Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-18 / 105. szám

1985. április 18., csütörtök Dunántúli napló 3 PÉNTEKEN Nemzetközi koncert Pécsett R többletbevételből támogatják a szakköröket Vállalkozó művelődési házak Képernyő l!IÍÍÍÍÍI:l Aki többet dolgozik, többet keressen A ház eladhat, kölcsönözhet E gy évvel ezelőtt új lehetőség nyílt meg a művelődési házak gazdálkodási :és szervezési rendszerében. A mű­velődési miniszter és a pénzügyminiszter együttes uta­sítása a tanácsi közművelődési intézményeknek nagyobb ön­állóságot adott. Ezután alaptevékenységük mellett vállalhat­nak úgynevezett szolgáltatásokat is, amelyekre a környéken élő embereknek szükségük van. Nemzetközi zenekar ad hangversenyt pénteken este fél 8 órai kezdettel Pécsett, a POTE aulájában. A zenekar alkalmi együttes, a felszaba­dulás 40. évfordulója tisztele­tére alakult magyar, szovjet, bolgár, lengyel, csehszlovák és NDK-beli zeneművészeti főis­kolásokból, és ezekben a hó­napokban minden szocialista országban koncerteznek. Még­pedig két karmester, Ligeti András és Alekszandr Dmitrijev irányításával. A pécsi koncertet Dmitrijev vezényli. Fiatal kora ellenére szép sikereket mondhat ma­gáénak: Leningrádban vég­zett, Mravinszkij asszisztense­ként a Leningrádi Filharmo­nikusoknál is működött. Tanult Hans Swarowskinál, jelenleg a leningrádi Kis Színház kar­mestere. Gyakran vendégsze­repei külföldön. A pénteki hangversenyen Smetana Moldva című szim­fonikus költeményét, Liszt Esz­Magyarországon szerepelt nemrég a lyoni A Capetla ka­marakórus. A harmincnégy ta­gú kórust pécsi hangversenyük alkalmából már bemutattuk. Vezetőjük, M arcéi Corneloup, egyben az Europa Cantat el­nöke is. Itt járttukkor vele be­szélgettünk a francia kórus­mozgalom helyzetéről, kiemel­kedő rendezvényeiről. — A francia kórusok történe­te a középkorig nyúlik vissza. A második világháború esemé­nyei azonban szétzilálták a ha­gyományokat rs. De már a há­ború alatt elkezdődött egy nagy erejű kórusszervező mun­ka. Cézár Geollray érdeme, hogy országszerte új kórusokat szervezett és a mozgalom föl­vette a „Tiszta szívvel" nevet. Ma nyolcszáz kórus tevékeny­kedik ebben a mozgalomban, és nemcsak Franciaországban, hanem a más országokban (pél­dául Kanadában, Belgiumban, Afrikában) élő, franciául be­szélő énekkarok is idetatoz- nak. — Mi a kórusmozgalom lő célkitűzése? — Az emberek öröméért énekelünk. A kórustagok ma­guknak és a közönségüknek is örömet szereznek a művek be­mutatásával. Éppen ezért so­sem szervezünk versenyeket. Vezényel Alekszandr Dmitrijev dúr zongoraversenyét és Csaj­kovszkij V. szimfóniáját hall­hatjuk. A közreműködő zongo­rista Vlagyimir Ovcsimnyikov, a fiatol szovjet zongoramű­vész-generáció egyik legte­hetségesebb tagja, számos nemzetközi verseny résztvevő­je, nyertese. hanem rendszeresen kórusta­lálkozókat hívunk össze. Tar­tunk Éneklő heteket, például augusztusban Autun-ban, ame­lyen a pécsi Nevelők Háza kó­rusa is részt vesz majd! Eze­ken kívül rendezünk olyan kó­rustalálkozót is, amelyen több­ezer kórustag szerepel. Ren­dezvényeinken mindig tartunk közös és kórusonkénti külön hangversenyeket is. A közös hangversenyekre a kórusok egy előre megadott lista alapján megtanulnak néhány művet, és azt a közös próbák után, együttesen adják elő.- Kérem, mutassa be né­hány szóval az Europa Can­tat (FEJC) tevékenységét.- Az Europa Cantat az eu­rópai ifjúsági kórusok szövet­ségét jelenti, de nemcsak az ifjúsági kórusok tartoznak hoz­zá. Háromévenként rendezünk egy-egy nagyszabású kórusta­lálkozót, mindig más ország­ban. Az idén a kilencediket, Strassbourgban tartjuk. Van olyan elképzelésünk, hogy majd Magyarországon is ren­dezünk ilyen találkozót. Az önök hazájában igen fejlett a kórusmozgalom, és Kodály Zoltán zenepedagógiai mun­kássága korszakalkotó volt. B. A. A művelődési házak korábbi gazdálkodási rendszerére az volt jellemző, hogy a többlet- bevételt nem használhatták lel. hanem azt a következő évben a költségvetési támogatásból elvonták. Az új rendszer lehe­tővé teszi, hogy ezt a marad­ványt valamilyen más művelő­dési területen lelhasználják. Mindez segíti a házak szak­mai tevékenységét, az ott dol­gozók munkaidejének és a he­lyiségek, eszközök hatékonyabb kihasználását. Eredményérde­keltségi rendszer alakulhat ki így a művelődési házakban is. A tiszta többletbevétel 30—60 százaléka felhasználható a nép­művelők külön díjazására, és a jutalom összege is egy száza­lékról négy százalékra emelke­dik. Mindez azonban csak a na­gyobb művelődési házakban valósitható meg, ahol az alap- tevékenységhez magasabb a támogatás összege. Az új rendelet lehetőséget ad az egyes szakköröknek ar­ra is. hogy az általuk készített tárgyakat értékesítsék. Például egy kerámiakészítő szakkör ezentúl eladhatja az ott készí­tett vázákat, tálakat, faliképe­ket. A művelődési házak raktá­raiban felhalmozott felesleges tárgyak értékesíthetők, a na­gyobb eszközök (hangfalak, erősítők) kölcsönözhetők, bér- beadhatók. Boranya megyében kísérleti jelleggel több helyen elkezd­ték ezt az új típusú gazdálko­dást, többek között Nagype- terden, Mohácson és Siklóson. Nagypeterden a művelődési ház építkezéséhez vásárolt be­tonkeverőt adják ki bérbe a falu és a környéke lakóinak. Siklóson újból átgondoltak, számba vettek helyi szokáso­kat művelődési szokásairól, ér­deklődtek az új gazdálkodási forma megoldásának lehetősé­geiről. A megkérdezettek leg­nagyobb része egyetértett ve­le. főleg a lakossági szolgálta­tások bővítését tartották fon­tosnak, megoldandónak. Mindezt hogyan sikerült o gyakorlatban hasznosítani? Er­ről kérdeztük Pávics Jánost, a művelődési központ igazgató­ját.- A lehetőségek felmérésé­vel és az érdekeltség megte­remtésével az új gazdálkodási rendszer megvalósítható. Mind­ez azonban csak abban az esetben, ha a tanács megfele­lően támogatja. A kis művelő­dési házaknál a jelenlegi tá­mogatás csak arra elég, hogy az intézményt naponta nyitva tartsák, a népművelők néhány szakkört, klubot vezessenek. Siklóson mi az alaptevékeny­ségből szedtük össze a többlet- bevételünket. Éves költségveté­sünk 2 536 000 Ft és ebből a saját bevételünk 1 119 000 Ft volt 1984-ben. Az itt dolgozók személyi érdekeltségének meg­teremtésére is lehetőségünk van, ugyanis a nem kifejezet­ten munkakörükhöz tartozó munkákat is díjazni tudjuk, mint például a plakátrajzolást. A többletbevétel felosztható o dolgozók között, de csak ok­kor, ha nem kell ezt a pénzt másra, mint például hangszer­javításra elkölteni. Nagy előny, hogy most már nem kell fog­lalkozni az alapvető fenntar­táshoz szükséges pénzek kigaz­dálkodásával, hanem mindezt meg lehet termelni. Ugyanis a pluszbevételt a technikai park korszerűsítésére is fel lehet, sőt fel kell használni.- Tanfolyamokat szervezünk, és elsősorban olyanokat, ame­lyek nyereségesek. Ezen kívül június közepéig valamint a táborozási idény befejezése után, - amíg az időjárás en­gedi — kiadjuk a siklósi úttörő- és ifjúsági tábort az Express Utazási Irodának. Mohácson Lehel György, a városi művelődési központ igazgatója a következőket mondta el az egy év tapaszta­latairól:- Az új rendelkezés éssze­rű gazdálkodásra buzdít. Eddig ha valaki egész nap dolgozott, akkor is ugyanannyi pénzt ka­pott, mint ha nem csinált sem­mit, csak a hivatástudatra épí­tették a közművelődést. Most azonban az, aki többet dol­gozik, az többet is kereshet. Mohácson o művelődési ház sajátos helyzetben van a több nemzetiség miatt. Igyekeztünk olyan tanfolyamokat, Szakkörö­ket indítani, ami találkozott az emberek igényeivel. Például o 125 köbcenti feletti motorcsó­nakok tulajdonosainak tanlo- lyamot szerveztünk a vezetői engedély megszerzésére. A helyi üzemekkel, vállalatokkal közösen titkárnőképzőt indítot­tunk. Ugyanis a legtöbb titkár­nő érettségizett ugyan, de hiá­nyosak az ügyiratkezelési, hi­vatalos levelezési és közgazda- sági ismeretei. A.z Utazók Klub­jával együtt az Idegenforgalmi Hivatal bevonásával küllöldi utakat szervezünk. Ebben az évben már második alkalom­mal vitte a mi télapónk házhoz az ajándékokat. A Székgyárral szerződést kötöttünk különféle szakkörök, előadások megszer­vezésére.- A keletkező többletpénz­ből maradó tiszta bevételt más­ra is fel tudjuk használni. Eb­ből már november 7-én jutol­mot is osztottunk. Mi a Game- szen keresztül gazdálkodunk, egyike vagyunk azon kevesek­nek, akiknek a munkáját jól se­gíti ez a szervezet. A szakmai közvélemény az új gazdálkodási lehetőség be­vezetésével tartott attól, hogy a tanács megemeli a bevételi kötelezettséget, de ez eddig még nem következett be. Sze­rencsére, mert akkor az érde­keltség ismét megszűnne. Ügy tűnik, hogy ezt jól felismerték a pénzügyi irányítás baranyai vezetői. Az új rendszer lehe­tőséget ad arra is, hogy ész­szerűbben tudjunk a munkaidő- alappal gazdálkodni. Az elmondottakból kitűnik, hogy azok a művelődési há­zak. amelyek ezt kipróbálták, bár értelmezési bizonytalan­sággal is küzdenek, látják ér­telmét az új módszernek. Ügy érzik, jó lenne, ha nem várná­nak el tőlük gyors és látványos eredményeket, hanem lenne idő az egyre jobb megoldások kikí­sérletezésére és a kockázat- vállalás megtanulására. Szalai Kornélia Kórusfesztivál Magyarországon is? Villáminterjú Marcel Cornelouppal az Europa Cantat elnökével A Doktor Sándor—Zsolnay Művelődési Központ Pécsett számitó­gépes betüreklámot készít a Baranya megyei vállalatok és intéz­mények részére. A mozgóképes és állószöveges reklámokat többek között a nagyobb rendezvényeken vetítik le. Pécsett, a Zipernovszky Ká­roly Gépipari Szakközépiskolá­ban a tanárok azt szeretnék, hogy az ott tanuló diákok ne legyenek „szakbarbárok". Ne­héz helyzetben vannak az itt tanító pedagógusok, hiszen nem könnyű feladat ebből az iskolatípusból úgy elindítani a diákokat, hogy a szakmai tár­gyak mellett a humán tárgyak iránt is érdeklődjenek. A cél érdekében zenedélutánokat rendeznek, ahol a zenét, hang­szert tanulók mutatkoznak be, es műsorukat szakmai zsűri is értékeli. Ezen kívül egyre több tanuló vesz részt a Doktor Sán­dor—Zsolnay Művelődési Köz­pont helytörténeti pályázatán: már többen értek el szép ered­ményeket. Széles Zalán, a Zipernovszky 3/f. osztályos tanulója. Villa­mos energia szakra jár. Jó ta­nuló, csendes, szerény. Nehéz szóra bírni. A helytörténeti pá­lyázaton elért második helye­Pályamunka a nagymamáról Zalámnak segített a siker zés óta nagyobb lett az önbi­zalma, többször vállalt önként is feladatokat.- Az elektrotechnikát szere­tem o legjobban — kezdi be­szélgetésünket. — Készítettem már itthon fényorgonót is, amelyen a hangmagasságok­nak megfelelően villognak a kék, zöld és piros lámpák. A helytörténeti pályázaton az osztályfőnököm javaslatára in­dultam el. Eleinte nagyon fél­tem attól, hogyan oldom meg ezt a tőlem eléggé távol álló feladatot. A szüleim a választ­ható témák közül „Az egy mun­kás (cseléd, paraszt) élete a múltban" címűt javasolták, s így a dolgozatomat a nagy­anyámról írtam. Nagyon sze­retem őt, és mindig is érdekelt az élete, munkája. Többször mesélt már nekem arról, milyen volt az élet régen a Sárköz­ben, hogyan nevelte fel egye­dül a fiát abból a pénzből, amit a sárközi szövéssel kere­sett. Hogy miként születtek meg a fejében a szebbnél szebb minták. Mindezt leírni, nem volt könnyű. Jó volt át­érezni ezek után azt, hogy ha az ember valamit megfelelő színvonalon végez el, akkor ónnak megvan az eredménye is. Amióta elkészítettem a pá­lyamunkámat, látom mór azt is, hogy a történelem is milyen érdekes. Milyen kevés is kell ahhoz, hogy kiderüljön: egy fiatalem­ber érdeklődése, tudósa sok­rétű! Szükséges hozzá: jósze­mű pedagógus, egy okos szülő és persze, az illető nagy-nagy akaratereje. Dr. Decsi László- né tanárnő ezt mondja Zalán- ról.- Mióta sikeresen szerepelt ezen a pályázaton, azóta már a műszaki érdeklődésének meg­felelő versenyeken is indult, sőt, a humán tárgyak közül történelemből kiselőadást is tartott. Könyvtárbo jár. Köny- nyebben barátkozik a társai­val, hamarabb találnak közös témát. Sz. K. Legyen szerencsénk! Nézi T. N. a Kapcsoltamat. pláne nézi, mikor hallja, hogy valami meglepetés készül. Az­tán két kakukktojás közt beje­lentik. hogy váltótársat kap a derék telefonos társasjáték, és T. N. úgy érzi, felvirradt az ö napja. Azon kevesek közé tar­tozik, akiknek telefonja nem volt, nem is lesz, a Junosztyot viszont elég strapás elcipelni egy jó fülkéig, vagyis eddig csak magánszorgalomból tip­pelte meg. hogy hány éves a kapitány, ha a harmadik fe­kete négyzet egy elforgatott körív. De most, most játékos lehet ő is, nem is olyan snassz, egyszerű játékban, mint a Kap­csoltam. Kitölti hát a fenene­héz szellemi totót, eltalálja mind az öt kérdést és beküldi a televízióba. Itt jön az első sorsolás és az első szerencse: bekerül ama boldog tíz közé, akit behívnak a stúdióba. Ki­tölt egy részletes adatlapot és tréningezni kezd. Most egy da­rabig nincs sorsolás. Eljön az­tán az este, mikor helyet fog­lal a tíz számozott szék egyikén. Elégedetten gondol vissza a megtett útra, nem kis dolog azért! Ennyi közül! S még min­den lehet, még játszhat is. És nem szerencséje van újra? Nem kihúzzák az ő számát? Két sorsoláson jutott túl! Egy ország szeme rajta s a futó­fény. Most már nem a csalárd szerencse dönt, de a tudása, a rátermettsége. Az agya szét­pattan, úgy figyeli Lindát, a verekedőst, épp ábécébe szed­né az akváriumból kiömlő ha­lak latin nevét, mikor megkér­dezik, hogy volt nyakkendő a nyomozón, vagy nem volt. Itt elúszik száz forint. Leül mellé egy gyorsirókisasszony. Memó­riajáték. T. N. se emlékszik, a kedves kisasszony se. Rózsa György verejtékezni kezd, de megadja a százast. Most elő­vesznek egy hülzrrit. Hogy vá­lasztaná ki három lehetőség­ből, mi is ez. „Hülzni", mond­ja izgatottan T. N. és kap me­gint egy százast. A következő két feladatot csak majdnem oldja meg. Annyira majdnem, hogy nem kap pénzt. Sebaj, jön az utójáték, a titokzatos futófény. Megint a szerencse. M'ndent megnyerhet és min­dent elveszíthet. Amelyik szám­nál megállítja egy gombbal o fényt, abból a dobozból kap kérdést. S ha jól válaszol, any- nyi pontot kap. Ezek összegé­vel szorozzák meg a főjáték­ban nyert összeget. Ha T. N. 12 éves (ezzel nem szorzunk semmit) és megkérdezik tőle a hét törzs nevét, akkor pechje van. Ha idősebb, és a hét tör­péét, akkor is. „Hát milyen va­gyok én?", próbál segíteni a verítékező műsorvezető. „Nyék? Megyer? Hapci? Morgó? Tas- hubatöhötöm?", tűnődik az egyre kétségbeesettebb T. N. Derül a többi számozott szék. s immár mindenki Rózsa Györgynek szurkol. Hogy le­gyen egy kis szerencséje. Rá­fér. Miután T. N. százforintjait megméltányolták, megszoroz­ták és kifizették, jön a végjá­ték. T. N. ráteszi kis pénzét egy háromfelé osztott asztal­ra, kocka perdül, s ha a mű­sorvezető azt a színt dobja ki, amin a vagyonka van, azkor T. N„ szegény, kaphat egy kér­dést, amire ha jól válaszol, megduplázhatja az összeget. Ha a kocka máshogy perdül, elveszett minden. Több csava­rás nincs. Tévé Néző menne haza egy vas nélkül, zúgó fej­jel, ha a műsoridőt megszo­rozza a felesége személyi szá­mával, akkor beengedik a ru­határba, ahol kisorsolják, hogy kabátot kapjon-e vagy egy zse­tont, aminek fölmutatásával megmondhatja, hogy ki írta a Tiszta ész kritikáját, ha sike­rül, fölteheti egy asztalra, amit egy kisasszony megforgat, az­tán ha úgy áll meg jó, ha nem, a futófény addig kerge­ti, amíg be nem nyomja a gombot. A készülékét. Parti Nagy Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents