Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-30 / 87. szám

IMS. Március 30., szombat Dunántúli napló 7 Kongresszusról — hazafelé Vélemények, nyilatkozatok a tanácskozásról Akik nem kaptak szót a vitában A Baranya megyei küldöttcsoport tagjai a Kongresszusi Központ bejárata előtt- Először azt kívánom el­mondani, hogy küldött-társa­imhoz hasonlóan, számomra is nagy élményt jelentett a kong­resszus munkájában való rész­vétel. Voltam már korábban is pártkongresszusokon, a ma­guk idejében azok is nagy hatással voltak rám. Ami most a legfontosabbat jelenti, a kongresszusnak az alapvető megállapítása: „Tovább a le­nini úton!” Tehát folytatjuk eddigi politikánkat. Ezt fo­galmazta meg mint kívánságot megyénk párttagsága is a kongresszust megelőző párt­rendezvényeken. Fontos tanul­ság számomra az az elhatá­rozottság, hogy az előttünk álló években a korábbinál nagyobb ütemű előrehaladást akarunk, a megújuló képessé­günket erősítve. Olyan anyagi alapokat kell létrehozni, me­lyek lehetővé teszik a joggal felvetődött társadalmi és szo­ciális gondjaink megoldását, örülök annak, hogy olyan nagy sorskérdések, mint a min­den szinten történő megújulás fontossága, a tudományos­műszaki haladás gyorsításának jelentősége, megfelelő figyel­met kapott, hangoztatva, hogy ennek megvalósításában mindenkinek megvan a maga szerepe, közvetlenül a gaz­daságban, a tudományos élet­ben, az oktatás terén, a dol­gozó emberek részéről. Ezt a fontos ügyet mindenki ered­ményesen tudja a maga mun­katerületén szolgálni. Én na­gyon fontosnak érzem azt az elhatározottságot, mely a kongresszus egész tanácsko­zásából sugárzott. Gondolom, hogy a közvélemény, mely fi­gyelemmel kísérte a kong­resszust, ezt hasonlóan érez­hette. Hiszek abban, hogy ezen az úton haladva, sokat tudunk tenni a kongresszus határozata végrehajtása érde­kében. Választ kaptunk arra: mit kell tenni, hogy megol­dódjanak azok a gondok, problémák a gazdasági és társadalmi életünkben, ame­lyekről olyan sok szó volt a tanácskozáson. ben, csak olyan nagy mértékű többletmunka vállalásával le­hetett teljesíteni, ami az el­következő években semmikép­pen nem folytatható. Nagyon fontosnak tartom egy világos, mindenki számára érthető, a népgazdaság igényeihez jól igazodó energiapolitika kidol­gozását. Szólni szerettem vol­na, mint egy szocialista brigád vezetője arról is, hogy én en­nek a mozgalomnak igen nagy politikai jelentőséget tulajdo­nítok, nem csak termelési té­nyezőnek tekintem. A szoci­alista brigádok tagjai vállal­ják munkájuk példás, jó el­végzését, de azt is, hogy élen járnak a közügyek inté­zésében, erősítik a munká­sok közéleti tevékenységét, formálják politikai-szakmai ar­culatukat, önként többet vál­lalnak a szocializmus építésé­ből adódó feladatok végzésé­ben. Arról is szerettem volna szólni környezetem, tapasz­talataim alapján, hogy a fia­talok nagy többsége tisztessé­gesen él és dolgozik. Úgy vé­lem, hogy az értelmes felada­tokkal megbízott fiataloknak tiszta a jövőképük, gyorsan megtalálják helyüket a tár­sadalomban. Erősíteni kell a- ötvennégy éves pécsi bá­nyász vagyok, sok mindent megértem ezen a pályán. Ami- ko, ezt c hivatást választottam, szakmám társadalmi rangja tisztes volt. Voltak jó, követ­keztek nehezebb időszakok, napjainkban pedig igen sok a bányászat gondja. Szólni sze­rettem volna arról, hogy mi­lyen nagy jelentősége van a Mecseki Szénbányák korszerűsí­tésére kidolgozott programnak, melynek megvalósítása meg­kezdődött, de még igencsak az elején van. A felszínre ke­rült szénnek túlnyomó részét még ma is nehéz fizikai mun­kával, rossz körülmények kö­zött, veszélyekkel számolva ter­meljük ki. Ehhez bányászokra, szakmunkásokra van szükség, a szakma perspektívájának erősí­tésére. Mi tudjuk, hogy a szénbányászatnak van jövője, ezt kell a társadalmi köztu­datban erősíteni. Akik vállal­ják ezt a munkát, azok nyu­godtan kötelezzék el magukat egy életre mellette. Fontosnak tartom azt is, hogy tovább növekedjék szakmám anyagi és erkölcsi megbecsülése, ezt több felszólaló bányásztársam is szóvátette a kongresszus vitájában, erről Lázár és tésében. Teljesítményeink kö­zött dolgozóink szorgalmas, szervezett és sokszor áldozat­kész munkája húzódik meg, ezzel kapcsolatban több pél­dát tudtam volna elmondani. Kifejtettem volna a vélemé­nyemet arról, hogy az új gaz­dasági szabályozók milyen követelményeket támasztanak vállalatunk elé, hogyan lehet és kell értelmezni az önálló­ságot. Tájékoztatást adtam volna a kongresszusi és fel- szabadulási munkaverseny edv digi eredményeiről, azokról a munkasikerekről, melyeket dol­gozóink elértek. Dallas Attiláné, a Kenderfo- nc- ér. Szövőipari Vállalat Hirdi Gyárának foncnője:- Én is szerettem volna né­hány szót szólni vállalatunkról, melynek egyik jellegzetessége, hogy többségében nőket fog­lalkoztat. Ezért a párt nőpoli­tikái határozatában foglaltak érvényesítésének nálunk külö­nösen nagy a jelentősége. Mi nagyon nehéz fizikai munkát végzünk. De többségünkben szeretjük szakmánkat, hűek va­gyunk vállalatunkhoz. Mi nők, a jelentkező nehézségek leküz­déséhez, erőnkhöz mérten ké­szek vagyunk segíteni. Szeret­nénk azonban, ha a bérek az eddiginél jobban kifejeznék a teljesítményekben lévő különb­séget, a munka társadalmi hasznosságát. Beszámoltam volna arról is, hogy a nők sok­féle feladatuk mellett a család és a társadalom együttes se­gítségével ki tudják és akarják venni részüket a közéleti tevé­kenységből is. Indokoltnak tar­tom, tovább folytatva mindazt amit eddig tettünk, hogy min­denki aki teheti, felelős érte, fordítson nagy figyelmet az anyasággal, a gyermeknevelés­sel, a háztartási teendők ellá­tásával, a munkavállalással, a családdal való törődéssel együtt járó terhek enyhítésére. És végezetül: szívesen számol­tam volna be arról is, hogy a pártkongresszus a felszabadu­lás 40. évfordulója tiszteletére tett felajánlásainkat eredmé­nyesen teljesítjük, 50 tonna szál szövőfonal legyártását ter­veztük terven felül, ezt eddig 81 tonnára túlteljesítettük. A képen baranyai küldöttek: Baranyi Sándor, Szécsi Zoltán, Nagy Rozália, Horváth Gyuláné (MTI-fotá — Telefotó - KS) Lukács János, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára: Két bányászküldöttünk is szeretett volna felszólalni a vitában. Deák László, a Központi Bi­zottság tagja, a MÉV csapat- vezető vájára: — Többek között arról kíván­tam tájékoztatni a kongresszus résztvevőit, hogy a bányászok sokszor adták tanújelét an­nak: készek nehéz helyzetben a helytállásra, áldozatkészsé­gükre számíthat a társadalom. Ez a jövőben sem lesz más­képp. Azonban azt, amit a társadalom igényel a hazai bányászattól az elmúlt évek­fiatalokban azt a tudatot, hogy maguk is felelősek sa­ját sorsukért. Erre jó alap az a fokozódó érdeklődés, mely körünkben is megnyilvánul pártunk politikája, történel­münk és jövőnk iránt. A fia­talok többségénél tapasztal­ható egészséges türelmetlen­ség szerintem a tenniakarással is párosul. Kezeljük komolyan gondjaikat, használjuk fel céljaik elérése érdekében lendületüket. Magyar Zoltán, a Mecseki Szénbányák csapatvezető vá­jára : Gáspár elvtársak is kifejtették véleményüket. Brun József, a Baranya me­gyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója: — Elsősorban azokról a fel­adatokról szóltam volna, me­lyek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar előtt állnak. Ezen belül természetesen a húsipar, a mi vállalatunk hely­zetéről. Szerettem volna arról is beszámolni, hogy milyen eredményeket — és hogyan — értünk el a termelésben, az exportfejlesztésben, a minőség javításában, a választék bőví­A XIII. kongresszus be­fejezése után, ami­kor a Baranya me­gyei küldöttcsoport ha­zaindult, megkértem an­nak néhány tagját, mond­ja el röviden véleményét a kongresszusról, szóljon azokról a legközvetlenebb hatásokról, amelyek sze­mélyesen őket érték a vita alapján. Beszélgettem olyan küldöttünkkel is, akik szólásra jelentkeztek, de erre nem nyílt lehetőségük a vitában. Arra kértem, fogalmazzák meg kivona­tosan, hogy miről is szeret­tek volna beszélni? Küldötteink egyik csoportgyűlése Szegvári Menyhért, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője:- Természetesen, ha szót ka­pok, elsősorban a színházról beszéltem volna, arról, hogy mi foglalkoztat bennünket, milyen színházat, milyen műsorpoliti­kát szeretnénk. Elmondtam volna, hogy egy olyan népszín­házát igyekszünk kialakítani, melv mindenkinek az igényét kielégítené. Szólni akartam ar­ról is, hogy milyen nehézségei vannak a mi szakmánknak, milyen fontos az erre való fel­készülés, mely a főiskolán kez­dődik és még ezután is hosz- szú az út. Egy társulat színvo­nalának kialakítása nem köny- nyű, ennek tapasztalatairól akartam saját színházunkból beszámolni. Végezetül szóltam volna azokról a sajátos élet- körülményekről, szakmai és egyéb gondokról, melyek nap­jainkban a vidéken élő és dol­gozó színészekre jellemzőek. * Palkó Sándor, a megyei ta­nács nyugalmazott elnöke, kül­döttcsoportunk legidősebb tag­ja:- Eddig hat kongresszuson és két országos pártkonferen­cián vettem részt. Természetes, hogy ezeknek mondanivalói az évek múlásával egybemosód­nak emlékezetemben. Ami szá­momra a leghatározottabban megkülönbözteti ezt a kong­resszust a korábbiaktól az, hogy ennyire nyílt és őszinte hanavétellel eddig nemigen találkoztam. Korábban nehezen szokták meg a küldöttek, hogy lehet, szabad őszintén szólni a közélet, a pórtélét tapasztala­tairól még akkor is, ha ez eset­ben a gondok, a problémák is felszínre kerülnek. Lehet nevén nevezni azokat, akik a hibákat elkövették. Nem is sértődtek meg, akiket a kongresszuson meabíráltak. Nem formális ön­kritikák hangzottak el, a fele­lős vezetők szájából sem, tud­ták, hogy hol hibáztak. Ezt a küldöttek megértették, hiszen a szocializmus építése nem köny- nyű feladat, mi most csináljuk először, és ezt a munkát az ál­lamférfiaknak, a pártvezetők­nek is meg kell tanulniuk. A kritika, az önkritika eredmé­nyessége a jövőben minden bi­zonnyal a tettekben fog meg­nyilatkozni. Bízok abban, hogy ezen a területen jogosak ne­künk, küldötteknek az optimiz­musunk, reményeink. Neubauer József, az SZMT vezető titkára:- Abban a szerencsés hely­zetben vagyok, hogy én is több kongresszuson már részt vehet­tem. Nekem is elsősorban az tetszett a vitában, hogy min­denki nyíltan, őszintén mondta el véleményét az előterjesztett jelentésekkel kapcsolatban, így szólt saját munkaterületé­nek tapasztalatairól. Engem a Mecseki Szénbányák pártérte- kezlete küldött a megyei párt­értekezletre, majd így kerültem el a kongresszusra. Egyrészt e körülmény miatt, másrészt mint szakszervezeti vezető, én is nagy érdeklődéssel és egyet­értéssel hallgattam mindazt, ami a bányászok munka- és életkörülményeivel kapcsolat­ban elhangzott. Meg vagyok győződve arról, hogy a joggal várt intézkedések meghozatala nem várat sokáig magára. Fontosnak tartom, hogy a fel­szólalók többsége hozzászólá­saiból kicsendült a tenniakarás, nagy figyelmet szenteltek a vi­tában a pártegységnek, mely­nek nagy jelentősége lesz a jövőben is a kongresszus ha­tározatai végrehajtásában. Személyesen rám nagy hatás­sal volt az, hogy a kongresszu­son több nemzedék tagjai egvütt voltak, köztük a fiatalok, akik nagy hozzáértéssel, fele­lősségérzettel vettek részt a vi­tában. Ez nekünk, idősebbek­nek igen megnyugtató, magam is bízok abban, hogy a párt ifjú nemzedéke képes eredmé­nyesen cselekedni a kongresz- szus határozata véarehajtása érdekében. Végezetül fontos­nak tartom, ahogyan a tömeg­szervezetek, -mozqalmak mun­kájának jelentőségével foglal­kozott a kongresszus, elsősor­ban a párt és a tömegek kap­csolatai további erősítése ér­dekében. Gaszler József, a sombereki termelőszövetkezet elnöke:- örömmel hallgattam, hogv a vitában szó volt mindazokról a fontos aazdaság- és társa- dalomoolitikai kérdésekről, melyek a kongresszust megelő­ző pártrendezvénveken a mi meavén’kben is elhangzottak. A küldöttek a párttagsáa megbí­zásából joggal érezték, hoav ezekről a vitában szólni kell, és ez számomra iaen meg­nyugtató, érdekes volt. Fontos­nak tartom, hogy nemcsak szó­vá tették a társadalmat fog­lalkoztató jelentős problémá­kat, hanem felvázolták a ten­nivalókat, arról is beszéltek, hoavan akarnak cse'ekedni a hibák kiiavítása érdekében. Ez iaen jelentős tanulsáq szá­momra, hiszen a mi termelő­szövetkezetünk kollektívájában is nagvon erős a szándék, hogy méq jobban, eredményesebben dolgozzunk. Ez kifeiezésre jut Gzokban a termelési sikerek­ben, melyeket közösen elér­tünk. A kongresszus határozata nem „aiándékcsomaq" a meg­lévő nehézségek leküzdéséhez, hanem feladatokat megjelölő program, melynek megvalósítá­sa érdekében minden közös­ségnek fegyelmezetten dolgoz­nia kell. A végrehajtás jó meg­szervezése mindenki számára- előnyös lehet. Nem siránkozni, nem a bajokra kell hivatkozni, hanem a kongresszus útmuta­tásai alapján szorgalmasan dolgozni. Mi ezt tettük a XII. kongresszus utón is, igen szép eredményeket elérve, és meg vagyok győződve arról, hogy erre a jövőben is képesek le­szünk, mert ehhez van erőnk, elszántságunk. E zek az első vélemények, nyilatkozatok. Küldötteink bizo­nyára még sokszor fogják gondosan átnézni jegyzeteiket, újabb következtetéseket levonva saját feladataikra, aktív részesei lesznek megyénkben a XIII. kongresszus munkája továb­bi megismertetésének, határozata végrehajtásának szervezésé­nek, a mozgósításnak, a példamutatásnak. Mitzki Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents