, Fábrics Veronika, Földi Barbara, Babeczki Péter, Bátai Roland, Vogl András, Fulmer Angéla, Elek Mariann, Glöckler Nikolett, Világos Linda, Csizmadia Zsanett, Pára György, Éva József, Orbán Norbert, Balogh- Farkas Krisztián, Krucsó Attila, Hencz Roland, Horváth Tamás, Merkler Norbert, Jelenszky András, Rigó Máté, Franczizi Éva, Klupács Anett, Endrei Eszter, Kovács Viktória, Márkovics Diána, Héjjas Hajnalka, Villuth Áron, Sebők Miklós, Koch Márton, Schönberger Gábor, Gergics Gábor, Hauptman Gábor, Tóth Brigitta, Komlódi Nóra, Jung Dorottya, Berta Mónika, Szabó Péter, Péley Dániel, Kosztics Laura, Horváth Ágnes, Pápai Anna, Zsilli Márton, Tihanyi Erzsébet, Dékány Krisztián, Bilonka Emese, Dudás Attila, Völgyi Dóra, Joó Barbara, Hábel Aida, Tószegi Mónika, Pé- termann Roland, Kovesy Attila, Gergely Balázs, Ranics Ferenc, Illés Dániel, Csizmán Zsolt, Balkács Attila, Braun Szabolcs, Kálmán Zsolt, Juhász Gábor, Makai Gábor, Varsányi Attila, Heizer Xénia, Bognár Anita, Éva Veronika, Blázsovics Anett, Kállai Szilvia, Nagy Ferenc, Háhn Tibor, Erős Stella, Ottrok Viktória, Horzsa Eszter, Barlovics Anita, Zoltay István, Kutasi Marcell, Hagyó Ákos, Körmöcz Tamás, Mufics Gábor, Hengl István, Rudolf Dávid, Bosnyák Mercédesz, Győző Linda. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Berki Tivadar és Rózsa Ildikó, Kutnyánszky Zsolt József és Rákos Éva, Ott József és Plattner Zsuzsanna, Hoffman Tibor és Czimmer- mann Gyöngyi, Iha Zoltán és Vicsik Mónika, Kovács Csaba és Halvax Gabriella. Nagy István és Krisztics Márta Judit, Márkus János László és Cser Magdolna, Csuhái István és Szende Mária Judit, Bella András és Dobos Teréz, Ferenczy Tibor Zoltán és Hanicz Ilona, Süli-Csontos László és Kocsis Erika, Mehlmann László és Kovács Irén, König Zoltán és Ambrus Sára, Kiss Győző Csaba és Hegedűs Ágota, Szemes Gábor György és Barnóczky Orsolya, Kovács Nándor és Rajbár Judit Margit, Légrádi Pál és Ughy Györgyi, Pálfi István Ferenc és Petrinovics Irén, Juhász György és Illés Éva, Lázók Imre József és Szabó Erzsébet, Szabó Attila Pál és Gróf Henrietta Gizella, Sas Gábor és Tuczai Katalin Irén, Surján István és Hajdú Julianna, Stefán Péter és Csontos Mária, Kresz Gábor Ferenc és Baumholzer Judit Zsuzsanna, Kol- benheyer Ottó Imre és Mátyás Rita Klára, Nagy Ervin László és Besenyei Ágnes Anna, Planjsek Ernő és Nagy- Selyem Mirtil, dr. Jádi Tamás és Bősz Zsuzsanna, Murin Ágoston és Szegedi Mária, Somodori István és Földvári Ágnes, Lugasi Károly és Zsifkovics Judit, Berecz Sándor László és Annus Judit, Széli József Gábor és Privarics Katalin, Schönberger Pál Mihály és Kecskeméti Edit, Károly Ferenc és Varga Zsuzsanna, Besze László és Varga Mária Katalin, Salgó Sándor és Rolich Éva, Hertelendi Boldizsár és Tóth- Pördi Zsuzsanna Erzsébet. Schön János és Mosolygó Borbála, Keller Henrik Ferenc és Kovács Valéria, Farkas Kálmán és Bencze Ágnes, Lukács János és Kovács Anna Mária, Szabados László és Tefner Éva. Hétvégi vásárok A hét végére ismét bőséges a kereskedelem vásárkínálata. Április 27-én, szombaton országos állót, és kirakodóvásárt tartónak Csanyteleken, Eleken, Jcczciokszóllcson, Kondoroson és Mindszenten, országos állatvásárt tartanak Pécsett és Si- montornyán, országos sertésvásár; Gyálon. Autóvásár lesz Makón, Mágocson, Pécsett és Siófokon. Április 28-án, vasárnap országos állat és kirokodóvósárt tartanak Albertirsán, Fülöpszál- lóson, Hajóson, Nagykőrösön, Pécsvárc.don, Szigetszentmikló- son és Szirákon. Országos ál- latvcsár lesz Kunhegyesen és Pécsett, országos kirakodóvásár Eiden. Autóvásárra várják az érdeklődőket Albertirsán, Csongrá- don, Csornán, Debrecenben, Egerben, Hatvanban, Érden, Kecskeméten, Kisújszálláson, Komáromban, Miskolcon Nagy- ctááon Nyíregyházán, Pécsett, Siklóson, Szarvason, Szegeden, Szigetszentmiklóson és Zala- szentgróton.
