Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1985-04-12 / 99. szám
1985. április 12., péntek Dunántúlt napló 3 S zágy. Szelíd domok között megbúvó picike falu Észak-Baranyóban aliq pár kilométerre a somogyi határtól. Egy korábbi újságcikkben azt írták róla, itt von o világ vége. lévén, hogy o falu utolsó házainál a köves út az erdőnek szalad és ösvénnyé változik. Persze, rossz néven vették az ott élők e megállapítást, s ezt még ma is felemlegetik. A faluban 1969-ig önálló tanács működött, akkor Tormásra költözött a hivatal, 1977-ben pedig továbbb Baranyajenőre. Azóta Szágy ügyeit a baranya- jenői községi közös tanács intézi. A tanács vb-titkárától, Vicie Férendő) kérdezem, milyen gondokkal küszködik a falu. — Nem akarok pontatlan lenni, — mondja, — Egy szekrényhez lép, vaskos iratcsomót vesz elő és egy jegyzőkönyvet a februári folugyűlésről. A résztvétel aktív volt, az előadott problémák: az orvosi helyiségben nem lehetett télen fűteni, a tűzoltószertár teteje rossz, romházak csúfítják a falu képét. — Ehhez még hozzátenném, hogy az árkok karbantartása, a járdák felújítása nincs megoldva, vezetékes víz sincs, s a falu felső részén a villanyhálózat is elavult, * Szágyoí 244-en lakják, o többségnek munkaalkalmat a gödrei termelőszövetkezet ad, — a tsz egy textilválogatót is üzemeltet a faluban —, de sokan járnak a komlói bányákba. Az elmúlt évtizedekben a lakók kicserélődtek, sokan beköltöztek Sásdra, Pécsre, helyükre Komlóról és a megszűnt cigánytelepekről érkeztek családok. Szágy megszűn; német falunak lenni. * zselné. a boltos. — Ha lesz, ak- ko. rendelek, s szállítanak is. Mi az ami nincs, s amit igényelnek az itt élők? — Elsősorban az idősek miatt mondom, jó lenne néhány ruhadarab. mezőgazdasági szerszám, edény, hogy ne kelljen bemenni érte Sásdra, vagy Pécsre, — válaszol Zima Mihályné. — Az a 120 forintos lábos így több mint 200 forintba kerül, ha az utazási költséget is beszámoljuk. Egyik mellette álló asszony hozzáteszi, jó lenne, ha többféle tavaszi magot is árulnának. Zima Mihályné másodállásban a falu könyvtárosa. Az 1300 kötetes könyvtár a volt iskola falai között működik. Az érdeklődés változó, a rendszeres kölcsönzők száma meghaladja a negyvenet. * Laczó Sándor hóna alatt egy üveg borral szegődik mellém és kalauzol a faluban. — Mj 1968-ban költöztünk ide. Akkoriban még olyan élet volt Szágyon, hogy más falubeliek irigykedve mondták: ti mindig csak táncoltok, mulatoztok, Igaz, nem is volt olyan hétvége, hogy ne lett volna bál. Ma meg? Az ember a kocsmába sem megy szívesen, inkább otthon megissza. A falu közepén egy egykoron nagyon, szép ház félig lebontva mór jóideje, az ablakokat szél csapkodja, az egyik gerenda bármelyik pillanatban lezuhanhat. Akkora a ház, s olyan anyagból építették, hogy mo egy emeletes is kijönne belőle. A melléképület homlokzatán felirat: „Sch. M. 1934.” — Hogy ezt is miért hagyják így, érthetetlen. S pont a falu közepén - kesereg Laczó Sándor. Az igazság az, hogy ezt leszámítva a község rendezett, sót a templom előtt játszótér is van fahintákkal. A táj gyönyörű, a kis erdős dombok szinte átkarolják a falut. Sok olyan ház van — fehérre meszelt, torna- cos — amit lassan csak skanzenekben látni. Megszólít a néhány perce érkezett autóbusz vezetője: — Azt írja meg, hogy férfinép nem tud hol nyiratkozni, mert nálunk nincs borbély: ahol van, ott meg inkább a hölgyek hajával foglalkoznak. * Amikor körzetesitették az iskolát, a szágyi gyerekek Baro- nyajenőre járnak — a Tanító (így nagy T-vel) is beköltözött Baranyajenőre. Turáni Imre még a hetvenes évek végén is azt jelentette Szágynak, amit a tanítók a háború előtti Magyar- országon: évekig ő vezette a falukrónikát, segített az emberek ügyes-bajos dolgainak az intézésében, közbenjárt érdekükben és tanított. — Ahogy cserélődött a lakosság. úgy csökkent az egymás iránti érdeklődés. Volahogy mások lettek az emberek, s ez mindenben megmutatkozik. Turáni Imre példaként hozza fel, hogy társadalmi munkára sem lehet úgy megmozgatni az embereket, mint korábban, csak kis részük vállalja a faluszépi- tést. Azt várják az emberek, hogy mindent a tanács oldjon meg. Dehát a pénz igen kevés. Hogy mi lesz c község jövője? Az élet alapvető feltételei megvannak, a ritka jó outó- buszközlekedés közelhozza Ba- renyajenőt, Sásdot, Komlót, Pécset. — Nem hiszem, hogy kihaló folu lenne. Az biztos, hogy még évtizedekig élni fog. Roszprim Nándor Megyei előkészületek a VIT-re A baranyai VIT-rendezvények a március 24-i mecseki VIT-túrával kezdődtek. Áprilisban a komlóiak tartanak egy tömegsportnapot. Május 5-én kerül sor a VIT-vágta (alcíme A múltból a jövőbe) vetélkedő első fordulójára. Akik ezen a versenyen részt szeretnének venni, azok május 5-én reggel feltétlenül hallgassák a Kossuth rádió adását, s figyeljék az újságokat is, hiszen a feladatokat onnan tudják majd meg. E vetélkedő második fordulója, a megyei döntő május 12-én lesz, a harmadik 19-én, az országos döntőt pedig május 25-én közvetíti a televízió. A tét nem kicsi, a harminc legjobb versenyző utazhat a VIT-re! Ám azok sem szűkölködnek majd program- választékban, akik itthon maradnak: május 10— 12-én például részt vehetnek a KISZ Mohács városi Bizottsága által szervezett bédai béketúrán, vagy a siklósiak május 18-i béke-barátság túráján. Pécsett május 25-én és 26-án „Fesztivál utcát", „Fesztivál teret" és „Fesztivál kávéházat" rendeznek be; ez lesz a kétnapos pécsi kiemelt rendezvény. Siklóson május 25-én VIT- köszöntő majális, városi sportnap, CB-vetélkedő, s művészeti bemutatók lesznek. Másnap, május 26-án Mohácson és Komlón is VIT-majálisra kerül sor, sőt Mohácson még vízikarnevált is rendeznek. Június 1-én nyílik Szigetvárott a VIT-RIN, azaz a VIT országait bemutató kiállítás, s ugyanezen a napon kezdődik egy egyhónapos rendezvénysorozat, a GASZTRO-VIT, a szigetvári műsoros vacsoraestek. S végül szintén június 1-én tartják Szigetvárott a VIT-ÉZ sportversenyt. A hónap végén, június 28-30. között kerül sor Siklóson az „öreg várak — ifjú városok” találkozóra. Július végére, augusztus elejére tervezik a mohácsiak a Baja—Bár—Mohács útvonalú megyei vízitúrát. A KISZ Baranya megyei Bizottsága tervezi,, hogy július 15-e és augusztus 15-e között a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiójával és a Dunántúli Naplóval közösen „VIT-ről VIT-re” címmel hangos képrejtvényt indít. A KISZ KB felhívására több vállalat és gyár VIT-műszak szervezését vállalta, s ennek bevételét a VIT-alapra ajánlják föl. D. Cs. Emlékezés régi IflT-ekre Most induló sorozatunkban olyan baranyaiakkal beszélgetünk, akik valamelyik korábbi Világifjúsági Találkozón részt vettek, s a magyar küldöttségben megyénket képviselték. * Varsó, 1955 augusztusa. Ekkor a lengyel főváros az V. Világifjúsági Találkozó színhelye. Pusztai József, akkor a Pécs városi DISZ Bizottság első titkára - ma az Asztalos kollégium igazgatója -, szívesen emlékszik vissza erre az eseményre. A varsói VIT-en már 115 ország ifjúsága képviseltette magát, a VIT-ek addigi történetében ekkor érkeztek fiatalok a legtöbb országból.- Körülbelül tízen mehettünk a megyéből, ebből hárman voltunk pécsiek. Ha jól emlékszem, a magyar delegáció 7-800 fős lehetett. Volt egy politikai, egy kulturális és egy sportküldöttség. A politikai küldöttség három csoportból állt, ezek egyikének voltam én o vezetője. Most így visszagondolva, először Házy Erzsébet neve jut eszembe, fénykorában volt akkor, ő mint a kulturális delegáció tagja jött velünk. Nagy dolog volt akkor külföldre utazni, nem úgy, mint manapság.- Hogyan él önben a harminc évvel ezelőtti város?- Varsó még nagyon romos volt, de a körülményekhez képest a lehető legjobb ellátást próbálták biztosítani nekünk. Iskolákban helyezték el a résztvevőket. A Marsalkowskán vonultunk végig a Tudomány és Kultúra palotája elé, ahol az ünnepélyes megnyitót tartották. A két hét alatt megrendezték a gyarmati ifjúság napját, azután az 1945. augusztus 6-i hirosimai atombombázás 10. évfordulóján nagygyűlést tartottunk. Két olyan jelszó volt, amiben szerepelt a „Soha többé!” felkiáltás: a „Soha többé Auschwitzot!" és a „Soha többé Hirosimát!"- Legszívesebben a nemzeti estekre - itt a magyarok nagyon nívós műsorral léptek fel — és az esti szabadtéri táncokra emlékszem. Varsó valamennyi nagyobb terén minden este utcabált rendeztek bemutatókkal egybekötve. Azoknak volt a legjobb, akik tudtak valamilyen nyelven beszélni, hiszen ilyenkor lehetett leginkább kapcsolatokat teremteni. Ezek a találkozások, barátságok adták a sava-borsát annak a harminc évvel ezelőtti két hétnek. És ezek között a barátságok között volt olyan, nem is egy, ami évtizedekre szólt. Például az a lengyel fiú, aki akkor a magyaroknak tolmácsolt, akkor egyetemista volt, vele nagyon jó barátságba kerültem. Járt is nálam Pécsett.- Milyen volt a lengyelek kapcsolata a magyarokkal?- Legendásként szokták emlegetni a lengyel—magyar barátságot, s ez tényleg olyan Egyetemi tanári kinevezéseket adtak át csütörtökön a Parlamentben. A Minisztertanács Bácskai Tamást a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem általános közgazdaságtudományi karának, Csernyák Lászlót a Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának, Dómé Györgynél az ELTE Állam- és Jogtudományi karának, Halász Sándort a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karának, Kelen Tibort a Kossuth Lajos Tudományegyetem természettudományi karának és Maurer Gyulát a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki volt. „Állandóan jöttek a delegációnkhoz, főleg olyanok, akik o háború alatt Somogy megyében voltak. Ismerősöket kerestek, mindenképpen meg akarták hálálni valahogy, amit a Balaton környékiek tettek értük. Ismerőst ugyan nem találtak, de amikor megtudták, hogy én is somogyi vagyok,, meghívtak magukhoz, minden este el akartak vinni valahova. Ezen a varsói VIT-en oz európai országokból érkezettek felhívást intéztek a kontinens fiataljaihoz, s ebben mondták ki először: „Azt akarjuk, hogy Európa a háború központja helyett a béke központja legyen. Felhívjuk Európa ifjúságát, hogy egyesüljön az atomháború eltiltásáért, o leszerelésért, az európai kollektív biztonság megteremtéséért vívott harcban." Az akkor először elhangzott jelszó még ma is időszerű. karának egyetemi tanárává nevezte ki. A kinevezési okiratot Csehák Judit, a Minisztertanács elnök- helyettese adta át. Az új egyetemi tanárokat üdvözölve beszédében a korszerű oktatás és képzés fontosságáról szólt. Kiemelte az oktatás és a tudományos élet nyitottságának követelményét. Az ünnepségen jelen volt Radics Katalin, az MSZMP KB osztályvezetője, Köpeczi Béla művelődési miniszter, valamint a kulturális és tudományos szervezetek több vezető képviselője. D. Ci. Egyetemi tanári kinevezések Csiba Andrásáé csöpp gyermekével az alsó részről sétál felfelé az úton. A világéletében városi fiatalasszony kesereg, ha lehetne, holncp visszamenne Komlóra. — Furcsák az emberek, ólig laktunk itt néhány napja, már hiremei költötték. Nagyon nehezen fogadják be az idegent. Soha nem tudnék itt megszokni, az biztos, hogy nem sokáig maradok. Mondja, a férje jól érzj magát, „de hát nem vagyunk egyformák.” — A múltkorában megsérült a férjem ujja. Alig találtam valakit, aki bevitt minket orvoshoz. Hát ennyit az összefogás- rét, az együttérzésről ... * A vegyesboltban külön polcot foglalnak el a leértékelt áruk. Az üzlet tiszta, rendezett, a mérleg melletti élesztő illata betölti a helyiséget. Asszonyok jönnek tejet, kenyeret, kakát vásárolni. Felvágottfélét nem árulnak, a hűtőpult kikapcsolva. — Mindenki vág a faluban, ilyenkor még nincs igény a szalámikra — mondja Czimmer JóSZOT-üdiiltetes Családosok, gyógyulásra várók előnyben Az idén - éppen úgy, mint tavaly - 400 ezren részesülhetnek üdültetésben és mintegy egymillióan kapnak beutalót kedvezményes áron a vállalati üdülőkbe. A betegségek megelőzését és a rehabilitációt segítő gyógyüdülők és szanatóriumok 110 ezer beutaltat várnak. Családoson 83 ezren nyaralhatnak, csoportos gyermek- és szakmunkástanuló üdülőjegyet 44 ezren kaphatnak. Várhatóan 50-60 ezer között lesz a nyugdíjas beutaltak száma. Természetesen az alacsony nyugdíjasok előnyben részesülnek. Húszezren juthatnak el 12 országba turista- vagy hajó beutalóval. Az utóbbi években átalakult az üdülés szerkezete, öt év alatt 20 ezerrel növekedett a gyógybeutalók száma. Hasonló arányban bővült volna a családok beutalási lehetősége is, de a rövid szünidő miatt csak öt turnusban lehet a családok pihenését megszervezni. A tavalyihoz képest így is mintegy tízezerrel többen (6 ezer felnőtt és 4 ezer gyermek) juthatnak el családos üdülőkbe. Fél évtized alatt több új üdülési formával gazdagodott a kínálat: Iskolaszanatórium létesült az enyhén mozgássérült, valamint az asztmás gyermekeknek. A SZOT szervezésében nyaralhatnak a lisztérzékeny, a gyengénlátó és a cukorbeteg gyermekek. A siófoki Bányász üdülő szeptembertől májusig szanatóriumként működik, bevezették a Balatonszéplak—Sopron kombinált, váltó üdülést. Ez az új üdülési forma tavaly októberben kezdődött, összesen 6 csoportra terjedt ki. A kedvező vélemények alapján idén már 12 ilyen üdülési csoportot szerveznek. Januárban Balaton- földváron a német nyelvet tanulók, valamint a nyugdíjasok, márciusban az orosz nyelvet gyakorlók pihenhetnek 2 héten át. A fejlődést mutatja az is, hogy az idén már a felnőtt beutaltak háromnegyede kétágyas, fele pedig összkomfortos elhelyezést kap. A kedvező változást elősegítette, hogy a nyolcvanas években vállalati és szakszervezeti összefogásból nyolc gyógy-, illetve családos üdülő épült mintegy 2500 felnőtt és 1500 gyermek elhelyezési lehetőséggel. Közülük hét épület már üzemel, míg a 400 + 200 ágyas boglárlellei családos üdülő —, mely a Postás Szakszervezettel együttműködve létesült - a nyárra készül el. Az idén nyáron a soproni Erdészeti Főiskola kollégiuma is a családosok rendelkezésére áll, itt öt csoportban csaknem ezren nyaralhatnak majd. Ezzel a nagycsaládos főiskolai kollégiumi bérlemények száma háromra növekedett: Nyir- egyháza, Győr után most Soo- ron is várja a családokat. Az előbbi helyen a 2 gyermekesek, míg a másik két kollégiumban 3-4 gyermekes családok nyaralhatnak. Az új üdülők építésén kívül húsznál is több pihenőházat korszerűsítettek, összesen 4 ezer férőhellyel. Köztük a legjelentősebbek a hévízi Vasas- és Nyomdász-, a gyulai MEDOSZ-, a hajdú- szoboszlói Béke-gyógyüdülő, valamint a szilvásváráéi és a soproni Csepel családos üdülők. Az idén az első negyedévben a vendégek egyhatoda, mintegy 65 ezer személy vette igénybe a SZOT-beutalókat, az üdülőépületek több mint fele ugyanis egész éven át fogad pihenni vágyókat. A főszezont jelentő három nyári hónapra a vendégek 40 százaléka, azaz 160 ezer személy kap kedvezményes beutalót. A nyolcezer alapszervezetben dől el, hogy kiket küldenek üdülni az idén. A kiválasztás minden esetben a szakszervezeti bizottságok joga, kötelessége. Az elmúlt időszakban többnyire helyesen döntöttek, hiszen országosan minden négy SZOT-beutalóból három a munkásoknak, a műszakiaknak és a nyugdíjasoknak jutott. Jó lenne, ha idén hasonló helyzettel találkoznánk, nemcsak a SZOT, hanem a vállalati üdülőkben is. Kapjanak előnyt a hátrányos helyzetben lévők és az egészségileg rászorulók. Ez szolgálná szociálpolitikai elveinket, és ezt tartja helyénvalónak a széles közvélemény is. B. J. Varsó, 1955
