Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-01 / 58. szám
e Dunántúli napló 1985. március 1., péntek Honismeret 194-5. február Korabeli sajtószemle Jelentkezés a demokratikus honvédségbe Szénégető mile; oldaléhoz támasztva fagereblye és létra Erdei mesterségek A baranyai újságok első oldala ebben a hónapban a szövetségesek hadisikereivel volt tele, hírt adtak a főváros fölszabadításá- sáról is. Megszaporodtak ugyanakkor a háború borzalmairól szóló leírások, egyre- másra jelentek meg a túlélők visszaemlékezései. Ebből tudták meg a baranyaiak, milyen Az MNDSZ pécsi szervezetének egyik alapítója A tanárképzősök Dóra nénije Akik országjárásuk során végigbarangolják az Északi-Középhegység —• nevezetesen, a Mátra, a Bükk és a Zemplénihegység —• vidékeit jtt-ott szénégetőkkel, mészkemencékkel is találkoznak. A jobbágyi világbon úgynevezett faizás jog szabályozta oz erdők használatát. Ennek értelmében a jobbágyok annyi erdőrészt vághattak ki, amekkora a telkük volt. A jobbágyfelszabadítás után azonban már közös használatot rendeltek el: általában egy falu népe alkotott egy közbirtokós- ságot. A legősibb és a legkevesebb szakértelmet igénylő erdei munka nyilván a favágás. Ezt ere- detileg csak őzért űzték, hpgy egyrészt legyen tüzelő, másrészt, hogy gerendákat, léceket faraghassanak az építkezésekhez. A XVIII. századtól kezdve azonban a favágás is, mondhatni, iparrá növekedett, mert ekkortól kezdtek működni a vashámok és az üveghuták. Ezek melegítéséhez pedig mind több ér. több égetni való kellett. (Regécen 1698-tól, Párádon 1708-tól működött oz üveghuta.) A favágással együtt aztán a feldolgozás rnós mesterségei is virágozni kezdtek. A mind többfelé megnyitott bányákba például bányafák kellettek, a rzőlőtermesztéshez pedig karók és hordódongák, a gazdálkodáshoz nyelek a kézi szerszámokhoz. A mátrai, a bükki és a zempléni férfiak szinte kivétel nélkül jártasak voltak ezeknek a készítésében, és alig akad; olyan ház, ahol ne lett volna faragószék. A falvak — mai szóval mondva — sok helyütt szakosodtak. Amint azt dr. Petercsák Tivadar néprajzkutató egyik dolgozatában említi, a gyöngyössolymosiak leginkább jármot, talicskát, a szuhahutaiak szövőszéket, a noszvajiak háti kosarat készítettek zömmel és már-már mesterfokon. Ha foglalkozásszerűen ma már kevesen is űzik ezeket az iparokat, a faragó- tudomány máiq él; az említett hegyvidékek lakáj közül sokan most is maguk fabrikálják szerszámaikat. Az üveggyártáshoz nemcsak sok-sok tűzifa, hanem hamuilyen kunyhókban húzódtak meg a zsír is kellett. Ezt a szert is az erdő adta, mégpedig a következő módon. A bükkfát hamuvá égették, mojd nagy fakádakban kilúgozták, öntöttvas üstökben kifőzték; ezután már csak fehéríteni kellett. Egy időben —■ a XVIII. század táján — oly nagy tömegű hamu- zsíri állítottak elő Eszak-Ma- gyarországon, hogy méq külföldre is jutott belőle. Hamuzsirt főző erdei embereket ma már nemigen látni, de annál inkább űzik még mesterségüké; a mészégetők: boksáik itt is, ott is előtűnnek. Hogyan készül egy ilyen alkalmatosság? Legelőbb gödröt ásnak; abban fölhalmozzák a mészkövet; amikor elkészül a rakás — olyan ez, mint egy kisebb szénaboglya —, kívülről betapasztják, és alágyújtanak. Fontosán hetvenkét óráig kell a tűznek égni, hogy o felizzott kőből a széndioxid eltávozzon, és jó mészpor keletkezzen. Ugyanígy máig űzött mesterség a szénégetés: ezt nemcsak kisiparosok, hanem az erdőgazdaságok alkalmazottai is gyakorolják, hiszen a jó faszén keresett exportcikk. A gyertyán és a bükk ölfáit szintén boglyaszerűen halmozzák fel — 45—50 köbméternyi fo kerül egy úgynevezett miiébe —, majd lombokkal befedik, végül az egészet leföldelik. Az alágyújtós után legalább tíz napig kell a jövendő faszénnek odabent izzania, hogy súlyának négyötödét elvesztve, jel kiégjen. A falepárlásnak e szilárd termékét — amelynek hamutartalma legföljebb 1—2 százaléknyi lehet — zsákokba rakva szállítják. Az idő múlásával persze egyre kevesebben élnek az erdőből; az említett foglalkozások lokozatosan kihalnak, a szerszámok múzeumi tárgyakká nemesednek. Van is már e9Y olyan közgyűjtemény, amely a fával birkózó, azt formálgató ember lakhelyeit a szénégetők kalibáját, a mészégetők kunyhóját és természetesen a kézi olkalmatosságok egész sorát őrzi; c sziivásváradi erdészeti múzeumban tekintheti meg a látogató ezeket. Akác László mészégetők Több ezer tanítványa száguldott el már az ország különböző általános iskoláiba. A Dunántúlon alig akad olyan orosz nyelvet tanító tanár, aki ne fordult volna meg a keze között. Legendák keringenek jóságáról, segítő készségéről. Most azonban nem „az oktatásügy kiváló dolgozójá"-t, a nyugalmazott főiskolai docenst, hanem a negyvenéves pécsi munkásmozgalmi múlttal rendelkező társadalmi munkást, az MNDSZ pécsi szervezetének egyik alapító tagját szeretnénk bemutatni. — A mai fiatalok — kezdjük a beszélgetést — nem emlékezhetnek a negyven év előtti MNDSZ-re, legfeljebb szüleik elbeszéléséből sejthetnek valamit. Számukra az MNDSZ csak feloldatlan betűszó. Sokan azt sem tudják, hogy a Magyar Nők Demokratikus Szövetségét jelenti. — Hogyan alakult meg Pécsett az MNDSZ? — kérdezzük. — Amikor Pécs városa felszabadult a fasiszták uralma alól, én az orosz katonai parancsnokságon tolmács és újságcenzor voltam. Mivel nekem Taskentben, ahol iskoláim egy részét végeztem, már volt tapasztalatom a nőtanácsok szervezésében, Pécsett is jelentkeztem az ilyen jellegű munkára. Amikor megkaptuk az engedélyt a szervezésre, csakhamar nekiláttunk a munkának. — Sokan jelentkeztek? — Eleinte kevesen. Amikor azonban ingyenes szabó-varró tanfolyamokat szerveztem a város különböző helyein, szám szerint 16-ot, egyre inkább szaporodott a tagságunk. Tolnai polgármester két szobát biztosított számunkra. Nemsokára a városi szervezet mellett megalakult a megyei is. Én mindkettőben a kultúrfelelősi tisztséget láttam el. — Milyen feladatokat végzett az MNDSZ? — A politikai felvilágosító munkán kívül kultúrcsoportokat szerveztünk, ahol művészi szépségű előadások, színdarabok hangzottak el. Kiállításokat rendeztünk, segélyeket osztottunk ki. A bőrgyárban kapott bőrhulladékokból karácsonyi játékokat készítettünk. Kiharcoltuk, hogy a Zsolnay- és a Bőrgyárban ne a szabadban, hanem fedett helyen étkezzenek a munkások. De küzdöttünk a hadifoglyok hazabocsátásáért, a hadiözvegyek, az árvagyerekek megsegítéséért. Közülünk többen árvagyerekeket vettünk magunkhoz nevelésük biztosítására. Vállaltuk az öregek és a magatehetetlen betegek gondozását. Szinte lehetetlen felsorolni, mennyi mindent végeztünk — társadalmi munkában. Egy képet mutat Dóra néni: 1948-ban a pécsi MNDSZ népes taqsága is részt vállalt a választási aqitációban. Ezen a nagygyűlésen megjelent Aczél György is — 37 évvel fiatalabbat Dóra néni, teljes családi nevén: Balázs-Horvóth Józsefné Ribalkina Dóra, 1901-ben született Va'ujevkában. Taskentben és Moszkában tanult, ott szerzett pedagógusi oklevelet. Hosszú, néha rögös volt ez a 84 év alatt megtett út, de úgy érzi, megérte. E történeti múltú életében mégis a legbüszkébb — a sokféle kitüntetés közepette —- arra a N 3725-ös számú vörös papírlapú igazolványra, amelyv üzbég nyelven Kalinyin aláírásával bizonyítja, hogy 1919. szeptember 17-én belépett a bolsevik pártba. T. I. szenvedéseken mentek át a haláltáborokban, a nyilasok kínzókamráiban emberek. A háború utáni helyzetet vetítette előre az a hír, hogy február 6-án megnyílt Londonban a szak- szervezeti világkongresszus. A helyi hírek közt első helyre kívánkozik, hogy a nemzeti bizottság foglalkozott a me- megyei és a városi törvényhatóságok ügyével, az ideiglenes nemzeti kormány 14/1945. M. E. sz. rendelete alapján. Eszerint nálunk így alakult a törvényhatósági bizottsági tagok száma: a nemzeti bizottság Baranyában 64, Pécsett 48 tagot delegált, szakszerűségi követelmények alapján 11—11; vallás- felekezeti alapon 7 ill. 3; érdekképviselet címén 24 ill. 11; míg hivatali állásuknál fogva 19 ill. 13 fő lehetett tagja a vármegyei ill. a pécsi törvény- hatósági bizottságnak. A régi rend szerint a vármegyének 365, a városnak 139 tagja lehetett volna, az új rendelet értelmében ez a szám 125-re ill. 86-ra csökkent. Az újságok ekkor nagy papírhiánnyal küszködtek, nagy feladat hárult a szerkesztőkre, a nyomdászokra. A 4 oldalas újságban külön rovat tárgyalta a napi híreket, a párt- és a szakszervezeti mozgalom híreit, a tanügy eseményeit, közölték a színház- és moziműsort, s a végén apróhirdetések is szerepeltek. A felelős szerkesztő Csuka Zoltán volt. Fontos hír volt, hogy 6-án Pécsre érkezett Ignéczy József honvédszázados, küldöttség élén. Megbízatásuk szerint a HM nevében megkezdték a demokratikus honvédség megszervezését. Új hír volt, hogy a városi lakásügyi osztály átköltözött a Kisfaludy u. 3. sz. alá, s ott fogadta a hajléktalanokat, a menekülteket. Égető szükség volt a mezőgazdasági munkák beindítására. A megyei gazdasági egyesület még január 2-án gazdagyűlést tartott, melyen meghatározták a tennivalókat. Vörös Vince február 8-án a parasztszövetségről ír, amely — addig is, amíg a fővárosba nem helyezik — a Munkácsy u. 31. sz. alatt folytatja működését. Pozsqay Gyula és Kovács Béla államtitkárok a nemzeti bizottságban számoltak be a kormány programjáról. Az Új Dunántúl interjút közölt 10-én Kovács Bélával, aki többek közt kijelentette: „Elengedhetetlen szükségesség, hogy a nemzeti társadalom szervezetten működjék közre a nemzetépítő munkában!" Ekkor közölte a lap az FM rendeletet, melynek értelmében 14 nap alatt be kell takarítani a földeken maradt terményeket. A következő szám pedig hasznos tanácsokat közölt a termelés feljavítására. A közoktatási hírek közt a legfontosabb volt, hogy 8-án megkezdődtek az előadások a tanárképző tanfolyamon. A megye területén a nem állami, vidéki elemi iskolai tanítók fizetését szabályozták. A pártok közművelődési tevékenysége megélénkült. Az MKP helvi szervezete 4-én munkásművelődési előadást tartott, a jugoszláv partizánok kiállításon mutatták be a hitleristák kegyetlenségeit, a pedagógusok szabad szakszervezete 12-én orosz nyelvtanfolyamot indított, a helyi SZDP-szervezet pedig 6-án ismertető előadást rendezett a megyeházán. Az Első Pécsi Bőrgyár RT. és a Harkány Gyógyfürdő Bérleti RT. 14-én ill. 15-én hívta össze közgyűlését, a közseqélyesek részére élelmiszert, fát osztottak ki. A békeidők híre volt, hoqy tovább üzemelt a Pannónia Sörgyár, és fél liter sör 1, egy liter 2 pengőbe került. Vargha Dezső levéltáros A pécsi MNDSZ választási nagygyűlése. (Az első sorban Aczél György). PÉCS Születtek: Henzel Georgina, Kovács Zsófia, Molnár Antal, Mézner Gábor, Tiszay Máté, Dézsi Tamás, Ignácz Alexandra, Rákosfalvi István, Redő Zita, Kisfali Janka, Kiss Tamás, Szekeres Mirella, Horváth Andrea, Rozsár János, Sónicz Péter, Szeiner Renáta, Béres Zoltán, Horváth Anita, Mezei Tibor, Szedlecsek Norbert, Németh Csilla, Stréda Zoltán, Horváth Gergő, Pesti Nikolett, Güth Máté, Tihanyi Attila, Gungl Veronika, Nagy Alexandra, Schmidt Klaudia, Agócs Gabriella, Orbán Katalin, Várnagy Dorottya, Horváth Norbert, Németh Márton. Meghaltak: Kovács Józsefné Kaposi Rozália, Varga Jánosné Beke Kornélia, Kiefer József, Wenzsofszky János, Koscselik Imréné Balha Rozália, Orbán Jenő, Bátori Istvánná Tónin Mária, Karagity Adám, Fogas István, Hetesi János, Szabó Ernő, Szemerédi István, Izsák Vincéné Szászi Rozália, Flink János, Morvái János, Szirom Hugó, Gyúrók Antal, Cservenka Ferenc, Családi Lajos,. Tarkó László, Sudár Ferencné Lő- rincz Mária, Steckl Pál, Raus Ferenc, Halász László, Wirth Margit, Zakari Jánosné Halász Julianna, Zomi János, Huri Géza, Mátyás Gé- záné Kemény Mária, Plantek Mi- hályné Tislerics Franciska, Szulaczki György, Horváth Tibor, Mecsérj Istvánná Simon Margit, Szily Józsefné Csiga Gizella, Horváth Sándor, Kisváradi Rezsőné Nagy Margit, Brösztl József, Karvaly Zoltán, Szőrre Tibor, Veres Arpádné Pecznyik Erzsébet, Molnár András, Erdélyi Cecília, Laki Rudolf, Hargitai Jánosné Gyuricza Ilona, Szlavina Sándorné Gulyás Ilonka, Guzsola Mihályné Hencz Terézia, Petrovics Erzsébet, Kcrmányi György, Patkó Sándor, Balázs József, Pozsonyi Elemér, Pompor Gyula, Horváth József, Elek Lajosné Kassai Irma, Szászi János, Házi Ferenc, Lang Istvánná Ferenc Rozália, Vörös József, Czérna Lajos, Radányi Margit, Merkle Lászlóné Kincsei Margit, Kilgusz Henrikné, Takács Istvánná Géra Margit, Kocsis Józsefné Böhm Mária, Hennel Lajos, Szekeres László, Gyulai Józsefné Enql Mária, Horn Mihály, Kovács Lajos, Tóth Sándor, Rajnai Henrik, Rothhoflung Gyuláné Jozi- povics Mária, Lipták Mihályné Dem- csák Julianna, Lusz Béláné Sehnender Erzsébet, Kisander János, Adrián Györgyné Florschütz Mária, Tomisa Pál, Nagy Béla, Czakó János, Kövy Béla, Horváth Györgyné Hablander Teréz, Maár Ferenc, Verebei Albert- né Körösfői Mária, Kamu Jánosné Pancsó Mária. Árk Istvánné Kocsis Mária, Rédey Péter, Kulcsár Árpád, Orsós Ferenc, Kramarics György, Csikós Istvánné Bartl Anna, Torna Mihályné Brunner Irén, Orosz Mihályné Király Róza, Földvári Lajos, Vakaró András. Beiratkozás Pécs m. város Tanácsa V. B- művelődési osztálya értesíti a szülőket, hogy a tanköteles (1978. szeptember 1. és 1979. augusztus 31. között született) gyermekek iskolai beiratása március 6—7-én lesz a körzetileg illetékes általános iskolában. A beiskolázási körze: utcajegyzékét az iskolák kifüggesztik. A tagozatos és nemzetiségi osztályokba való felvételt a körzeti beiratkozás után kell kérni írásban a körzet] iskola igazgatójánál. Ezekről a lehetőségekről a körzeti iskola ad felvilágosítást. A Testvérvárosok terei Általános Iskolában két tagozatra lehet jelentkezni, a körzeti iskolába való beiratkozás után. Ének-zene tagozatra jelentkezés és meghallgatás március 18. 19. és 20. Testnevelés tagozatra jelentkezés: március 22., 17 óra. A Mátyás király utcai iskola ének-zene tagozatos első osztályába is március 6-án és 7- én, 8 órától 16 óráig lehet jelentkezni, a körzeti iskolába való beiratkozás után. Ekkor lesz a gyerekek meghallgatása is, kérjük, őket is hozzák mogukkal.
