Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-19 / 106. szám

Dunántúlt napló t 6 1985. április 19., péntek ieMftovot lallltSrCSI Galéria épül Ópusztaszeren Központi múzeumot építenek az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. A több részből álló galériában néprajzi, régészeti és kultúrtörténeti állandó kiállításokat rendeznek be. Az új létesítmény kivitelezője: a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat. (MTI Fotó: Tóth Béla felv. — KS.) Egy nagy tudós halálára A magyar tudományos élet jelentős egyé­niségét veszítette el: 1985. március 4-én meg­halt Koltay-Kastner Jenő egyetemi tanár. Ki- lencvenhárom évet élt, munkássága felölelte szinte egész századunkat. 1909-ben lett a bu­dapesti Eötvös Kollégium hallgatója és hosz- szú, munkában eltelt életéből majdnem két évtizedet Pécsett töltött: 1924—1941-ig a pé­csi Erzsébet Tudományegyetem olasz profesz- szora, 1932—34 között a pécsi Bölcsészkar dékánja volt. Koltay-Kastner Jenő egész életét a magyar felsőoktatásnak szentelte, s kiváló tanítvá­nyok egész sorát nevelte, mint pl. a pécsi származású néhai Kardos Tibor professzor, az ismert reneszánszkutató, vagy Kolozsvári- Grandpierre Emil író. Oktató-nevelő munkája mellett mennyiségében impozáns, magas színvonalú tudományos életművet hozott lét­re. 1913-bon megjelent első tanulmányát 14 könyve és 70 nagyobb tanulmánya követte. Nevét a huszadik századi magyar tudomány történetébe az olasz—magyar kulturális és történelmi kapcsolatok feldolgozásával írta be. Érdeklődése a magyar—olasz kapcsola­tok két olyan korszakára terjedt ki — a re­neszánsz és a 19. század —, amelyekben a két ország kulturális egymásra hatása rend­kívül intenzív volt. Tudományos munkássága legjelentősebb produktumait a 19. századi magyar—olasz kapcsolatok területén alkotta meg. Több év­tizedes, kitartó és módszeres levéltári munká­val az ismeretlenségből hozta felszínre azo­kat az alapvető dokumentumokat, amelyek o két kultúra múlt századi érintkezéspontjait széleskörűen bizonyítják. Művei sok szakem­ber szamára alapvető forrásmunkaként, tan­könyvként használhatók, mert tartalmilag ki­terjednek a 48-as magyar szabadságharc és az olasz nemzeti egységmozgalom, a Risor­gimento legfontosabb kapcsolataira, a szó szoros értelmében „feldolgozva" a Kossuth emigráció és az 1849 utáni „magyar jelen­lét" szinte^ valamennyi, olasz levéltárakban fellelhető írásos anyagát. Neményi Kázmér A kilencvenéves pécsi színház Hogy mióta von Baranyában színészet, erre a kilencvenéves színház születésének kiváló hírlapíró szemtanúja, a megye első napilap­jának, a Pécsi Naplónak a felelős szerkesz­tője: Vórady Ferenc sem tudott feleletet ad­ni. Pedig ö a „Baranya múltja és jelenje" című kétkötetes, összesen 1430 oldalas, kor­szakokat feltáró hatalmas alkotásnak is szer­kesztője és részben Írója is volt. Tény. hogy 1840-ig magónházokban tartot­tak német nyelvű színielőadásokat. Havi Mi­hály és Szabó József társulata a szabadság- harc előtti években, pontosabban 1846-ban kezdte meg a magyar előadásait. A szabad­ságharc bukása utón, az ötvenes évek elején ismét a németek foglalták el a régi pécsi színházat és csak 1876-ban sikerült elérni, hogy a színház végleg a magyaroké legyen. Várady Ferenc szerint Latabár társulata volt az első, amely a régi színházépületben (ez Oerczen Gusztáv tulajdonában volt), a magyar szezont megnyitotta. Utána Molnár, Részler, Takács és Üjfalusi színigazgatók kö­vetkeztek. Ezek alatt játszott: Lendvai Már­ton, Egressy Gábor, Odry Lehel, Prielle Kor­nélia, Bulyovszky Lilla, Mátray Laura, Kom- lóssy Ida. majd Szigethy Imre színtársulatá­ban többek között Kántorné is. Bogyó Alajos már operatársulatot is foglalkoztatott. A közönség kitartó követelésére végre a ki­lencvenes évek elején a város képviselőtes­tülete kiírta a pályázatot új színház tervére, melynek helyéül a Király utcában levő régi katonai kórház telkét jelölték ki. A tervezők Lang Adolf és Steinhardt Antal lellek. Az 1893. június 3-án elkezdett építkezés 1895. szeptember hónapjában tejeződött be. Az akkor rendkívül impozánsnak tartott színház- épület 1150 nézőnek adott helyet. Az 1895. október 5-én megtartott megnyitó előadásra a prológot Váradi Antal dr. írta és jelen voltak Perczel Dezső és Dániel Ernő miniszterek — ludósil Várady Ferenc. Kecskeméthy Zoltán dr. Miről vallanak a somogyi helységnevek ? Erre a kérdésre adott vá­laszt az a nagyszerű könyvecs­ke, amely „Somogy megye helységneveinek rendszere" cí­men 1984-ben Kaposvárott je­lent meg a Somogyi Almanach 41. számaként. Szerzője: tár­kony/ Imre nyelvész, a kapos­vári Tanítóképző Főiskola ta­nára arra vállalkozott, hogy a helységnevek rendszerének fel­tárásán túl bemutassa a név­adás indítékait, nyelvi eszkö­zeit. Tekintsük ót e vizsgálat fontosabb tanulságait! A somogyi helységnevek is jól mutatják, hogy a névadás indítéka sokféle lehet. Elnevez­hettek egy települést a táj domborzati jellegzetességéről (Kőröshegy), talajfajtáról (Ka- poshomok), a táj növényzeté­ről vagy állatairól (Somogy- bükkösd falut a bükkös erde­jéről, Zamárdi községet a sza­márról), valamely jellegzetes építményről (Várda), a lakók nyelvéről, nemzetiségéről (Or­dacsehi. Lengyeltóti) c hely első lakójáról vagy birtokosá­ról (Juta, Cölle), a templom védőszentjéről (Szentbalázs, Mernyeszentmiklós), az első la­kosság adózó szolgáltatásáról (Fonó, Fonyód, Mosdós, Szán­tód), a vásártartás napjáról (Kéthel y, Kaposszerdahely). - A neveket alkotó nyelvi eszkö­zök elemzése névtani, történet- tudományi szempontból egy­aránt fontos, és sok haszonnal kecsegtet. Kimutatható például a -d képzős helységneveink egy részéről (Endréd, Korád, Korpád, Mocsolád, Szántód), hogy ezek az Árpád-korban keletkeztek; vagyis nemcsak a név, hanem a vele megneve­zett helység is létezett már az említett időben. A helységnevek etimológiá­jának ismeretében Várkonyi Imre orra is választ tudott ad­ni, melyek a magyarok adta, illetve a nem magyarok adta nevek Somogybán. A helység­nevek többségét itt (akárcsak Baranyában és Zalában) — bi­zonyíthatóan — magyarok ad­ták. Ez a megállapítás érvé­nyes még azokra a nevekre is, amelyekben a közszó vagy a személynév nem magyar ere­detű (Zala, Vörs; Varászló, Vé- se). Vagyis a helynév létrejöt­tének vizsgálatakor — e felfo­gás szerint - elsősorban nem a név nyelvi hovatartozását ku­tatjuk (bár jó, ha ezt is tud­juk), hanem azt, hogy a szó­ban forgó nevet ° magyar névadási szokások alapján, a magyar nyelvre jellemző szó­jelentéstani és morfológiai sza­bályok alapján alkottók-e ma­gyar elnevezők a régmúltban; vagy idegen nyelvű volt-e az elnevező népcsoport. Vegyünk egy példát! Bár o Siójut lut eleme és a luta helynév egy­aránt ótörök eredetű, az Ár­pád-korban már mindkettő magyar személynévvé vált (ugyanúgy, mint másutt a Je­nő, Gyula, Tas stb. nevek). A Jut, Juta helynevek úgy kelet­keztek, hogy 1100 és 1200 kö­zött az akkori magyar névadá­si gyakorlatnak megfelelően ezeket a helységeket puszta személynévvel kezdték megne­vezni, azonosítani. Nem túl­zás tehát azt állítani, hogy eb­ben az esetben valóban ma­gyar névadás történt az addig magyarrá vált (eredetében ótörök) személynév felhaszná­lásával. - A Somogy megyei helységneveknek kb. 90%-át magyarok adták, a többit job­bára (déli) szlávok. A szláv eredetű somogyi helységnevek közé 27 név tartozik. Az ismer­tebbek : Babócsa, Babod, Ber- zence, Bonnya, Buzsák, Csoko- nya, Lakácsa, Osztopán. Fal­ca, Polány, Szenna, Taszár, Toponár, Visnye, Zsitla. A ma­gyarok adta helységnevek leg­többje személynévi eredetű; s ezek az egykori birtokosra utalnak. A helységnevek Somogybán — ugyanúgy, mint a Dunántúl többi megyéiben - korábban jórészt egyelműek voltak (Lei- le, Boglár, Atád, Vid, Berki, Geszti stb.). Csak később a pontos tájékozódásra való tö­rekvés eredményeként kaptak a településnevek megkülönböz­tető szerepű előtagot (Bala- tonlelle. Baiatonboglár, Nagy­atád, Nemesvid, Nagyberki, Somogygeszti stb.). A célszerűen szerkesztett, olvasmányos stílusban írt, név­mutatóval ellátott könyvben megtalálhatja az olvasó a so­mogyi települések mai nevét, utána a név első előfordulá­sának ideiét és akkori lejegy­zett alakját. Ezt követi a hely­név eredetére vonatkozó ma­gyarázat. Ha a névadási indí­tékok kereszteződése miatt többféle elfogadható vélemény is létezik egy-egy névvel kap­csolatban, a név eredetének (keletkezésének) kérdését nyi­tottnak kell tekintenünk. Vita­tott például a Büssü név ere- de'e. Lehet, hogy ez a falunév eqykori besenyő településre utal; vagy személynévi erede­tű. Várkonyi Imre könyve a ma­gyar névtudomány nagy nye­resége. A névkutatók mellett sok haszonnal forgathatják a pedagógusok, főleg a maqyar és történelem szakos tanárok. Reméljük, hoov a helytörténe­ti. honismereti kutatók is fel­figyelnek a könyv értékeire. Pesti János Kevesebb földet vonnak ki a művelésből Kedvező fordulat követke­zett be a mezőgazdasági te­rületek művelésből való kivo­násánál; öt évvel ezelőtt szi­gorították meg a földátvétel feltételeit, s azóta a területet igénylők — általában a beru­házó vállalatok — alaposan meggondolják, hogy hová te­lepítsék új létesítményeiket. A MÉM adatai szerint 1981-ben még 14 ezer hektárral csök­kent a termőterület, egy évvel rá 11 ezerrel, s 1983-ban már csak 5 ezer hektárral. 1984- ben némi emelkedést tapasz­taltak — hozzávetőleg 8 ezer hektárra került olyan létesít­mény, műtárgy vezeték stb. ami miatt lehetetlenné vált a földek művelése. Az idén mintegy 4-5 ezer hektáros te­rületkivonással számolnak a mi­nisztérium szakemberei, s ezt elfogadhatónak tartják. Hat-nyolc évvel ezelőtt még viszonylag nagy területeken kellett felhagyni a termeléssel azért, mert a vállalatok, igen gyakran meggondolatlanul - hiszen anyagi következmények­kel alig kellett számolniuk — és pazarlóan bántak a földekkel. Gyakran kitűnő minőségű szántókra építettek olyan lé­tesítményeket, amelyeket nem sokkal arrébb, gyengébb föl­deken is elhelyezhettek volna. Mióta nagyobbak a földek ki­vonásával kapcsolatos anyagi terhek, már jobban meggon­dolják, hol jelöljék ki az új beruházás helyét. (Természe­tesen vannak esetek, amikor a leggondosabb tervezéssel sem lehet elkerülni a humuszban gazdag földek kivonását, pél­dául utak, távvezetékek ese­tében.) A MÉM adatai szerint kedvező változás az is, hogy az átvett területek kétharma­da gyengébb minőségű föld, s csak egyharmada tartozik a kitűnő talajok közé; ez az arány hat évvel ezelőtt még fordított volt. A minisztérium a kérelmek 10—15 százalékát évről évre elutasítja. Többnyire azzal, hogy a beruházás földterület kivétele nélkül is megvalósít­ható. Gyakran megesik, hogy a kívántnál kisebb terület „ki­adását" engedélyezik azzal, hogy gondos tervezéssel és munkaszervezéssel az adott hely is elégséges lehet. Az, hogy a földek kivonása ko­moly anyagi terhekkel jár, jelzi: az első osztályú, 40 aranykoronás föld egyetlen hektárjának igénybevétele 2—3 millió forintba kerülhet. Van­nak olyan munkák, ahol nem lehet „kikerülni” a jó talajo­kat; egy lignittermelő telep helyének átadásáért több mint 40 millió forintot fizettek az ott gazdálkodó termelőszövet­kezetnek. A kivont földek el­lenértékéként befolyt összegek egyrészo a földvédelmi alap­ba kerül. Korabeli sajtószemle: 1945. április A földreform végrehajtása Baranyában Áprilisban szabadult föl hazánk, a na­pilapok első ol­dalaikon közöl­ték a hírt. Ezt követően az utolsó hetek háborús eseményei már' Euró­pa más frontjain zajlottak. Még sok szenvedés árán jött el a hőn áhított Béke a föld­rész minden népének! Boranyában a földreform végrehajtása volt a legfonto­sabb esemény. Az április 1-i Új Dunántúlban Erdei Ferenc írt cikket „A földreform küszö­bén" címmel, majd a helyi demokratikus pártok vezetői - a kommunista dr. Boros Ist­ván, a kisgazda Perr Viktor és a szoc. dem. vezetőségi tag Reinhold Antal — szóltak a rendelettel kapcsolatos helyi tennivalókról. Közölték a lapok az igénybeveendő földbirtokok helyét, nagyságát is. A megyei gazdasági felügyelőség anké­tokkal, útmutatással szolgált a vetések, a tavaszi mező­gazdasági munkák elvégzésé­re. A hónap folyamán időről időre jelentek meg tájékozta­tások a soronlévő tennivalók­ról, egy-egy növény termeszté­séről. A megyei törvényható­ság is foglalkozott a kérdés­sel, a kisgazdapárti Nagy Fe­renc szintén fölszólalt. Meg kell említeni még, hogy Bara­nya 200 vagon búzával és 200 vagon kukoricával segített a főváros ellátási gondjainak csökkentésére. A hónap végére 119 560 holdat igényeltek ki, 273 köz­ségben működtek földigénylő bizottságok, áprilisig 214 ha­tárában történt juttatás, 12 999 kisgazda lett földtulajdonos. Pécs földigénylő bizottságának vezetőjével, Samu Lászlóval 22-én készült riport, ő mondta el, hogy 2000 igénylő jut föld­höz a város határában. Húsvéí vasárnapján temet­ték a Pécsett szerencsétlenül járt Thomas MacDonald ame­rikai repülőhadnagyot. A ko­porsó végighaladt az utcákon, mindenütt tisztelegtek előtte. A temetőben magyar, szovjet, amerikai tisztek fogták közre a sírt, a Vörös Hadsereg dísz­szakasza adott díszsortüzet. Sok pécsit ebben a hónapban nagy öröm ért: a fegyverszü­net értelmében hazatérhettek az első magyar hadifoglyok a keleti frontról! ünnepélyesen fogadták őket. Folytatódott a párt-, a szak- szervezeti és a tömegmozgal­mi élet. Húsvétkor a Demok­ratikus Ifjúsági Szövetség sok műsorral lepte meg a pécsie­ket, ekkor az MKP Mecsek- szabolcson bányásznagygyű­lést rendezett, Kozármisleny- ben pedig házavatót. A szak- szervezeti bizottság 10-én összvezetőségi ülést tartott, ahol Krancz Pál elnök, dr. Or­mos György és B. Nagy Gusz­táv titkárok szólaltak föl. Az MKP vasutas tagozata 12-én nagygyűlésre gyűlt egybe, me­lyen dr. Boros István, dr. Sza­bó Pál Zoltán beszélt. A pécsi népügyészség a Tímár u. 19- ben kezdte meg működését 19-én, dr. Fischer Gyula ve­zetésével. A pécsi Zsidók Ta­nácsa is ekkor tartotta össze­jövetelét a pécsi deportáltak ügyében. Az MNDSZ pécsi szervezete 22-én alakult meg, dr. Fülep Lojosné és Ruzsits Józsefné beszélt a nők felada­tóiról, majd megalakult a tisz­tikar. Megnyugtató közegész­ségügyi jelentést nyújtott be a tiszti főorvosi hivatal, 19-én közölték az új vasúti menet­rendet Kaposvár, Dombóvár, Siklós irányában. Gorkij: Éjjeli menedékhely c. műve bemutatója 8-án volt a színházban. Előtte dr. Boros István beszélt, majd bejelen­tette a Magyar-Orosz Műve­lődési Társaság előkészítő bi­zottságának megalakulását. Zenekari hangversenyt rendez­tek 13-án, melyen a legneve­sebb művészek szólaltatták meg többek közt Takács Jenő —Weöres Sándor: Holdbéli csónakos c. művét. Folyama­tosan került sorra a pécsi ka­maraesték hangversenysoroza­ta is, mindig telt házak előtt. Vargha Dezső levéltáros Tartós tejtermékek Harminc százalékkal növelte tejszínes krémsajt és körített krémtúró termelését egy esz­tendő alatt a Fejér és Komá­rom megyei Tejipari Vállalat dunaújvárosi üzeme. Ezekből a készítményekből - melyeket csak itt gyártanak - jelenleg naponta 35 mázsát szállítanak a legtávolabb fekvő települé­sekre is. A termelés felfutása főként annak köszönhető, hogy e tejtermékek szavatossági idejét három napról tizenöt napra növelték egy nyugatné­met gyártmányú hőkezelő be­rendezés üzembe állításával. A Dunaújvárosi Tejüzemtől! azóta a kereskedelem több krémsajtot, -túrót rendel, és a gyártó sem idegenkedik attól, hogy akár több száz kilomé­terre szállítsa a keresett por­tékát, tovább növelve ezzel is a tejből készített termékek vá­lasztékát.

Next

/
Thumbnails
Contents