Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-31 / 88. szám

Rónai szivárványai, vagy délibábjai LELÁTÓ Hova megy Bodonyi? Ki a jobb? A Manchestert verő Videoton, a Vidít leckéztető PMSC, a PAMACS-ot kioktató ZTE, vagy a ZTE ellen feltámadt Fradi? Ki a jobb? Hangzik a mér­kőzések kórusait vezénylő diri­gens szurkoló kiáltása és zúgja csapata nevét a csapatáért mindent vállaló ,,B"-közép. Nos, ezúttal a kérdést nem Ka­lap, a Fradi fő hangadója tet­te fel, hanem egy szebb na­pokra éhes pécsi zöld-fehér szurkoló. A válasz - természe­tesen a formális logikának megfelelően — nem lehetett más, mint az, hogy a Fradíka. Az alcímben levezetett követ­keztetést Rónai István mellének szegeztem, kertvárosi otthoná­ban. Ugyan kinek is szegez­hettem volna illetékesebbnek, mint a PMSC labdarúgók mes­terének? Annál is inkább, mi­vel ők is részesei a fennen vá­zolt „láncreakciónak”. — Értem a kérdést, csakhogy ezen okoskodásnak annyi az értelme, mint a gyerek ujjaival való játéknak, miszerint ez el­ment vadászni, az meglátta, ez meglőtte .. . Még szerencse, hogy Rónai mester nagylánya elviharzott a PMSC-lányok bajnoki bemutat­kozására, mert értük bolondul, a feleség pedig kávét készíteni ment a konyhába, mert külön­ben ugyancsak furcsán nézhet­tek volna a gyerekjátékot skandáló két felnőttre. — Ha játék, hát akkor legyen játék - próbálom „helyzetbe" hozni az edzőt, s talán mert éppen mást várt, megköny- nyebbülten veszi a lapot. — Természetesen a Man­chester United a legjobb csa­pat, ők egyszerűen áldozatai lettek a világ labdarúgóstílus- változásának. Nem véletlen, hogy a védekező labdarúgást játszó olaszok nyerték a VB-t. Nem véletlen, hogy a védekező kiscsapatok képesek meglec- késztetni a kupamérkőzések oda-visszavágó találkozóin a nagyokat. Ezzel nem kívánom kisebbíteni a Vidi szenzációsan nagy sikerét. Márcsak azért sem, mért akkor a mi teljesít­ményünket is devalválnám. Pedig nem tettünk mást, mint a Videoton saját fegyverét for­dítottuk vele szembe. Mindeb­ből nem következik, hogy mi jobbak vagyunk a Székesfehér­várnál, ők pediq a MU-nál. Nálam a fennen említett csa­patok sorrendje: 1. Manches­ter, 2. Videoton, 3. PMSC, 4. ZTE, 5. FTC . . .- Apropó ZTE. A zalai vá­rossal immár évtizedes hagyo­mány, hogy presztízsmérkőzést vív a pécsi gárda. Vajon, mit érzett, amikor a ZTE-stadion kispadjáról egy vesztes mérkő­zés után kellett elvonulni a lelátó közönsége előtt?- Ezen a tavaszon csak a szerdai Békéscsaba elleni ta­lálkozó után voltam elkesere­dettebb. A ZTE jó csapat, ott­hon képes mindenkit lerohan­ni, s most mégsem ezt tette, nem tehette. Nem elfogultság mondatja velem: rosszul ját­szott a hazai csapat, és lénye­gében mi irányítottunk. Jellem­ző, hogy a mérkőzést eldöntő gólt is mi lőttük, sajnos a saját kapunkba. Több helyzetünk volt.- Ha már a legkellemetle­nebb percekről esett szó, azért említsük meg a legszebbet is. Annál is inkább, mivel nagyon Tavaly még búcsút kívánt venni az atlétikától, most pe­dig első magyar bajnoki arany­érmét ünnepli. Mitagadás, alig fél év alatt nagyot fordult a világ a komlói Bauer Attilával. Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja neki, hogy idén már­cius 16-án Szegeden ő nyeri a magyar nemzetközi maratoni bajnokságot, bizony könnyen megeshetett volna vele, hogy Attila a szeme közé nevet. A könnyű csontozató, ám acélke­ménységű versenyző ugyanis leltározott: harmincévesként, közel tíz év idegeket szagga­tó, izmokat passzírozó, inakat tépő öngyötrés után ha „csak" öt válogatottságot, a végig dolgozott tél után egy Izrael­ben merendezett maratonin csupán egy 2. helyet tudhat magának, akkor a kétgyerme­kes családapának nincs miért kínoznia tovább magát! A körülmények azonban másképpen alakultak, Attila mellé állt egy hozzá hasonló tulajdonságokkal rendelkező edző, Homoki Vince, aki 38. évéig tartó versenyzésre hivat­kozva rábírta, hogy vállalja to­vább a munkát. Az eredmény ismert: az idén Szegeden meg­rendezett maratoni országos sokan azzal vádolják a piros- fekete fiúkat, hogy közömbö­sek a mérkőzések eredményef iránt, akár győznek, akár veszí­tenek. — A csapatokat alkotó játé­kosok között valóban felfedez­hető valami fásultság. De ez nemcsak ránk jellemző, szinte minden NB l-es csapatnál ez van, függetlenül a sportágtól. Tény, ma más a hangulata az öltözőknek, a csapatot szállító buszoknak. Ha már említettük a keserűpoharakat, azért meg kell említeni az édespoharot is. Nos, a Vidi elleni győzelem után azt hittem, hogy szétveti az öröm az öltöző falait. Mondhatom, eufórikus volt a hangulat, olyannyira, hogy tar­tott belőle még a Vasas ellen is. Nem rajtunk, illetve nem­csak rajtunk múlott a folyta­tás . . . — Az ősszel kikezdte a ha­zai közönség Mészárost, sőt úgy tudom, a szakvezetés sem volt vele megelégedve. Sok­szor lehetett hallani a pécsi tribünön sóhajtozva Nagy Im­re nevét. — Ma egészen más Mészáros játszik a pályán. Ősszel sok gondja, baja volt. Most vi­szont az összes tavaszi gólun­kat ő lőtte. Négy mérkőzésen négyet. Tavaly, az egész őszi szezonban lőtt kettőt. Ami Nagy esetét illeti: szerinte neki jobban megy a játéko­sabb felfogással focizó ZTE- ben. A mutatott játéka nem erre enged következtetni. Az ottani szakvezetés szerint még további bizalmat szavaznak neki. Ami a helyét illeti — saj­nos nincs szélsőnk. Ezért is kell bajnokság aranyérmét 2:15:03- as idővel Bauer Attila (Komlói Bányász) nyerte. Mitagadás, nem gondolta, hogy 1975. március 15-én Pé­csett, o PVSK-pályán történt szerelés-felvételének tízéves évfordulóját magyar bajnoki aranyéremmel ünnepli majd, hogy a tízéves évfordulót egy nappal meghaladó versenyen az aranyérem mellé olyan meghívókat mellékel a Magyar Atlétikai Szövetség, mint az áp­rilis 14-én Hirosimában meg­rendezendő Világ Kupán és a június közepén Rio de Janeiro- ban sorra kerülő maratonira szóló repülőjegy. A tíz éve 5 és 10 ezer méte­ren kezdett pécsi versenyző 1978-ban került Komlóra, az akkor nagyszerű közép- és hosszútávfutókkal rendelkező Bányászhoz. Ám hiába izzadt velük, hiába gyötörte magát, az 1979-ben 5000 méteren el­ért 14:06-os és az 1981-ben 10 000 méteren elért 28:56:02- es idejét nem tudta felülmúlni, öt válogatottsága mellett a mezei bajnokságokon szerzett egy 2. és egy 3. helyet, vala­mint két bronzérmet az orszá­gos bajnokságokon. így egyre tudatosabban készült a mara­valamit kitalálni, hogy a két középcsatárt játszó ékeinket legalább a középpályáról tá­mogassák. Így került egy sor­ral előbbre Torna. Mindez ide­gen pályán, egy védekező taktika esetén bevált, de nem mondhatom el ugyanezt a ha­zai mérkőzésekre. Visszate­kintve még az őszre is, ezért vert itthon meg bennünket a Debrecen, vitt el pontot a Videoton, a Honvéd, és saj­nos, ezért vitt el tőlünk pontot tavasszal a Csepel, a Vasas és legutóbb a Békéscsaba. Jókor jött a lélegzetvételnyi szünet a bajnokságban. Szinte végszóra érkezik Ró­nainé a kávéval. Letéve a tál­cát már fordulna, amikor megkérdezem: — Milyen érzés egy edző feleségének lenni? Elbizonytalanodik. Nyilván­való, hogy nem a legjobb pil­lanatban tettem fel a kérdést.- Nem a legnyugalmasabb. Pista lelkiző alkat. Kedélyválto- zósairól úgy tudunk ítélni, a pályán és az öltözőben történ­tekről, mint a meteorológus az előrejelzésekből. Nem neki való az ilyen munka . . . Rónai mosolyog. Talán ép­pen arra gondolt, hogy most ismé: idegenbe, a Haladáshoz utaznak. „Lelki szemei" előtt talán szivárványt látott, vagy délibábot? A megválaszolásra egy hetet várni kell. tonira, amelyen 1983-ban a 7. helyen végzett, így került az izraeli versenyre, ahol ezüstér­met szerzett. A rengeteg mun­ka azonban nem hozta meg számára az általa várt ered­ményt, éppen ezért a leállás gondolatával foglalkozott, ami­kor érkezett a segítség. Tavaly október közepe óta el­telt 27 héten 3800 kilométert futott a Bétabánya-Koszonya- tetö—István-akna és vissza út­vonalon. Időközben részt vett hat válogató versenyen, ahol soha nem végzett a 3. helynél lejjebb. így történt, hogy az előző versenyeken mindig gyor­san kezdő, kifulladt és lehaj­rázott futóból idén márciusban magyar bajnok lett. A heti 200 kilométernél most sem adja alább, jóllehet a hét végén az egész élmezőnnyel ott lesz az országos mezei bajnokságon. Ám a mezei eredményétől füg­getlenül április 9-én a legjobb magyar 5 női és férfi verseny­ző között ő is útra kel Japán­ba, a Hirosimában megrende­zendő Viláa Kupára, míg a brazíliai, Rió de Janeiroban már csak ő, Bauer Attila egye­dül kéoviselj a magyar marato­ni futókat a júniusi viláaverse- nyen. K. L. Mozgalmas időszak vár az élvonalbeli labdarúgókra, és gondolom ennek a szurko­lók örülnek a legjobban. Áp­rilisban lesz világbajnoki selejtező, hosszú idő után magyar csapat is érdekelt az UEFA-Kupa elődöntőjében, játszanak MNK-S fordulót a legjobb négy közé jutásért és természetesen ott a baj­nokság is. A legnagyobb érdeklődés a világbajnoki selejtezők iráni nyilvánul meg. Érthető, hogy áprilisban akár eldől­het, hogy ott lehet-e váloga­tottunk az 1986-os mexikói világbajnokság 24-e; mező­nyében, Szerdán a Népsta­dionban Ciprus ellen csakis a győzelem az elfogadható eredmény és ez mór azt je­lenthetné, hogy 8 ponttal várhatnánk a két héttel ké­sőbb következő osztrákok el­leni bécsi találkozót. A kupában érdekelt ma­gyar csapat, a Videoton ve­zetői bejelentették, hogy két héttel a Zseljeznicsár elleni mérkőzés előtt mind a 26 500 jegy elkelt, telt ház előtt játszók a mérkőzést. Ennek örülnek a fehérváriak, bosz- szonkodnak viszont azért, hogy az UEFA 500 svájci frankkal megbüntette őket, meri a legutóbbi találkozón a nézők papírcsíkokat do­báltak a játéktérre. Sajnos a Videoton már másodszor kénytelen ebben a kupasoro­zatban büntetés* fizetni. * Maradjunk még a focinál! A héten sor került a hóna­pok óta húzódó edző-kérdés végére a Ferencvárosnál, Az FTC-vezetői számos edzővel A VDN totó tipp­jeit a 14. játék­hétre Udvardi László pécsi la­kos, a 105. sz., meszesi totózó törzstagja állitot- ia össze, aki 1974 óta játszik rend­szeresen kollek­tív szelvénnyel. Legtöbb találata 12-es volt, melyért 8000 forintot ve- betett fel. A 14. hét tippjei: 1. Arsenal—Norwich. Tipp: 1. 2. Aston Villa—Sheffield. Tipp: 1. tárgyaltak, végül is néhány nap alatt dőlt el minden, az lesz az edző akire talán senki sem gondolt. Sárosi László csak nyárig irányítja c zöld-fehéreket és valószí­nűleg beigazolódik, ami pár héttel ezelőtt a Lelátóban is megjelent, vagyis az, hogy Dalnoki Jenő visszatér egy­kori sikerei színhelyére. * Elterjedt a híre, hogy a bajnokság végeztével a Honvéd válogatott jobbszél­sője Bodonyi Béla külföldre szerződik. Azt beszélik, hogy az engedélye is biztos mór. csak nem jelentkezett érte eddiq senki sem. A kérdés továbbra is adott: hova megy Bodonyo? * Bizonyára sokaknak fel­borzolta oz idegeit dr. Bó- torfi István bejelentése, mi- szerin': Csilla lányát nem en­gedi indulni a svédországi világbajnokságon, mert nem ér; egyet Szabónak és Ur- bánnak a keretből történt kizárásával. Érthetetlen volt ez az állásfoglalás attól az embertől, aki az asztalite­nisznél lánya sikeréért ed­dig minden áldozatot meg­hozott, Szerencsére Bátorfi István alud* egyet a beje­lentésre, majd belátta, hogy felelőtlenül nyilatkozott és elnézést kér; a soortág veze­tőitől. Csilla azóta már a világbajnokságon is bizonyí­totta, hogy a sportág nagy ígérete, kór lett volna ma- kccskodásból itthon mo­rc dnia. f 3. Ipswich—Nottingham. Tipp: x, 2. 4. Leicester—Liverpool. Tipp: 1, 2. 5. Newcastle—West Bromwich. Tipp: x, 2. 6. Watford—Southampton. Tipp: 1. 7. Bologna—Campobasso. Tipp: x, 2. 8. Empoli—Varese. Tipp: x. 9. Genoa—Parma. Tipp: 1. 10. Monza—Catania. Tipp: 1. 11. Padova—Cesena. Tipp: 1, x. 12. Pescara—Cagliari. Tipp: 1. 13. Triestina—Bari. Tipp: x, 2. +1 14. Lecce—Arezzo. Tipp: 1. Felhívjuk kedves megrendelőink figyelmét, hogy a Volán 12. sz. Vállalat 1985. április 1-től Propán-Bután gáz és fűtőolaj HÁZHOZSZÁLLÍTÁST a 12-667 és a 12-675 telefonszóm helyett csak a 13-983-as telefonszámon VÁLLAL! SZEMÉLYES MEGRENDELÉS: a Fészek Áruház Volán fuvarvállaló irodájában, ahol minden egyéb fuvarozási, rakodási megbizóst vállalunk. Várjuk szíves megrendeléseiket HÉTFŐTŐL- PÉNTEKIG 07°°- 16°° óráig. Kapu László Búcsú helyett arany-ezüst sikerek Bauer a maratoni bajnok Április 14-én Hirosima, június 15-én Rio de Janeiro vasűmapi 7 4

Next

/
Thumbnails
Contents