Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-05 / 62. szám

1985. március 5., kedd Dunántúli napló 5 A közrend és a közlekedés biztonságáért Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja UNIVERZUM­mérlegzáró A megszokotthoz képest gyenge éve volt a tavalyi a pécsi Univerzum Szövetkezeti Közös Vállalatnak: a 15 éve töretlenül fejlődő cégnek a külső körülmények folytán és saját hibájukból is nem jött össze minden a tervekből és az elképzelésekből, éves ár­bevételük — 670 millió forint — ugyan csak kevéssel ma­radt el az előző évitől, ám amit fájlalnak, a nyereség fele az előirányzatuknak. Mindezekről, és az idei elő- remenetelésről volt szó teg­nap az Univerzum igazgató tanácsi ülésén, a MÉSZÖV székháza tanácstermében, ahol Horn Gyula igazgató vetett számot a múlt évi munkával. A kereskedést, a tagszö­vetkezetek "kis falvainak áru­ellátását vállaló, termeléssel is foglalkozó — keresett ebédlőgarnitúrákat gyártó bútorüzemmel és bőrruházati üzemmel rendelkező, — ön­álló export-import joggal fel­ruházott vállalatnak tavaly nem várt nehézségei támadtak, a külpiacokat illetően több — Ausztria, Csehszlovákia — felé nyitottak, de ezek nem hoztak gyorsan üzletet, a ma­gyar—jugoszláv határ menti kereskedelem is hanyatlott, s mindezek őkát a nehézkes külkereskedelmi engedélye­zésben is látják. A tanulságo- kát levonták, és az idei év­ben elsősorban a külpiaci munka javítására, vállalati értékesítési szervezetük meg­újítására vesznek irányt. M. Z. ■ __________ 1 Önkéntes rendőrök jubileuma Emlékkiállítás a Fürdő utcában Negyven év magyar irodalma A társművészetek is bemutatkoznak Éppen harminc esztendeje, •hogy egy minisztertanácsi ren­delet lehetővé tette az önkén­tes rendőri csoportok létreho­zását. A jubileumhoz kötődő ünnepséget a pécsi önkéntes rendőrök tegnap összekötötték az önkéntes rendőri csoport­parancsnokok szokásos éves értekezletével, amelyet tegnap délután tartottak az Eszék ét­teremben. A csaknem 250 résztvevőt dr. Carai József alezredes, a Pécsi Rendőrka­pitányság vezetője köszöntötte, közöttük azt a kilenc önkéntes rendőrt is, akik 30 éve vállal­ták a szolgálatot. Velük együtt számoson vehettek át kitünte­téseket, jutalmakat.- Részt vett az ünnepségen többek között Orbán István rendőr vezérőrnagy, a Baranya megyei Rendőr-főkapitányság vezetője is. — Tulajdonképpen keveset tudnak az emberek az önkén­tes rendőrökről, jogaikról, pél­dául arról: hivatalos szeméi­nek minősülnek-e? — Ugyanolyan jogszabályi lehetőségeik vannak, mint a hivatásos állomány tagjainak, vagyis szolgálatuk ideje alatt hivatalos személynek minősül­nek — hallottuk Bitte Ferenc rendőr-alezredestől, a Pécsi Rendőrkapitányság közbizton­sági és közlekedési osztályá­nak vezetőjétől. — Tehát az állampolgárok, ha erre felszó­lítást kapnak, kötelesek ma­gukat igazolni az önkéntes •rendőrnek is, sőt például tet­ten érés esetén az elkövetőt el is foghatja, előállíthatja.- Kik lehetnek önkéntes rendőrök?- Bárki, aki erre alkalmas. A gyakorlat rendszerint az, hogy üzemek, gyárak — a va­gyonbiztonság fokozása érde­kében -, vagy lakóterületek alakítanak önkéntes rendőri csoportot, ajánlják a tagokat, akik itt megfelelő oktatásban részesülnek. Egyébként Pécsett 85 csoportjuk van, több mint 800 taggal, s szolgálatuk igen nagy segítséget jelent nekünk. Gondoljunk csak a pécsi vá­sárokra: önkéntes rendőreink irányítják ilyenkor — nagyon megbízhatóan — a csomópon­toknál a hatalmas járműfor­galmat.- Ezek szerint elsősorban a közlekedés területén dolgoz­nak?- Komoly a szerepük a köz- biztonság megszilárdításában is, de legrendszeresebben az előbbi területen adnak szol­gálatot, mégpedig sokan he­tenként 2-3 alkalommal, s mi­után ez teljesen társadalmi munka, elfogadható, hogy nagy áldozatot hoznak — a sza­bad idejük terhére — azzal, hogy vállalták az önkéntes rendőri munkát.- Nehéz a szolgálatuk?- Nehéz. Mindenütt ott kell lenniük, ha esik az eső, ha fúj a szél, órákon keresztül. A munkájukat azonban jól szer­vezik, a csoportok havonta ér­tékelik eredményeiket, osztják be a szolgálatot, a következő időszak feladatait - s ezek közül sokat teljesen önállóan oldanak meg. M. A. Remélhetően sok diák látja majd a Negyven év magyar irodalma című emlékkiállítást, amely a Baranya megyei Pe­dagógiai Intézet szervezésében nyílt meg tegnap délelőtt a pécsi horvát-szerb kollégium dísztermében. A megnyitón magyar költők verseit mondta el Nemes Melinda, megzené­sített verseket énekelt Tóth Zoltán gitárkíséretével Szlezák Ildikó. Szederkényi Ervin, a Je­lenkor című folyóirat főszer­kesztője nyitotta meg a kiállí­tást. Emlékeztetett arra, hogy noha az irodalom lényege sze­rint nyelvhez kötött művészet, és mint ilyen elsősorban olvas­mányul szolgál, megismerését az ilyenfajta találkozások is ’nagyban segíthetik. A kiállítást Tüskés Tiborné rendezte, aki majd harminc éven át oltotta tanítványaiba az irodalom szeretetét. Ismer­ve a feladat lehetőségeit és buktatóit arra vállalkozott, hogy ízelítőt adjon mindabból, ami hazánk elmúlt 40 eszten­dejének irodalmában történt, így kapunk történeti áttekin­tést, másrészt pedig képet az irodalmi élet tagozódásából. Találkozunk a 40 év hazai fo­lyóirataival; a felszabadulásról szóló irodalmi alkotásokkal éppúgy, mint a határainkon kívül születő irodalom külön­böző kiadványaival. Egész pa­ravánt borítanak be az iro­dalmi hanglemezek vagy könyvkiadóink emblémái. Külön teret kap az ifjúsági irodalom, és a nagy egészben megjelenik Pécs irodalma is. Ott szerepeinek a kiállításon a társművészetek, az illusztrá­ció, a könyvborító terve, vala­mint az ex libris, például Martyn Ferenc és Keserű Ilona alkotásai. És ott a Pécsi Nemzeti Szín­ház, amely évtizedeken át vál­lalta mai magyar szerzők, el­sősorban Illyés Gyula drámái­nak bemutatását, hogy végül 12 gyönyörű portré zárja a sort, az elmúlt 40 év legki­emelkedőbb íróinak, költőinek fotója - minél több diáknak és érdeklődőnek szolgálva tá­jékoztatóul, figyelemfelkeltőül. Gállos Orsolya Negyven évvel ezelőtt, 1945. március negyedikén alakult meg Debrecenben az új ma­gyar demokratikus néphadse­reg egyik első magasabb egy­sége, a 6. gyaloghadosztály. Ebből az alkalomból hétfőn a Magyar Ellenállók, Antifasisz­ták Szövetsége a debreceni Kossuth laktanyában bajtársi találkozót rendezett, amelyen az egykori alakulat több mint ötszáz alapító katonája vett részt. Ott volt az ünnepségen Oláh István vezérezredes, hon­védelmi miniszter, aki 1945- ben ugyancsak a Debrecen­ben megalakult hadosztálynál teljesített szolgálatot. A bajtársi találkozón Csémi Károly vezérezredes, nyugal­mazott honvédelmi minisztériu­mi államtitkár mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi megemlékezés után a mostani Bocskai lakta­nyában koszorúzási ünnepsé­get tartottak. * Szobek András, a párt és a munkásmozgalom régi harco­sát, párttagsága 75. évforduló­jának alkalmából hétfőn Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára köszön­tötte, és átadta a Központi Bi­zottság emléklapját. Jelen volt Varga Péter, a Központi Bizott­ság osztályvezetője. * MEE­számvetés, megyei MTESZ-díj öt év munkáját értékelte tisztújító taggyűlésén tegnap a pécsi Technika Házában a Magyar Elektrotechnikai Egye­sület pécsi csoportja. Eredmé­nyesnek ítélték az egyesület tudományos társadalmi mun­káját, ennek elismerését jelzi az is, hogy a leköszönő titkárt, Lauly Bélát negyedszázada végzett eredményes munká­jáért a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövet­sége Baranya megyei Szerve­zete díjával tüntették ki. A dí­jat dr. Szemere Mátyás, az MTESZ megyei titkára adta át. A tisztújítás során a tagság elnöknek ismét Wieder Bélát, a DÉDÁSZ vezérigazgatóját választotta meg, a titkár Bobula András lett. 1945. március 3-án Angelis tábornok, a Magyarországon harcoló fasiszta német erők 2. hadseregének parancsno­ka átvette a főhadiszállástól a „Tavasz ébredése” fedő­nevű ellentámadás részletes terveit. Az akciónak március 6-án hajnalban kellett el­indulnia, hogy K, illetve Dny—ÉK és délről É-i irány­ban a Dunánál egyesülve in­duljanak a közeli Budapest visszafoglalására. A keleti irányú főcsapás (Balaton és a Velencei-tó közti térségből) 10—15 km- nyi térnyerés után elakadt a szovjet ellenlökéseken. A két kisegítő csapás: a Balaton DK sarka és Nagybajom közti területről, Kaposvár általános irányban; illetve a Drávánál azonban még he­tekig tartó ádáz harcokat eredményezett. Az akciók a drávai átkelé­sek kivételével tüzérségi elő­készítéssel indultak meg 1945. március 6-án a hajnali 1945. március fi-än kezdődött Csaták a Dráva mellett Hídfőharcok Cun DK és Beremend-Dél teljes szélességében ! 19# ! 194» órákban. A Drávánál néhány órával előbb. S mivfel az át­kelési pontok megyénk terü­letére estek, a II. világhábo­rú utolsó nagyarányú német támadó hadművelete volta­képp itt, Baranyában kezdő­dött meg: a drávai átkelés­sel. És a történelem földrajzi közelsége' emlékezésre kész­tet. .. Március 6-án 01 óra 15 perckor a Cun és Szaporca déli körzetében védő bolgár zászlóalj figyelői átkelési előkészületek zaját észlelték a folyó túlsó partjáról. Mint­egy öt perc múltán a Drá­vától D-re összpontosított né­met „F” hadseregcsoport — amelynek egyik hadteste a „Tavasz ébredése" akció d:rá- vai kisegítő csapását hajtot­ta végre — első lépcsői par­tot értek Szaporcától és Té- senfától délre. Ezzel egyidő­ben (01 óra 20 perc körül) Donji-Miholjác térségéből is partra szálltak a felrobban­tott drávaszabolcsi híd két oldalán. Ezzel kezdődött meg a kéthetes, öldöklő drávai csata a Cun DK széle és a Drávaszabolcs—Gordisa kö­zötti mintegy 14 km széles és 4-5 km mély hídfő térségé­ben. Ugyanezen az éjszakán a németek Belisce körzetében is átkelést hajtottak végre a Dráván. Itt főleg Bolmán és Torjanci térségében (Bere- mend alatt) dúltak gyilkos ütközetek, mindkét oldalon óriási veszteségekkel. A hídfőállást nagyarányú szovjet gépesített lövész, s főleg tüzérségi és légi támo­gatással sikerült március 19— 20. tájt teljesen felszámolni. Ez alatt a környező falvak és majorok szinte teljesen el­pusztultak. Drávaszabolcsot, amely többször is gazdát cserélt, s a legvéresebb üt­közetek színtere volt, s ahol 102 ház (gyakorlatilag vala­mennyi épület) porig égett — ma is „kis Sztálingrád"-ként emlegetik a bolgárok. A harcoknak sok helyi pol­gári személy is áldozatul esett. A hadműveleti terüle­teken levő falvakban ugyanis három-négy házanként egy- egy idősebb lakos otthon maradhatott, ellátni az álla­tokat. Visszaemlékező csa­ládtagok szerint amit ők át­éltek, az maga volt a po­kol .. . Cunban, ahol a faluba mór nem tudott betörni az ellen­ség, már az első nap kora reggelén a templom mellé terítették ki a bolgár hősi halottak sorát... Szaporcán, Tésénfán, Drávacsehiben, Drávaszabolcson, s a többi partközeli településen pedig öldöklő kézitusa folyt még 13—14 napon át. Pécsett is nyugtalanság vett erőt az embereken. So­kan már-már a menekülésre gondoltak, mondván, még egy német megszállást nem akarnak megélni ... A gépe­sített szovjet erők mozgásá­ból ítélve azonban lassan visszatért a nyugalom. S két hét után a Dráva partján is elcsitultak a har­cok . . . Erről a hősi küzde­lemről szól Godó Ágnes had­történész háromrészes írása, amelynek a közlését ezen a héten kezdjük meg lapunk­ban. Wallinger Endre A közélet hírei

Next

/
Thumbnails
Contents