Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-07 / 64. szám

Dunántúli napló 3 1985. március 7., csütörtök A szakmunkásképzés ellentmondásai A szakmunkásképző intézetek tanulóinak 30 százaléka lemor­zsolódik a három év tanulmányi idő alatt: megbukik vagy ki­marad. Szomorú tény, elgondol­kodtató helyzet, amely változ­tatás után kiált. Vitákban nincs hiány, ám a változás késik, s ez bizonyára nem véletlen: igen szerteágazó, egymásnak ellent­mondó érdekeket kell figyelem­be venni a szakmunkásképzés legcsekélyebb módosításakor is. Ugyanakkor az is világos: o jelenlegi állapot nem tartható fenn sokáig, és minden ötletre, javaslatra figyelni kell. Különö­sen azokra, amelyek nem kívül­ről, hanem a képzés valameny- nyi eredményének és qondjá- nak ismeretében magából az iskolából érkeznek. Ilyen Mó­ricz Ottónak, az 508. sz. Tarr Imre Szakmunkásképző Intézet igazgatójának javaslata, ame­lyet nagyobb nyilvánosság előtt legutóbb a közéofokú taninté­zetek pártérfekezletén mondott el. Előbb egy év az üzemben Az 508. szakmunkásképző le­hetőségeiben is, korlátaibán is szinte jelképezi azokat az el­lentmondásokat, amelyek között egy hasonló mai magyar isko­la működik. Kertváros és Mólom határán négy évvel ezelőtt ava­tott, e célra készült épületben működik, amely azonban már a beköltözés pillanatában szűk volt. Azóta folyosók elfalazásá­val és egyéb trükkökkel növelik a tanteremként használható te­rek nagyságát. Videólánc és számítógépterem van az isko­lában, évente 9—11 tanulócso­portot képeznek ki a számító­gépek kezelésére, programozá­sára. Ám nincs központi tanmű­helyük, ahol az alapképzést megkaphatnák a gyerekek; hiába jó a kapcsolatuk az üze­mek többségével, hiába vállal­ja pl. a BÉV egyes szakmák alapképzését, a kisüzemek és a magánkisiparosok nem tudják és nem is akarják vállalni az alapképzést — nincsenek rá berendezkedve. így aztán egyes szakmákban generációk kerül­nek ki az iskolából alapvető ismeretek nélkül: például elekt- rolakatos vagy háztartási gép­szerelő úgy, hogy nem tanul meq reszelni. Ám ne soroljuk tovább, irá­nyítsuk figyelmünket egy fon­tos számra! Csökken a beisko­lázás aránya: korábban a nyol­cadikat végzettek 50 százalékát tudták felvenni, legutóbb már csak 40 százalékát. A „globá­lis” létszámmal még nincs gondiuk (559 elsős tanulójuk van ebben az évben), de fiqyel- meztető jelek már vannak: a nehezen betölthető szakmákra méa kevesebben, a divatos szakmákra méa többen jelent­keztek. Uqvanakkor várható a demoaráfiai hullámból követ­kező létszámemelkedés a szak­munkásképzésben is. — Ha rám bíznák, én nem vennék fel első nekifutásra min­den nyolcadikat elvégzett ta­nulót — mondja Móricz Ottó. — Csak eqv év üzemi munka után. Ez alatt a gyerek napi 4 órát dolqozhatna választott szakmájában. Drágán képezünk- segéd­munkásokat — Ha megnézzük a hozzánk jelentkezett nyolcadikosok fél­évi eredményeit, azt látjuk, hogy iqen sok az elégtelen ma­gyarból, matematikából, fiziká­ból. Év végén viszont már ke­vésbé buktat az iskola: tovább enaedi a qyerekeket. Ha nem vennénk fel őket rögtön, hanem eqy év múlva adnánk nekik le­hetőséget a továbbtanulásra, több nyereséget elkönyvelhet­nénk. Bizonyos tudati érettségre tennének szert. komolyabban vennék a tanulást, hiszen leg- többjüknél nem a képességgel, hanem a szorgalommal van baj. Rutint szerezhetnének vá- Jasztoi; szakmájukban. A pá­Az 508-as Szakmunkásképző Iskola számítógépterme Harmincszázalékos veszteséglista Egy javaslat, mely szerint kevesebb lehetne a bukott tanuló lyaválasztás is megalapozot­tabb lehetne, hiszen ez alatt kiderülhetne, ha nem tetszik a szakma. Még mindig olcsóbb képzetlenül átállni, mint néhány évi tanulás után. Jelenleg ta­nulóink 30 százaléka — a szak­képzés szempontjából — vesz­teséglistára kerül: megbukik, kimarad. Magyarán: drága pénzen képezünk — segéd­munkásokat. Közülük ugyan né­hányon szakmunkások lesznek, de felnőttként, esti iskolában. Az üzemek nagyobb áldozat- vállalása révén — mert ők ad­nának napi 4 órás munkát — javíthatnánk a kiválasztódást. — De tudnának-e hasznos, értelmes munkát adni az üze­mek szakképzetlen 15 éves gye­rekeknek? — Meggyőződésem, hogy a legtöbb helyen meg lehetne találni ennek a módját. A mi kesztyűs tanulóink például már 3 hónap után varrnak, 6 hónap után minőségi a munkájuk. Ha pl. itt eltöltene egy évet a gye­rek, az iskolai elméleti anya­git jobban bírná. — S ha nem akarna az isko­lába menni, hanem ottmarad­ni? — Lehetne belőle betanított munkás, és később még mindig tanulhatna tovább szakmunkás­nak. — Ily módon csökkenne a szakmunkásképzőbe jelentkezők aránya ... Belenéz az ember a vasár­nap délutánba, mondjuk ha­salva, lustán, kényelmesen, és szabályosan ottragad a televízió előtt. Ilyen is ritkán fordul elő, de mindent megnéz, ai déli mű­sorismertetéstől a Himnuszig. Az ember televíziózik. Vagyis nem válogat, nem kapcsol ki, nem „spórol" erre vagy arra a programra, hanem csak úgy néz. Végigasszisztálja ahogyan szép lassan leereszt a műsor. A március 3-i talán jobb va­sárnap volt az átlagosnál, tö- möttebb. érdekesebb. A dél­után legalábbis. A szerkezet is­merős, megszokott, az ember tudja is, mire számít, van sport, kegyetlen sárdagasztás a Deb­recen—Vasas meccsen, van az­tán lermészetfilm, sorozat, la­za beszélgetés, Delta, Hajdú — Igen, de ez nem ártana. A segéd- és betanított munká­sokra nem költené annyit az állam, az iskolában nőne a színvonal, és fontosabb lenne a felnőtt képzés. A család oldaláról is — Azf mondhatnánk: a szak­munkásképző iskolák munká­ját és felelősségét az üzemek­re és a felnőttoktatásra akarja hárítani. .. — Nem: az üzemeknek, igaz, többet kellene vállalniok. Vi­szont a végzett szakmunkások jobb eredményt mutatnának fel. Csökkenne a bukás, nőne az átlagos színvonal. Jelenleg a jobb tanulók is (akik a négy­ötszörös túljelentkezésből kerül­tek ide) a nyomasztó átlag szintjén dolgoznak: iskolánk­ban félévkor 33 százalék volt a bukás. — Sok családban az szól a szakmunkásképzés mellett, hogy a gyerek három év múlva már keres. így egy évvel később hozna pénzt a házhoz ... — Nem egészen: a napi 4 óráért is fizetnének valamit. Azonkívül: most emelték 50 szá­zalékkal az ösztöndíjakat, ta­valy óta a harmadévesek már szakmunkásbérben is dolgoz­János, telefonos vetélkedő, és van persze esti tévéfilm, mert anélkül nem megy, A Kedve­sem, én válók gz a tipikus da­rab, amiről azt mondják a bu­szon, hogy a televízió minden vacko; megvesz, ha ugyan nem nekünk fizettek o németek (NSZK), hogy tűznénk talán műsorra ez': a könnyed barom­ságot vasárnap este, úgyse tű­nik föl senkinek, úgy is csak pár millióan nézik. De vissza a kellemes délutánhoz! Ritka erős a kezdés, Kollányi Ágoston nagyszerű természetfilmje bár- hányadszor is élmény. Az állatok válaszolnak gondos, bölcs munka s talán nem is furcsa állatfilmről leírni: mélységesen humánus, erdőszaga van, nyár­szaga, emberszaga. Aztán jön a Monte Cristó grófja. Eléggé hatnak. Az a bizonyos bukott 30 százalék amúgy is kizárja magát az ösztöndíjból, hiszen csak 50 forintot kap havonta: a jó tanuló pedig harmadik­ban akár 1100-at is kaphat. Számításaink szerint ez kifize­tődik. — Az üzemeknek mi hasznuk lehetne ebből? — A jobban felkészített szak­munkáson kívül az, hogy koráb­ban megkedveltethetik az üze­met a tanulóval: elgondolkod­tató, hogy a végzett szakmun­kások nagy része jelenleg nem marad meg a munkahelyén. — Mi indította arra, hogy kidolgozza ezt az elképzelést? — Ez nemcsak nekem jutott eszembe, mások is foglalkoztak vele. Mert itt választás előtt állunk: megvárjuk, míg nem tudunk mindenkit beiskolázni és akkor kapkodunk, szükség­megoldásokat keresünk —vagy felkészülünk a nehézségekre. — Ismertette már szakmai fórumokon ezt a javaslatot? — Mondogattam itt-ott, azt válaszolták rá: figyelemre mél­tó. Egyetértünk. Figyelemre mél­tó: fel kell használni ezt a ja­vaslatot vagy egészében, vagy azokat az elemeket belőle, amelyek hasznosításra érdeme­sek. G. T. nézhető, s minthogy irgalmat­lanul megfilmesít mindent, ami a regényben történik, az eny­he unalma; már-már Dumas számlájára írná az ember, az­tán mégis úgy dönt, hogy az alkotók a „hibásak,, s arra gondol (van ideje bőven), hogy szép, szép ez a hűség, na de ennyire? Ezt követően megnézi <i vasárnapozó, hogy mit is ajánlanak neki a jövő hétre, nem lepődik meg azon, hogy semmi különöset s mire szür­kén, szomorúan besötétedik, jön dr. Czeizel Endre. A Hel- tai András készítette beszélge­tés fontos, tartalmas, bár Lo- sonczi Andrást és Buda Bélát „kár" volt meghívni, nem ép­pen szerencsés, ha érdekes, iz­galmas emberek csupán asszisz­tálnak érdekes, izgalmas em­A Kamarában is lehet operát játszani... Állásfoglalások színházfelújítás­ügyben Néhány hete részletesen beszámoltunk a Pécsi Nemzeti Színház felújítási munkálatai­nak helyzetéről; az idei év vé­gén elkészülő Kamaraszínház belső szerkezetéről, illetve a nagyszínházi munkálatok meg­kezdését követő kényszerű színházi struktúraváltozás való­színű elképzeléseiről. Óvatos aggodalmunknak adtunk han­got, miszerint — jóllehet, a Kamaraszínház felújítási mun­kálatai lemaradás nélkül, jó ütemben folynak — bizonyos testületi határidők már elmúl­tak, amelyekben Pécs város Tanácsa Végrehajtó Bizottsá­ga reális tervek kidolgozásá­ra utasította a szakigazgatási szerv és a színház vezetőit, például az opera játszási he­lyének kiszemelésére. Ám úgy tűnt, ezek a törekvések éppen a tervek konkrétságát, realitá­sát illetően nem megnyugta­tóak. Jeleztük azt is, hogy a testület az opera ügyét feb­ruár 9-én ismét napirendjére tűzi. Ezen a vb-ülésen, ahol a le­iárt határidejű határozatok között valóban napirenden szerepelt a színházfelújítás té­mája, a rövid írásos tájékoz­tatóra érdemben nem hang­zott el sem kérdés, sem észre­vétel. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy közben nem történt néhány fontos intéz­kedés, épp az általunk is ész­revételezett problémakörben. A művelődési osztály jelen­tése szerint a Kamaraszínház felújítási munkálatai továbbra is jó ütemben, megnyugtatóan folynak. 1984 végén egy buda­pesti szakipari szövetkezet megkezdte a színpad gépé­szeti és világítási technikájá­nak szerelését. A kivitelező vállalat (BÉV) rekordmértékű beépítést végzett az elmúlt év­ben: 71.8 millió Ft értékben, jóval többet a tervezettnél. Lengyel szakipari vendégmun­kásokat a tanácsvezetés egyet­értésével továbbra is alkal­maznak. A kivitelező változat­lan ígérete: betartja az 1985. év végi befejezési határidőt. Ehhez - a szükséges átárazá­sok után - ez évben összesen mintegy 160 millió Ft építési munkára és berendezésre van szükség. Idő közben utolsó si­mítások folynak a nagyszínház felújításának kiviteli tervein, amelyek 1985 május végéig el­készülnek. „A tervezők véleménye sze­rint, ha az 1984. évi ütemben dolgozik a kivitelező, a nagy­színház felújítása három év berek mellett. Érthető, hogy nem jut rájuk idő, az viszont kevésbé, hogy miért van szük­ség mellékszereplőkre. Czeizel valódi „tévészemélyiség, bőven von tapasztalata a tévé-sze­replés előnyeiről és hátrányai­ról. Volt is bőven része mind­kettőben. Amint azt sejteti is, a „szakma" nem zárta éppen szí­vébe ismeretterjesztő soroza­taiért. Érdemes azon eltöpren­geni, vajon miért kell kétszere­sen, sőt sokszorosan „bizonyíta­ni” a tudományban annak, aki vállalja az ismeretterjesztést, s így szükségképpen népsze­rű lesz. És jaj annak, aki a te­levízióban lesz népszerű, hamar meqkaohatjc a háta mögött a kó kler vagy a bohóc jelzőt. Ta­lán nem is mindig az irigység, hanem a televízióról okkal? ok nélkül? kialakult nem túl jó vé­lemény okán. Persze híveke; is szerzett Czeizel Endre, azt ugyan nem tudta még elérni, hogy legyen Magyarországon orvosgenetikci intézet (az NSZK-ban negyvenkettő van). alatt elvégezhető. Ez esetben pedig elképzelhető, hogy csak két és fél színházi évad idő­tartamára kellene nélkülözni á nagyszínház épületét. A Végrehajtó Bizottság ha­tározata értelmében a két ta­gozat - az opera és az ope­rett elhelyezését a művelődési osztálynak a tanácsvezetés se­gítségével 1985. június 30-ig kell megoldania" —, olvastuk a művelődési osztály jelenté­sében. Kiegészítésképpen megkér­deztük Csorba Tivadart, az osztály vezetőjét: milyen konk­rét intézkedést tettek a pécsi opera játszási helyének kijelö­lésére, a nagyszínház felújítá­sának időtartamára? — Február 8-án a miniszté­rium három illetékes szakem­berével, köztük két szakmér­nökkel, s a színház, valamint a művelődési osztály illetéke­seivel körbejártuk a Kamara- színház építkezését. Egységes véleményként alakult ki, hogy a fölújítás menete megnyug­tató. Szó esett ezen a helyszí­ni bejáráson a pécsi opera- játszás lehetőségeiről is a nagyszínházi felújítás idősza­kában. Előzetesen és elvileg annyit állapítottunk meg, hogy a Kamaraszínház színpada, s a hidraulikusan emelhető ze­nekari árok lehetővé teszi, hogy itt operát, operettet játszhasson a színház. Termé­szetesen erre alkalmas dara­bok, csökkentett létszámú ze­nekarral, s bizonyos kamara­jellegű művek elképzelhetőek a jelenlegi Kamaraszínházban, a Ságváriban is. Ezt a véle­ményt a színház zeneigazgató­ja és a zenekar ügyvezető iqazgatója is megerősítette. Bizonyos profilváltozásra szük­ség lesz a pécsi operában, de nem olyan mértékben, ami­lyennek korábban tűnt. A ter­vezett gördülés is az elképze­lések között szerepel. Komlón rendszeresen tartanak majd bemutatókat. A további városokban való szereplés költségei viszont megnövekednek. A miniszté­rium képviselője megígérte: gondolkodnak azon, hogyan lehetne az állami támogatás összegét fölemelni ehhez. Egé­szében véve pillanatnyilag megnyugtató a kép, mondotta a városi tanács osztályveze­tője. Az opera és operett tago­zat elhelyezésének ügyére a V. B. fönt jelzett nyári idő­pontjában visszatérünk. W. E. Szóval joggal érezhette dr- Czeizel a beszélgetés végén, hogy róla volt szó, és hálisten- nek mégsem csak róla. A HÉT-ből aztán estére kelve megtudhattuk többek között, hogy bajban van a magyar pe­lenkagyártás, valahogy meg­fordultak az arányok, kevesebb a gyerek és mégis több a pe­lenka. Régebben elég volt be­lőle negyven per fő (hogy mást ne mondjak), mostanra meg má; hatvan kell. Minthogy hi­hetetlenül olcsó, másra (!) is használják. Viszik butikruhá­nak. Aztán volt még egy mondat, hogy tudniillik a do­táció ne az árura essék, hanem kapják meg az anyák. Hát igen. Jött végül a főműsor, ama négy-ötmilliós, ama „igényesen szórakoztató" hogy aztán a Kapcsoltammal és a Himnusszal (ez egy stabil pont) elteljen és elsüllyedjen ez az átlagos télvégi vasárnap. Parti Nagy Lajos Vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents