Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-09 / 66. szám
Conzervgyári munkásdinasztia \z Angyal Mari Együtt a konzervgyári család: Angyal Mari — ölében az egyik unoka, Edina —, a férje és a fiuk Nagyobb kockázat - nagyobb lehetőség Miért választotta a keresetszint- szabályozást a Pécsi Bőrgyár és a Sopiana Gépgyár? Erőltetettnek tűnik, ha a szójukban lévő jó öreg Pfaff irrógépet és a Szigetvári Kon- srvgyárat együtt említem, pe- g mindkettő az állandóságot lenti Horváthéknál. Horváth Jánosné vagy ahogy ínynevén kollégái szólítják, az ngyal Mari érkezésünkkor iltámasztott derékkal fekszik, ibb lába tisztességesen be- ólyálva, második hete táp- énzen van itthon. Az orvos dgorúan ráparancsolt: boro- atnia, és főleg pihentetnie kell trombózisos, lilafoltos, da- adt lábszárát.- Ez szakmai ártalom a sok yári látás-futás és álldogálás liatt? — kérdem. Tudom, hogy z 1-es termelőüzem dso- ortvezető már tizennyolc éve, s szakszervezeti bizalmi is agy huszonöt éve. Megnyugtat: — Ez a trombózis-hajlam igyéni adottság kérdése, sem- ni köze a konzervgyárhoz, az ittani munkához. Ott bent in- :ább az ízületi és a reumás janasz tekinthető szakmai be- egségnek. Két éve a bal lá- >am, most meg a jobb gyul- odt be . . . 'A munkahelyi ártalomról ídesanyja - aki több mintegy ivtizeden ót dolgozott segéd- nunkásként tavasztól őszig, aztán véglegesítve a konzervgyárban -, de inkább a nem- ég elhunyt édesapja mesélhetett volna, akinek majd négy évtizedes munkaviszonya is egyetlen helyen, a Szigetvári Konzervgyárban telt, ahol kazánfűtő volt.- A szülői parancs vitte a konzervgyárba? — Közel van hozzánk a gyár, be-bevitt a gyermeki kíváncsiság. Nekem tetszett oz ott zajló élet. Azt hiszem, hogy a legtermészetesebb az volt, hogy magam is oda jelentkeztem felvételre 1955. június közepén. Azóta is ott vagyok, sőt a férjem és a fiam is ott dolgozik, és jól érezzük ott magunkat. Mindenféle munkát végeztünk, amit kellett: savanyítottuk a káposztát, passzíroztuk a gyümölcsvelőt, rengeteg uborkát és gyümölcsöt tettünk el befőttnek meg lekvárnak, de készítettünk halkonzervet is. Volt munka és hajtanunk is kellett, ha maradni akartunk...- Miért? Nem akartak maradni?- Dehogynem. De azért kellett helytállni, hogy az ember ne essék bele a szanálásba. A gyár a szezonjellegű termelés miatt a téli időszakra kevés állandó embert tartott meg főállásban, a dolgozók többségének felmondtak és nyár elején újra tartottak munkásfelvételt ... Az az igazság, hogy az effajta „létbizonytalanság” ösztönzött a több, a jobb munkára, hisz én állandó konzervgyári dolgozó akartam lenni. Sikerült is.- Konzervgyári dolgozó vagy egyben szakmunkás isí,- Amikpr odakerültem, a szüleim hallani sem akartak arról, hogy a nagykőrösi konzervipari szakmunkásképzőbe menjek két évre, mégpedig bentlakásos tanulóként. Aztán később levelező tagozaton végeztem el a szakiskolát és nem sóikkal utánna neveztek ki csoportvezetőnek az 1-es, azaz a termelő nagyüzemben.- Miért említik úgy, hogy az „Angyal-dinasztia"?- Mert a szüleim is konzervgyáriak voltak, magam is, a férjem és a nagyfiam is . . . Horváth János kosárlabdás- ként került a gyárhoz géplakatos ipari tanulónak, majd a leszerelést követően a szigetvári gépállomáson (a mai Mezőgép gyáregység) a motorszerelő műhely, aztán a forgácsoló műhely csoportvezetőjeként dolgozott. Végül is visszament a konzervgyárba . . .- A régi helyemen az új profil már nem tartott, sőt zavart, túl nagy volt a zaj. Szerettem az esztergályos szakmát, de annál is jobban a motorokat... Ott megszűnt a motorjavítás, Imivel gépállomásként szűnt meg a munkahelyem. A konzervgyárban a járműjavító műhelybe jöttem vissza 71-ben, és négy éve vagyok csoportvezető. Az NDK-beli dízeltargoncák, az IFÄJk, az Ikarus buszok javítását irányítom. Szép és változatos munka. Csak ne okozna annyi gondot az alkatrész beszerzése, néha össze- kuncsorgása a környező tsz- ektől . .. Az ifjabblk Horváth János a konzervgyárban lett 1976-ban géplakatos ipari tanuló, s lassan már két éve, hogy leszerelése után a járműjavító műhelybe került — az apja keze alá. S ha minden igaz, a napokban szerzi meg a második szakmáját, az autószerelő szakmunkásvizsga előtt áll. Az apát kérdezem: milyen szakember és milyen beosztott a fia?- Van még mit tanulnia, becsületére válik az akarása. Ha megáll a tudománya, nem Szégyellt kérdezni. Szerencsére ilyen fiatalokból áll az egész műhely.- Bent a műhelyben milyennek látja az apját? - kérdem a fiút.- Jó főnök, olyan, aki a szakmai tudásával alapozta meg a tekintélyét. — Elégedettek a gyári keresettel? — Nincs okunk a panaszra — fogalmazza meg a család válaszát Horváthné, - bár milliomos nem lesz belőlünk egyhamar. A keresetünkkel és a szőlővel, kerttel, állattartással - kilenc hízót adtunk le — tehát nagyon sok munkával, az igaz, de megvan mindenünk. A lányunknak építkezni, a fiúnknak lakásvásárláshoz segítettünk. Szerencsére szófoga- dóak, jók a gyerekeink, őik is sokat dolgoznak a nagy családi közösben, mert tudják, hogy csak így juthatunk előbbre. Megjött Mária, a nagylányuk, a T4 hónapos Edinával. A csöppség boldogan bújik a nagypapához, a nagymama behoz egy most varrt rugdaló- zót és hozzáméri az unokájához : — Magam varrtam, ezzel az öreg Pfaff varrógéppel. Még a nagymamám anyjáé volt. Ezen varrók mindent, még -bőrt is ... Ezt ki nem dobnám, el nem cserélném semmilyen modern gépért. Megtudom, hogy nemcsak a szabás-varrásban jeleskedik, a három családnak maga főz be mindent, s hiába gyártanak bent a gyárban bármilyen finomságot, azért a „mama" házi befőttje, savanyúsága, lekvárja az igazi. Azt is megtudom, hogy Horváthné a szőlő, a kert művelésében is „csoportvezető", annyira érti, hogy vele a családban senki se veheti fel a versenyt. Most a trombózis szinte mozdulatlanságra kárhoztatja, s hogy ne teljen haszontalanul a drága idő, a legújabb szakkönyvet tanulmányozza, melynek címe: Virágoskert, pihenőkert. . . Ha minden igaz, a Horváth házaspár március végén kénytelen lesz pihenni a budapesti Rózsadombon. A SZOT-beuta- lót ajándékba kapták a gyári szakszervezeti bizottságtól. Murányi László Az idén bevezetett új keresetszabályozási formák közül a leginkább előremutató a keresetszint-szabályozás, mely már az első kifizetett forintokat teljesítménykövetelményhez kapcsolja. A dolgozók keresetének növekedése itt a vállalat mindenkori nyereségétől, adóviselő képességétől függ. Jó üzletmenetkor előfordulhatnak kétszámjegyű béremelések is, ugyanakkor a nyereség megcsappanása esetén a vállalat arra kényszerülhet, hogy a kereseteket csökkentse, esetleg megszabaduljon a felesleges munkaerőtől. A vállalatok egy részét eleve besorolták valamelyik szabályozásba, másoknak szabad kezet adtak a választásra. Akik maguk dönthettek a fofmáról, nyilván számításokat, elemzéseket végeztek, s alaposan megfontolták, melyikbe soroljanak. Az e körbe tartozó vállalatokat mellesleg arra biztatták, a keresetszint-szabá- lyozásra vegyenek irányt, ám ennek kockázatát sokan nem merték vállalni, inkább biztonságosabb vizekre eveztek, mint amit a keresetnövekmény-szabályozás jelent. A versenyszférához szabott forma tehát a keresetszintszabályozás, mely az egyének keresetét állítja a szabályozás középpontjába, azt adóztatja, ezáltal erőteljesen ösztönözve a vállalatot, hogy minél nagyobb nyereséget érjen el, s a számára felesleges létszámot egy percig ne tartsa. A Pécsi Bőrgyár és a pécsi Sopiana Gépgyár e formát választotta. Vajon miért, s milyen reményeket fűznek hozzá? A Bőrgyárban nagy körültekintéssel, a dolgozók véleményét is kikérve és figyelembe véve döntöttek. Mindenekelőtt számításokat és elemzéseket végeztek, a különböző bérformákba sorolás milyen követelmények elé állítja hosszabb távon a vállalati gazdálkodást, milyen lehetőséget ad a bérfejlesztésre. Aztán több fordulóban összehívták a műhelyek képviselőit: csoportvezetőket, művezetőket, fizikaiakat, a hangadókat, akiknek szavára a dolgozók adnak, s feltették nekik a kérdést: maradjon az évi bérfejlesztés 6 százalék alatt, avagy vállalják, többet, jobb minőségben dolgoznak, s akkor ennél vastagabb lesz a boríték. A vállalatvezetés javaslatát a szakszervezeti bizalmiak testületé elé is elvitte, úgy, hogy összességében több száz dolgozó nyilváníthatott véleményt. A Pécsi Bőrgyár mellesleg már tavaly is kísérleti bér- szabályozásban vett részt, ennek eredményeként átlagosan 7,3 százalékos bérfejlesztést hajthatott végre- Vinkó Máté gazdasági igazgatóhelyettes szerint ha a kísérletre nem vállalkoznak, 2—3 százalékkal kevesebb lett volna a bérfejlesztés. A keresetszint-szabályozás bevezetése most azt jelenti, hogy a csaknem 2000 dolgozót foglalkoztató Pécsi Bőrgyárnak évről évre növelni kell nyereségét, fokozni adóviselő képességét. Termékeik árainak emeléséről nemigen lehet szó, elsősorban a költségeket kell csökkenteni. Kedvező lehetőségnek tartják, hogy létszámmegtakarítás esetén a felszabaduló bér jelentős része a vállalatnál marad. A Sopiana Gépgyárnak — más gépipari vállalatokhoz hasonlóan — a minisztérium a keresetszint-szabályozást ajánlotta: dr. Keszthelyi József gazdasági igazgatóhelyettes szerint a vállalat maga is ezt választotta volna. Tavaly a Sopianánál 8 százalékos volt a bérfejlesztés, ami pedig az idei évet illeti, már az év eleji munkásgyűlésen bejelentették, kétszámjegyű béremelést irányoztak elő. Mindehhez azonban a 700 fős kollektívának jelentős termelési növekedést kell elérnie, a tervek szerint a tavalyi 420 millió forint árbevételt 470 millióra kell feltornáznia. A Sopianának — még akkortól, amikor a Tungsram Rt. gyáregysége lett és az anyavállalat jóvoltából, beruházásai révén fölfejlődött — jelentős hitelvisszafizetési kötelezettségei vannak, ez is szorít a gyors piacnyerésre és termelésfelfutásra. Dr. Keszthelyi szerint amennyiben előirányzataikat sikerült még túl is teljesíteni, s ebben nagyon bíznak, a Sopianánál az idei évben a dolgozók keresete átlagban akár 12—14 százalékkal is emelkedhet. M'klósvári Zoltán Id. Horváth János és fia a Szigetvári Konzervgyár járműjavító műhelyében Fotó: Proksza László Áttérés az új vállalatvezetési formára 12+12 Kik kerülnek a vállalati tanácsba ? Tizennégy pontból álló, terjedelmes lista foglalja össze a Pécsi Pannónia Sörgyárban a jövő hónap végén megalakítandó vállalati tanács előkészületeit. Hogy épp ezt a ve- vetési, működési formát választják, arról — az érvényes határozatok figyelembevételével - már tavaly döntöttek a minisztériumi intenció alapján, a vállalati bizalmi testület, illetve az üzemi háromszög képviselőinek egyetértésével. A következőkben arról adunk képet — pillanatfelvételt —, hol tartanak ezek az előkészületek. — A munka két nagyobb egysége: a vállalati szervezeti és működési szabályzat elkészítése — amely részletesen intézkedik a vállalati tanács funkciójáról, működésének rendjéről -, a másik időszerű feladat pedig a dolgozók képviselőinek megválasztása a vállalati tanácsba — mondja Tímár István, a gyár főmérnöke, megbízott igazgató. — Az előbbi, aminek a megszerkesztését néhány kollégámmal együtt a Mezőgazdasági és Élemezés- ügyi Minisztérium rám bízta, számos kérdéssel foglalkozik, ezek közül természetesen most a tanács megalakítását tekintjük legfontosabbnak. A működési szabályzatban részletesen ki kell fejteni a vállalati tanács feladatait, hatáskörét, döntési rendjét — többek közt például a jelentős beruházási, üzleti, vállalkozási döntéseket vagy azt, milyen képviseleti elv alapján, milyen legyen a tanácsnak az összetétele, s hogyan, milyen kritériumok alapján válassza meg például az igazgatót, illetve elnökét, elnökhelyettesét. A cég működésének alapokmánya, a szervezeti és működési szabályzat tehát elkészült* hozzá lehet látni a vállalati tanács küldöttjeinek megválasztásához. Az előbbi ugyanis úgy intézkedik, hogy a Sörgyár vállalati tanácsában 12 fő lesz a választott képviselő, 12 pedig a különböző termelési egységek képviselője — köztük a gyár nyolc jelentős egységének vezetője, az igazgató, továbbá az a három szakember, akit a tanácsba az igazgató delegál. Hogyan állnak a képviseleti előkészületek? — A küldöttek megválasztását egy kilenc tagú előkészítő bizottság végzi, részben a működési szabályzat erre vonatkozó intézkedése, részben a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa egyik, a titkos választásról szóló állásfoglalása alapján — mondja Bokrovics Imre, a gyár VSZB-titkára. - A működési szabályzatot a múlt héten beszéltük meg - tájékoztotásszerűen — a bizalmi testülettel: a jelölő bizottság tagjai megkezdték az in- formálódást a dolgozók körében arról, hogy kit javasolnak, kit látnának szívásén a vállalat életét irányító testületben. Természetesen több javaslat, kettős vagy többes jelölés is lehetséges; a jelöltek végső névsorát idejében közzétesszük, s körülbelül egy hónap múlva, az üzemegységenként tartott titkos szavazáson dől el, kik kerülnek a vállalati tanácsba, amely körülbelül azután egy héttel alakul meg. A sörgyári helyzet különössége: csak megbízott igazgató van, tehát a megalakuló vállalati tanács egyik első feladata lesz az igazgatóválasztás. Megjegyzendő, hogy ez az előkészítést nem befolyásolja, mert a választás a MÉM által kiírt pályázat alapján történik. S ha olyasvalaki is pályázik, aki egyébként, „hivatalból” tagja lesz a vállalati tanácsnak — nos, erre is van törvényes megoldás. Csak példaként: ez esetben az illető nem vesz részt magán a választáson . .. Ennél sokkal lényegesebb most — szemben az általánosnak látszó tévhittel — azt hangsúlyozni: korántsem a vezető- választás a vállalati tanács legfőbb feladata. Funkciója lényegesen nagyobb, hosszabb távú: a vállalat életére, munkájára meghatározó, távlati döntéseket kell hoznia, segítenie, előkészítenie. Varga J. HÉTVÉGE 5.
